|
Témaindító hozzászólás
|
2006.08.06. 18:31 - |
Ez a hely a Varázslovakról híres. Minden szépet és jót mesélnek e helyről, amely igaz. De viszont valamikor nagyon kegyetlen lények jelenhetnek meg, amelyek akár ölni is képesek! Innen a lovak nem tudnak elvándorolni.
|
[892-873] [872-853] [852-833] [832-813] [812-793] [792-773] [772-753] [752-733] [732-713] [712-693] [692-673] [672-653] [652-633] [632-613] [612-593] [592-573] [572-553] [552-533] [532-513] [512-493] [492-473] [472-453] [452-433] [432-413] [412-393] [392-373] [372-353] [352-333] [332-313] [312-293] [292-273] [272-253] [252-233] [232-213] [212-193] [192-173] [172-153] [152-133] [132-113] [112-93] [92-73] [72-53] [52-33] [32-13] [12-1]
*Heiwa mosolyogva halgatta a fiút aztán elvigyorodott.*-Ahogy érzed de szerintem nem szügséges!*Utalt ő is mosolyogva aztán a hang irányába nézett és az érkezőre mosolygott.*-Szia!*Vette fel szkásos kislányos mosolyát.*
-Nem akarom felszabdalni a párnát mert akkor nem lessz min aludnom!Na mindjárt jövök!*Nyomott ő is egy puszit a kandúr arcára aztán kisétált a vattákért,fertőtelenítőért.Leült és a férje sebét kezdte el fertőtleníteni.*-Azért te sem vagy egyszerű...*Utalt a sebeire.*
 
|
- Tudom hogy nem lesz egyszerű elfelejtened *kapta fel* - De ha ilyen megtörténik mégegyszer, inkább levágom az egészet... *célzott férfiasságára* - A boldogságod nekem mindennél fontosabb! Így majd sokat edzek és az a kandúr legközelebb jól megemlegeti!
*Egy fehér hajú kandúr figyelte a két lényt, majd hírtelen elő ugrott* - Hello! *köszönt a két macskának*
*Hakuron azonnal átölelte Akumát* - Butusom... jól tudod hogy szeretlek, ha kibuksz legalább a párnát szapdald szét, ne a kezed! *puszilt végig a nőstény karján óvatosan, majd nevetve hozzá tette* - Vállalom a fájdalmat ha te velem vagy!
   |
-Nem!*Válaszolta az első kérdésre.Tudta hogy Hakuonak igaza van de a tegnap még élénken élt emlékezetében és nem tudta feledni a fájdalmat,de ezek a szavak hirtelen csillapították azt a mérhetetlen fájdalmat amire emlékezett és a félelme is alábbhagyott.Belátta hogy hülyén viselkedett a kandúrral szemben de azért mégis volt félnivalója úgy érezte még a tegnap és a nemrég eltelt idő folyamán.Felrémlettek elmélyében a boldok gyerekkori képek mikor először találkoztak,barátok lettek,játszottak és amikor Hakuo hősiesen megvédte a sok kölyöktől akik piszkálták mássága miatt.Elmosolyodott és kezeivel megfogta a kandúr karját.*
*Aoku leroskadt párja mellé az ágyra és maga elé bámult,mostmár az agyát ellepett "ködnek" nyoma sem volt ismét önmaga lett.*-Mint mindig most is igazad van,mindig téged hibáztatlak...tanulhatnék a mostani esetből!És te is fogsz mert most bekötöm és fertőtlenítem a sebeidet és nem lessz fájdalommentes!*Nézett rá halványan elmosolyodva.*
|
- Tudom, hogy nem az és tudom hogy félsz, de ismersz már egészen kölyök korunk óta, bántottalak én valaha is? *kérdezte, de nem engedte el a nőstényt* - Emlékezz a sok játékra, az önfeledt pillanatokra, amikor megvédtelek a sok bolond kis hülyétől... amikor először találkoztunk és rögtön barátok lettünk... nem változtathatja meg ezt egy ilyen... mocsok... bár tudom, hogy nem így képzelted ezt, hidd el én se, de ha megtörtént már nem tudjuk vissza hozni a múltat, sosem fogjuk tudni... csak annyit kérek emlékezz a szép időkre, ne a rosszra...
