|
Témaindító hozzászólás
|
2007.12.09. 16:35 - |
Ezen a helyen végzi Slayer, a titkos kísérleteket, brutális módszerei vannak, túlélhetőek egyáltalán?
|
[488-469] [468-449] [448-429] [428-409] [408-389] [388-369] [368-349] [348-329] [328-309] [308-289] [288-269] [268-249] [248-229] [228-209] [208-189] [188-169] [168-149] [148-129] [128-109] [108-89] [88-69] [68-49] [48-29] [28-9] [8-1]
*Akuma mosolyogva nézte a lányt.*-Ehez nem tudok mit hozzáfűzni,de elintézted magadnak hogy nem fogunk bántani!*Mosolygott a kislányra ördögien.*-De még mindig vannak terveink veled!*Fordult meg és kisétált az ajtón.*-Ó és még valami,lehet lesznek társaid...*Fordult meg titokzatosan aztán visszament a szobájukba.*
|
*Shikyo felállt az ágyon és az ablakhoz ment, kinézett rajta majd így szólt* - Valami... nem hagyott elmennem, nem tudom miért... de úgy érzem valamim ide tartozik, valami megváltozott bennem és nem tudom, hogy mi volt az, fura nem? Eddig azért küzdöttem, hogy kiszabaduljak most pedig nem akarok menni... *ült vissza az ágyra*
|
-Nem,nem álmodtad.Hakuront éppen egy jobbik pillanatában akptad el!*Mosolygott a lány.*-Igen,jobban vagyok!Az alvás megteszi a magáét,a karcolásaimnak is be kell gyógyulni még!*Mondta.*
|
*Shikyo kinyitotta szemeit, majd felült és nyújtózkodott egyet, szemeiből kitörölte a csípát és a nőstényre nézett, csodálkozva látta, hogy nem a "régi szobájában" van.* - Azt hittem, hogy csak álmodtam... *motyogta* - Jobban vagy? *érdeklődött*
|
-Máris megyek!*Mosolygott Akuma aztán bement a kislány szobájába.*-Ébresztő!*Állt meg a lány ágya mellett és várt hogy felkeljen.Közben gondolkodni kezdett hogy legközelebb hogy támadjon ha Doragon látogatóba jön hozzájzuk.*
|
- Beszerelek ma egy zárat, amin senki sem tud majd behatolni, így nem lesznek váratlan látogatók! *fejtete ki tervét a lánynak* - Éhes vagyok, elmegyek nézek valami harpnivalót, te addig keltsd fel a lányt... *viharzott el élelem után*
|
*Akuma elmosolyodott aztán bólintott.*-Ha minden igaz fel tudok állni...*Ült fel,bár fájtak a sebei de nem érdekelte,a mozgás kell.Felállt,elég biztosan állt a lábán éppen ezért elindult.*-Nem csak pihenésből áll az élet,mert ha beteg lennék rendben,de ezek a karcolások nem fognak megakadályozni!*Nézett karjára ami bővelkedett mélyebb sebekben.*
|
- Őőő... hát igen, de nyugi nem vagyok álmos! *állt fel, majd a nőstényre nézett * - Fel tudsz állni vagy segtsek? *nyújtotta oda kezét* - Persze maradhatsz is ha akarsz, pihenned kell... csak gondoltam jót tenne egy kis mozgás...
|
*Akuma az egész éjszakát átaludta,minden baj nélkül.Biztonság érzet alapon pedig reggel is tovább aludt kicsit,de nemsokára azért felébredt és szerelmére nézett.*-Egész éjszaka ébren voltál?*Kérdezte felülve az ágyon a nőstény.Sebeiből már csak egy,kettő fájt de azért a többit is érezte ha olyan helyzetbe volt.Ezekről pedig eszébe jutott a kandúr aki megtámadta,nem soktól félt de megjegyezte hogy tőle ha nem is félni de tartani nem árt a méteres távolságot.*
|
*Hakuron egész éjjel nem aludt, csak figyelte szerelmét, és valami megfogalmazódott benne, most mindenkinél jobban gyűlölte bátyját és megfogadta, hogy megfizet még ezért a tettéért, hogy szenvedni fog, hogy könyörögni fog az életéért, de nem lesz kegyelem... furcsa múlt volt az övék, furcsább mint talán bárki másé, apjuk nevelte őket, mivel Hakuron születésénél komplikáció lépet fel, az anya belehalt a szülésbe, Doragon gyűlölte őt ezért, apjuk próbálta őket mindig is csitítani, de nem sikerült, a két fivér gyűlölte egymást, amikor apjuk meghalt csak roszabb lett a helyzet*
|
-Rendben!*Csókolta meg ő is.Aztán lehunyta a szemeit és mély,megnyugtató alvásba kezdett.Jó volt úgy aludni hogy szerelme ott van mellette és vigyáz az álmára,de nem csak az álmára hanem rá is.Sebei már annyira nem is fájtak,Shikyo aggódása meglepte de mivel kisgyerek volt megértette.Mikor már az álmok világában járt,mélyebb levegővétel és hosszabb kifújások jelezték.*
|
- A gyerekek furák...*mondta hangosan gondolatait, majd a sajátnál egy kicsit elpirult* - De... gondolkodtam és arra jutottam, hogy az komoly felelősség... de jó lenne nagyon is! *csókolta meg* - De előbb mindenképpen meg kell gyógyulnod *támaszkodott az ágyára* - Most én vigyázok rád, amíg te alszol... és figyellek... hmmm *mosolyodott el, bár ez fura volt tőle* - Jóéjt!
