|
Témaindító hozzászólás
|
2007.12.09. 16:35 - |
Ezen a helyen végzi Slayer, a titkos kísérleteket, brutális módszerei vannak, túlélhetőek egyáltalán?
|
[488-469] [468-449] [448-429] [428-409] [408-389] [388-369] [368-349] [348-329] [328-309] [308-289] [288-269] [268-249] [248-229] [228-209] [208-189] [188-169] [168-149] [148-129] [128-109] [108-89] [88-69] [68-49] [48-29] [28-9] [8-1]
- Jóéjszakát! *lehellt a lányra jóéjt csókot, aztán úgy tett mintha aludna, de igazából nem tudott, fejében millió gondolat cikázott, könnyei ismét szabad utat kaptak, és ezek a könnyek átáztatták a lány felsőjét, Hakuron remélte, hogy a lány nem szól majd érte, vagyis bízott abban hogy ő már régen alszik és nem tudja mi is folyik a kandúr lelkében*
|
*Akuma lehunyta a szemeit,mikor Hakuron beszélt hozzá fülelt.*-Épp ellenkezőleg,biztonságérzetet ad az hogy itt vagy nekem...*Bújt jobban a kandúrhoz."Itthon" már sokkal jobban érezte magát,a biztonságot adó szobában,ágyukban és párja védelmező karjai között.Már csöppet sem félt annyira mint nemrégiben,bár minden apró zajra fülelt de azért próbált félig aludni.*
|
*Hakuron most csak átfogta karjával a lányt, védelmezőn, szelíden, lágyan, kicsit bátortalanul, nem akarta hogy párját ez rosszul érintse, vagy hogy azt higyje, neki csak a szexért kell, nyökögve szólalt meg* - Akuma... ha neked... ha te nem akarsz most velem aludni én azt is megértem... biztosan nagyon érzékeny vagy most, nem akarom hogy azt hidd, bármit is teszek veled az este vagy rád mászok... *pirult el kicsit*
|
*Akuma kicsit boldog volt hogy Hakuron még szereti őt,egyáltalán valaki szeretni tudja őt.Megtörölközött aztán ő is felöltözött és lefeküdt a párja mellé.Nem elég hogy régebbi sebei sem gyógyultak meg teljesen de még most kapott újakat,ráadásul ugyanattól a személytől.De egy dolog nyugtatta,nem vette észre Hakuron ajándékát amit akkor kapott.Úgy érezte hogy nem lenne képes többet elszakadni szerelmétől,mindig vele lessz,és ha egyedül is maradna Shikyoval elmegy valahova csak ne találjon rá...*
|
*Hakuron is megölelte őt, de csak gyengéden* - Nem hagylak egyedül többé, ígérem neked... mindig veled leszek *bontakozott ki az ölelésből, majd elzárta a csapot, két törülközőt hozott, egyet magának, de a másikat a lány köré csavarta és bevitte a szobájukba, majd az ágyra tette a macskalányt, ő maga pedig megtörölközött és bele bújt ruháiba, megvárta amíg a lány is felöltözik, majd lefeküdt az ágyba és várta, hogy kedvese is kövesse*
|
*Akuma még mindig pocsékul érezte magát,nem hiszi el hogy Hakuron még mindig képes őt szeretni...ezek után...Nagynehezen felemelte a fejét és sárga szemeit,amit a kandúr csillagnak tart,ráfüggesztette.Hezitált,félt hogy megint megtörténik ugyanez,elrabolják,meggyalázzák.Sárga szemeiben félelem csillogott de végül megszólalt.*-Melletted akarok élni...*Mondta ki végül és fájó végtagjaival megölelte a kandúrt.*
|
- A tested lehet, hogy meggyalázhatják, de *fejét a lány mellkasára tette* - a szíved és a lelked... az sosem lehet azé aki megteszi veled... csak azé lehet akinek önként adod *törölte le saját könnyeit* - Tudom hogy nem akartad, ebben sosem kételkednék, amit nekem mondasz az szent dolog, lehet hogy gonosz vagyok mással... de veled sose tudnék... te vagy az aki éltet engem *egyenesedett ki* - Mondd a szemembe, hogy nem akarsz meghalni... mondd hogy élni akarsz mellettem *kérte*
