|
Témaindító hozzászólás
|
2008.07.21. 00:09 - |
Ez a terület csodálatos, egyetlen bökkenő csak az vele, hogy láthatatlan, védőburok veszi körbe amit Nantan és Yume emelt fel, és csak a tiszta szívű macskalényeknek van egyenes út ebbe a védett világba. Biztonságot nyújt mindenki számára, aki képes belépni.
|
[563-544] [543-524] [523-504] [503-484] [483-464] [463-444] [443-424] [423-404] [403-384] [383-364] [363-344] [343-324] [323-304] [303-284] [283-264] [263-244] [243-224] [223-204] [203-184] [183-164] [163-144] [143-124] [123-104] [103-84] [83-64] [63-44] [43-24] [23-4] [3-1]
*Yahto fejével bólint a kandúrnak, hogy érti miről is beszél* - Szerencséd, hogy jónak tartod Nant... nem is vártam mást... *eszi meg az utolsó falat kenyerét is, majd egy régebbi lábosfélébe forral vizet* - Kértek teát? Engem ez mindig lenyugtat... *vesz elő a polcról egy kis zsákot, a tetejéhez szorítja majd ráköti, a fortyogó víz színessé válik* - Megértelek titeket is... *néz először a lányra majd a kandúrra* - De mindennek ára van... a szerelemnek is... mindennek... *mondja félhangosan*
- Te jó lány vagy? *kérdi a kölyök a lila lánykától, s harap egyet a kenyérbe* - Köszi nem kérek... *Ukiyo is megrázza fejét* - Az apukám rendbe jön, monta Atsui... igaz Yahto! *formálja kicsit furán a szavakat és a neveket is másképp ejti ki, de ezért talán senki sem szidja le, csak Yahto néz rá kicsit furcsán, mire a lány lenyeli a falatot* - Tudom, nem beszélünk teli szájjal... *majszol tovább, majd figyelme kicsit elterelődik és meglátja Zoyt, de csak enynit tesz* - Ő is veletek van? Nem volt itt, lehet hogy varázsló?
- Shemmi... bajhom... vhigyél el.... *kicsit elakad, erőre kap majd folytatja* - Szoba... *talán érti a kandúr, hogy mit is akara fiú, Halona bólint Atsuinak, majd azért még hozzá teszi*
- Igen elég nagy... fogadott gyerkőcök is vannak a családban... tessék *ad neki egy rongyot* - ezt azért tedd a kobakjára, ha már nem akar itt maradni... *mosolyog* - Tudod, hogy merre van a szobája? *kérdi érdeklődve*
- Tudod azért a rablók sem voltak valami kellemes társaság, nagyon utáltam a bűzt és mindent ami ott volt de nem volt más választásom... alahogy vissza kellett jutnom a szüleimhez... legalábbis ami maradt belőlük... igaz, tőlem azért eléggé féltek, néha kimutattam a fogam fehérjét... és garantáltan nem volt kellemes... *meséli* - Ugye... *áll meg egy pillanatra, majd lenyeli torkában a gombócot* - ugye nem bántottak úgy Yowaiko.... *vémul el, nem akarta megkérdezni szája mégis rá nyílott, s mostmár nem szívhatta vissza*
     
|
- Ettől még ülj le közénk, jobb társaságban enni. - invitálja tovább, majd lelkesen végighallgatja őt. Épp megszólalna, mikor Samui feltartja a mutatóujját, jelezve, hogy maradjon egy pillanatra csendben. Így tesz. - Egyetek csak! - szól a gyerekeknek is. - Csináljak nektek is szendvicset? - kérdezi Natanét és Ukiyot.
- Nagyjából egy cipőben járunk. - közli a fiúval. - Nem tetszik, hogy a bátyám egy másik kandúrral van. Nem vagyok féltékeny, meg semmi ilyen... egyszerűen csak elfogadtam, hogy másmilyen, mint én. - mondja őszintén, ám kimért hangsúllyal. - Az egyetlen szerencséje, hogy Nantan egy jó macska, egyébként minden megtennék, hogy lecserélje egy nőstényre.