- Az a kérdés, hogy te akarod e... és az is, hogy te gondoltál e a kölykünkre mikor halálba kívántad magad... vagy csak nekem hánytorgatod ezt fel... mondd csak mi lenne vele anya nélkül? Hmm? Erre nem gondolsz? Csak engem vádolsz! Rád bízom hogy meghalok e vagy sem, de ha te megölöd magad, követlek én is, ha én meg halok úgyis végetek az állításod szerint... ígyis úgyis meghalunk, hát mit akarsz tenni? *ült féloldalasan az ágyra és megsimogatta a nőstény arcát* - Kincsem... előttünk az élet, mégis azt mondod eldobnád... de élhetnénk boldogan örökké is... csak mi ketten és a fiúnk... elmehetnénk ismét, s lehet h bujdosnunk kéne, de nem találna meg a bátyám*
|
*Heiwa meglepetten halgatta a közeledő lépteket,mikor megölelték nem lepődött meg mivel hallotta hogy közelednek felé.Mikor először meghallotta Hakuo hangját a félelem teljesen átjárta minden porcikáját.Végighallgatva a barátja mondandóját higgadt le egy kicsit de mégis félt még egy kicsit.*-Hakuo ez...ez nem lessz ilyen egyszerű...*Válaszolta.*-A félelem nem egy nap alatt múlik el,tudom hogy be akarod bizonyítani de én a történtek után úgy érzem még most nem állok rá készen...*Mondta halkan hogy csak Hakuo hallja.*
*Akuma meglepetten nézte a férje cselekedetét.*-Ha megölnélek is utána mégnagyobb veszélynek tennél ki és szabad bejárása lenne a bátyádnak és még a fiunkat is megölné!Ezt akarod...?*Nézett rá aztán felállt az ágyon.*-Ha ezt kéred megteszem,de ha egy kicsi is itt fog maradni az minden egyes nap látni fogja mi fog itt történni...Egész biztosan ezt akarod?Ha igen eleget teszek a kérésednek és megteszem de utána életem végig fájdalmak között fogok élni amíg a bátyád úgy nem dönt hogy velem végez!*Magyarázta bár még mindig csak a mutató ujján volt nagy a karma.*
|
- Így állunk? *állt fel, levette a pólót, majd karmaival végig sértette saját bőrét, melyből lassan csordogálni kezdett az életető nedű, de Hakuron nem hagyta abba* - Ebben az esetben nekem kell előbb meghalnom, mert én tehetek mindenről, ha én nem vagyok az anyánk nem hal meg, a bátyám nem hülyül meg, s akkor neked sem kell szenvedned, logikus hogy én vagyok a baj forrása *húzott újabb és újabb sebeket magán, a friss húz szinte már kilátszott* - Eltűntetem a bajod... *állt a lány elé* - Ölj meg... Gyerünk, ne tétovázz, karmolj szét, roncsolj a végtelenségig! *parancsolt a nősténynek*
*Hakuo sem akart találkozni most Heiwa-val, amikor a nőstény kisétált, lélegzetét is vissza folytotta, nehogy megérezze, hogy itt van vele egy légtérben* - meg kell mutatnom neki... nem bújdoshatunk egymás elől... *futott utána, majd hátulról átölelte hírtelen* - Sajnálom... tudom hogy félsz tőlem, érzem... de hidd el én nem akartam, én szerettem volna a legjobban ha nem ér semmi baj és én tettem meg.. igaz akaratomon kívül, kérlek engedd nekem bebizonyítani, hogy amit tettem máshogy nem lenne fájdalmas és engedd meg hogy ugyanúgy legyünk mint régen...
