Témaindító hozzászólás
|
2006.07.24. 10:06 - |

Ez egy nyugott hely, a folyó tele van finom halakkal de nem mindegyik ehető. A bozotósnak gyönyörű a színe, ritka nagyon itt a szőrny.
|
[717-698] [697-678] [677-658] [657-638] [637-618] [617-598] [597-578] [577-558] [557-538] [537-518] [517-498] [497-478] [477-458] [457-438] [437-418] [417-398] [397-378] [377-358] [357-338] [337-318] [317-298] [297-278] [277-258] [257-238] [237-218] [217-198] [197-178] [177-158] [157-138] [137-118] [117-98] [97-78] [77-58] [57-38] [37-18] [17-1]
- Szereted őt? - kérdezi válasz helyett. De, bizony, hogy éhes, ezt hasa morgásából jól ki lehet venni, de a kérdése minennél előbbre való. Hirtelen felül, majd össze is rezzen a hatalmas fájdalomtól, mely rátör. Meghallja mesterét, s azonnal csukott szemére kap. - Adj kötést, majd halat, azzal menj! - ad ki tömör és halk parancsot.
A két jövőből szabadult eddig csendben figyelte az eseményeket. Most felugranak eddigi helyükről, s eltűnnek. Beszélgetnek, boncolgatják Kiyoki és Osoreru sorsát, de persze nem feledkeznek meg Shidosáról és Kokororól se.
  
|
- Kirara... - mondja ki a lány nevét - Eléggé beteg volt mikor eljöttem... éreztem, hogy hívtál... remélem nem lett semmi baja... bár az a lány... azt hiszem Minako... szóval ő vigyáz rá! - mosolyodik el picit - Nem vagy éhes? Szívesen fogok neked valamit... persze ha csak akarod...

|
Shireli vissza mosolyog a fiatal kandúrra.-Na nem akarok zavarni.-mondja és azzal fel áll és arréb megy tőlük.
|
- Nem. - mondja tömören. Felsóhajt és sértettnek látszik, pedig semmi oka rá. ~ Sose változz meg. ~ rémlenek fel saját szavai. Hogy miért, maga se tudja, s a módját se, egyszerűen egyre inkább visszhangoznak a szavak. - Mi történt? - kérdi követve Kokoro tekintetét.

|
- Tudom, hogy erős vagy! Nem mondtam, hogy nem vagy az... - teszi le a lány kínálta folyadékot - Sajnálom ha úgy tűnt, mintha kételkednék benned... - hajtja le fejét, így szeme megakad széttépett felsőjén, eszébe jut Kirara ~ Remélem ő is jól van... az a kedves lány biztosan vigyáz rá...

|
- Nem árt. - motyogja ellenkezőn a kandúr. Lassan felül. Sérülései még most is fájnak, mégha alig is látszódnak. Nehezére esik a mozgás, de büszkesége hajtja, mint motor az autót. - Erős vagyok. - morogja, s megpróbál felállni. - Én ugyanaz a macska vagyok... mint voltam, Kokoro. - nem sikerül neki, így inkább visszafekszik és szövögeti magában a terveket a jövőt illetően.

|
Kokoro megcsóválja fejét majd elveszi a lánytól - Köszönjük! - mosolyog majd Osoreruhoz fordul - Nem kéne ennyire mogorvának lenned, árt az egészségnek! - mondja mosolyogva - nem gondolod, hogy ettől tényleg erőre kapnál?

|
Osoreru végigméri a nőstényt, majd fintorogva morran egyet és elfordul. ~ Én ugyanaz a macska vagyok, mint aki voltam. Csak nem teljesen egészen. ~ morogja magában. ~ Nem fogadok el alamizsnát és segítséget. Megalapítom a saját uradalmam. ~ terveket kezd szőni. Már nem aggódik, mihez kezd ezután, mert már vannak ötletek a fejében. Shidosa mester megosztott vele ezt-azt, így ezeket felhasználva elég erős birodalomra tehet szert.

|
Shireli össze gyűjti a növényeket és elkésziti a teát,maj doda megy a sérült kandúrhoz és legugól mellé.-Tessék ezt id meg,...jót tesz hidd el.-mosolyográ kedvesen.
|
- Részben... inkább miattam... mert kitiltottalak... mert nem hagytam, hogy... s mert elpuskáztam az akciókat. - motyogja halkan és hörögve. - Ne okold magad... csak jót tettél... azért okolhatnád magad, ha rossz lettél volna. - megcirógatja a fiú karját. - Azért. - elfordítja fejét, hogy ne kelljen Kokoroéba néznie. Elismerte ezzel, hogy megvédte, hogy szereti, hogy már nem az Árnyvilág küldönce. De akkor ki vagy mi most valójában? Mi a célja? Mire kell törekednie? S ha ezek a kérdések nem lennének elegek, még torlódik hozzájuk vagy ezer.

