|
Témaindító hozzászólás
|
2008.07.21. 00:09 - |
Ez a terület csodálatos, egyetlen bökkenő csak az vele, hogy láthatatlan, védőburok veszi körbe amit Nantan és Yume emelt fel, és csak a tiszta szívű macskalényeknek van egyenes út ebbe a védett világba. Biztonságot nyújt mindenki számára, aki képes belépni.
|
[563-544] [543-524] [523-504] [503-484] [483-464] [463-444] [443-424] [423-404] [403-384] [383-364] [363-344] [343-324] [323-304] [303-284] [283-264] [263-244] [243-224] [223-204] [203-184] [183-164] [163-144] [143-124] [123-104] [103-84] [83-64] [63-44] [43-24] [23-4] [3-1]
*Sohno viszont nem moccant a kandúr mellől pedig őt is elhesegette, de ő csak mellé bújt és hozzá dörgölőzött, úgy mint rég, ugyanúgy volt most is, csak ők ketten egymásért, a fiú ezt kissé elfelejtette amíg megtanult megállni a saját lábán* ~ Igaz barát vagy Sohno... *ölelte át, s a nőstny róka csak ennyit felelt* - Igaz testvér.... |
*Sarasa tanácstalanul nézi a fiút,nem tudja mit tehetne érte,hogy segíthetne rajta de fél hogy sehogy.Talán ha majd elaludt és felkelt,kipihenve magát sokkal jobban lesz.Mikor intettek neki hogy menjen el felállt és lehajolt Jukihoz.*-Gyere pajtás,levegőzzünk egyet!*Mosolygott rá kedvesen.Juki felállt és elindult Sarasa előtt,a nőstény még megállt az ajtóban és visszanézett rá szomorúan.Majd becsukta az ajtót és távozott.*~Miért velünk történik ez?~*Kérdezte magát szomorúan és a többieket észre sem véve felült Juki hátára és az éden egyik irányába szaladt a nagymacskával.*
 
|
*Yume megfordul, képtelen tovább nézni a lány arcát, képtelen hogy megmutassa fájdalmát a nősténynek, kezével megszorítja a párnát, könnyei csordulnak s egészséges szeme is teljesen elmosódik, foltok csak azokat látja, hát a szellem már ilyen rég benne lenne? S most hogy kiköltözött belőle ismét a régi? Már nem erős? Minden edzés hiába volt? *teszi fel magának a kérdést, s kezével int a lánynak hogy menjen el* |
-Ha te mondod biztos kedves!Majd meglátom!Bár szerintem visszaviszem Trikszínek a kis drágámat!*Nézett le a lába mögött bújkáló kis fehér lényre Zoy aztán fel megint Samuira.*-Ügyes vagy,hogy csináltad?*Kérdezte fájdalmasan elmosolyodva közelebb lépve hozzá.*-Mutasd csak!*Tette ujját a fiú szája szélére hátha kinyitja.Aztán még egy kérdés.*-Hát hogy merre jártam?Elkószáltam,és útközben találtam meg Kiry-t!Után elindultam téged megkeresni!*Mosolygott angyalian.*-De alapvetőleg Cloeyéket is szerettem volna látni csak sehol nem találtam őket...*Sóhajtott fel aztán megölelte Samuit.*-De téged végre megtaláltalk!*Bújt hozzá boldogan mosolyogva.*
*Sarasa aggódóan nézte a fiút és sajnálta hogy megint így történtek a dolgok utána Sohnora nézett.*-Igen..sejtem...*Sóhajtott fel fájdalmasan,letörölte fiú könnyeit és ujjaival megigazította a haját.*-Aludj egy kicsit,lehet jót tenne és nem lennél olyan fáradt!*mosolygott rá kedvesen,igyekezett fájdalmát elrejteni hogy így látta a kandúrt akit szeret.Emlékszik amikor még beszélni tanította Yume-t,milyen jókat nevetgéltek és órák hosszat elvoltak és mind ezt néhány perc így tönkre tudta tenni.*
|
- Tudom milyen az, az apukám is sokat mesélt nekem Atsuiról... és akárhányszor mesélt nekem, tudtam hogy a főszereplője mindig Atsui lesz... aztán egy idő után nem mesélt többet nekem, bezárkózott a szobájába és csak sírt, tudom mert meglestem az ablakból... *meséli a kölyök, mint egy betanult mondatot, de tényleg így volt, ő is kinéz a macskákra, s sóhajt egyet, nem érti mire fel van ez a nagy hercehurca* - És elmondtad már neki, hogy mit érzel? *kérdezte a kölyök, füleivel nagyon fülelt*
