|
Témaindító hozzászólás
|
2006.06.27. 14:36 - |
Különös hely ez. Lebegő kövekkel tarkított part, fel-felcsapó tengervíz, melyben ehető vizilények találhatók. Egy holdja és egy kicsi aszteroidája van, melyeknek köszönhető az apály és dagály váltakozása.
|
[1456-1437] [1436-1417] [1416-1397] [1396-1377] [1376-1357] [1356-1337] [1336-1317] [1316-1297] [1296-1277] [1276-1257] [1256-1237] [1236-1217] [1216-1197] [1196-1177] [1176-1157] [1156-1137] [1136-1117] [1116-1097] [1096-1077] [1076-1057] [1056-1037] [1036-1017] [1016-997] [996-977] [976-957] [956-937] [936-917] [916-897] [896-877] [876-857] [856-837] [836-817] [816-797] [796-777] [776-757] [756-737] [736-717] [716-697] [696-677] [676-657] [656-637] [636-617] [616-597] [596-577] [576-557] [556-537] [536-517] [516-497] [Korábbi]
-Olivia idejön.Meglátja Tamarát,amint kint egy kis virágokkal teli ház előtt napozik.-Szia!A nevem Olivia.-Mutatkozik be,és nyújt kezet a lánynak. -Sioan még alszik.
|
-Akkor menjünk utánna!-Mondja és egyben kéri határozottan Zoy.-Chiko igazából úgy értette hogy miatta történt mindez hogy Samui valamiért megint hideg lett nem úgy mint például a harc után amikor kedves volt hanem úgy mint amikor először találkoztam vele!Azt mondta nekem hogy én csak játékszernek nézem ami nem volt igaz,Chiko látta hogy szomorú vagyok és sírok és ezért odaugrott elé beszélni vele ami rosszul sült el és akkor jöttél te!-Magyarázza el a történetet majd elindul a Havas hegyvidék felé.-Jöszz Mina?-Kérdi még visszafordulva Zoy mielőtt eltűnne.
|
A csók kicsit megnyugtatja. - Érvek és ellenérvek sora kavarog a fejemben. Talán tehetnék egy próbát... csak mégse... mert félek, hogy képtelen lennék rá... hogy bántana téged. - bújik szerelméhez Delsin.
- Aludj csak. - nyom puszit Halona homlokára. - Én itt leszek és vigyázok rád, s próbálom őrizni az álmaid is. - mosolyog a lányra. Boldogsággal tölti el a látvány, ahogy a Legfontosabb lassan álomba szenderül.
- Nem... azt már megfigyeltem, hogy az érzéseim hatására jönnek elő... tehát... - elcsuklik a hangja, majd körbenéz. - S-semmi. - legyint, mielőtt a fiú rákérdezne, mi történt. - Talán irányítani is tudom. - erősen kezd koncentrálni. - Tűnj el! Tűnj el! - suttogja erőlködve, s a parázs lassan kihúny mancsaiban, majd porként lepereg onnan. - Ez az. - elmosolyodik, majd pólójánál fogva hirtelen megrántja Nant, hogy az ráboruljon, majd tüzes csókot ad neki. - Nem úszod meg. - vigyorog rá.
  
|
- Értem... de amíg a lelkedben dúl a háború... addig nem is fogsz tudni dönteni - csókolja meg lágyan a kandúrt
- Úgy látszik sikerült.... - mosolyog Halona - És jól vagyok... csak egy kicsit most... álmos... lettem... - hunyja le szemét lassan, de előtte még belenéz a szeretett kandúréba
Nantan meglepődik, kicsit, talán meg is ijed, de feláll és Atsuihoz megy, óvatosan öleli át a kandúrt - Nem fogsz bántani... tudom... mindenesetre szerintem most szeretne felszínre törni a benned élő tűz, valahogy biztosan megtanulod majd szabályozni
  
|
- Megkeresni Samuit? - gondolkodik el az ötleten. - A legegyenesebb út. De talán a legbonyolultabb is. - figyeli a kis tágyat Zoy kezében. - Ahogy a bátyám ismerem, bizonyára a havas hegyvidékre ment. - indul arra. - Szia. - köszön Chikonak. - Hogy értette ezt? Mármint, hogy szerinte miatta ugrottatok össze Samuival. Mi történt?
|
-Az biztos!De akkor keressük meg Samui-t és beszélhetnél vele!-Kérleli a nőstény majd egy kasztanyettát elővesz és elkezdi dobálni a kezébe.-És ha valaki az utunkba állna pl Osoreru meggyőzöm hogy menjen arrébb!-Mondja mosolyogva.-És ne nevess mert nem vicces!-Morog halkan majd elindul Samui után.