- Ti pasik, nagyon furák vagytok! - kotyog közbe vidáman a lány. - Tőled nagyon szép, hogy nem próbálod elszakítani Atsuitól. Megértem az érzéseidet, régen én is egy ilyen kapcsolatban éltem. - erre Samuinak felnyílik a figyelme. - Volt egy időszak, amikor egy kandúr kegyeltje voltam. Amolyan szobalányféleként működtem a házában, de néha engedtem, hogy örömöt leljen bennem a felesége helyett, mert beleszerettem. - meséli már nem negatívan gondolva a történteke. A fekete kandúr egy pillantással figyelmezteti, de ekkor ő inti őt le. - Nem nagy ügy... már túlvagyok rajta. De akkor nagyon fájt, mert hiába adtam meg neki mindent... egyszerűen csak játszott velem. - harap egy újabb falatot a szendvicséből. - Ugyanakkor téged is megértelek. Én is furcsának érezném, ha a testvérem, márha lenne, a saját neméből választana párt. Nem különösebben izgatna, folyton faggatnám inkább, hogy milyen így élni. Engem érdekelne, nem szólnék egy rossz szót se.
- De mivel nincs testvéred, pláne nem ikertesód, nem értheted, milyen ez. - mondja lesúlytó nyugalommal a lánynak, majd Yahtohoz fordul. - Mindig van tovább. - bíztatja. - Amikor épp azt hiszed, túlvagy a nehezén, a szíved olyan, mint egy kihűlt jégpálya, betoppan valaki, korizni kezd és elkezdesz felolvadni. Mire felfogod, már öleled és azon vagy, hogy visszakeresd, hogy lehetséges ez.
- Tapasztalatból beszélsz, mi? - mosolyog szemtelenül rá Ameliea. Aztán Samui egy ismerős hangra lesz figyelmes. Feláll az asztaltól, a széket kitolja maga alól, s teli szájjal körbepillant. Aztán eldönti, hogy hülyeség, amire gondolt, s a nőstény aggódó és értetlen tekintetétől kísérve visszaül a ... visszaülne a székre, ám a földön köt ki. A falatot lenyeli, ám eltorzul arca a fájdalomtól. Elharapta a nyelvét.
- Nantan húga? - kérdi értetlen, mikor Halona beavatja, hogy ő az idősebb. Pislog a nőstényre párat, majd a fiúra is. - Nem is tudtam, hogy ekkora a család. - mondja kicsit örömködve, ám mikor Nantan sírva fakad, ijedten szorongatni kezdi a kezét. - Itt vagyok. Ne sírj. Már nincs semmi baj. - nyugtatgatja, de az rá is ráférne. Nem érti, mi történt a sráccal, de nagyon szeretne neki segíteni.
- Akkor... - lendíti hátra lassan, játékosan Yowaiko. - Menjünk! - kiáltja vidáman, s előre lendítve a kezeiket megindul körüljárni a házat, megismerni a vidéket. - Nem tudom, hogyan keveredtünk el egymástól. - mondja őszintén. - Úgy emlékszem, elmentél, én vártalak vissza, Shirei is eltűnt, Atsui is, s mindenki, majd egyszer csak Osoreru csapdájába sétáltam. Onnantól kezdve semmi jó nem történt velem igazándiból. Ronda és gonosz szellemek vettek körül, ijesztő világ köszöntött és borzalmas dolgokat láttam, tapasztaltam. - mesél kissé nehézkesen, mégis akarva hallatni a választ.