*Nantan közel bújik Atsuihoz, annyira közel ahogy csak tud, fejét a kandúrnak érinti, úgy érzi itt minden rendben, itt nem történhet már rossz, amíg Atsui vele van biztosan nem, s ő is majd nagyon fog vigyázni a kandúrra, amennyire csak teheti* - Nagyon sajnálom, hogy eddig nem mondtam el... *mormolja s felnéz Atsuira hogy lássa az arcát, szépnek és vonzónak találja, mégis nagyon megviseltnek, szíve halk dobogása felerősödik, ahogy nézi őt, vére lüktet, s hogy ezt most megakadályozza hamar lehunyja szemeit, de a tudat hogy itt fekszik mellette, csak mégjobban felerősíti érzékeit* - A múltunk elmúlt... tovább fogok lépni Atsui... csak adj nekem egy kis időt, hogy... meg... *a fiú halkan szuszog, elaludt ebben a kellemes mégis vérpezsdítő környezetben, most nem lázas, most nincs baja, egyszerűen... boldog*
*Milának tetszik a nőstény szelídsége, s rájön, hogy Yowaiko is sokat változott, talán régebben ennyit nem engedett volna mint most, de közben magában is tudatossult, hogy igen ő is más lett, s a világ folyamatosan változik, ahogy van hátra huppan húzva maga után a macskalányt, , de vigyázva hogy Yowaiko nehogy megrémüljön, vagy megüsse magát, ahogy leérkezik, kicsit előre tolja a nőstényt, s átkarolja* - Ha én szép vagyok, akkor te pedig gyönyörű vagy, maga a tökéletesség... vigyázni is fogok mindig rád! *szagol a nőstény nyakába, hogy minél jobban érezze közelségét, illatát* - Érzek valamit, olyasmit hogy... őrülten szeretnélek megkapni, de azt is érzem, hogy arra még várnom kell, s mégha azt is mondanád hogy nem, tudom hogy igen, mert nem csak egy préda vagy nekem, hanem a legértékesebb kincs a földön...
*A távolból egy lány futása veri fel a csendet, szalad, rohan, tán az életéért vagy másért, hajába bele bele kap a máskor lágy szél, de most nem lágy, most nem az, lélekvesztve rohan, s mikor oda ér, a szárnyas lény egyszerűen felvisít örömében, kötelét tépné ha tehetné, de az erősebb nála, olyan zajt csap, hogy ha valaki eddig nem figyelt most biztosan megteszi, bár lehet, hogy mégsem, a lány amikor beér egyből az állatkához sétál, megsimogatja annak puha szőrét, s apró kezeivel leszedi a rab állatról kötelékét* - Chimei... hát nem felejtettél el... *öleli át, majd berohanna a házba de észre veszi az idegeneket, a szárnyas lény a sarkában lohol mint egy kiskutya.
     
|
- Hát... - Liea erősen elgondolkodik, mit válaszoljon a kis nősténynek. - Okos vagy... - dicséri elsőre meg. - Gyorsan rájöttél az összefüggésekre. - elpirul kicsit. - Igazából... igen... szeretem. - vallja be suttogva. - Annyira kis édes... ahogy hóból farag, ahogy vigyáz rám... egyszerűen imádnivaló. - a markába rejti arcát, mert tényleg vörössé válik. Mélyet sóhajt és legyezni kezdi magát, hogy lehűljön. Mikor ezzel sikerül kicsit lenyugodnia, folytatja. - Zoy... nem tudom... Samui sokat beszélt róla kezdetben, de azt gyanítom, ahogy egyre fogyott a szó Zoyról, egyre kihűlt benne az érzés vele kapcsolatban. De ez csak feltételezés. Samuiról sosem tudhatja a macskalény, mit érez valójában. Nagyon fura és különleges macska. - mosolyog kis szerelmesen, majd gyorsan ki-kiles újra, mikor megjelenik Halona.
