|
Témaindító hozzászólás
|
2007.12.09. 16:35 - |
Ezen a helyen végzi Slayer, a titkos kísérleteket, brutális módszerei vannak, túlélhetőek egyáltalán?
|
[488-469] [468-449] [448-429] [428-409] [408-389] [388-369] [368-349] [348-329] [328-309] [308-289] [288-269] [268-249] [248-229] [228-209] [208-189] [188-169] [168-149] [148-129] [128-109] [108-89] [88-69] [68-49] [48-29] [28-9] [8-1]
*Akuma mindent szótlanul tűrt aztán a párjára nézett.*-Miért mondasz olyat ami nem igaz...én egy másik macska mellett nem tudnék megélni!Sosem lennék képes téged elfelejteni...*Fogta meg párja kezét és összecsukta a markát.*-Nem fogom bevenni a kapszulát mert nem akarlak elfelejteni,a felejtés a gyenge emberek menedéke az élet fájdalmai elől...És ahogy te mondtad,mit csinálnál nélkülem...?*Mosolygott a fiúra.*
|
*Hakuron megpróbálta kimosni a lány sebeit, majd egy törölközőbe csavarta őt* - Ez a férfi aki megtámadot téged a bátyám volt *mesélte* - Mindig is utáltuk egymást, és ő most azért bántott téged mert én vagyok a párod... jobb lenne neked egy másik macska mellett... *tette a lányt az ágyra, majd saját zsebéből kivett egy kapszulát* - Ha ezt beveszed elfelejtesz engem, az életednek azt a részét amit velem töltöttél, nem akarom hogy bajod essék ezért jobb ha ezt a felejtőpirulát most beveszed *nyújtotta át neki*
|
*Akuma bízott a kandúrban,lehunyta a szemeit csak hagy alhasson végre.A tű fájdalmát szinte nem is érezte a többi mellett,a kádban is csukott szemmel feküdt és halkan megszólalt.*-Miért mondod ezt...?*Nyitotta ki résnyire a szemeit és a szerelmére nézett.Mindig is szerette ezt a kandúrt,nem tudott túl sokat az életéről és valahogy nem is bánta.Nem érti hogy ő hogy keveredett bele szerelme fájdalmasabb életrészébe de ha már benne van akkor tűri.Aztán ismét lehunyta az élettől aligpislákoló szemeit és próbálta csökkenteni fájdalmát,a vizet pedig pirosra festette az ő vére.*
|
*Hakuront egy idegen érzés keríti hatalmába, nem tudja mi az de fájdalmas, a lányt egy asztalhoz viszi és hasra fekteti* - Nem lesz baj, bízz bennem! *kéri* - Ez egy kicsit fájni fog... *mondta majd egy inekciós tűt szúrt bele a gerincébe, ha minden igaz akkor ez össze forrasztja a csontokat, később amikor a csont már rendeződött elvitte a lányt a f"fürdőbe és a kádba fektette, persze előtte levette róla a ruhákat, lassan íimított végig a lány arcán* -Sajnálom... minden az én hibám, minden miattam van...
