|
Témaindító hozzászólás
|
2006.06.27. 14:33 - |
Fákkal, bokorkkal övezett mocsár ez, aminek vizében különféle lények élnek. Nem árt vigyázni velük, mert nincs kizárva, hogy veszélyesek is tudnak lenni.
|
[448-429] [428-409] [408-389] [388-369] [368-349] [348-329] [328-309] [308-289] [288-269] [268-249] [248-229] [228-209] [208-189] [188-169] [168-149] [148-129] [128-109] [108-89] [88-69] [68-49] [48-29] [28-9] [8-1]
-szivesen.*Morog utána még.Szép kis hála,hogy fejbedobják^^.leül a fa tövébe és beköti cipőfűzőit,megmossa arcát a mocsár vizéből,aztán feláll és kinyújtózik.de utána hangosan meg is kordul a gyomra...szinte belevisszhangzik a mocsár...:D*
|
- A növényt! - jelenti ki, majd elnézi a lányt - Igen, persze... - mondja és sétálni kezd a bűvös tó felé, bár még nem tudja merre is tart - Viszlát lányok! - int kezével vissza
|
*Épp elfutna Yama mellett,mikor egyszercsak grabancon ragadják és felmelik,mire lábai előrelendülnek,aztán vissza a nagy lenddülettől.Csüng ott csak és nagy szemekkel pislog.*-nem tudom...mit?*Néz rá pimaszul,aztán mikor leteszik lépne egyet de a saját két lábában botlik meg.Kacsázva,kapálózva tántorog el egy fáig,amibe belemélyesztve a karmait kapaszkodik meg.*-te kötötted össze a lábaimat,valld be!*Néz hátra Yamanekora:D*
|
- Kölykök! - látszik egy halvány mosoly Yama arcán, majd kiteszi kezét, pontosan tudja, hogy merre is van, csak eddig játszott vele egy kicsit, elkapja a lány felsőjét és felhúzza - Na mit fogtam? - teszi le Kirarát, igazából nem haragszik rá - Tényleg kössz az előzőt!
|
~Ez aztán nagon gyerekes!~Mondta szemét forgatva száját húzva Kirara viselkedésére.
|
*Az iszapgolyó biza telibe találja,amire nem számított,így ahogy hátrálna kicsúszik a lába alól a föld és seggre ül.Fél arca csupa iszap.Megrázza fejét,majd felpislog Yamara.*-Grrr...én kikészítem ezt az alakot...*Felpattan és csak elmosódottan lehet ezután látni amint cikázik körülötte.Néha hátbaüti,néha láboncsípi,de valahányszor feléfordulna ő már eltűnt onnét.*-neszee!Meg ezt is!és ez is neked jár!Meg ez is!hehehee!Sose kapsz eeel!
|
- Áh... ez ... - csípi meg a kezét, de valami azt súgja neki, hogy bár a lány szemtelen, idegtépő, mégis valahol aranyos és kedves. - Hiszek neked - nyomja sebére, üvöltene a fájdalomtól, de visszatartja, sosem szerette kimutatni a fájdalmát, a seb lassan beforr - Kössz... - néz a kölyökre, majd kibontakozik Hanity öleléséből - Már jól vagyok... - megy a mocsárhoz és követi Kirara példáját, gyúr egy nagy iszapgolyót és a lány fejét veszi célba, amit el is talál - Ez még járt!
|
Hanity a fiúra néz.-Különösebben nem érdekel hogy nem ismerlek de egy fajtársat vagy barátot nem szabad cserbenhagyni!-Mondta a kandúrnak majd a kicsire néz.-De igenis megyek valamire!Segítek neki!-Mondta Kiraranak.
|
*Egy ideig lesi mit szerencsétlenkedik az a két felnőtt ott elől,aztán egyszercsak Hani egy valaki ujját érezheti a hátába nyomódni.*-Azzal nem mész semmire,ha cipeled.*Szól egy szemtelen hang mögötte.*-Inkább ezt kéne a sebeire tenni.*Direkt nem árulja el a növény mellékhatásait.Kicsit megrázza trutymós kezét,mire talán mindketten kaphatnak a trutyiból.Aztán Yama kezébe nyomja a növényt.A növény érintése olyan mitn a csaláné,csak jobban csíp és ég.*-Tedd a sebeidre,jót tesz!*Ha Yama megbízik Kiraraban és ráteszi a sebeire a növényt,azok szinte rácuppannak,majd lángra kapnak,elég nagy fájdalmat okozva ezzel a fiúnak is.Utánuk már csak hamu marad.De a seb nyomtalanul beforrt..*-hehe..élljen a tigrishínár:P
|
- Értem? - csodálkozik el ~ Biztos csak félre hallottam, értem eddig még senki sem aggódott - gondolja, majd elpirul amikor a lány hozzá ér - Miért nem hagysz itt? Nem is ismersz igazán!