- Amelieára gondolsz? - kérdi ártatlanul, de lelke mélyén megremeg, vajon most mi lesz. Belsője nagyon feszült, szeretne máris túllenni az egész kínos beszélgetésen, mint a kandúrok nagyátlaga, de ezt persze nem lehet csak úgy átugrani. Most itt van előtte az a lány, akit nagyon sokáig várt, akit keresett, s mégsem tud megszólalni, nem tudja megölelni, örülni neki. Csak toporog legbelül és verdesi a fejét valami keménybe, hogy hátha attól megjön az ihlet, mit tegyen. - Lieára egy messzi tájon találtam. Nagyon kedves lány, majd meglátod. - mondja bizonytalanul. Kis szünetet tart, csak nézi a nőstényt. Nagyot nyel. - Elharaptam a nyelvem. - felel a kérdésre, bár a becézés jégkés a szívébe. Úgy érzi, rosszat tett, valami olyat, amiről ha mesélne, nagy bajba kerülne. De ha nem mesél, azzal hazudik. Nem? Ezen vívódik önmagában. - Te? Te merre jártál? - kérdezi halovány hangon. Rá nem jellemző ez a visszahúzottság, de képtelen teljes mellbőséggel kiállni, hogy igen, én vagyok a legjobb.
- Igen, odabújok melléd. - mosolyog kedvesen Atsui, azzal lassú mozgással felkúszik Nantan mellé. Felé fordul, oldalán fekszik, s szemeit a kandúrra mereszti. Kicsit fél, mit mesél neki a srác, de gyönyörködik is arcában. Aztán ahogy egyre jutnak előrébb a történetben, szemei kikerekednek, felhördül a lelke. Felháborodik, hogy hogy tehettek olyat Nantannal, ugyanakkor tökéletesen megérti a fiút. Erőtlen elmosolyodik, megcirógatja a fiú arcát, majd nyel egyet. - Tudom, mit éreztél... - csak ennyit mond, reméli, Nan ebből érti, hogy vele sem egyszer történt meg az eset.
- Poros? - kérdezi vissza Yowaiko játszott szomorúsággal. Tudja, hogy tetszik Milának, amit tud, ezért aztán hamarosan széles mosolyra húzódnak ajkai. - Szerintem te szebb vagy. - mondja őszintén, de félénken, azzal végigcirógat a lány haján. Közben a kövekből alkotott képmás visszahull a földre. Ahogy rájön, hogy mit mondott, elpirul. - Biztos vagyok benne. - felel csendesen és szerényen. Az ölelő karokra fog, s békésen belesimul. - Jó ez a csend, nyugalom, béke, harmónia... - motyogja. - Már hiányzott, hogy végre kiviruljon körülöttem az élet. - lehunyja szemeit, hogy élvezhesse a napsugarakat.
    
|
*Yume próbált beszélni de nem ment, pedig minden erejével próbált és nem jöttek a szavak... fájdalmasan nézett a lányra, megfogta kezét és a torkára tette, jelezve, hogy nem tud beszélni ismét és megint, de mi lehet a baj? Yume egyszerűen nem kap választ saját kérdésére, Sohno viszont tudja*
- A szellem... a szellem vette el a hangom és adta neked, most hogy nincs benned Yume... *Yume már érette ezt, régen nem volt neki baj hiszen nem tudta milyen az ha nem beszél, de most hiányzott, akart beszélni és nem tudott, hiába akart kiadni hangot szinte belefulladt a szó* - Sarasa... ugye te is érted miért és hogyan van ez? *kérdezte a fehér róka, de ekkor Yumenak is eszébe jutott valami, koncentrált és megpróbálta üzeneteit a lánynak közvetíteni, de nem volt elég erős, kimerült volt és fáradt, gyenge és magatehetetlen, szeméből könny hullt, pedig már régen sírt és nem akart Sarasa előtt, de azt se akarta hogy egy félszemű néma legyen a párja, elhatározta, hogy elüldözi maga mellől a lányt ha törik ha szakad, nincs mese, Sarasanak boldognak kell lennie de ő ezt nem adhatja meg neki* |
*Sarasa aggódóan nézte a kandúrt és ahogy leápolták.Tudja hogy a kandúr szemére nincs orvosság így csak bólintott szomorúan.*-Itt maradok veled!Szólj ha kell valami!*Mosolygott rá kedvesen.Megfogta az egyik kezét és gyengén megszorította.Juki felült és az ágyra rakta a fejét Yume mellé.*~Gyorsan gyógyulj meg nekem!~*Mondta magában és egyp uszit nyomott a fiú arcára.*
|