    
|
*Zoy csöndesen sétálgatott egy ismét idegen helyen.Trikszí állatkája valahogy hozzá keveredett és azóta együtt mászkálnak így a lány addig sincs egyedül.*-Hát pajtás,nem tudom hogy merre lehetnek a lányok!*Sóhajtott fel fájdalmasan és tanácstalanul körbekémlelve a tályon.*-Megint egyedül és azt se mtudom mit tehetnénk!*Szomorodott el.Elég közel mászkáltak a házhoz de nem túlzottan találták meg.A kis lény kiugrott a lány kezéből és szaladni kezdett,mert ő érezte hogy vannak páran a közelbe.*-Kiry gyere vissza!*Kiáltott a kis lény után de az csak szaladt.Sőt még előbb is ért ki a fák közül mint maga Zoy.Így Samuiék nyilván észrevették.De azért a nőstény sem egy lassú egyéniség volt.*-Megvagy!Mit rohangálsz?*Kapta fel a kis lényt kilépve a fák közül és magához ölelte nem is figyelve hogy talán már rég észrevették őket.*
|
*Yahto nem akar most enni, valahogy nincs kedve és hangulata sem, de ahogy a lány hívja elmosolyodik és leül* - Köszi nem vagyok éhes... kicsit aggódom hogy mi lesz Nantannal... na meg Atsuival... olyan ez mintha nem akarnék jót nekik de mégis... szeretném ha Nantan boldog lenne de ehhez Atsui kell, viszont nem tudom hogy lesz e még egy macska az életembe akit szeretni tudnék... az élet furcsa rejtelmei... *mesél majd észreveszi, hogy túl sokat mondott* - Ó bocsi kicsit elnyújtottam a témát! *vesz el egy szeletet a kenyérből és majszolni kezdi*
*A nőstény először csak pislog a fiúra, majd megérti mi történt és felel* - Halona vagyok, Nantan huga... de ő a fiatalabb, ennek a történetnek hosszú az eleje... és a vége is... *magyarázza* - Amúgy nem kell semmit se megköszönnöd... így van ez jól, tudod nagyon hiányoztál ennek a bolondos kölyöknek... *cserél boroatást a fiún aki egy egy szót elkap a beszélgetésből, amikor Atsui kérdi nem tud felelni, szemeiből könynek szöknek, s valahogy eléri a kandúr arcát, végig simít rajta erőtlen, majd keze vissza hullik az ágyra*
- Rendben, mehetünk! *mosolyog, s megszorítja a lány kezét, lelkében nyugalmat és boldogságot érez, valahogy úgy érzi új életet kezdhet itt, ezen a gyönyörű és különös helyen* - Nem, nem az... de nem akarsz mesélni nekem egy kicsit? Hisz olyan sok idő telt el azóta hogy találkoztunk... nem tudod, hogy hogyan keveredtél el mellőlem? Homályos minden... csak arra emlékszem, hogy egyik pillanatról a másikra már nem voltál mellettem... *Natane is az asztalhoz ül, ő is elvesz egy karéj kenyeret és rágcsálni kezdi, elég lassan megy neki, Ukiyo is csatlakozik de ő valami gyümölcsöt választ, nem igazán éhes, egy almát kivisz Chimeinek is majd vissza jön*
|
Liea és Samui engedelmesen kimennek a ház elé, miután megtudják, hogy Zoyról semmi hír, s a csapnál megmossák a kezük. Mikor indulnának visszafele, egy pillanatra elkapja a lányt, s a falnak nyomja. A nőstény kissé megijed ettől a hirtelen tett gesztustól, de nem fél a kandúrtól, tudja, hogy az érzelmeit nehezen mutatja ki, amely egyenes arányosságban nő, ahogy mélyülnek az érzései. Csak néznek egymás szemébe, s a lány megérti, mit akar neki mondani a jégúr.
- Kérlek... légy észnél. - szól halkan Samui. - Itt mindenki nagyon kedvesnek és vendégszeretőnek látszik, de mint megtanultuk, a világ néha a látszat ellenére nagyon zord. Ne csatangolj el túl messzire, különben nem tudlak megvédeni. - Liea csak bólint, jelezve, hogy megértette és teljesíti a kérést. - Atsuit, Halonát, Nantant, Yowaikot és talán a barátnőjét is ismerem valamennyire. De régen találkoztam mindükkel. A bátyám elvesztette az emlékeit, így nem merem kijelenteni, hogy biztosan tudom, ki ő. Nem is miattuk aggódom.
- Hanem amiatt a szőke miatt?
- Igen. Nagy nőstényfaló, a húgom fejét is elcsavarta.
- Samui. - a kandúr ajkaira teszi a mutatóujját, mire a jégúr elcsendesedik és kicsit el is pirul. - Az én fejem ugyan nem fogja elcsavarni, bármit is ígér. Nem dőlük be olyan trükköknek, hogy lehozza nekem a csillagokat vagy a Holdat. Tudok vigyázi magamra, hisz látod, egyben vagyok, sértetlen, s ez nagyjából így volt, míg nem találkoztunk.