-Zoy szerintem én maradok!-Mosolyogja ismét már abbahagyva a röhögést.-És szerintem miattam ugrottatok össze!Úgyhogy nem rontanék megint be a képbe!-Mosolyog szelíden majd elindul be az erdőbe.
|
- Kénytelenek leszünk várni. - nevet. ~ Bár ahogy a bátyám ismerem, itt öregszünk meg. ~ mosolyodik el. ~ Él bennem a tűz, lobog és éget... még emlékszem, ahogy mondta. ~ kuncog magában halkan. - Hát ne is várd el Samuitól, hogy hagyja magát kicsimnek, cukorfalatomnak meg ilyen szerinte nyálas neveken szólítani. - tör ki Minán a röhögő görcs. - Belegondolva vagy feláll a hátamon a szőr, vagy nem bírom abbahagyni a nevetést. - s tényleg nem bírja abbahagyni.
|
-Akkor majd legfeljebb várunk engem nem zavar!-Mondja mosolyogva vállatrántva Zoy.-Hé!Végre találtam neki becenevet mert a kicsikém nem tetszett neki a Havas hegyvidéken!-Nyújt nyelvet mint egy kölyök.
Chiko elneveti magát Zoy nyelvnyújtásán.-És még én vagyok a kicsi!-Nevet már fetrengve a kölyök.
|
- Hát... az nehéz lesz... - jön kissé zavarba a nőstény. - Atsui... ő... szóval... Úgy láttam... Nantannal mentek el... Eléggé fel voltak fűtve... - kuncog zavartan. - Így én nem zavarnám őket... Ugye megértitek? - vakargatja fülét. - Jégpárom... - kuncog az elnevezésen. - Ez aranyos volt.
|
-Akkor keressük meg Atsui-t és kérdezzük meg!Aggódom az én kicsi Jégpáromért!-Mondja aggodalmasan.-Chiko ezt te nem hallottad!-Sunyít hugára.
-Oké akkor nem hallottam!-Nevet a kicsi nőstény.
|
- Nem, nem mondta el. Sokáig küzdött egy lányért, aztán hirtelen tűzzel-vassal hadakozott ellene. Utána változott sokat, s akkor lett igazán a jég fia, de így szó szerint. - magyarázza a lány. - De lehet. - borzong meg. - Vannak olyan emlékek, amire a macska nem szívesen gondol vissza és még a jelenben is sokkolják, nemhogy a múltban tették. - motyogja visszagondolva az ő ilyen emlékére. - Atsuit kéne felkeresni, mert gyanítom, kisebbik bátyuskámnak esze ágában nem lesz elmagyarázni.
|
-De mégis miért lett olyan jeges?Neked sem mondta el?-Mondja értetkenül.-Megrázkódott és beleesett a homokba!-Magyarázza a nősténynek.-De nemtudom miért lehet hogy visszaemlékezett valamire de foggalmam sincs bár egy emléktől az ember nem lehet rosszul!-Magyarázza értetlenül ismét.
-Chiko nem látott semmit!-Füllenti Minakonak Chiko.
|
- Samui... - gondolkodik el, mielőtt bármit mondana bátyjáról. - Mindig is fura és összetett volt... a nőstény ügy neki nagyon érzékeny pont. - motyogja. - Atsui sokat tud ezzel kapcsolatban, én annyira nem lettem beavatva Samui lelkiügyeibe, de annyit már sikerült kiderítenem, hogy történt valami, ami miatt a jégfiú igazán jeges lett, ha értitek a célzást. - mondja zavarodottan. - Elesik a homokban? Mit csinált? Mi történt vele, hogy elesett? S így hirtelen ezt állítja? Ezek nem világosak... - ő is valami megoldáson töri fejét, de hiányos infókból csak téves következtetéseket lehet levonni, inkább várja, hogy tovább bontsák a történetet.
|
-Semmi gond hisz nem is tudhattad!-Mosolyog legyintve.-Őszinte legyek?Én sem tudom mi a baja először beleesik a homokba utána azthiszi játékszernek használom és hogy én nem is zeretem meg még ilyen baromságok!-Mondja vállatrántva a barátjának.