- Mi történt? *rohant ki a megsérült fiúhoz, majd megvárta amíg beviszik és lefertőtlenítette a szemet majd kötést tett rá* - Azt hiszem a szemét nem fogjuk tudni pótolni...erre nincs orvosság... *mondja lemondóan majd a vágásokat is bekötözi a fiún, Yume lassanmocorogni kezd s fel akar kelni de túl gyenge és vissza esik* - Nem kelhetsz fel Yume... maradj veszteg! *csitítja a macskalány, ad neki fájdalomcsillapítót majd kimegy a többiekhez* - Nem tudom mi van ma... Először Nantan most meg... Yume... remélem több sérültünk nem lesz! |
*Juki és Sarasa hamar megérkeztek a fiúval,nem is törődve a sok emberrel Halonához ment.*-Halona segíts kérlek!Yume...*Hadarta aggódóan aztán kiment Jukihoz és bevitette vele a szobába a fiút és az ágyukra fektette.*-Rendbe fogunk hozni!*Sétált be hozzá és leült mellé.Juki lefeküdt az ágy mellé és aggódóan nézett fel a kandúrra.*
|
*Zoy néhány másodpercig csak gondolkodik hogy mi legyen,kicsit ő is változott mert nem tört ki hirtelen hisztériában hogy mit művelt azzal a nősténnyel meg minden hanem csak nézte inkább.*-Látom új barátságra tettél szert!*Mondta burkoltan,és talán a tőle nem éppen megszokott hűvösséggel.*-És mi történt a száddal hogy ennyire vészesen megsebesültél én drága Jég varázsló Hercegem?*Kérdezte ezt már kicsit kedvesebb hangnemben.Rájött hogy még talán semmi oka a féltékenykedésre,régebben már volt ilyenre példa és Samui jól átmosta a fejét miatta.Úgyhogy most megbízik a kandúrban elvégre szereti őt.*
|
*Natane csak bólogat a lánynak, s közben befelé les hátha látja apját* - Akkor te szereted Samuit? És az a lány is szereti? Samui kit szeret? *teszi fel kérdéseit, de közben megjelenik Halona* Hol van apu Halona? *érdeklődik, Halona pedig elmosolyodik*
- Kutya baja... csak egy kicsit pihen, most fáradt... Atsui elvitte aludni *füllent kicsit, nem akarja, hogy a lány esetleg utánuk menjen, van mit megbeszélniük*
- Rendben... vigyázni fogok magamra... és igérem nem teszek több butaságot... legalábbis remélem, hogy nem fogok többet elkövetni*lapítja le füleit, majd kicsit alrább csúszik, bár beletelik némi időbe* - Ide fekszel mellém? Fáradtnak látszol... *állapítja meg, de látja a zavartságot Atsui arcán, elmosolyodik, s előről kezdi mondandóját* - Amikor Sarasa ide került, elrabolta őt egy kandúr... te is ismered, régebben vadászott rám... mármint ismerted *javítja magát* - Utána mentem, hiszen egész csöpp volt még, a kandúr megkínozta őt, hogy felmérhesse a lány testét, és hogy valami hasonlót tudjon alkotni, itt jöttem én a képbe*sóhajt* - Elkapott és... nem tudtam védekezni... *elfordítja fejét zavartan, kicsit leáll majd folytatja a monológját* - A magáévá tett.... *nyel hatalmasat amint kimondja* - és mindenből ami akkor az enyém volt... az lett Natane... érted már Atsui? *fordítja vissza fejét és egyenesen a kandúr arcába néz* - De ez mind nem a te hibád, senki hibája sem... most hogy elmondtad úgy érzem nem is fáj annyira...*mosolyog erőtlenül*
- Igen nagyon szép... *mondja a szívre, majd amikor kijön a képmása csak ennyit fűz hozzá* - Nagyszerű... bár kicsit poros... jesszus így nézek ki? Ezer éve nem álltam tükör előtt... *konyítja le füleit* - Biztos vagy benne, hogy egy ilyen macskát akarsz te szeretni? *kérdezi hobókosan, átöleli hátulról* - Költői kérdés volt... *teszi hozzá*
|
- Ühm. - nyög Liea, ahogy Zoy kimegy a kandúrhoz és Natane kérdőre vonja. Leül mellé. - Tudod... az a lány Zoy. - úgy mondja ki a nevét, amiből a lánynak tudnia kellene, ki ő. De mivel tudja, hogy Natane nem ismerheti sem a nőstényt, sem a történetük, hát kedvesen belefog. - Régen, míg mi Samuival, azzal a zord külsejű fekete kandúrral nem találkoztunk - mesélés közben elmosolyodik, hogy érezze a kölyök, viccesen érti a jelzőit - addig Zoy párja volt Samui. Mostanra viszont nem tudom, hogy vannak ők, mert elveszítették egymást, s én is képbe kerültem. - miközben magyaráz, ki-kiles a konyhából, hátha lát valamit.