- Rendben, megértettem. - azzal elengedi a lányt, kézen fogják egymást, s visszamennek a konyhába falatozni. A fiú leül az asztalhoz, míg Ameliea önállósítja magát. Kenyeret keres, amit kisvártatva meg is talál, majd szeletekre vág egy részt belőle, megkeni vajjal, párizsit és sajtot szel hozzá, majd pár zöldséget is megmos kint a kútnál, hogy aztán azokat is kínálóba tegye.
- Akkor... jó étvágyat! - mondja boldogan a fiúknak. Samui egy gyors mosollyal bólint, azzal megpakolja vajas kenyerét és habzsolni kezd. Diszkrétebb módon, de a lány is követi példáját. - Egyél te is, biztosan kiürült a hasad erre a sok izgalomra. - invitálja Yahtot. A fekete kandúr szíve összerándul egy pillanatra, de minden erejét latba vetve végül nem szól rá Lieára.
- Miért nem volt stabil? - kérdi őszintén. Figyeli a nőstény minden mozdulatát, ahogy gyógyszert kever és ápolja Nant. - Köszönöm, hogy segítesz. - mondja hálásan. - Megkérdezhetem a neved? Biztosan ismerjük egymást... deee... - lesüti egy pillanatra a szemeit. - Elvesztettem... az emlékeimet. - vallja be pironkodva. Aztán a srác magához tér, így megfordul, az ágya mellé térdel, s megsimogatja Nantan arcát. - Aggódtam érted. - mondja félmosollyal az arcán. - Jobban vagy? - kérdezi esetlenül.
- Reméltem. - mosolyodik el Yowaiko. - Én sem kérdeztem rólad semmit tőlük. Csak azt, hogy élsz-e még. De az nem számít csalásnak. - mondja játékosan kiöltve a nyelvét Milára. - Érdekes ez a hely. - néz körbe pár perc múlva. - Nem nézünk körbe? - invitálja sétálásra a lányt. Megfogja kezét, már nem akar titkolózni arról, hogy szereti őt, hogy egy pár. Nem indul el, megvárja a választ. Elfogadja, ha a nőstény inkább valami mást javasol.
|
- Rendben... *mondja a fiúnak Yahto, majd a nőstény kérésére is válaszol* - Kinnt a ház mellett van egy kis csap féle.... ott tudsz kezet mosni... enni mit kértek? *vesz elő gyümölcsöket és mindent amit talál* - Végülis mindegy... egyetek! *vesz el egy almát és azt kezdi majszolgatni, de igazából csak kínjában, nem tudja pontosan mi lehet Nantan baja, Samui kérdésére is felel közben* - Én nem ismerem... még az álmaimban sem láttam....* Pao vakkantott Atsuinak, Natane meg kicsit lecsillapodott, a szavak hallatán, igazából ő tudott pár dolgot Atsuiról mert Nantan sokat mesélt neki róla, sose titkolta lánya elől mit is érez a kandúr iránt*
- Ne aggódj emiatt... nem tenném meg úgyse... ha szeretnék tudni valamit megkérdezem, nem folyamodom csaláshoz ne félj *nyugtatta a nőstényt, hiszen tényleg így volt, hiába akarna mindent megtudni és hiába is tudhatna mindent, ha egyszer ő nem tőlük akarja tudni hanem Yowaikótól, akit jobban szeret saját életénél és mindig is jobban szeretett mióta ismeri, s nem felejtett soha el egy percre sem akármi is történt, Chimei érdeklődve figyeli tovább a látogatókat mivel nem tűnnek barátságtalannak*
