|
Témaindító hozzászólás
|
2006.07.22. 16:08 - |
Szép hely, de tele van kőszörnyekkel, amik el tudnak rejtőzni a kövek közőtt. Egy kis ösvény vezet be az erdőbe.
|
[821-802] [801-782] [781-762] [761-742] [741-722] [721-702] [701-682] [681-662] [661-642] [641-622] [621-602] [601-582] [581-562] [561-542] [541-522] [521-502] [501-482] [481-462] [461-442] [441-422] [421-402] [401-382] [381-362] [361-342] [341-322] [321-302] [301-282] [281-262] [261-242] [241-222] [221-202] [201-182] [181-162] [161-142] [141-122] [121-102] [101-82] [81-62] [61-42] [41-22] [21-2] [1-1]
- Rendben... menjünk... szerintem úgyis ráérünk még! *ugrott le a kőröl* - Szeretnéd, hogy én menjek elöl, vagy mész te? *azért kérdezte mert úgy gondolta, ha elöl ő megy akkor nem fog félni a lány, hogy esetleg hátulról neki ronthat, avgy ilyesmi, egymás mellett pedig nem mehettek, hiszen nem fértek volna el a távolságtól* ^^' |
-Azt hiszem jártam ott. De csak futólag. Viszont annyi itt a fa...- *Nézett körbe.* -Szerintem keressünk egy ösvényt, hátha az vezet valamerre.- *Nézett körbe, és próbált visszaemlékezni merre járt, és hol lehetnek.* |
- Persze hogy tudom... valahol... egy erdőben... azt hiszem Hakuronékkal együtt... és azt hiszem lovak vannak azok az erdőben, varázslovak... van egy barátjuk... hmmm de hol is volt az a hely? Jaj ez a buta agyam!!!! *rázza meg fejét, s próbál koncentrálni kisebb nagyobb sikerrel* - Te nem jártál esetleg olyan területen valamerre? *kérdi,hátha a lány tud választ adni kérdésére* |
-Igen, én is... Nekem sincs célom, de te mondtad még korábban, hogy van egy bátyád, aki megoldja a dolgokat.- *Jutott eszébe hirtelne egy ötlet.* -Esetleg megkereshetnénk, hátha ő rájön, ha tudod hol van.- *Próbálkozott, és elmosolyodott az ötletén, mert számára nem is hangzott olyan rosszul.* |
- Nincs célom... csak ... élevezni szeretném az életet és kész... túl sokáig voltam rab... mostmár szabad vagyok! Ahogy te is, igaz? Amúgy te merre mész? Ha kell megyek veled! *ajánlja fel, s a medált vissza csúsztatja nyakába* |
*Thirrin végiggondolta a dolgot, és arra jutott, hogy a medál úgyse hagyná nyugodni, így ha szétválnánakegy idő után lehetséges hogy megkeresné a fiút, ami megint időbe telhet és nyugtalan éjszakákba, hát jobb ha vele marad.* -Merre mész?- *Kérdezte és kinyitotta a szemét, a fiúra nézett.* |
- Én sosem próbálkoztam ilyesmivel... de azt gondoltam, hogy egyedi és különleges darab lehet... *fülei ide oda mozgolódtak, mindig ezt csinálják ha a fiú nagyon bele merül gondolataiba, de van amikor máshogy reagálnak* - Figyi... tudom, hogy nem kedvelsz engem... de... nem mennénk együtt egy darabon? Vagy több darabon? Társaságban jobban múlik az idő... és megígérem, hogy tartom azt a két lépést... |
-Nem nagyon tudom.- *Sóhajtott.* -De azt tudom, hogy elég egyedi darab. Próbáltam én már megkeresni a készítőjét, hátha a szüleim nyomára bukkanok, vagy valami, de nem sikerült. Lehet, hogy nem sok ilyen van, vagy csak ez az egy... de össze is illik, szóval...- *Behunyta a szemét, és az erdőt hallgatta. Ha azon töri a fejét mi ez, akkor nem fog eszébe jutni semmi, de ha nem is foglalkozik vele, esetleg beugrik a válasz, vagy egy válasz.* |
- Ebben teljesen egyetértek... legalább lenne rajta valami írás... *forgatta kezében a medált, végül feladta, s a nagy sziklára feküdt aminek a tetejét sikeresen levágta* - Te mit gondolsz... mi lehet ez? Nekem most folyton ezen jár az agyam... *morgatta füleit* |
*Thirrin csak hallgatta a kandúrt, számára ismeretlen érzés kerítette hatalmába... szimpátia. Kicsit össze is zavarta a dolog.* -Nos én semmire nem emlékszek. Még annyira se mint te. Időben se tudok utazni... tehát nem tudom ki fog-e ez egyáltalán derülni valaha.- *Fejtette ki a véleményét a dologgal kapcsolatban.* |