- Szia. - köhint a kandúr, hogy a torkán ragadt vértől végleg megszabaduljon. Immár összehúzódott a sebe, képes nagyjából normálisan beszélni, ami nem kis fájdalommal jár ugyan, de megbírkózik vele. Kiegyenesedik és úgy nézi a nőstényt. A lelkében egy örvény mozog, próbál kiigazodni rajta, de nem nagyon tud. Csak vár, ő nem tud vagy nem akar belekezdeni a magyarázkodásba.
- Nantan. Figyelj rám. - csitítja a kandúrt. - Ne azzal foglalkozz, mi lesz, ha aggastyán leszek és látod, ahogy kiszáll belőlem az élet. Mert ha folyton félsz a jövőtől, a jelened elveszted. Nem fogod velem élvezni az életed, hanem megtölt téged a rettegés, hogy mi lesz, ha nem leszek. Ezzel megrövidíted az időnket és meg is keseríted. - nem akar rosszat a fiúnak, de szeretné őt kirángatni ebből az állapotból. Fogalma sincs, honnan jöttek ezek a szavak, csak dédelgetni Nan kezét, majd arcon csókolja. - Igenis bajod eshet! - mondja elszántan és egy parányit ingerülten. - Látod, mi történt most is! - kezd hevesen ellenállni az állításnak. - Ha ennyire felelőtlenül bánsz az életeddel, még a végén örök álomra hajtod a fejed! - szinte kiabálja homlokráncolva. Aztán Nantan megteszi a vallomást, s ezzel mély sebet üt akaratán kívül Atsui lelkén. Nem érti, hogyan gondolja Nan azt, hogy lett, kemény árat fizetett érte, s a nadrágján tett gesztust se nagyon fogja fel. Csak tudja, hogy ez fáj nagyon a srácnak, s úgy érzi, valahogy hibás abban, hogy nem érti őt, hogy ami történt vele, összefüggésben áll Atsuival. - Pihenj csak. - szól csendesen. Nem tud többet mondani, csak nézi szerelmét.
- De tudok. - mosolyog pirultan Yowaiko. Torkában dorombolásszerű nevetés képződik, majd megjelenik a levegőben egy szív. Ezzel válaszol a szeretlekre. Megcirógatja Mila arcát. - Nézd... tudok nagyon bonyolult dolgot is. - azzal még több kavics, kicsi és nagy, még por is a levegőbe emelkedik. Lassan, de biztosan 3D-s formában kialakul Mila arca. - Na...? Mit mondasz porból készült önmagadnak? - kuncog.