- Ne aggódj Atsui, Nantan mostanában nem volt valami stabil, szerintem most minden rászakadt, nem a te hibád... *a nőstény nem tudja, hogy Atsui nem emlékszik már rá, hiszen nem lett beavatva semmibe, ahogy leteszi Atsui a fiút, az megrázkódik, felemeli kezét mintha csak a foltos kandúrét keresné, amjd mivel nem találja vissza csuklik, még mindig motyog valamit értelmetlen, de a pajzs kezd beforrni, s ez azt is jelzi, hogy Nantanba hamarosan visszatér a régi ereje, mellkasa egyenletesen kezd emelkedni és süllyedni, Halona borogatást tesz a fejére és valami öttyöt kever amit meg is itat vele, a fiú szemei lassan de kinyílnak, erőtlen mozdul szája az Atsui szóra de nem tud megszólalni, erőtlennekk érzi magát, de legalább már magánál van*
|
Atsui komolyan fontolóra veszi Yahto ajánlatát. Talán kapna mást is, a régi emlékeiből, vagy a derengőket kivilágosítaná a számára. Ám... s ekkor megszületik benne a döntés. - Nem kérem. - mondja csendesen. Mélyet sóhajt, majd lenéz a fiúra. - Ha el akarja mondani... majd elmondja... nem? - erőtlen mosollyal újra Yahtora néz. - Hova tegyem? Be a szobájába? - kérdi. Halonára néz. A lány fura számára, mintha már látta volna, de sehova se tudja kötni. Bután végignéz rajta, de inkább nem szólal meg, ha nem kérdezi. Paot már megismeri. - Szia, Pao! - üdvözli a kutyust. - Szia, Natane! - mosolyog bíztatóan a lányra. Nem akarja megijeszteni, ezért úgy tesz, mintha semmi baj nem lenne. - Ne aggódj, csak alszik apu. - mondja békítően Atsui. - Nagyon elfáradt. Ukiyo anyukája majd csinál neki egy finom erőlevest, vagy egy csésze teát, ami jól fog esni Nantannak. - magyarázza ovóbácsi stílusban. Ameliea bámulatosnak találva a helyet elkezd sétálni. Köszön Halonának és a kicsinek, ahogy Samui és Yowaiko is. - Megyek! - kiált a nőstény után Atsui, s már vörösödő fejjel az erőlködéstől, a szobába viszi szerelmét. Aggódva az ágyra fekteti. Miközben egyre lejjebb ereszti, haja kigyullad, s ahogy leteszi, kialszik, mintha elfogyott volna az éltető gáz alóla. Leül az ágy mellé, hátát odaveti és figyel. Meg se tud nyikkanni, csak fújtat.
- Én szívesen ennék. - mondja Liea, azzal elindul a konyhába. - Hol moshatok kezet? - kérdezi.
- Köszönjük. - mondja kimérten a kandúrnak Samui. Szeretné megszidni a lányt, amiért ilyen könnyen elfogadja a vendégszeretetet, de valójában ő is farkas éhes, ezért hát nem tehet rossz megjegyzést. Sóhajt egyet a házat látva. - Mondd. - pillant Yahtora. - Ismeri itt valaki Zoyt?
- Váo! - mosolyogva fordul oda Chimeihez a lány is, mikor Mila rámutat. Addig valahogy nem tűnt fel neki a harcias lény. - Szia. - integet neki mosolyogva. Amíg fúj, nem fél tőle. Kicsit tán ijeszti a vadsága, de úgy véli, a kötél megvédi a lénytől. Amikor meghallja, hogy Mila a szellemektől kérdezne róla, elvörösödik. - De ne tőlük kérdezz! - mondja gyerekes durcasággal, majd lelapítja füleit, boci szemet varázsol ábrázatára és úgy néz a lányra. - Kééérleeeek.