|
*Akuma kinyitotta a szemeit,a sárga szempár már nem csillogott annyira mint nemrégiben.Elvesztette a fényét és csak a fájdalom és szenvedés tükröződött vissza belőle.*-Jól...vagyok....*Suttogta szerelmének bár nem lehetett valami meggyőző testét elnézve.Ruhái cafatokban,ő tiszta vér,szemeiben alig pislákol az élet de még így is haloványan elmosolyodott mikor a kandúrra nézett.*
|
*Hírtelen valaki benyitott az ajtón, lihegve rontott a macskalényre, tépázta ahol csak érte, s Doragon ezt viszonozta is, pár perc múlva mindketten úsztak a vérben, de csak marcangolták egymást, végül Hakuron kerekedett felül és a macskalény jobbnak látta ha menekül, de megpillantotta a kislányt, vigyorra húzta száját, felkapta a kölyköt és vele együtt rohant el, Hakuron kedveséhez sietett, nem ért rá Shikyoval foglalkozni* - Akuma... *emelte fel gyengéden* - Akuma szólalj meg, mi van veled? *szemeiben félelem és féltés csillogott pedig ez nagyon is ritka volt*
 
|
*Akuma testét sebek borították,véres volt a ruhája és a teste egyaránt de nem adta fel.Ahol érte ott karmai próbálták felsérteni a kandúr bőrét vagy a ruháját.Mikor elkapták a karját fájdalmasan nyögött fel de semmi sikoltás vagy kiabálás,nyávogás.Háta irtózatosan fájt de ez volt a legkissebb baja mert a fiú ismét tépázni kezdte.Mozdulni sem tudott,teljesen magatehetetlenül feküdt Doragon előtt.Végül feladva a küzdelmet hagyta hogy félholtra tépázzák.*
|
*Doragon újra támadt és ahol csak érte tépázta a nőstényt, végül kezeit sikerült elkapnia és összekötöznie, hátra húzta , a lány így előtte pont ívbe hajlott, egy erős rúgással eltalálta a hátát, a csont roppanását lehetett hallani, akár ettől a rúgástól le is bénulhatot, a kandúr a lányt a földre dobta, majd szabdalni kezdte ismét karmaival*
|
*Akuma meglepetten nézett a kandúrra mikor az előtte termedt,amikor megkarmolták egy hang sem jött ki a torkán.Amikor viszont már a csőnek vágták nyekkenve ért földet.Fejét fogva állt fel és növesztette meg karmait,fogait ő is kimutatta.*-Hidd el!Ez nem volt jó ötlet!*Indult meg a kandúr felé,sárga szemei lámpaként világítottak,bár ejtettek rajta sebet az üveg darabok de nem érdekelte.*~Megmutatom én neked ki a kurva!~*Morogta magában.*
|
- Én... a legrosszabb rémálmod! *villantak fogai, majd egyszercsak a lány előtt termett, és karmaival a lány arcát célozta meg, úgy karmolta az éles pengékkel mintha csak vajat kenne a kenyérre* - Tehát te vagy a bátyám kurvája, hát teszek róla, hogy többé ne legyél! *mondogatta közben neki mondandóját, majd a lányt pólójánál fogva felemelte és az egyik labori csőfélesgbe dobta, az üvegdarabok csak úgy szóródtak mindenfele*
*Shikyio lebénult, de nem sokáig* - Chimei meg tudod nyomni a gombot ami az ajtót működteti?
- Persze! *mondta majd fekete gömbé változott és kiment az ajtón kívülre, felvette alakját és kiengedte a kislányt*
- Köszi Chimei! *mondta de amikor meglátta hogy mi történt inkább hátrébb húzódott és csak figyelt*
 |
-A nevem Akuma!Ez egy labor és Hakuron párja vagyok személyesen!*Válaszolt a kérdésekre.*~Mit érdekli ezt hogy ki vagyok?~*Morogta magában aztán ismét megszólalt.*-És te ki vagy?*Érdeklődött.*
|
- Te meg ki vagy? És mi ez a hely? Van valami közöd Hakuronhoz? *érdeklődik*
- Ez érdekesnek igérkezik, vajon ki ez a férfi? *kiváncsiskodik Shikyo, majd eszébe jut valami és kikiállt* - Bácsi kérem segítsen, elraboltak, kérem mentsen meg* kiabál de a férfi meg sem hallja*
|
*Akuma a kandúr felé néz*-Hát te meg ki vagy?*Fordul a hangi ránáyba és kiváncsian kémleli a hosszú karmokat,tetszenek neki de van valami baljóslatú is bennük.Nem tetszik neki a kandúr ezért tartja a távolságot és vár.*
|
- Chimei eléred a nyakörvem végét? Le tudod szedni? *Chimei felreppent*
- Persze! *oldotta ki*
- Áhh... mindjárt jobb! *szaladt az ajtóhoz ahol egy kis résen ki lehetett látni, még épp látta, hogy Hakuron elhagyja a házat* - Remek, nincs itthon a főgonosz, megléphetnénk... de hogyan?