-Hozzáteszem én már így ismertem meg!-Mondja Chiko mosolyogva.
|
- Rendben. - mosolyog megnyugodva Mina, majd elengedi mindkét lányt. - Ezt nem tudtam. - közelebb lép a testvérpárhoz. - Mi történt, miért viselkedik így a bátyám? - kérdi csendesen. Az érintett kandúr, hirtelen felugrik, majd elrohan.
|
-Nem fogjuk!-Mondják együtt ismét.-Megigérjük!-Feleli Chiko vidáman a nősténynek.
-Ha mi azt mondjuk szent a béke akkor már nem esünk egymásnak!Ez így volt akkor is amikor még picik voltunk!-Mosolyog minának.
|
- Az nem ugyanolyan. - felel Zoynak a kandúr. - Ha tisztelsz valakit, akkor se bántod, ha utálod. Ha szereted, akkor se feltétlen bántod, de akkor kaphat nevelő célzatúan tőled. Ennyiben áll a különbség. - megy tovább. Sértetten ül vissza, s nézi a labdáját, mintha attól várna valami választ.
- Akkor most mi van? - értetlenül köröznek szemei a két lányon és bátyján. - Akkor ha most elengedlek titeket, nem fogjátok megölni egymást? - kérdi a nőstényektől.
|
-Nem kell tisztelnie ha szerethet is bár ezt most eléggé kétlem!-Morogja Samuinak.
-Én elmondhatom de csak ha elment!-Mondja halkan Minanak hogy Samui ne hallja.
-Én is el tudom mondani!-Vigyorog Chiko.
-Elmondhatod te is!-Mosolyog már Zoy mintha mi sem történt volna.
-Szent a béke?-Kérdi Chiko vigyorogva már nyugodtan.
-Szent hát!-Vigyorog vissza nővére.
|
- Nevetséges vagytok. - a kandúr elfordul tőlük. - Azt hittem, komolyabb vagy ennél. - intézi Zoynak szavait. - Másrészt te vagy az idősebb, ki kellett volna már vívnod, hogy a húgod tiszteljen. - visszaindul a korábban elfoglalt kőhöz.
- Hogy beszélhetsz így, Samui? - hitetlenkedve hallgatta eddig bátyját, de most feltört belőle a kérdés. - Mit csináltatok?
- Ahhoz csak neki és nekem van közöm! - villámló szemekkel néz vissza Minára. - Senki, érted?! Senki másnak! - morog haraggal. A nőstény vissza se mer neki szólni, még választ se ad, csak bólogat.
|
-Engejd el!-Kiálltják együtt Zoyék de akkor is morcosan néznek egymásra mintha vétek lett volna hogy a másik megszólal.
-Először is nem papoltam,másodszor pedig ez az idióta kémkedik utánam és fenyegetőzik!-Morogja Minának és hugára fúj.
-Ki az idióta te kis...te kis béka!-Vág vissza Chiko.
-Én béka te kis szemét!-Rivall rá és lábaival kapálózni kezd mérgesen.
|
[1456-1437] [1436-1417] [1416-1397] [1396-1377] [1376-1357] [1356-1337] [1336-1317] [1316-1297] [1296-1277] [1276-1257] [1256-1237] [1236-1217] [1216-1197] [1196-1177] [1176-1157] [1156-1137] [1136-1117] [1116-1097] [1096-1077] [1076-1057] [1056-1037] [1036-1017] [1016-997] [996-977] [976-957] [956-937] [936-917] [916-897] [896-877] [876-857] [856-837] [836-817] [816-797] [796-777] [776-757] [756-737] [736-717] [716-697] [696-677] [676-657] [656-637] [636-617] [616-597] [596-577] [576-557] [556-537] [536-517] [516-497] [Korábbi]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
