|
Témaindító hozzászólás
|
2006.07.02. 19:23 - |
A Ködös-tó egy félelmetes hely, tele van vizi szörnyekkel és néha a ködtől nem lehet semmit látni.
|
[486-467] [466-447] [446-427] [426-407] [406-387] [386-367] [366-347] [346-327] [326-307] [306-287] [286-267] [266-247] [246-227] [226-207] [206-187] [186-167] [166-147] [146-127] [126-107] [106-87] [86-67] [66-47] [46-27] [26-7] [6-1]
Csöndesen követi Senekát, miközben dideregva próbál fölmelegedni sikertelenül. ~ Miért van itt ennyire hideg..., ha pár perccel tovább ülök ott én lettem volna a legdesignosabb jégszobor a környéken ~ Duzzog magában.
|
Kitsae mire észbe kap a többiek már eltávolodtak tőle, a fényforrása is messzebb ment, de neki nem volt kedve elmenni innen, most épp egy ilyen rémisztő helyen akart lenni egyedül. Azaz majdnem egyedül, hiszen Minamino vele volt most is. Megkereste a tópartot, és leült. Szemét a ködbe meresztette, és a tavat figyelte, hátha lát valamit.
|
- Velünk jössz? - kérdi kedvesen Blackwhitetől. - Épp valami kellemesebb helyet akartunk keresni, mert Shana már idefagyott majdnem, s nekem sincs melegem. No meg egy idő után az orromig se látok és már másodjára mentem neki valaminek. - simogatja meg mégmidnig fájó fenekét.
|
Shana figyeli nagyban a többieket miközben beszélgetnek ~ Nem volt otthona... hű az milyen rossz lehet ~ gondolja magában hisz el sem tudja képzelni milyen is lehet az, hisz neki volt vagy is van családja.
|
- Nem volt otthonod? - megleppen nézi a macskát. - Az hogy lehet? - csodálkozva néz rá vissza. - Engem a nagypapa nevelt. Jófej volt az öreg, de meggyilkolták, s most a gyilkos nyomában vagyok.
|
 -Nekem nem volt otthonom.-Mondta ilyesztő szemekkel. Utánna felugrott egy kőre figyelve a lányt. |
Seneka kicsit megriad, hogy megszólalt fölötte a macskalény, de aztán mosolyogva próbál ránézni. - Seneka vagyok. - mutatkozik be barátságos mosollyal. - Honnan jöttél?
|
| Blackwhite enyhit a fény erején, hogy lehessen látni.-Sziasztok az én nevem Blackwhite.-Mondja egy kicsit félelmetesen. |
- De. Menjünk. - sarkon fordul, majd kikerüli Kitsaét. - Ti is jöttök? - kérdi mosolyogva, majd utat törve indul meg. - Majd megpróbállak vezetni. - fordul hátra Shanahoz, erre nekimegy egy újabb sziklának, elcsúszik és alaposan fenékre ül. - Au! - még könnye is szemébe szökik, annyira megütötte magát. Simogatva fenekét feláll.
|
Shana, fölkapja kicsit a fejét ~ Milyen barátságos ~ Előrébblép- Rendben ezt megbeszélhetjük később is de nem mennénk el errőla fagyos helyről mielőtt idefagyok^^? - kérdi dideregve beismerve ezzel, hogy fázik.
|
- Látom, hogy nem fázol. - kuncogja Seneka. - Miért nem jössz ki? - kérdi és hátrálni kezd. - Félsz tőlünk? - mosolyog barátságosan. - Pedig nem harapunk. - újra eloszlatja a ködöt a korábbi módszerrel. - Oszolj! - parancsolja és eltűnik egy darabon. - Ne aggódj, csak hangosan ki kell mondani a kérelmeket. - magyarázza, hogy ne ijessze meg Shanát.
|
-Sziasztok - mondja kicsit visszahúzódóan.- Engem Shanának hívnak, és köszi nem fázom - mondja remegve és kicsit dadogva, majd hogy nem jégcsappá fagyva a nagy hidegben. Föláll már kicsit kevésbé tartva és ránéz arra a fénylő micsodára kicsit kételkedve a szemeinek ~ Az meg mi ? ~ Megrázza fejét és megpróbál nem a fénylő micsodára figyelni.
|
A víz szélhez ér Seneka, majd ijedten néz le. Hátrább lép, nem szeretne belecsúszni. - Szia. - köszön a homályosan látható lánynak. - Nem fázol? - kérdi halkan. - A nevem Seneka. - majd félig hátra fordul. - Ő Kitsae. Őt nem tudom. - felmutat a fényadó macskalényre. - Téged hogy hívnak?
|
Annyira hátrál, hogy a fenekére esik és neki ütődik egy kőnek, megfogja buksiját majd fölnéz az egyre csak közelgő idegenekre.~ Mi ez az egész hol vagyok ~ Becsukja a szemét egy pillanatra és megpróbál fölébredni ebből a rémálomból, de nem sikerül neki és kinyitja megint szemeit és egyre csak közelebb érnek hozzá
|
- Érdekes. - elgondolkodik, hogy vajon, hogy értette ezt Kitsae. - Rá gondoltál? - mosolyogva próbálja kifürkészni, hogy mi van a fényben, de se a köd, se az erősebb fény nem engedi megnézni. - Szia. - köszön neki barátságosan.
|
Kitsae behunyja a szemét a hirtelen fénytől aztán kinyitja. -Igen, ha úgy vesszül Ő is velem van, de nem fontos.- Egy hideg orr böki meg a könyökét. Minamino egy pillanatra szilárd testet öltött, hogy figyelmeztesse.~Jön még valaki.~ Kitsae elindul Seneka után, de közben a fény felé néz időnként.
|
Shana hirtelen megijed a léptekre és egy sikítást hallatva megint beleesik ijedtében a vízbe.- Ismét a vízben - zsörtölődik majd kimászik megint és dörzsölni kezdi a szemét, a ködben egy lépkedő alakot fedez fel. Kicsit meghátrál ijedten néz és félelmében kicsit remegni kezd. ~ Ki ez, már megint ...~
|
| Blackwhite szeme újra vílágit a másik oldalon felfedez három idegent.~Oda repülök.~ Mondta magában és átrepült de ott sürübb volt a köd és nem látott semmit.~Varázsolok fénygömböt.~Blackwhite varázsígét mormolt és amint elmondta fénygömb jelent meg felette |
- Hát ha úgy vesszük? - kérdi egyik szemét értetlen felhúzva a lány. - Ezek szerint négyen vagyunk? - számol utána, hogy van az előtte álló lány, akit hallottak, ő meg még valaki. - Szerintem picit félelmetes. - újabb papírt vesz elő, majd a hang irányába doba. - Oszolj! - felszólítással. - Így már jobb. - mosolyogva lépdel a vékonyabb ködbe, ahol már egész jól lehet látni.
|
Kitsae is a hang felé néz. -Hát, ha úgy vesszük..., viszont tudom hogy van valaki még rajtunk kívül a tóparton. De nem velem.- Lép egyet a part felé, de magáll, mert megint ellepi a köd. Inkább visszamegy. -Utálatos egy hely.
|
[486-467] [466-447] [446-427] [426-407] [406-387] [386-367] [366-347] [346-327] [326-307] [306-287] [286-267] [266-247] [246-227] [226-207] [206-187] [186-167] [166-147] [146-127] [126-107] [106-87] [86-67] [66-47] [46-27] [26-7] [6-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
-Nekem nem volt otthonom.-Mondta ilyesztő szemekkel. Utánna felugrott egy kőre figyelve a lányt.