*Egy ismeretlen kandúr lép be az ajtón, sok időbe telt míg megtalálta ezt a helyet, de eejével és kitartásával sikerült, belép körülnéz, még nem vesz észre semmi különöset, kivéve hogy szinte mindenhol alvadt vértócsák és omladozó fal van*
|
*Akuma ébredezni kezdett a csók hatására,mikor szerelme elment kinyitotta szemeit és körbenézett a szobában,szétszórt ruháit összeszedte majd felvette őket.Övét felcsatolta,haját összefogta aztán kisétált a szobából és nyújtózkodott.Ismét csodá perceket élt át a kandúrjával,emlékszik még a sebre melle felett így gynegén megérintette és elmosolyodott.*
|
*Shikyo csendben ült a szobájában, nem sírt, nem nyöszörgött csak ült maga elé bámulva, egyszercsak megint megjelent a fénygömb, a lány csodákozva nézte egyszercsak a gömbböl egy apró macska féle lény bontakozott ki, Shikyo megijedt, de nem sikított csak nézte őt* - Ki vagy te? *kérdezte végül*
- A nevem Chimei! Barát vagyok!
- Barát?
- Igen...
- Már nem emlékszem mit jelent az a szó *Chimei megérintette a lányt akinek minden sebe egy szempillantás alatt beforrt* - Meg tudlak gyógyítani, de csak téged gazdám... és engem csak te láthatsz, te hallhatsz, te érezhetsz, más nem *fejezte be mondandóját*
*Hakuron éppen ébredezett amikor egyszercsak észbe kapott, sürgős dolga volt, csókot nyomott szerelme arcára, felöltözött és gyorsan elviharzott*
|
*Neki ezek a lökések nem fájtak,számára minden egyes lökés olaj volt a tűzre,fokozták vágyait és közelebb vitték ismét az egyéváláshoz.Háta meggörbült és egy halk ám mégis boldog nyögés hagyta el a torkát.Mikor szerelme ráomlott boldogság öntötte el és a mennyekben érezte magát,ő is fogta a kandúr kezét.Párja dorombolását halgatva merült el az álmok világában.*
|
*Hakuron megint megtette, a lányba hatolt, lökései erősek voltak mégis lehetett érezni rajta a szenvedélyt és a gyendédséget is egyszerre, felkavaró volt, tüzes, mintha a pokolban égett volna a teste de a mennyben érezte magát, most még csodálatosabbnak tartotta a nőstényt. Amikor érezte hogy neki és a lánynak is közel a "vég" még egy utolsót lökött s mint előző nap a lányra omlott, szorítva a macskalány mancsát, dorombolt neki egy kicsit még, aztán elaludt*
|
*Akuma most sem érzett fájdalmat inkább boldogságot.Amikor kérdezték csukott szemét kinyitotta és elmosolyodott.*-Tegyél ismét magadévá...*Nyújtotta a kandúr felé kezeit ezzel is csalogatva hogy "fölég magasodjon".Teste mostmár szinte égett,követelte a férfit és hogy ismét egyéválhassanak.A sárga szemeit a kandúrra függesztette.*
|
*Hakuron most nem tette mindjárt magáévá, hanem ujjával hatolt belé először, elsőnek csak egy ujját mozgatta benne, majd ezt követte egy második és egy harmadik is, várt a lány jelzésére* - Mondd, mit szeretnél most mit tegyek veled? *érdeklődött* - Legyen bármi én megteszem neked!
|
[488-469] [468-449] [448-429] [428-409] [408-389] [388-369] [368-349] [348-329] [328-309] [308-289] [288-269] [268-249] [248-229] [228-209] [208-189] [188-169] [168-149] [148-129] [128-109] [108-89] [88-69] [68-49] [48-29] [28-9] [8-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
