|
Témaindító hozzászólás
|
2006.07.02. 19:23 - |
A Ködös-tó egy félelmetes hely, tele van vizi szörnyekkel és néha a ködtől nem lehet semmit látni.
|
[486-467] [466-447] [446-427] [426-407] [406-387] [386-367] [366-347] [346-327] [326-307] [306-287] [286-267] [266-247] [246-227] [226-207] [206-187] [186-167] [166-147] [146-127] [126-107] [106-87] [86-67] [66-47] [46-27] [26-7] [6-1]
Durcásan ül, majd hangokat hall, érdekli mi is lehet ott, de mivel nem moccan míg meg nem szárad ezért megpróbála fenekén maradni~ Nem, nem megyek oda .... nem nincs is ott semmi ~ majd elfordul mint ha mit sem hallott volna.
|
- Szia. - a csobbanásos hang felé fordul, majd hátracsapott fülekkel újra Kitsaéra néz. - Seneka. - mosolyog, de nem hagyja nyugodni, hogy nincs egyedül a másik lánnyal. - Veled volt még valaki? - próbál puhatolózni.
|
Kitsae végül elérkezik arra a helyre ahol a lány áll, és a köd is valamivell vékonyabb. Meglátja Senekát, és mosolyogva üdvözli. -Szia, Kitsae vagyok.-
|
Shana amilyen finoman lépked balszerencséjére a tó csúszós sáros szélére lép és bele is esik a vízbe. Amennyire ki nem állhatja a hideg vizet, most nyakig benne találja magát, majd gyorsan kimászik és kicsit fagyoskodva leül a tópartra- Na innen még egy véreb sem tud elmozdítani... itt maradok- dadogja durcásan duzzogva
|
~ Ez a köd... ~ lassan feláll, majd megkapaszkodik abban a sziklában, aminek nekiment. - Oszolj! - szólítja fel, s egy papírost dob a levegőbe, ami körül lassan egy kis helyen eloszlik a köd. ~ Így már kicsivel jobb. ~ elmosolyodik, majd a papír nyomán körülnéz.
|
Kitsae felkapja a fejét a zajra. ~Minamino, ki van itt?~ Kérdezi szellemétől gondolatban, és Minamino láthatóvá válik. Aztán elszalad, és egy perc múlva visszajön. ~Két lány.~ jött a válasz, és a szellem újra eltűnt. Kitsae felállt, és elindult tapogatózva arra ahonnan a hangot hallotta. ~Ez a fránya köd egyre sűrűbb...~
|
Shana óvatos léptekkel halad előre, a nagy ködben az órráig sem látva. ~ Vajon most hol lehetek ? ~ Néz körbe reménykedve, hátha eloszlik a köd vagy lát is valamit cicaszemeivel, de sajnos reménytelenül.
|
Egy idegen lány mászkál a ködben. Kezeivel maga előtt kapálózik, nehogy nekimenjen valaminek. ~ Ilyen sűrű ködtől az orromig nem látok. ~ alighogy végiggondolja, nekimegy egy sziklának. - Au! - ijedtében felkiált, majd fenékre ül és fejét kezdi dörzsölgetni.
|
*Kitsae a tóparton heverészik a fűben, az eget nézi. Az-az csak nézné, de a köd eltakarja. Inkább feláll, és a tó partjára ül. ~Ez már sokkal jobb.~ gondolja. ~Legalább látok valamit.~ A vízfelszín felett itt is köd gomoylgott, de azárt látszott valami.*
|
-HElaku nézi a dúdoló fiút,majd mosolyog,és megöleli azt.-Én köszönö.-Mondja boldog arccal,és megöleli,majd összebújva csókolózik vele.
|
 Blackwhite elő bújik az odúból és ásit egy nagyot közben figyeli a túloldalon történő dolgokat. |
- Hela... - szorítja magához amikor az vissza bújik hozzá - Sajnálom... nem akartalak akkor megijeszteni és nem akarom, hogy itt hagyj... - mondja kissé hörgő hangon és a csókba feletkezik, később amikor elered az eső elmosolyodik - Ess, eső, ess, ess! Hullj rá az arcomra! Ess, eső, ess, ess! Hullj rá az álmokra! - dudol halkan egy dallamot, amit még régebben hallott, kicsit elmosolyodik - Köszönöm... - mondja halkan, suttogva
|
--Megfordul,és ránéz HSireire,aki könyörög neki hogy en menjen el.-Rendben..ó,Shirei..szeretlek..és nem gondoltam komolyan amit mondtam..szeretném hogy szeress,megszelíditlek,mindenben segítek..-Húzza óvatosan,és gyengéden magához a fiút,és megcsókolja,majd hosszasan csókolózik vele,és elhúzza.-Örökké csókolni akarlak..ameddig csak élek...-Húzza újra közel magához,szinte összesimul a testük,elered az eső,de ő scak csókolja fiút,örökké.