|
*Zoy furán nézett párja után.Nem sűrűn látja ilyennek de amikor igen nem szivesen megy oda hozzá bár most ez a helyzet érdekli hogy hogyan is jött össze vagy miből alakult ki ez a dolog.S bár tény hogy rég látták egymást de...Megfordult és kilépdelt Samuihoz.A kis fegér lény meg utána robogott mert nem akart ott maradni ennyi idegennel.Megálltak Samui mellett és érdeklődően tekint rá.*-Szija!*Ereszt meg felé is egy kedves köszönést.Füleit érdeklődően fordította felé és várta hogy szája kicsit rendbejöjjön.*
|
*Natane örül, hogy mindenki örül a virágoknak és büszkén húzza ki magát, de észreveszi a lány zavartságát is, majd sietve lépdel el az útból* - Ki az a lány és mit akar a fekee macskától? *kérdi akár mindenkitől csak választ kapjon, Halona eközben kijön és csak pislog, hogy hírtelen mekkora is lett a család*
- Vannak plussz sobáink... itt maradtok? *érdeklődik*
- Nem is tudom magam sem... *morogja Yahto, majd elpakol az asztalról mivel már senki sem eszik, Ukiyo segít neki elmosogatni és törölgetni, szeret szorgoskodni és most be is bizonyítja, Nantan ahogy csak tud erőt vesz magán és próbál érthetően beszélni* - Igen... nagy a családom, de ha nem tudnád hallhatatlan vagyok... *szeme könnyei elapadnak, de komorabb lesz* - Ha egyszer mindenki életét veszti Atsui.... akár te, akér más, akár mindenki... én örökké fogok élni... nem tudom ezt feldolgozni... nem megy értsd meg... *fogja meg erőtlen a kandúr kezét* - Nem kell féltened engem, nem eshet bajom... *motyogja* - Hallottam... mindent amit beszéltetek Yahtoval.... és mindenkivel... *sóhajt* - Natane nem egyszerűen csak lett Atsui... kemény árat fizettem érte.... *húzza kezét nadrágjához, de nem tudja, hogy a fiú érti e mit akar tőle* - Azért... köszönöm hogy rám bíztad elmondom e vagy sem... *lelke talán egy kicsit megnyugszik, a pajzs teljes lesz, lassan minden erőt vissza kap* - Mivel a szerelmem vagy Atsui, te is a családom vagy... *teszi hozzá, majd lehunyja szemeit* - Nem alszom, csak jobb így nem baj? *érdeklődik*
-Váó... *nézi a nőstényt s elakad a szava* - Nagyon ügyes vagy! *dicséri, s zon gondolkodik mi is legyen a megfelelő alakzat amit kérjen* - Legyen egy kör! *mondja majd tovább gondolkodik és suttogni kezd* - Egy szívet meg tudsz csinálni? *húzza végig egyik ujját a lány nyakán* - Szeretlek *dorombolja a fülébe lágyan*
|
Liea sürögve veszi el Yahtotól a szalvétákat, majd gyorsan Samui szájába töm párat, hogy a kicsik ne lássák a vért.
- Fordulj el. - kéri a kandúrt, de az csak meredten bámul Zoyra. Mivel nem tudja juszt se megmozdítani a jégurat, kiveszi a véres szalvétát a szájából, a földre vágja, hogy az ne tűnjön fel Natanénak és Ukiyonak, majd elkapja a sótartót, megfogja Samui orrát, hogy annál fogva megemelje a fiú fejét, s a fájdalomtól kinyíló szájába sót önt. A kandúr keservesen nyüszít egy sort, majd meglöki Amelieát, hogy megszabaduljon tőle. Dühében kirohan a konyhából, ki egészen az udvarig, lehajol a csaphoz és öblögetni kezd. Hogy igazán hideggé tegye a vizet, a csap szájához teszi mancsát és jegeli azt, míg a vérzés el nem áll. Könnyeit is kimossa, hogy ha valaki utána akarna jönni, ne lássa, micsoda kínlódást élt át pár pillanat alatt. Liea a fekete kandúr után menne, de Natane ebben megakadályozza. Ismeri Zoyt elmondásból, hajdanán Samui rengeteget beszélt róla, így szeretné megakadályozni, hogy kettesben maradjanak. Mégis a legnagyobb szeretettel és türelemmel hajol le a lányhoz. - A nevem Ameliea. - mutatkozik be. - Aztán átveszi a virágot egy örömteli mosoly keretében, majd szabad kezével megcirógatja Natane arcát. - Köszönöm szépen. - elveszi a kezét, s idegeskedve rápillant Zoyra. Nem így képzelte el a nőstényt, mégis félti tőle Samuit. Úgy hitte ezeddig, míg fel nem bukkant a lány, hogy ők ketten a jégúrral stabil kapcsolatot alakítottak ki, nem csak összebarátkoztak, de egymás szívében is helyt kaptak. Ám Samui érzéseiről soha senki nem lehet biztos, a kandúr olyan változékony, akár a hófödte táj, hol benne vannak a rajta végigment állat mancsnyomai, hol hűlt helyük sincs már ott.