|
*Sarasa megleptten ül a földön a fiú után tekintve.Nem tudja hogy miért rohant el,ki matt,vagy hogy rosszat mondott.Juki tanácsstalanul ült le gazdája mellé.Sarasa simogatni kezdte a tigrist.*-Ez most fura volt...*Állapította meg.*
 
|
*Yume szemei hírtelen elkerekednek, szava elakad, nem válaszol a lánynak, elhomályosul tekintete majd elkezd rohanni, elhalad a nagy tömeg mellett, végigsuhan tekintete az arcokon, egy két ismerős felbukkan de nincs ideje köszönni, nem is akar, csak rohan és eltűnik a semmiben*
|
*Sarasa csak meglepetten pis logott párat a kandúrra aztán egy kis fáziskéséssel elvörösödött.*-Persze hogy akarom!*Mosolyodott el aztán felült.*-Konkrét kérdés az hogy mit csináljunk...*Nézett le a virágra gondolkodva.Magához húzta térdeit és visszagondolt a nemrég történekre.Hátracsapta füleit,félig lehunyta szemeit és sóhajtott.HIrtelen meredtek égnek a fülei és a fiúra ugrott.*-Menjünk el valamerre sétálni,aztán valami majd kisül belőle!*Ült a fiún mosolyogva.Juki furán nézte gazdáját és értetlenül billentette félre a fejét.*
|
*Yume megrázta a fejét és a lányra "mászott", eltakarva a kék eget a lány elől* - Nincs a terveim között az edzés... *mondta és felkelt, nem akarta megijeszteni Sarasat azok után amin keresztül ment* - Inkább veled tölteném el az időmet... de csak akkor ha te is akarod természetesen... *hegyezi fülét, s ő is megnézi az apró "teremtményt" * - Nem rossz... de kérlek felelj... *kérleli a lányt*
|
*Sarasa odasétált Yumehoz és leült mellé.*-Szerintem sem,de nem érdekel!*Rakta le tenyerét a földre ami mellett egy virág nőtt.Furcsállva nézte a kis növényt.*-Ezt még nem is próbáltam!*Dőlt hátra kuncogva.Juki a kis virág fölé hajolt és kiváncsian szagolgatta.*-Van valami konkrét terved mára?Azon kívül hogy edzeni fogsz!*Kérdezte kiváncsian hátán fekve és az eget nézve.*
|
*Yahto sóhajtott* - Ha akarod átküldöm a fejedbe az emlékeit... de nem tudom garantálni, hogy tetszeni fog... én nem fogom elmondani mi is volt mert nem tudok mindent, csak amit az álomképekből látok... de az éppen elég... nos... tehát hogy döntesz? Megvárod amíg ő elmondja vagy szeretnéd látni?
*Halona már várta a fiúkat, bár Ukiyo nem tudta pontosan elmagyarázni mi is történt, és hogy kik is jönnek, amikor meglátta Atsuit nagyokat pislákolt, de ahogy Nantant figyelte megijedt, sokkal rosszabb állapotban volt mint ahogy azt elképzelhette volna, odarohant, Pao is rohant az idegenekhez, hátán Nataneval, s nyomukban volt Ukiyo is, a kislány megijedt és azonnal leugrott a kutyusról, apjához rohant, s Atsui lábát kezdte cibálni* - Mi történt az apukámmal? Mi történt vele? *ismételgette, de Ukiyo felvette és távol tartotta, hogy ne legyen útban, a kislány üvöltözött apja után, s sírva fakadt, Ukiyo próbálta nyugtatni*
- Ne aggódj, rendbe jön, tudod hogy az anyukám nagyon jó orvos! *a sok sok nyugtató szó után Natane kicsit lenyugodott, s szemügyre vette a kis társaságot, bégy új macska volt itt és nem értette kik ök, mit akarnak, Halona ismerte Samuit, Milát és Yowaikot, de nem ért rá most evvel foglalkozni*
- Sziasztok! *köszönt mindenkinek a nőstény* - Atsui! *kiálltott a fiúnak Halona* - gyere hozd beljebb, itt kinnt semmi esély rá, hogy bármit is tudok kezdeni vele... *mondta majd előre ment, s nyitva hagyta az ajtókat, hogy Atsui elférjen Nantannal, a nőstény egy nagyobb szobába invitálta a foltos macskát, olyan volt ez mint egy orvosi kórterem, de otthonosabb* - Itt szokott mindenki gyógyulgatni... mint látod eléggé sok páciensem van itt a családból... Yume is folyton itt köt ki... *sóhajtott* - tedd csak le az ágyra... *kérte, nantan csak lázasan feküdt, szinte meg sem moccant, csupán egy két szór motyogott ami érthetetlen volt*