|
-Lehet de én akkor is aggódom érted úgyhogy segítek neked mert inkább ne maradjunk itt!-Mondta Hanity és felsegítve a kandúr egyik mancsát megfogta és átrakta vállán másik mancsával megfogta a fiú derekát és így indult el Hani.
|
- Semmi bajom, csak pár karcolás... ilyenbe még senki sem halt bele, sőt már voltak nagyobb sebeim is! - morogja és lassan feláll - Ki vagyok képezve az ilyenekre! - kezd lépkedni, de aztán elvágódik a talajon - Úgy látszik a medál kiszívta az energiámat is...
|
Hanity amikor Yamanekohoz ért lehajolt hozzá és hátára tette a kezét.Mi trötént veled?Jesszus csupa seb vagy!-Mondta szomorúan a lány Yamanekonak.
|
 Milix felébred nagy nehezen feláll és próbája követni a szagot megy elöre és a színes erdőbe ér.
|
- Hát persze, nem... - nyögi és oldalába belevág az éles fájdalom, hírtelen esik négykézlábra - Fene... - köhög, de ez nem szokványos köhögés, vérrel áztatott
|
-Hogy?*Pislog rá,aztán észbe kap és villámgyorsan a háta mögé kapja kezeit.*-Én nem is fogtam a kezed.*Nézegeti nagy ártatlanul az égboltot.Mikor Hanity feléjük szalad fúj egyet és már csak elmosódott alakjt lehet látni,amint eltűnik a fák között...ő csak úgy szeret valaki előtt mutatkozni,ha előbb ő lephette meg:P...De persze kisvártatva vissza is tér.a keze tiszta truty és benne zöld hínárszerű növények díszelegnek,piros csíkokkal rajta.nyilván való,húgy benyúlt értük a mocsárba.A háttérben marad és amennyire csak tud nesztelenül jár,közben magában szitkozódik:A növény kegyetlenül égeti mancsát.*
|
Hanity felnéz a faágon majd felül hirtelen mert még a sokkhatás alatt van.Majd amint leugrik a fáról nővéréhez szalad és megöleli-Szia Hinita!Azthittem meghaltál!-Mondta Hanity döbbenten.Majd hirtelen feleszmél.-Yamaneko!Bocsi mennem kell!-mondta a lány és Yamaneko uán eredt.
|
| Milix csak megy előre és hirtelen bele ütközik egy fába és eszméletét veszti. |
//Amikor még a szörny is ott volt//
Apollonak láthatóan sikerült magáa vonni a démon figyelmét. A kiscica szóra nem szól semmit hiszen az ő szemében tényleg csak egy kis mitugrász. Aztán mikor a szörny öt karjával is felé csapna, Apollo megilyed és megáll az idő. A kardokká formázódott öt kar egyhelyben áll ahogy mindenki más körülötte. Nem tétovázik sokat gyorsan elugrik a szörny elől mert nem tudja meddig tart ez a kis szünet. Pár pillanattal később újra visszaállt az idő és a démon támadása a földet vagy egy fát érhetett. Megpróbálja mégegyszer megtámadni a démont de akkor a furcsa medál működésbe lép és az örvény elnyeli. Apollo csodálkozva figyeli az eseményt majd mikor mindennek vége leül a fáradtságtól és kifújja egy kicsit magát-Ez közel volt..
|
- Igen, látszik is rajtad, hogy egy félelmetes macska vagy!- mosolyog most őszintén a lányra, sosem találkozott még ilyen furcsa teremtéssel - A kezemről nem szeretnél leszakadni, elég nehéz ilyen sebekkel lépnem is... nem hogy még téged is cibáljalak...
|
[448-429] [428-409] [408-389] [388-369] [368-349] [348-329] [328-309] [308-289] [288-269] [268-249] [248-229] [228-209] [208-189] [188-169] [168-149] [148-129] [128-109] [108-89] [88-69] [68-49] [48-29] [28-9] [8-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Milix felébred nagy nehezen feláll és próbája követni a szagot megy elöre és a színes erdőbe ér.