- Ne sajnáld. Én sajnálom, amiért nem kötöttem ki, hogy itthon kell maradnod. - mondja összehúzott szemöldökökkel. - Neked kislányod van, Nantan. Hogy jutott eszedbe utánam jönni?! - leteszi az ágyra, de nem mozdul messze mellőle. Odaül ő is, és ráhajol a fiúra. - Vigyáznod kell Natanéra, s egy egész család van itt, aki számít rád! - osztja ki a srácot. - Halona, Ukiyo... ha jól vettem ki, nincs mellettük kandúr rajtad kívül. Rájuk is vigyáznod kell. - mondja elszántan. - Azzal a képességgel, amivel rendelkezel, meg kell óvnod a családod. Én... én csak a szerelmed vagyok. - kezd elbizonytalanodni, nem tudja eldönteni, a család vagy a szerelem a fontosabb.
- Jó... ne gondoljunk többet rá. - motyogja Yowaiko még gyerekesen, aztán nevetésbe kezd, mikor Mila megcsikizi. - Képzeld! - sikkantja vidoran. - Már tök jól megy. - azzal oldalra fordul és köveket emel a magasba. Apró kis kavicsok, melyek a levegőben táncra kélnek. - Milyen formát szeretnél? Virágot? - azzal lassan kialakul a táncból egy margaréta alakja. - Vagy egy mosolygó fejet? - újra lejteni kezdenek a darabok, kialakul egy kör benne két szemmel, csík orra és mosolygó szájjal. - Esetleg napot? - a kör szűkebb lesz, eltűnnek belőle a kövecskék és sugarakat mintáznak. - Te mondod a következőt!
|
*Zoy a lányra nézett.*-Szija!*Köszönt neki kedvesen.Aztán jött Natane a virággal.*-Szija,köszönöm!*Vette el kuncogva aztán Yahtora nézett.*-Igen,én lennék!*Mosolygott rá barátságosan.A kis fehér lény a lány lábai mögé bújt és onnan kukucskált kifelé hogy mi van.AZtán meghallotta a rövid ki Oj-t a nevéből és oda nézett,kicsit furcsállotta a helyzetet.Meg is lepődött jócskán de nem akart egyből féltékenykedni így inkább megint Yahtohoz fordult.*
|
*Yahto átnyújt a lánynak pár darabot, majd kikészít pár bögrét, Natane is megemeli karját, hogy ő is kér, tudja, hogy Yahto úgyis érti mit akar, Ukiyonak rémlik még kiskorából a lány, akkor látta először amikor apját is, de azóta senkiről se hallott semmit, s mint egy eltűnő emlékkép eltűnt az emlékei közül az arc, sok mással együtt, de most felismerte Zoyt* - Szia... *köszönt, eközben Natane bemajszolta a kenyeret és már egy morzsa sem marad, majd felpattan és kiszalad Zoy mellett, hoz pár apró virágot, s megrángatja Ameliea ruháját*
- Szedtem neked virágot... *töpreng majd hozzá teszi* - Mi a neved? *várja türelmetlen a választ, majd tovább folytatja ha megkapta* - Hajolj le ide hozzám légyszi *kéri mosolyogva, majd észreveszi, hogy ne köszönt az érkző macskának* - Szia a nevem Natane! *nyújtja oda kezét melyben nem a virág van*
- Shajnálhom.. hogy aggódni khellet... *köhög bele saját mondatába, de amint tudja folytatja* - értem.. *simul a kandúrhoz, mintha sose akarná, hogy letegyék, belefurakodik a bőrébe, illatával takarózik*
- Te lennél Zoy? *érdeklődik a belépő nőstény iránt, felé*
- Ne is gondoljunk ilyenekre... *rázza meg fejét* - Nem érdekes mi történt Yowaiko... a múltat megváltoztatni nem tudod és ha gyötröd magad nem lesz jobb... vita lezárva! *öleli át ő is a kis macskalányt, majd elvigyorodik hogy a lány lássa fogait, s rámutat* - Ilyen! *nevet és megcsiklandozza a kis nőstényt*
|
Samui égtelenül elvörösödik, nagyokat kezd nyelni, kenyerét az asztalra teszi, majd támolyogva feláll. Ameliea kérdőn figyeli.