- Nem is tudom, de olyan furcsa... és pont te mentettél meg... akinél a medálom másik fele van... olyan különös... én azt hittem, hogy csak eltört... de nem mert most... minden olyan kusza... lehet, hogy nem csak a véletlen sodort össze minket? *nagyon kíváncsi volt ő is, de egyenlőre semmit sem sejtett* - Ha vissza tudnánk menni a múltba... megnézhetnénk, hogy mi is ennek a jelentése... |
*Thirrin elmosolyodott.* -Lehet, hogy jelent.- *Gondolkodott el, tényleg nagyon különös volt az egész.* -Te mire gondolsz?- *Kérdezte kíváncsian. Még mindig a fát támasztotta, biztonságérzetet adott neki, valami szilárd amibe lehet kapaszkodni. Mint agondolat, hogy mégis lehet hogy valakihez tartozik.* |
- Ne aggódj... nem vagy vele egyedül! *idézte a lány szavait, amit nemrég neki intézett* - Nekem is megvan... születésem óta a nyakamban lóg *kapja el a láncot* - Nem gondolod, hogy ez esetleg... tényleg jelent valamit? *nézegeti a sárkányt* |
*Thirrin megnyugodott kicsit az emlékroham után. ~Megmentettem, nem fog bántani!~ Emlékeztette magát. Elkapja a láncot, miközben megnézi közelebbről, hallgatja a kérdésáradatot. Lassan felnéz, mikor vége, vagy legalábbis szünetet tart.* -Valahogy úgy volt. Azt állította, hogy a nevelőapám... de cselédként bánt velem.- *Ökölbe szorult a keze, újra a láncra nézett.* -Igen vihart, de nem akartattal...- *Nem tudja miért mondja el mindezt, talán csak jól esik megosztani másokkal, főleg, hogy hasonlót élt át ő is.* -A lánc kiskorom óta megvan.- *Mondta végül, és visszadobta.* |
- Rendben... de azért te is nézd meg... *dobja a lánynak a láncot, hogy pont el tudja kapni és a sajátjához mérni* - Téged... téged is bántottak és szolgaként kellett élned? Minden igényeiket és mást kielégíteni? *kérdezte őszintén mivel vele ez történt* - Nem okollak érte... én sem szeretném a saját fajtám, de engem ebbe a testbe száműztek... *motyogta* - Ha... ha megijedsz akkor vihart csinálsz? *kölyök szemekkel nézi a nőstényt, tudja hogy ezt nem könnyű dolog feldolgozni, neki is Doragon segített, több hónap elteltével kezdett csak bízni és remélni... * |
A te érdekedben.
/bocsi lemaradt/ |
-Nem te tehetsz róla.- *Mondja, és feltápászkodik a földről, bár elég lassan. Lábai kicsit remegnek, ezért nekidől egy fának, kifújja a levegőt.* -Nem csak neked volt nehéz gyerekkorod. Nem tudom kik a szüleim, és nem valami jó helyen nevelkedtem.- *Nyelt egy nagyot. Csoda hogy eddig kibírta a fiú társaságában. Lesütötte a szemét.* -Maradj inkább két lépés távolságban, légyszives.- |
*A kölyök legugol a lányhoz* - Összeillik a két fél... látod? Olyan mintha valami... közünk lenne egymáshoz, mintha valamit jelentene... *ahogy észreveszi a lány félelmét hírtelen hátra pattan, s egy sziklára ül, fülei még mindig hátracsapva vannak* - Sajnálom... nem akartam... felejtsd el... *gubbaszt tovább* |
*Thirrin lélegzete is elakadt, ahogy közelebb jött hozzá.* -Inkább maradj ott.- *Suttogta rémülten, a feléje nyújtott kéz... becsukja a szemét, emlékkép villant be, de akkor nem jószándékúan magasodott felette az alak, hanem épp ellenkezőleg, hogy egy szép nagy pofont adjon, akkorát, hogy újra a földre roskad. A kérdésre visszatér a jelenbe, teljesen össze van zavarodva. Kinyitja a szemét, de értetlenül néz csak rá.* |
*A fiú fülei teljesen hátrahúzódnak, nem ez az első ilyen jellegű reakció* - Ne haragudj, nem akartalak megijeszteni... sajnálom... *lassan megy a lány közelébe, s kezét nyútja felé, amikor meglátja a medált, szeme elkerekedik, s nagyokat pislog, szabad kezével megérinti a láncot, s hírtelen a sajátjáért nyúl, másik keze még mindig a lány felé van, hogy felsegítse* - Két fél... egy egész... mit jelentsen ez? Te tudod? *kérdi a lánytól* |
[821-802] [801-782] [781-762] [761-742] [741-722] [721-702] [701-682] [681-662] [661-642] [641-622] [621-602] [601-582] [581-562] [561-542] [541-522] [521-502] [501-482] [481-462] [461-442] [441-422] [421-402] [401-382] [381-362] [361-342] [341-322] [321-302] [301-282] [281-262] [261-242] [241-222] [221-202] [201-182] [181-162] [161-142] [141-122] [121-102] [101-82] [81-62] [61-42] [41-22] [21-2] [1-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