|
*Heiwa reggel felkelt és nem hallván Hakuo szuszogását sétált ki a házból egy rövid séta erejéig.*~Ezek után valahogy másképp "nézek" rá...~*Fogta meg könyökét séta közben bár igyekezte elkerülni hogy barátjával találkozzon.*
*Kowaku csak fáradtan bólintott aztán pedig lehunyta szemeit és lassan elaludt.*
*Akuma tényleg elterült az ágyon de a pofon nem hogy fájt volna neki még csak nem is érezte,egyszerűen csak észheztérítette egy-két perce amíg Hakuron beszélt hozzá.*-Elegemvan abból hogyha kiteszem a lábam házból valamiért jön a bátyád és játékszerként használ!Életem végéig úgy kell élnem hogy féljek kimenni innen?Hogy tudjam ha nem úgy cisnálok valamit akkor a családom is megsínyli a dolgot?Te így akarnál élni?Én nem hiszem...*Hallgatott el.Nem válaszolt Hakuronnak,nem hiszi hogy szavaiban bármi igaz is lett volna.Most egyszerűen csak fáj neki hogy saját akaratából elégítette ki férje báttyját és véget akart vetni életének.*
|
*Hakuron kitört, elélvezett, bár volt benne most valami furcsa, rossz érzés, mikor végzett kihúzta a nőstényből férfiasságát* - Az alkalom csak ma éjszakára szólt Kowaku... remélem élvezted! *mondta majd pár perc pihegés után a fürdőbe ment és lezuhanyzott, alaposan megmosta magát és vissza tért Akumához, amikor belépett nem hitt a szemének* - Te bolond! *vágta pofon a nőstényt, hogy az valószínüleg elterült a puha ágyban, s ő rá mászott teljesen, szemei villámokat szórtak* - Mit képzelsz? Mit csinálsz? Megbolondultál? *rázta meg a nőstényt, de nem bántó jelleggel, csak per pillanat nagyon is mérges, s dühös volt rá* - Miért tetted ezt? *szöktek könnyek szemébe* - Mégis mit akartál csinálni? *vált fojtóvá hangja* - Bolond nőszemély... mi lenne velem nélküled? *megcsókolta Akumát* - Nem megmondtam neked, hogy az enyém vagy? Te a halálé akarsz lenni? *potyogtak tovább könnyei, megmutatkozott igazi énje mostanra már, sokat sírt* - Ha oda mész, megyek utánad én is... én nem élveztem ezt... csak mérges voltam, s megígértem, és te nem akartad mert undorodsz tőlem... sajnálom... *mászott le róla* - Talán jobb lett volna ha Doragon végérvényesen megöl...
*Reggel Hakuo korán kelt, kiment friss vízért és keresett némi harapnivalót, hogyha már itt vannak ne legyenek annyira a család terhére* - Fenébe... nem vagyok elég erős... *motyogta magának* - Nem tudtam őt megvédeni... az Istenért! *rúgott dühében a levegőbe, aminek az eredménye az lett, hogy megcsúszott és a vízbe esett, s ott kidühönghette magát amennyire csak akarta, majd csurom vizesen ment be az élelemmel és a vízzel*
|
*Heiwa fáradtan hunyta le szemeit s aludt el este.Nem mintha lett volna félnivalója Hakuotól de ekkora fájdalmat még senki sem okozott neki bárhogy is nézi.Egész éjszaka aludt bár volt hogy felébredt néha egy pár percre de utána ismételten álomba merült.*
-Másodrészben is!*Válaszolta a kérdésre egyszerűen,mikorbeléhatoltak csak halkan nyögött egyet ztán teljes természetességgel élvezte Hakuron mozgását.*
*Akuma hallott mindent,felült az ágyon,térdeit magához húzta.A sötétben még üldögélt kicsit,aztán megnézte bal kezét mintha lett volna rajta valami vizslatta.Pár percig csak nézegette aztán jobb kezén lévő mutatóujján megnövesztette karmát és kissebb vágásokkal tarkította kezét de csak épphogy vér serkent belőlük.*
