|
Témaindító hozzászólás
|
2006.07.24. 10:06 - |
Ez egy nyugott hely, a folyó tele van finom halakkal de nem mindegyik ehető. A bozotósnak gyönyörű a színe, ritka nagyon itt a szőrny.
|
[717-698] [697-678] [677-658] [657-638] [637-618] [617-598] [597-578] [577-558] [557-538] [537-518] [517-498] [497-478] [477-458] [457-438] [437-418] [417-398] [397-378] [377-358] [357-338] [337-318] [317-298] [297-278] [277-258] [257-238] [237-218] [217-198] [197-178] [177-158] [157-138] [137-118] [117-98] [97-78] [77-58] [57-38] [37-18] [17-1]
-Kiyoki idejött.-Csá!-Motyogta a maga mogorva stílusán,majd Shirelit bámulta.-Hmm...jó csaj..-Mondja,és odalépett hozzá.-Cshao baby.-Mondta,és kezét nyújtotta.-Kiyoki vagyok.-Mondja.
|
-Gonosz?-néz a kandúrra és hátra lép egyet.~De már megváltozott,legalább is azt monták.-gondolja és oda meg a sérült kandúrhoz.-Tudok késziteni neked gyógynövényekből készűlt teát,az fájdalom csillapíto is.-néz rá kedvesen majd elindúl keresni pár gyógynövényt.
|
-Most hogy mindenki rendbejött, én lépek is tovább. Szasztok - integetett Tora, azzal a folyó irányába végigfutott, és eltünt a távolban.
|
- A neve Shidosurukara Osoreru. - szólal meg Amai és nézni a meggyötört macskát. - Régen ő ugyanilyen gonosz volt, de már nem az. - mondja határozottan.
- Összeforrasztottam a csontjait. Odamehetsz hozzá. Biztos jól esne neki, ha mellette lennél. - magyaráz az ég felé nézve Nayong.
- Lehetségesnek tartod, hogy megbűntették, amiért kudarcot vallott valamiben? - kérdezi Kokorot a nőstény. - Más tippem nincs, hisz akiknek van akkora erejük... úr isten! - a felismerés villámként csap Amaiba. - Nayong, az apám! Vagy Sakae! Vagy... nem tudom... de nem, hisz... - kétségbe esik, s a kandúr is felül.
- Nem, ő visszament oda, ahonnan indult.
- De mikor ott voltunk, még nem volt ott.
- Az nem jelenti, hogy nem is ment utána vissza.
- Nézzük meg! - azonnal talpra ugrik, de a fiú visszafekszik.
- Ne haragudj, se semmi erőm nem maradt. Örülök, hogy még a szemeim nem zárultak le.
  
|
-Mijen alak lehet az aki ijen szörnyű dolgot művel.-csoválja fejét.
|
- Nem tudom mi történt vele... én nem voltam ott... - válaszol a lánynak, majd Nayongra néz - Oda mehetek hozzá? - kérdi halkan
|
Visszatérve a kérdésre, ki ő, és mi történt vele? - kérdi újra Tora.
|
Koi idegenkedve nézi Kokorot. Kis ideig tűri, aztán mikor már úgy van vele, hogy eltolná, hirtelen megöleli. - Nem, meg fog gyógyulni. Én bízom Nayongban.
- Amai! - kiált ki a fiú. - Kiengedhetsz! - addigra már visszahívta Tengot a levélbe, mire a lány megszűnteti a gubót. Osoreru eszméletlenül fekszik.
- Ne aggódjatok, csak alszik. Pihen. - mondja kifáradva, azzal távolabb tőle leül a földre és elterül.
|
-Igen, ez jó kérdés, És hogy pottyant ide za égből? - kérdően néz ő is a kandúrra.
|
-Hogy..sérült meg?-kérdi a fiatal kandúrt és kzeleb megy a két macskalényhez.
|
- Ő az én mes... az apám! - magyarázza a lánynak ~ Igen, az apám... mindig is olyan volt nekem... nem akarom elveszíteni - Amai ruhájába kapaszkodik - Fáj neki... rosszul döntöttem? Nem akartam, hogy ismét szenvedjen... szeretem... - bújik mégjobban a nőstényhez, persze minden hátsó szándék nélkül
|
Most mitörténik? - kérdi Tora, miközben idegesen járkál fel s alá. - És egyáltalán ki ez a sebesült fickó?
|
Shireli is fájadlmasan nézi ahogy gyógyítják a kandúrt,és hátrálni kezd,nemtudja nézni ahoogy szenved.
|
Hosszú ideig csak ezt lehet hallani, ahogy Osoreru csak ülvöt, majd csend egy kicsit, s megint a velejét rázó hang. Amai már addigra elmegy a gubótól, nem bírja hallgatni. S rángatja magával Kokorot is, hogy a fiúnak se fájjon annyira.