|
-De a tied akarok maradni de egy meggyalázott testtel mit érsz ezek után...?*Fogta meg a kandúr kezét mikor az arcára helyezte az övét.Látta a fiú könnyeit és ettől csak jobban fájt a lelke és a szíve.Egy kicsit tétovázott hogy visszacsókoljon-e,de végülis megtette,ismét megcsókolta a kandúrt mint annyiszor.*-Én tényleg nem akartam...*Mondta miután Hakuron elengedte a száját.*
|
- Nem... nem lettél az övé, te mindig az enyém maradsz.... vagy evvel az akarod mondani, hogy... már nem akarsz az enyém maradni? *ő sem nézett eddig a lányra de most felállt, megfogta a lány arcát és az övével szembe fordította, a lány mostmár láthatta könyneit, de nem érdekelte, semmi sem érdekelte, csak az hogy az imádott nőstény ne gondoljon ilyeneket, óvatosan kezdte törölgetni a lány könnyeit, majd megcsókolta, lágyan, óvatosan, remegő ajkakkal*
|
*Akuma nem mert szerelmére nézni,ezek után nem...És akkor még a fiú kér tőle bocsánatot.*-De én így nem tudok tovább élni...más tette meg velem amit csak neked engedtem meg...így éljem tovább az életem...?Tudván hogy más is megkaparintott magának...?*Kérdezte könnyes szemekkel.*-Én...én még a szemedbe sem merek nézni ezek után...*Ismerte be Akuma szomorúan.*-Még a halált sem érdemlem meg...egy ocsmány áruló lett belőlem...*Rázta egész testét a sírás.*
|
*Hakuron amint megérkezett réparancsolt Shikyora* - Menj a szobádba! *A kislány nem kérdezett semmit csak beszaladt, Hakuron a fürdőbe vitte a macskalányt, majd óvatosan a zuhany alá állította, levette róla a széttépázott felsőt, majd az alsóját is, elszörnyedve nézte a lány testét, azt hogy mit tett vele az a förtelmes vadállat, a bátyja... végig simított a lány arcán, majd ő is levetkőzött és beállt mellé* - Hogy mondhatod... hogy mondhatsz ilyet nekem... *csuklott térdre és átölelte a lányt* - Te vagy az életem értelme... ha nem lennél... miért élnék? Biztos lehetsz benne, hogy ha meghalnál azonnal utánad mennék, vagy így vagy úgy, de követnélek a sírba... bárhová... *adott apró csókot a lány érzékeny pontjára* - Miattam van ez is... minden szenvedés csak tőlem származik, azért mert nem tudlak megvédeni, mert... *csuklott el hangja és négykézlábra ereszkedett* - Mert egy barom vagyok, egy szemét és nem is érdemellek meg téged, mégis hálás vagyok a sorsnak azért, hogy elhozott nekem, nekem csak te vagy az örömöm, minden jót amit érzek miattad érzek... érted már? *állt fel és óvatosan magához húzta a lányt* - Nem haragszom rád, saját magamra haragszom és kérlek ne gondolj a halálra, még... még babát is akarunk *érintette meg a lány hasát* - Mondd... megbocsájtasz nekem szerelmem? *nem nézett a lányra, szégyelte magát, fülei végig lelapultak, nem tudta már mit mondjon, utálta magát amiért ez megtörténhetett* - Megértem ha utálsz ezért... *nyögte ki végül, majd ismét térdére esett* - Bocsáss meg... *életében először könnyek hagyták el a szemét, könnyek voltak, tiszták és fájdalmasak*
|
- Vörös! Te itt maradsz, én utánuk megyek!