- Jól vagy, Samui drágám? - kérdi tőle, de mikor meglátja, hogy a fiúnak kibuggyan a vér a száját, azonnal a szájára tapasztja a kezét. - Tudna valaki adni egy pár darab szalvétát? - kérdi kellemetlenül. Aztán Yahtora néz. - Kérek teát. Szerintem Samui is kér. - a kandúr nem mer mozdulni, éktelen fájdalom torzítja vonásait. Liea viszont mosolyog. - Igen, mindennek megvan a maga ára. - ad igazat a fiúnak, majd a kicsikhez fordul. - Igen, én jó lány vagyok. - mosolyog kedvesen. Amikor megkérdezi, hogy valaki más is velük van-e, értetlenné válik mindkét macska ábrázata. Aztán betoppan Zoy, s fenekestül felfordul Samuiban a világ. Szemei kikerekednek.
- Oj... - nyögi, de ezzel csak újabb adag vért kell nyelnie, no meg elviselnie hangjának rezgését a szájában.
- Vigyelek el? - értetlenkedik Atsui. Felnéz Halonára, s mikor a lány beleegyezik, átadja a rongyot, úgy érzi, akkor szabad neki elcipelni innen a fiút. - Tudom, hol van a szobája. - mondja csendesen, azzal két lábra áll, a rongyot a vállára teríti, mély levetőt vesz, majd felemeli Nant. - Miért vigyelek oda? - kérdi halkan, mikor megindul vele a szobába.
- A bűz hagyján. - legyint Yowaiko komoly arccal. - Az nálam is mindennapos volt. A kaját is úgy kellett megszerezni, mint egy kiképzőtáborban. Mindig veszekedtek érte. Nekem nem volt túl nehéz dolgom, igazán egyedül csak Osorerutól és attól a fekete fogú kandúrtól féltem. - folytatja a beszámolót. - Ők akartak... úgy... bántani. - felel a lány kérdésre pironkodva. - De mikor a feketefogúnak felrobbantottam véletlen... a kezét... leszálltak rólam. Atsuit kínozták folyton, mert ő elveszített mindent az emlékeivel. - azzal szörnyű bűntudata miatt a földre szegezi a tekintetét. - Tudom, már megbeszéltük, hogy nem tehettem mást... de akkor is bánt, hogy... én vettem el az emlékeit. Nem is tud róla! - pillant fel Milára. - Azt hiszi, egyszerű amnézia az egész. És nem tudom visszaadni az emlékeit, mert elvesztettem őket. - szipogja. - Milyen a... fogad fehérje? - kérdi erőtlen mosollyal az arcán, s megöleli a nőstényt.
|
*Zoy csak ezek után észrevette magát és az őt nézőkre pillantott aztán le a kis lényre a kezében.*-Ha neked most az volt a célod hogy ilyen helyzetbe hozz nem tudom mit csinálok veled!*Suttogta neki halványan elvörösödve.Aztán kicsit közelebb merészkedett az ott ülőkhöz.*-Bocsánat hogy csak így betoppantam de elszakadtam a testvéreimtől és nem tudom merre is vagyok!*Rakta le maga mellé Kiry-t.Kedvesen mosolygott bár belül égett ám rendesen.Farka is jelezte hogy belül nincs azért minden ilyen rendbe.*
|
[563-544] [543-524] [523-504] [503-484] [483-464] [463-444] [443-424] [423-404] [403-384] [383-364] [363-344] [343-324] [323-304] [303-284] [283-264] [263-244] [243-224] [223-204] [203-184] [183-164] [163-144] [143-124] [123-104] [103-84] [83-64] [63-44] [43-24] [23-4] [3-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