- Nayong segít... nem öli meg a mestered. - motyogja, s ezzel mindkettőjüket bíztatja. - Tengo érzésteleníti... zsibbasztja... amennyire lehet... - magyarázza félig sírva elméletét.
|
Kokoro ledermedten áll, hallja az üvöltést, szemeibe újabb könnycseppek szöknek de nem fogja be fülét csak áll és vár... vár arra, hogy végre vissza kaphassa mesterét.
|
- Csend! - mondja halkan. - Koncentrálnom kell. - magyarázza határozottan. - Amai, vonj körénk gubót. - a lány azt se tudja, mit mondhatna. Csak bólint, majd elkezdi befonni a három kandúrt. - Bízzatok bennem. - mondja még Nayong, mielőtt eltűnik.
- Még... sosem láttam... ilyennek. - motyogja a lány.
- Bénítsd le, teljesen. - bent a fiú azonnal munkához lát, letérdel Osoreru mellé, míg Tengo teljesen érzéstelenné és mozgásképtelenné teszi a sérült testét. Megkeresi az első nyilvánvalóan eltört csontot, fölé teszi kezeit, majd erősen koncentrál. A velejét rázó felüvöltés kihallatszik a vastag fonalgombolyagból.
- Ez... szörnyű... - térdre borul és befogja fülét. Veszélyszenzorai is villognak fejében, bár nem érti, miért.
|
- Mi fog történni vele? - kérdi ilyedten - Mit csinálsz vele, ha bele eggyezem? Tudok segíteni abban, hogy ne szenvedjen annyit? Ha igen mit tegyek? - árasztja el kérdésekkel a kandúrt
|
Shireli észre veszi a sebesűlt kandúrt és közelebb megy hozzájuk.-Segít...segíthetek valamiben?-kérdi félősen a lány.
|
- Csak vagyunk. - mondja tömören Kokoro honnan kérdésére a nőstény. Határozottan néz a másik lányra, aki kardjáért nyúl. - Szükségtelen fegyverkezésbe fognod, segíteni jöttünk.
- Amainak igaza van, megpróbálhatom megmenteni. Ehhez tudok segítséget, de a fájdalom így se akarályozható meg. Csak tudnom kell, beleegyeztek-e. - ránéz a földön fekvőre, aki már válaszolni se tud.
- Bele! - lök Nayongon Koi. - Segíts neki, mert nem éli meg a holnapot.
- J-jó... - a kandúr alaposan meglepődve néz vissza rá, majd kérdőn a lányos fiúra. Hiába várja még Kokoro beleegyezését, előveszi levelét inge alól, s kitartja maga elé. - Tengo, szólítalak. - fekete csóvaként bukkan elő a macskasárkány.
~ Meg akarnak menteni? A mesterem elárultam... a tanítványom száműztem... Bárom, amiket tettem... de képtelen vagyok más lenni... Ha átállnék, hamar meghalnék... ha visszamennék, aláírnám a halálos rendeletem... ~ gondolkodik a sötét macska. - Ne... hagyjatok... meg... meghal... nih... - dönt így. ~ Ha megszűnök, a fiam szabad lesz... Shidosha mester talán keresni fogja még... de már nem fog hozzám tartozni, mégis... lesznek barátai, szövetségesei és egy összetartó csapatra is szert tehet, ami megvédheti. Én csak visszahúznám valamilyen módon a múlthoz. Isten veled... fiam... ~ már búcsúzik tanítványától gondolataiban, melyek valahogy megerednek előtte. Képeket is hoznak, megelevenítik, ahogy erőt ad a fiúnak, ahogy gyakorolnak, s azok a percek, melyekből szépek is lehettek volna, ha az életvitelük engedte volna. Számára mégis boldogságot jelent, hogy viszont látja a kölyök Kokorot, s most ott van előtte a felnőtt, aki érett, tudással rendelkező, erős, s képes volt megismerkedni a legnagyobb erénnyel és erővel a világon, a szeretettel. S nem csak ismeri, érzi és élteti másokban is. Így büszke lehet tanítványára és egyben magára is. Maradandót alkotott, olyan, aminek igaz értéke van.
|
Shireli kilép a fák között és távolabb meglátja a macska lényeket,de nem meg yoda csak figyeli őket.~Mi történhetett ott?~kérdezi magában és kicsit közeleb megy hozzájuk.
|
[717-698] [697-678] [677-658] [657-638] [637-618] [617-598] [597-578] [577-558] [557-538] [537-518] [517-498] [497-478] [477-458] [457-438] [437-418] [417-398] [397-378] [377-358] [357-338] [337-318] [317-298] [297-278] [277-258] [257-238] [237-218] [217-198] [197-178] [177-158] [157-138] [137-118] [117-98] [97-78] [77-58] [57-38] [37-18] [17-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