|
*Hakuo érezte a félelmet a lányban, hiszen mindenkinél jobban ismerte, így elhúzódott tőle amennyire csak tudott, sőt a földre terítette le paplanját és ott aludt, igaz így kicsit kényelmetlen volt, de inkább ez minthogy érezze a lány fájdalmát, félelmét, egyszerűen nem hitte el a történteket és ki akarta töröltetni magából, s a lányból is*
- A szex miatt mondod? *nézett fel a nőstényre miközben folytatta a nyalakodást, végül a nőstény fölé emelkedett, már nem bírt tovább várni, forróságát óvatosan helyezte a nősténybe* - Vagyh... vanh... másh... ish..? *nyökögte, miközben lökései erősödtek*
|
*Heiwa fáradtan és félkómásan állt a zuhany alatt s tűrte hogy fürdessék,törülközőbe csavarják és vigyék vissza a szobába.Akárhányszor hallotta most Hakuo hangját kissé megérült legbelül,még mindig érezte belül azt a hatalmas fájdalmat amit nemrég kellett átélnie.Eddig mindig vigyáztak rá és nem érzett különösebben fájdalmat de most,ez neki minden földi pokolnál fájdalmasabb volt.*
*Kowaku lélegzete egy percre elakadt aztán ismét vett levegőt.*-Mostmár értem miért szeret a hugom...*Adott fura választ a kérdésre.S nyögött mikor az ujjak mellett még a kandúr feje is odatévedt.*
|
*Hakuo kinyitotta szemeit, a sebek még nem forrtak be teljesen, de épp elég energiát kapott ahhoz, hogy fel tudjon állni, megsimogatta a lány arcát, majd lassan levetkőztette, levette a saját ruháit és a fürdőbe vitte* - Micsoda mocskos egy szemétláda ez... *motyogta közben, majd megnyitotta a zuhanyt és a tisztító víz, lemosta róluk lassan a gyalázatot* - Miért kellett így történnie... én akartam az lenni aki megteszi de nem ilyen áron *bújt a lányhoz, majd amikor a zuhanyzás megvolt egy türülközőbe csavarta és bevitte a szobába, magáról még csepegett a víz, nem tudta hogy ezek után Heiwa gyűlölni fogja e, vagy még szereti majd egy kicsit*
- Csak érdekelt *harapott fülébe, majd nyalogatni kezdte* - Én milyen vagyok? *ujjai még mindig táncoltak a nőstényben, egyre gyorsabban, majd fejével is oda tévedt, s egyszerre nyalta, ujjazta a nőstényt*
|
*Heiwa fájdalmasan nyögött minden egyes lökésnél,s mikor már végre vége szakadt a fájdalomnak úgy érezte hogy most elveszti a legjobb barátját ha nem cselekszik.BÁrmennyire fájt a mozgás kezeit a kandúr teste fölé helyezte és minden erejével azon volt hogy a sebeit begyógyítsa barátjának,miközben gyógyította Hakuot életerjéből is átadott hogy felébredjen vagy csak magához térjen.Mikor kifogyott az erejéből fáradtan roskadt teste az ágyra.*
*Kowaku kéjesen nyögött fel a kandúr ujjaira,a kérdésre csak elmosolyodott.*-Miért érdekel ez most téged?Pontos számot hiába kérsz tőlem mert nem tudok mondani...*Dorombolta neki.*
|
*Hakuo annak ellenére hogy betörték, nem vesztette el lélekjelenlétét, s miközben a kandúr újabbat lökött, s teste ismét érintkezett a lánnyal, hírtelen elképzelte magukat a szobájukban, s koncentrált, pár pillanat múlva már el is telepotálta onnan magukat a puha ágyba, kihúzta forróságát a lányból, felhúzta nagynehezen az alsóját* - Ne... nem akartam...* eszméletét vesztve feküdt tovább a fehér, vérfestette ágyon*
*A kandúr nem tudta hogy hova lett a két fiatal, dühöngve fogadta meg magában, hogy legközelebb megöli a srácot és a nőstényt a magáévá teszi*