*Shikyo bement az újonnan kapott szobába, ágy... szék... asztal... de még rendes ágynemű is volt benne, bemászott az ágyba és mély álomba merült*
|
*Akuma kuncogni kezdett.*-Majd máskor visszaadod!*Kacsintott rá aztán mosolyogva nézte a kislányt és Hakuront.*-Még gyerek,te még nem gondolkodtál azon milyen lenne egy saját...?*Tette fel merészen a kérdést aztán nehezen oldalára gördült.*-Fura,eddig a pokolba kívánt engem most meg egészen máshogy viselkedik...*Mosolygott tovább.*
|
- Az remek... bár jövök neked még jópár karmolással, azt majd később adom vissza *villantotta ki karmait, mire Hakuron is ugyanezt tette* - Vagy mégse *nevetett majd az ajtóhoz ment* - Őőő... én... vissza megyek a szobámba! *nyitotta volna az ajtót de Hakuron majdnem rácsapta ahogy ezt megakadályozta*
- Ha ezen a folyosón tovább mész van még egy szoba, oda menj be, már nem vagy rab nálunk.... *Shikyo bólintott majd szinte kirohant a szobából, nem tudta miért de valami vonzotta ide, furcsa volt mert eddig haza akart szökni és amikor meg volt a lehetőség úgy érezte hogy itt a helye* - Fura egy jószág... *jegyezte meg Hakuron*
|
*Akuma is meglepődött a kislányon de mondjuk mit kell csodálkozni ha egyszer még kisgyerek...Kivételesen a kislányra mosolygott és megsimogatta a fejét.*-Jobban,hála Hakuronnak!De túl fogom élni,ennél rosszabb helyzetből is kimásztunk már...*Beszélt kedvesen a kislányhoz ami talán jócskán meglephette.*
|
*Az ajtó kinyílt és egy kölyök dugta be rajta a fejét, ruhája még mindig tépázott volt, megremegett ahogy a kandúr rá nézett* - Én... én csak azt akartam kérdeezni, hogy... hogy ő jobban van e... *konyultak le fülei, Hakuron elcsodálkozott*
- Téged nem elvitt a bátyám? *kérdezte*
- De... csak amikor kiértünk otthagyott, nem tudom miért...
- Nos szerintem azt akarta evvel mondani, hogy mivel nem követtem nem vagy értékes a számára, vagy azt hogy szabadon elmehetsz, érdekes hogy vissza jöttél, hiszen haza is mehettél volna nem gondolod? *Shikyo bólintott*
- De tudni akartam, hogy ő meggyógyul e... *mutatott a nőstényre* - Végülis nem szökhettem haza csak úgy...
- Hmmm... *ment közelebb a kicsihez, aki össze húzta magát olyan kicsire amilyenre csak tudta, de Hakuron csak beljebb húzta* - Nézd meg magad * a lány az ágyhz sétált*
- Jól vagy? *kérdezte*
|
-Így már érthető hogy miért jöttél olyan gyorsan...*Mosolygott,és bár gyengébben mint pár órával ezelőtt de visszacsókolt szerelmének.Az igéreten ismét csak elmosolyodott,mikor nyalt az ajtó csak figyelt és várt hogy ki jön be.*
|
- A jelem... megmondtam ha hívsz itt leszek... és bár lehet, hogy tudat alatt, de hívtál engem *simít végig arcán majd megcsókolja* - A bátyám meg fogja keserülni ezt a tettét! *csattan fel, amikor meghall valamit, nem tudja mi ez de nagyon fülel, kattan a kilincs, valaki benyit...*
|
*Akuma továbbra is mosolygott.*-Neked is kell valaki akit a magadénak tudhatsz!*Tette kezét a fiú arcára.*-De honnan tudtad hogy ő itt lessz...?*Kérdezte a nőstény,mert látta hogy a kandúr lihegve érkezik meg.De azt megígérte magában ha életében utoljára de majd meg fog fizetni annak a kandúrnak ha addig él is.Vele senki nem bánhat így.*
|
*Hakuron gyengéden de átkarolta a lányt és életében most először úgy érezte hogy sírnia kéne, de férfiassága így is legyőzte és egy könnycseppet sem ejtett, viszont egy kis reménysugár megjelent benne, méghozzá annak a reménye, hogy még őt, a szívtelen kandúrt is szeretheti valaki* - Igazad van! *engedte el a lányt* - Semmi lennék nélküled...
|
[488-469] [468-449] [448-429] [428-409] [408-389] [388-369] [368-349] [348-329] [328-309] [308-289] [288-269] [268-249] [248-229] [228-209] [208-189] [188-169] [168-149] [148-129] [128-109] [108-89] [88-69] [68-49] [48-29] [28-9] [8-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
