|
Témaindító hozzászólás
|
2006.08.06. 18:31 - |
Ez a hely a Varázslovakról híres. Minden szépet és jót mesélnek e helyről, amely igaz. De viszont valamikor nagyon kegyetlen lények jelenhetnek meg, amelyek akár ölni is képesek! Innen a lovak nem tudnak elvándorolni.
|
[892-873] [872-853] [852-833] [832-813] [812-793] [792-773] [772-753] [752-733] [732-713] [712-693] [692-673] [672-653] [652-633] [632-613] [612-593] [592-573] [572-553] [552-533] [532-513] [512-493] [492-473] [472-453] [452-433] [432-413] [412-393] [392-373] [372-353] [352-333] [332-313] [312-293] [292-273] [272-253] [252-233] [232-213] [212-193] [192-173] [172-153] [152-133] [132-113] [112-93] [92-73] [72-53] [52-33] [32-13] [12-1]
*Akuma haloványan elmsolyodott hogy még szeretik.Hakuron heves reakció egy pillanatra megijesztették,épp most esett át nemrég egy együttléten és most a férje is meg akarja vele tenni bár tudta hogy neki még mondhat neked.*-Hakuron...ez nekem most nem fog menni...*Nézett rá szomorú,fáradt,fénytelen szemekkel.*
*Heiwa meglepetten állt meg,vak szemei tágra nyíltak.Nem félt eddig bátyjától,de most valahogy megijedt tőle.Fájdalmasan nyögött fel ahogy a fához szorították.A karmok borzalmas fájdalmat okoztak neki,lehunyta szemeit amik mögül fájdalmas könnyek törtek fel.*~Ezt te sem akarhatod...~*Mondta magában,és ahelyett hogy igennel bólintott volna ahelyett nemet "mondott" velük.*
 
|
- Ne emészd magad... *fogta most tenyereibe a lány arcát* - Szeretlek... nem érdekel semmi csak az hogy szerethetlek téged, amíg élek és nem érdekel a nővéred teste sem... csak a tiéd, csak te izgatsz fel, csak te vagy az enyém... *nyalt a nyakába, majd lejjebb haladt és a lány köldökébe mart mancsával óvatosan, nem tudott leállni, nem mert bizonyítani akart a nősténynek és nem akarta, hogy párja azt hiszi undorodik tőle* - Csak az enyém vagy! *suttogta a lány fülébe érzékien, mellbibóit már rég tornásztatta és bele is merült a játékába, nem törődött most avval kivételesen hogy Akuma akarja e, s talán evvel hibát követ el*
*Doragon még a fákon rejtőzködött, amikor meglátta a lányt közeledni, hírtelen égtelen haragra gerjedt, s a lány elé huppant* - Nem kellett volna kimrészkedned ugye tudod? *morogta, majd röhögve felkapta a nőstényt és messzebb sietett vele, száját közben kezével szorította, hogy ne beszélhessen, hírtelen megállt, s egy fához szorította* -Felébresztwettél bennem valamit és ezt sosem bocsájtom meg! Nekem nincs lelkem, se szívem, megértetted? *kötözte be száját mielőtt bármit is mondhatna* - És most megtanítom hogy ki is vagyok én... *vasmancsai a lány bőrébe hatoltak* - Mondd csak szűz vagy még? Bólints ha igen, s cáfold meg ha nem...
 
|
-Nem tudom...*Suttogta remegő hangon a kérdésre.Nagynehezen abbahagyta a sírást de még mindig fájt neki amit tett.*-Elnézem neked...*Válaszolta ismét halkan.*
*Heiwa halkan elopakodott ismét Hakuo mellől és bátyja keresésére indult,egyedül hallására és szaglására támaszkodhatott mivel barátja és szeme nem volt vele.Doragon illatát követve kezdte el keresni s fától fáig sétált.*
|
*Hakuron elengedte a lány kezeit s könyökét a lány feje mellé tette, s így ölelte most át* - Azt mondtad nem sírsz többé miattam, azt mondtad boldogok leszünk... tudom hogy nem vagyok jó férj, hagytam magam becsapni és hagytam hogy Doragon... *halkult el* - Sajnálok mindent ami történt velünk... mondd hogy süllyedtünk idáig? Elnézed nekem még azt az egyetlen baklövésemet, hogy megteszem vele? Nem kérem hogy ne utálj érte, csak hogy érts meg...