*Hakuron most mély levegőt vett, s amennyire csak erejéből telett, megpróbálta eljuttatni a nőstényt a csúcsra, nyelvével lefetyelt a nőstény virágának nedvéből, majd ujjai következtek, melyek víg táncot jártak odabennt, azt akarta mint Akumától, a nőstény kérje, hogy megtegye amire vágyik* - Hány kandúrral voltál eddig? *érdeklődött közben*
|
*Heiwa csak halgatta miről beszél a két kandúr,nagyon is félt.Soha az életbenem gondolta hogy így kell és ilyen helyzetben lessz arra lényszerítve hogy elveszítse a kincsét.Ennél nagyobb fájdalmat még talán sosem élt át,a kötés ellenére fájdalmasan sikoltott fel és csapta hátra füleit,könnyei potyogtak és csak most jött rá hogy az ami rácsöpögött...nyilvánvalóan...Hakuo vére...*
*Kowaku türelmesen tűrte,mikor belékaptak csak elvigyorodott.*-Sokan mondták már...*Dorombolta a nőstény érzékien.*
|
- Mégis mit képzelsz vakarcs? Ide jössz és majd megállítasz mi? Hmmm hát tudd meg ez nem lesz egyszerű, mert szétszedlek azonnal *húzta fel a kandúrt a földről hajánál fogva, majd úgy csapott bele a puha bőrbe mint kés a vajon, a vér csak szerteszét fröccsent, s a fiatal kandúr nem tudott ellene mit tenni, végül Doragon abbahagyta és a fiú a földre esett, a veszélyes kandúrnak valami hírtelen ötlete támadt* - Hmm tehát nem engeded másnak, akkor tedd meg te *ajánlotta és felrántotta a földről, hátra csapta kezét, majd a lány elé lökte, vére csurgott a nőstény ruhájára és arcára is, Doragon nem teketóriázott, mivel a macskán egy felsőn és egy alsónadrágon nem volt semmi, hát lehúzta alsóját* - Ez egy kicist undorító lesz... *nyúlt a macskafiú nemiszervéhez*
- Ne... ne... kérlek ne! *könyörgött Hakuo* - Ne tedd ezt, nem akarom, inkább ölj meg! *hallatszottak a ftú rekedt és halk szavai*
- Késő bánat... *tolt egyet a fiún és annak forrósága olyan hírtelen hatolt a lányba, mint amikor a vad vihar süvít a fák között, a lánynak biztosan borzasztó lehetett* - Jó igaz? Élvezitek mi? *röhögött, majd többször megismételte ezt a folyamatot, mi tagadás nagyon élvezte a játékot*
*Hakuron bejárta a nőstény testét, s olyan gyönyörben részesítette, mint amilyenből Akuma szokott ízelítőt kapni, már a végkimerülés szélén állt, nem tudta meddig bírja még, mancsai a nőstény oldalába kaptak, de csak élvezetből tette* -Jó... vagy... *susogta halkan a nősténynek, a türelmét vesztő, megalázott kandúr*
|
*Kowaku diadalmasan csókolt vissza a kandúrnak.*~Hát hugi,ő már az enyém...Még ha egy éjszakára is!~*Mondta magában büszkén.Mindent tűrt s ő keze is vándorútna kindult a kandúr testén.*
*Heiwa fájdalmasan nyögött fel és könnyei mostmár szinte ömlöttek ki szemhéja mögül és várta a kínzó fájdalmat,de azt a hangot ezer közül is felismeri aki érte jött.*~Hakuo...~*Ejtetteki magában hálásan a kandúr nevét.Nem látta mi történt így nem tudta mi van most,ki hogy áll de csak remélni tudja hogy a barátja jól van.*
|
- Hát én.. *döntötte hátra hevesen az ágyra és megcsókolta a nőstényt, nyakába nyalt és bele bele harapott, egy kis helyen ki is szívta azt* - Jöttem vissza adni a kölcsönt... *válaszolta és ujjaival már a nőstény ruhája alá hatolt*