- Már rég messze járnak a nevem pedig nem vörös, hanem Shikyo! *jelentette ki, de ez Hakuront most nem nagyon kötötte le*
- Mégis mit tehetnénk? *látott a lány szemeiben valami furcsa tisztaságot, keveredve a gonoszság cseppjeivel*
- Terv kell! *jelentette ki és Hakuront a szobájába rángatta*
|
-Amíg melletted vagyok addig nem...melletted tuti nem....*Morogta a nöstény.Akuma nem tudta hova viszik de volt valami jó érzése.Most először életében félt,félt egy kandúrtól pedig nem volt egy ijedős macska.*-Eressz el!*Sziszegte Akuma.*
|
- Hmmm jó kis trükk! *nyugtázza a kandúr* - Ha tudnád hányszor hallottam már, de ne aggódj, jó kezekben vagy! *kapta fel a nőstényt karmai közé* - De amíg látom az öcsém szemében, a fájdalmat, a kínt, és a szenvedést adig én jól mulatok! *röhögött fel ördögin, majd felszakítva az ajtót távozott Akumával*
- Neee! *ordított utánuk hakuron, aki eddig ledermedve állt, amikor szerelmét elkapták, neki csak egy gyengepontja van... az pedig Akuma... Shikyo sem tudott sokat tenni, a kandúr gyorsabb volt nála*
|
*Akuma a lány felé igyekezett,megijedt mikor elkapták hátulról.Próbált szabadulni de csak nem sikerült neki többszöri próbálkozásra sem.A férfi karmaitól nem ijedt meg annyira,Hakuronra nézett.*-Ne törődj velem,csak öld meg!Úgysem érdemli meg az életét,mert csak egy gyenge kandúr bánt nőstényt!*Cukkolta a fiút mintha nem is érdekelné semmi.*
|
*Shikyo látta, hogy közeledik hozzá Akuma, és azt is látta ahogy Doragon szemében különös fény csillan* - Akuma! *kiálltotta, most mondta ki először a nőstény nevét, de ez már késő volt, Doragon lerázta magáról öccsét és elkapta akumát, majd a torkához szorította a pengét* - Ha közelebb jössz öcsi, a nődnek annyi! *jelentette ki, Akuma kezeit erősen lefogta, a lány nem szabadulhatott a vad karokból, Hakuron feldühödött de nem mert lépni, Shikyo teste izzani kezdett majd begyógyultak pár másodperc alatt a sebei* - Kössz Chimei! *súgta a kandúrnak, majd Doragon mögé lopózott, hogy azt a kandúr ne vegye észre*
|
*Akuma vicsorogva nézte a kandúrt,ő is meglepődött amikor Shikyo előugrott mögüle.Mikor átszúrta a kislány testén a hatalmas karmokat 1 percre megrémült hogy most elveszítik azt amiért eddig feleltek.Akkor jött megint a kislány és támadott,Akuma rendesen meglepődött a kislányon ismételten.Akkor jött Hakuron és lefoglalt a kandúrt így neki volt esélye Shikyo felé venni az irányt.*~Ha megölte akkor kinyírom ezt a kandúrt még ha odaveszek is!~*Morogta magában.*
|
- Az öcsém keresem... *mondta de nem nézett a nőstény szemeibe, a kapucni oly szinten lógott a szemébe, hogy a nőstény sem láthatta azt* - Látom felgyógyultál... kisebb nagyobb sikerekkel... *gúnyolódott* - De most befejezem amit tegnap elkezdtem! *vigyorgott és a nőstény felé támad, de ekkor Shikyo elő ugrott a nőstény háta mögül, evvel is meglepve a kandúrt, de nem sokáig, karmait átszúrta Shikyo testén, szinte "felszúrta" hatalmas vas karamaira, Shikyo egy kicsit felnyögött, de nem sikoltott, a férfi lerázta magáról a lányt, aki súlyosan vérzett, de felkelt a földről mintha semmi sem történt volna, a "kiképzés" megtette a hatását, a lány ismét a kandúrnak támadt, de az lendületből a falnak csapta, majd épphogy támadott volna a sebekkel teli Akumára, valaki hátulról meglökte, egyensúlyát elvesztette és majdnem a földre esett, de mancsain megtámasztotta magát* - Nem lesz ez olyan könnyű menet öcsikém! *vigyorgott*
- Én is épp ezt akartam mondani neked! *üvöltött majd támadt, a két kandúr ismét egymásnak esett, sebeik nagyok és mélyek voltak, de mindkettő úgy küzdött ahogy csak tudott, egy kicsit Hakuron hárányba került, mert sok erőt kivett belőle a vadászat*
|
*Akuma megállt,szemei ismét lámpaként világítottak és hátralépett egyet takarva a kislányt és megnövesztette a karmait,sebei még mindig nem gyógyultak be de nem érdekelte.Várt mit lép a kandúr,látta hogy Hakuront keresi.Fogait kivillantotta.*-Mit akarsz itt már megint?*Morogta a nőstény.*
|
*Shikyo bólintott, majd egy apró tükör elé állt amikor kiment a nőstény* - Vajon hogy értette, hogy lesznek társaim? *gondolkodott el, majd megigazította egy kicsit magát és a nőstény után ment, hírtelen kivágódott az ajtó, majd megint belépett rajta Doragon, tekintetét a kislányra szegezte, majd Akumára, körbe nézett, hogy fivére itt van e de sehol sem látta*
 |
[488-469] [468-449] [448-429] [428-409] [408-389] [388-369] [368-349] [348-329] [328-309] [308-289] [288-269] [268-249] [248-229] [228-209] [208-189] [188-169] [168-149] [148-129] [128-109] [108-89] [88-69] [68-49] [48-29] [28-9] [8-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