|
- Rendben... - konyítja le füleit - Miattam volt? Miattam vagy ilyen állapotban ugye? Sosem fogom ezt megbocsájtani magamnak... azt hittem azért űzel el mert utálsz és nem akarsz látni többé... de rájöttem, hogy ez azért volt, hogy megvédj... köszönöm...

|
Osoreru szólni se tud, meghatották Kokoro szavai, s valami kavarog is benne. Sűrűn és lágyan, mint a köd, melybe füst vegyül. Elegyet alkot, mégse egy anyagot, nem válik eggyé a két alkotó. Őrült és véget érő táncot jár, de a kimenetele érdekes, s nem beszámítható. - Igen... akarom. - suttogja halovány hangon. Szemei csillognak az örömtől, a boldogságtól, a hálától és valami meg nem értett fájdalomtól, mely épp hogy csak ott van, de nem jelentős, mégis, ha behunyná a szemét, egyből az őrületbe kergetné. - Kokoro... - felemeli heges és sérült jobbját, de épp csak hajlítani tudja, így is a fájdalom ezer tüskéje nyilal bele. - Sose változz meg. - kéri tanítványát. Nem ezt akarta mondani, mely érződött a hangsúlyából, de ami jött volna, azt inkább bent tartja. Gondolatok milliója erednek meg fejében a lányos kinézettel kapcsolatban, de ezeket a világért nem mondaná el a rózsaszínes fiúnak.

|
- Veled maradhatok? - kérdi kicsit később - De... nem úgy mint tanítvány, hanem mint fiad? - kérdi majd lekonyulnak fülei - Bár lehet, hogy nem is akarod... túlságosan is lányosan nézek ki, biztosan szégyelnéd... - komorodik el kicsit - Mégis szeretném, ha így lenne...

|
A fekete fülek mozgolódni kezdenek Kokoro hangjára. Meghatják a szavak, s felnyitja vörös szemét. Nem tud mit mondani, csak megtapogatja a kezeket, melyek tenyereiben vannak. Értetlenül és gyengén néz tanítványára, majd az égre emeli szemét. Sárga szeme csukva van.
- Ojjé... a másik problémás egyed. - néz Kiyokira a lány.
- Miért?
- Őt is át kell térítenünk.
- Gondolod, hogy Osorerut sikerült?
- Igen, biztos vagyok benne. Kokoro szereti őt, s ez kölcsönös szerintem. Márpedig ha ez így van, nem tartozik az Árnyvilágba egyikőjük se.
  
|
Shirelit nagyon meglepi hogy megcsókolták,mert eddig még sohasem,de újra eltolja.-Kérlek szépen állj le.-mondgya a tőle szokatlan határozotsággal és ott hagya.~Pedig jól csokol,kár hogy ijen...-gondolja és letép eg ygyógy növényt.
|
-Nyugi cicám..-Mondja,és magához öleli a lányt.-Nem lesz baj..élvezni fogod..-Kacsintgat gonoszul rá.-És a virágszedés majd megvár..-Mondja,és újra csókba elegyed vele.

|
-Tessék?...Nekem most gyogynövényeket kell gyöjtenem.-mondja és vonakodik a kandúr útán menni,majd mikor megfogja derekát és megcsokolja eltolja magától Kiyokit.-Mit...csinálszM-kérdi ijjeten és kibújik az ölelésből.
|
-Rátér a lényegre.-Van kedved egyet sétálni?-Mosolyog ravaszul,majd elindul a lánnyal egy távolabbi folyóparti erdős részre,és ott átfogja Shireli derekát,majd megcsókolja a lányt.

|
Kokoro bólint - Köszönöm! - hajol meg gyorsan Nayong előtt, majd Osoreruhoz szalad és letérdel mellé, kezét a férfi mancsaiba teszi - Sajnálom... nem hittem volna, hogy ennyire fájdalmas lesz, de nem akarom, hogy itt hagyj! Lehetnénk egy igazi család... mi ketten...

|
Shireli megiletődik a fiún.-Szia...Shireli.-mondja bátortalanúl és kezetnyújt neki.
|
[717-698] [697-678] [677-658] [657-638] [637-618] [617-598] [597-578] [577-558] [557-538] [537-518] [517-498] [497-478] [477-458] [457-438] [437-418] [417-398] [397-378] [377-358] [357-338] [337-318] [317-298] [297-278] [277-258] [257-238] [237-218] [217-198] [197-178] [177-158] [157-138] [137-118] [117-98] [97-78] [77-58] [57-38] [37-18] [17-1]
|