*Mila már régen látta Halonát, s elcsodálkozott a családon is, a tájon is, itt bennt minden olyan békésnek tűnt és a ház hatalmas volt, Chimeit nagyon érdekes lénynek találta, de nem értette miért van kikötözve, a szárnyas csoda pedig fújt feléjük, s tekergette maga körül madzagját* - Az a lény nagyon különös nem gondolod Yowaiko? *kérdezte, s végigsimított a lány puha haján, önkéntelenül elmosolyodott* - A kérdésedre válaszolva... nem tudom, hogy mi látszik és mi nem... azt hogy pontosan mi is van, megsúgják a szellemek.... *célzott arra, hogy ha róla bármit is tudni akar, a szellemektől is megkérdezheti, bár nem érdemes, hisz ő is el tudja mondani*
*Yahto besétált a konyhába, s ivott, legszívesebben most nem is lett volna itt, amikor a többiek is beértek megkérdezett mindenkit* - Éhesek nem vagytok, vagy szomjasak? *érdeklődött, s kezével az asztalhoz mutatott, volt itt bőven hely, az új otthon tán 50 személyt is képes lett volna magába fogadni*
|
- Sajnos nem tudom a választ erre... minden macskának más az életfelfogása, szerintem ő nem tudta elviselni, hogy nem lettél az övé és ezért árult el minket... de nem érdekes, nem számít... ne aggódj a pajzsot nem találja meg többé, soha töbé nem talál ide mert az én erőmből is van e pajsz... nem fogom engedni hogy megtaláljon minket és hogy bármi bajod is essen... *a tigris ténylek kizökkenti egy kicsit, de mivel ő már tapasztalt harcos visszatér eredeti testhelyzetébe* - Kamiya... talán neki ez is volt a terve... és lehet hogy a barátod nem is éli meg a másnapot...
 |
-De mi változtatta meg ennyire?Miért lett neki fontosabb az élete mint egy régi barát...?*Kérdezte kiváncsian bár nem hiszi hogy bárki is tudja rá a választ.Juki nekidörgölőzött Yume hasának így lehet kicsit megbillentette mert ő is nőtt és erősebb is lett.Sarasa felállt és elnézett a fák közé.*-Remélhetőleg nem próbál meg vissza jönni,vagy újabb tervet kieszelni!Hacsaknem túléli Kamiya haragját...*Hunyta le a szemeit.*
|
- De szerencsére itt van Ukiyo... ha nem lenne nem is tudom mi lenne vele nélküle... hisz ha ő nincs már én sem élnék sem Juki... *simogatta meg ő is a tigris fejét* - Látod egyből gyanús volt nekem az az alak...
|
*Sarasa fájdalmasan elmsolyodott aztán bólintott.*-Rendben...*Ölelte meg és fejét Yume vállára hajtotta.*-Sasori már többé nem a barátom,akármit mond én nem bízom meg benne többé!*Mondta egy kis enyhe haraggal a hangjába.Juki visszasétált a párhoz és hozzájuk dörgölőzött.*-És Juki halála az ő lelkén szárad...*Engedte el a kandúrt és legugolt megismogatni a tigris fejét.*
|
*yume megsimogatta a lány arcát* - Ez nem a te hibád volt... nem kellett volna megbíznom abban a vörös ördögben... akár a baátod akár sem... én szúrtam el de mostantól csak az én kiséretemben mehetsz bárhová rendben? Akkor nem lesz baj...
|
*Sarasa boldogan csókolt vissza a kandúrnak.*-Reméltem hogy egyszer elég erős leszek ahoz hogy tudjak védekezni Kamiyával szemben...de ennél a találkozásunknál is...Az lett ami lett,tehetetlen voltam teljesen!*Motyogta a puszi után a kandúrnak.*~És félek sosem leszek elég erős!~*Fejezte be magában.*-Bocsáss meg nekem...*Nézett Yume szemeibe,tekintete fájdalomról árulkodott.Hogy teljes egészében nem heverte még ki a történteket.*
|
*Yume felkapta a lányt és megpörgette, majd letette vissza a földre, s megcsókolta* ~ Remélem nem félsz már tőlem... kérlek ne félj, szeretlek... nagyon szeretlek *beleszimatolt a lány friss illatába, s beletúrt hosszú hajába, ölelte volna akár órákon át, de nemsoká elengedte, s mosolyogva adott szájára apró puszit*
|
[563-544] [543-524] [523-504] [503-484] [483-464] [463-444] [443-424] [423-404] [403-384] [383-364] [363-344] [343-324] [323-304] [303-284] [283-264] [263-244] [243-224] [223-204] [203-184] [183-164] [163-144] [143-124] [123-104] [103-84] [83-64] [63-44] [43-24] [23-4] [3-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