- Csak nem ellenkezel? Ez nagyon fájni fog neked ugye tudod? *ragadta meg a nőstény két lábát és szinte kifeszítette őket felfelé a fa törzsén, majd egy kis kampófélességgel a nőstény ruhájának segítségével oda feszítette, ami nagyon fájhatott a nősténynek, főleg mivel nem volt hozzá szokva* - Te keresed magadnak a bajt! *tépte fel vaskarmával a nőstény alsóját, melyet feltépve elé tárult a nőstény kincse* - Nem leszek veled kiméletes! *hatolt volna a nősténybe ha valaki hátulról át nem fogja torkán s nem szorítja meg*
- Te szemét! Nem engedem, hogy elvedd Heiwa kincsét, nem engedem senkinek, főleg hogy erőszakkal legyen a tiéd! Mégis miféle macska vagy te? *vicsorgott Hakuo, s szorítása nem engedett, Doragon viszont mintha semmit sem érzett volna, hátralendítette kezét, ami áthatolt az ifjú macska minden porcikáján, s vérbe áztatta pólóját*
|
*Akuma nem nézett a kandúrra,úgy érezte hogy most hatalmasat hibázott de nem volt képes megtenni,most nem...Párja után nézett aztán fájdalmasan sóhajtott egyet.*
*Heiwa nem tudott mit tenni karjaival.Így csak lábait tudta használni ami lehet kevés volt,de megpróbálta,lábait összezárta jelezve hogy nem fogja hagyni csak úgy hogy a testvére,még ha féltestvére is,megtegye vele amit mindenki mással szokott.Nem tudta jelezni Hakuonak hogy hol van mivel szája be volt kötözve így csak egyenlőre magára számíthatott.*
*Kowaku csak feküdt ágyában de még nem aludt.Mikor kopogtak az ajtóhoz sétált és kinyitotta.*-Hát te?*Kérdezte kissé meglepetten,nem számított arra hogy most jön hozzá Hakuron.*
|
*Hakuron leállt, a szavak amiket Akuma mondott, most szíven ütötték, belemart az ágy oldalába, aztán lemászott a nőstényről, nem szólt semmit csak maga elé bámult* - Hát jó... *mancsaival a füléhez kapott, s dühe valahogy most előtört, fájdalmasan kiálltott a szürke éjszakába, majd halkult és a nőstényre nézett, éles, fájdalmas szemeivel* - Te akartad... *állt fel és az ajtóhoz lépett, majd átment Kowaku ajtajához, még a nőstényre nézett, aztán bekopogott, remélte hogy a nőstény még nem alszik, majd benyitott*
- Nocsak mégis félsz tőlem? Remegsz mint a kocsonya! *világosította fel* - Tudod mint mondtam számomra nem vagy a hugom, sosem leszel az... bár azt mondod nem vagy szűz, mégis azt hiszem hogy most hazudsz, vagy csak gondolkodni is elfelejtettél! *feszítette oldalra a nőstény kezeit s hátul egy zsineggel egymshoz kötötte* - Fán még úgysem csináltam... *térdelt le a lány elé, majd vissza húzta karmait és szétnyitotta a lány két lábát, kezével a nőstény érzékeny pontjához ért* - Meg fogok bizonyosodni arról, hogy szűz vagy e, vagy sem, felkészülhetsz!
*Hakuo aludta az igazak álmát, míg egy furcsa érzés bele nem hasított és hírtelen felkapta fejét, Heiwa helye üres volt, tétlenkedve nézett maga elé, majd felkapott magára egy inget (mindig alsónaciban alszik) és úgy rontott neki az erdőnek, keresni kezdte Heiwa-t
|
[892-873] [872-853] [852-833] [832-813] [812-793] [792-773] [772-753] [752-733] [732-713] [712-693] [692-673] [672-653] [652-633] [632-613] [612-593] [592-573] [572-553] [552-533] [532-513] [512-493] [492-473] [472-453] [452-433] [432-413] [412-393] [392-373] [372-353] [352-333] [332-313] [312-293] [292-273] [272-253] [252-233] [232-213] [212-193] [192-173] [172-153] [152-133] [132-113] [112-93] [92-73] [72-53] [52-33] [32-13] [12-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