|
*Akuma megleődött a hirtelen megmozduláson.Végighalgatta a kandúrt,de amikor az utolsó részhez ért,hogy látta Doragont és őt legszivesebben eltűnt volna.Nem tudott mit tenni.*-Azért történt mert ismét meg akarta tenni és úgy éreztem nekem már nincs ki miatt ne hagyni magam mert láttalak Kowakuval...És miután eljöttem mondta el hogy nem mondott igazat nekem és...*Szorult el a torka,és hangja helyett a könnyei törtek fel.*
|
*Hakuron hírtelen a nőstényen termett és két mancsával lenyomta a lányét s hátra húzta mintha lefogta volna* - Megígértem a nővérednek hogy megteszem vele... hogy lefekszek vele, mert kértem segítsen s a segítségéért cserébe ezt adtam, ne haragudj rám, de utánad akartam menni és nem volt más mód... nem tehettem mást! *hadarta gyorsan* - Viszont ha elfelejted majd nekem ezt az egyet, én is elfelejtem, amit láttam... ami történt Doragon és közted és... azt is hogy élvezted... *fordította el tekintetét*
|
-Rendben!*Válaszolta aztán elsétált fürdeni.Megengedte magára a vizet és csak állt alatta,lehunyta a szemét és arcát a víz felé fordította.*~Miért is kellett nekem belemenni?~*Kérdzete magát mintha ő tudná a választ de még maga sem tudja.Egy ideig még álldogállt alatta aztán megmosta magát,átöltözött és bement a hálóba,lefeküdt férje mellé és csak bámulta a plfaont.Várta hogy mi lessz.*
|
- Menj el zuhanyozni... megvárlak a hálóban *felelte Hakuron* - A hugomékat elszállásoltam, holnap építkezem egy kicsit még ezen a házon, aztán... mindenkinek lesz helye *ment be a szobába és várta Akumát, bár nem tudta hogy mit fog neki mondani egyáltalán, ha bejön, reménykedett, hogy nem lesz semmi baj és megtud majd szólalni*
|
*Akuma tudta hogy párja igazat mond,Doragon mondta,egyedül ő hazudott és emiatt pocsékul érezte magát.Férje szemébe nézett ő is.*-Elhiszem...*Válaszolta nemes egyszerűséggel a nőstény.Olyan szivesen elmondaná az igazat de akkor mindennek vége lenne.*
|
*Hakuron nagyon akart hinni Akumának és úgy döntött, hogy hisz is neki, de a szeme mást látott, így csak megpuszilta a lány ajkait* - Akuma nem én másztam a nővéredre... higyj nekem kérlek... *nézett a macskalány szemeibe, legalábbis próbált*
|
*Akuma legszivesebben föld alá menekült volna most mindenki elől főleg Hakuron elöl.De mostmár nem mehetett ki mert Doragon figyeli őt úgyhogy férje felé fordult.*-Szia...Semmi baj!Miután a bátyád megint megkapta amit akart és elment valahova megszöktem!*Találta ki a "meséjét".*
|
*Hakuron hallotta ahogy a nőstény hazajön, és hallotta ahogy kinnt motoszkál, ezért lassan felkelt és kibotorkált a konyhába, nem tudta hogy mit fog mondani anősténynek, de nem akarta elmondani, hogy mit látott, Doragon behúzhatta őt is a csőbe, akárcsak őt Kowaku* - Szia... *szólt hozzá, majd kilépkedett lassan és a lány fejére tette mancsát* - Sajnálom, hogy nem tudtam utánad menni... *kezdte*
|
*Akuma visszafordult a kandúrhoz,a tanácsot megfogadta és bólintott.Nem akart hazudni de az igazat sem mondhatta meg úgyhogy kénytelen volt Doragon tanácsát bevetni.Besétált a házba és elkezdett kicsit pakolászni a konyhában,jobb ötlete nem volt a hálószobájukba meg egyáltalán nem akart bemenni.Nagy volt a valószínűségeh ogy párja ott van és haragszik rá,legszivesebbe nott hagyná a gyűrűjét az asztalon és elmenne a világ végére csak ne kelljen itt lennie...*
|
- Akuma egy jótanács... mindent fogj rám, s találj ki az utolsó együttlétünkre egy jó kis szöveget hogy én erőszakoltam rád... hiszen megvannak az eszközeim... ez már az engesztelés része volt *bújt vissza a lombok közé, nem tudta h a nősténnyel miért volt kedves, de öccsét ugyanúgy gyülelte mint eddig*
*Hakuron nem aludt csak feküdt az ágyában, teljesen letaglózta a kép amit látott, nem hitt a szemének s ez a kép ott lebegett előtte*
|
-Jólvan...bemegyek...de ha nem jövök ki élve téged vonlak felelősségre!*Szórakázott kicsit.*-Kiváncsian várom hogy próbálsz mind azokért kiengesztelni!*Mosolyodott el ördögien aztán besétált a házba.*~Kishíján megi s öltél velük...~*Folytatta magában.*
|
- Ne is törődj vele... amúgy a nővéred rá van állva Hakuronra, végig néztem az egész jelenetet, Hakuron olyan volt mint egy ketrecbe zárt kölyökkutya... ja és ne beszélj senkinek se erről, nem tenne jót nekem ha kedvesnek látszanék... amúgy bocs... a korábbiak miatt, majd kiengesztellek valahogy... na menj már be, itt meg fogom várni!
|
-Ez azért nem ilyen egyszerű...Kowaku nyilván nem ok nélkül verte ki a hisztit és tépte szét a saját ruháit...*Válaszolta Doragonnak.*-Neked megmég a végén fejedbe száll a vér,nem tanácsos fejjel lefelé lógicálni!*Mosolyodott el halványan.*
|
- Khm... *bukkant elő Doragon a fák lombjai közül egyenesen a nőstény elé* - Menj be, nem lesz baj, tisztázd vele a dolgot és kész *tanácsolta* - Mi a fene van velem... én megőrültem... *motyogta félhangosan* - A lényeg hogy menj be *kérte, vicces lehetett fejjel lefelé lógva egy fáról*
|
-Rendben...*Állt fel és megtámasztotta Hakuront.Ki hitte volna hogy egyszer még a huga megmentésére kell sietni annak férje segítségével.Bár mondjuk DOragon után ő sem lett volan egyszerű eset ha nekivágják egy fának.*
|
- Nem, én megyek! *tápászkodott fel* - Csak segíts mennem... *kérte* - Akuma az életem ha valami baja esik azt sose bocsájtom meg magamnak! *mondta Kowakunak*
|
[892-873] [872-853] [852-833] [832-813] [812-793] [792-773] [772-753] [752-733] [732-713] [712-693] [692-673] [672-653] [652-633] [632-613] [612-593] [592-573] [572-553] [552-533] [532-513] [512-493] [492-473] [472-453] [452-433] [432-413] [412-393] [392-373] [372-353] [352-333] [332-313] [312-293] [292-273] [272-253] [252-233] [232-213] [212-193] [192-173] [172-153] [152-133] [132-113] [112-93] [92-73] [72-53] [52-33] [32-13] [12-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