|
Shireit meglepi a jeges válasz, szívét szinte mintha darabokra zúzták volna, nem sír, de legbelül nagyon fájnak neki a fiú szavai, majd karja után kap - Taníts meg... javíts meg... szelidíts meg, mint a kis herceg a rókát... de ne hagyj magamra könyörgöm... - fogja még mindig remegve a fiú karját és esze ágában sincs elereszteni - Megigérted... megigérted, hogy örökre az enyém leszel... Helaku... - mondja alig hallhatóan, szemei már majdnem könnyesek, de vissza tartja sírását - Ne menj...
|
-A szeretet próbáltam volna elérni..de úgy látszik ez nálad nem létezik...sajnálom ..de neked tényleg jégből van a szíved...-Néz rá,ahogy saját könnyei is elkezdenek peregni arcáról.-Shirei..én próbáltalak szépen rávezetni arra,hogy szeretlek..és kellesz nekem,de ha téged ez nem érdekel..akkor sajnálom,én megpróbáltam..majd valahogy megleszek..bár nagyon fájni fog..-áll fel lassan a fiú,mégegyszer megsimítja haját Shireinek,majd lassan elindul.
|
- Szép szavak, de mondd csak mit érsz el velük? Te is csak be akarsz csapni mint mindenki más! - hullik a földre erőtlen, ez már túl sok neki, gyenge, fél, reszket... - A szivárvány is csak hazugság, nem igaz... minden hazugság! MINDEN! - ordítja az utolsó szót, úgy érzi még a föld is bele remeg. - Nem akarok hinni, nem akarok szeretni! - mondja ezt már halkan - Túlságosan fáj...
|
-Shi..-Akar a fiúhoz szólni Helaku,de látja rajta hogy most nem jó.Végül pár perc után megszólal.-Higgy nekem..a hitet senki sem veheti el tőled..-Fordította maga felé,és megfogta kezeit.-A hit a legerősebb,és a legszebb..mint a szerelem..ugyanolyan mint a hit.Senki sem veheti el tőled ami itt benn van.-Mutatott a fiú szívére.-Tudom hogy ami odabenn van,az nem jég...csak egy ksi vihar,de érzem hogy kisüt a nap..még ma..-Mosolyog a fiúra,és ahogy ott ülnek,kisüt a nap,és szivárvány ragyog pont a fejük felett.-Látod..higgy..és beteljesedik a jövő..-Néz rá csillogóan szerelmes szemekkel.
|
Shirei gyenge lesz, fogalma sincs mitől, de erős és nemrég még biztos kezei erőtlenek és remegők lesznek, a fiúra néz ahogy azt kérte, látja az arcán, hogy nem beszél a levegőbe, tényleg szerelmes, mégsem tudja ezt a fiú szemeibe mondani, inkább elfordul, majd feláll ~ Lehet, hogy nem hazudik? Lehet, hogy... NEM! - kulcsolja össze maga előtt kezeit és némán bámul a messzeségbe
|
-Shirei!Utálom a hazuságot..soha nem szoktam hazudni!Higgy nekem..kérlek!Nem vagyok az a sunyi,alattomos fajta!Érts meg..kérlek..végre egyszer az életben találtam valakit aki ha mellettem van,úgy érzem bizsereg mindenem,és szívből jövően mondom ezt neked.Iylet nem lehet hazudni..ez a szívből jön..nézz rám..mondd el,mit látsz az arcomon..-Kérte Shireit őszinte arccal,és szívből jövő beszéddel.
|
- "Nem hagylak itt"- ismétli a fiú szavait és hagyja magát megcsókolni, nem csókol vissza, fejében még vízhangoznak Helaku szavai, szeretne hinni nekik, de nem mer, fél attól, hogy nem igazak, mint az egykori szerelem, mely rég hatalmas fájdalmat okozott testének, lekének egyaránt és még mindig viseli terheit
|
[486-467] [466-447] [446-427] [426-407] [406-387] [386-367] [366-347] [346-327] [326-307] [306-287] [286-267] [266-247] [246-227] [226-207] [206-187] [186-167] [166-147] [146-127] [126-107] [106-87] [86-67] [66-47] [46-27] [26-7] [6-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Blackwhite elő bújik az odúból és ásit egy nagyot közben figyeli a túloldalon történő dolgokat.
