|
Témaindító hozzászólás
|
2006.08.06. 18:31 - |
Ez a hely a Varázslovakról híres. Minden szépet és jót mesélnek e helyről, amely igaz. De viszont valamikor nagyon kegyetlen lények jelenhetnek meg, amelyek akár ölni is képesek! Innen a lovak nem tudnak elvándorolni.
|
[892-873] [872-853] [852-833] [832-813] [812-793] [792-773] [772-753] [752-733] [732-713] [712-693] [692-673] [672-653] [652-633] [632-613] [612-593] [592-573] [572-553] [552-533] [532-513] [512-493] [492-473] [472-453] [452-433] [432-413] [412-393] [392-373] [372-353] [352-333] [332-313] [312-293] [292-273] [272-253] [252-233] [232-213] [212-193] [192-173] [172-153] [152-133] [132-113] [112-93] [92-73] [72-53] [52-33] [32-13] [12-1]
*Kowaku támadása félretalált mikor a kandúr megjelent mögötte,későn kapcsolt.Mikor kezét eltörték fájdalmasan nyögött egyet,de amikor kezét odatűzték a fára és a fa áthatolt a bőrén és húsán fájdalmasan sikoltott fel,az egész erdőt beharsogta.*-Ezt még hogy megfogod keserülni...*Morogta Kowaku.*
*Heiwa hallotta a sikítást,éles fülének nagy fájdalmat okozott az éles hang.*-Oda kell mennünk,talán tudunk segíteni!*Nézett fel Hakuora a lány aggódóan.*
*Akuma könnyes szemekkel nézte fiát,mikor meghallotta párja hangját.Felállt.*-Rendben...*Nyögte ki aztán rohanvást indult el bár azt sem tudta hol keresse őket,ideje is vészesen fogy fiával a karjában de egy halvány szag után elindult oda ahol macskalényeket gondolt.*
  
|
- Ők... *szorította mégjobban magához* - Reménykedjünk és imádkozzunk értük hogy ne essen bajuk... *mondta, ennél többet úgysem tehetett*
*Inferno még nyöszögött egy kicsit, majd pár másodperc múlva... csendesen feküdt anyja ölében, mehalt, kicsi teste már kezdett kihülni, amikor Hakuron az ajtónál lihegve megjelent* - Szaladj... vidd el őt, vidd a vörös testvéréhez, ő még megmentheti.. *nyögte majd lerogyott* - Siess Akuma, mentsd meg a fiúnkat! *kérte*
*Doragont meglepetsként érte a támadás, de nem le a földre hanem talpra esett, majd hírtelen egyszercsak Kowaku mögött termett, megmarkolta mancsait és hátra tűzte, majd egy hírtelen mozdulattal felrántotta és evvel valószínüleg el is törte a lány mindkét karját* - Ennyit értek ellenem, semmit! *nyomta egy fához és karmaival átszúrta a nőstény karját, s egy fadarabbal oda tűzte, így feszítette fel húsánál fogva, a kandúr bosszúra szomjazott és miután Kowakut és Infernot lerendezte, vissza volt még Hakuron, Hakuo, és Heiwa is...*
  
|
-Engem nem,de mi lessz a többiekkel?*Kérdezte ölelve Hakuot,lehet hogy ő távol volt tőlük de Kowaku,Hakuron,Inferno és Akuma ott voltak.*
*Kowaku nem értette hogy valaki hogy képes ilyesmire,mégicsak egy kisgyerek.Most nem fogja hagyni magát többetnem,megvan a képessége amitől távoltartja a kandúrt magától és most használta is.Sunyin elmosolyodott kezét a férfi melkasára tette és mire Doragon észbekapott volna már házon kívül feküdt a földön.*-Tűnj el!*Sétált ki Kowaku és kezét Doragon felé tartotta készen állva egy újabb löketet leadni ezzel is távolabb repítve a háztól és hugáéktól.*
*Akuma sírva ment oda fiához és ölelte magához,semmit nem tudott tenni hiszen neki nincs gyógyító képessége...*
|
*Hakuo felpattant, majd megfogta a lány kezét* - Elmegyünk innen! *hunyta le szemét, majd pár pillanat múlva már kinnt voltak az erdőben, ahol Hakuo először talált a lányra megkötözve* - Ne félj... *ölelte át* - Itt már nem bánthat! *nyugtatta*
- Nem... és van egy olyan érzésem, hogy te sem! *Akumának nem volt szerencséje, Inferno nagyon megijedt és sírni kezdett, s Doragon szinte feltépte a szoba ajtaját, majd a kölyökre nézett, s közelebb lépett, majd egy váratlan pillanatban az apró termtés már Doragon jégmancsai közé volt fogva, de szerencsére kutya baja se lett* - Tehát te vagy az a kis kölyök aki tovább viszi a családunkat mi? *vigyorgott, majd vasmancsával hírtelen átszúrta a kölyök egész hasát, a kicsi bódultan, vértől duzzadva hunyta le szemeit, már nem sírt többé, Doragon ekkor az ágyra dobta* - Evvel itt végeztem! *ment ki és Kowakuhoz lépett közel* - Adod magad, vagy elvegyem amid van? *tudta hogy semmi esélyük sincs ellene, s most valami furcsa dolog jutott eszébe, mióta Heiwa felébresztette benne régi személyiségét elakarta nyomni s ettől még vadabb lett, Hakuron légzése lassan csillapodott, félő volt, hogy nem éli túl*
|
*Heiwa megérezte Doragon jelenlétét épp amikor válaszolt volna.Eddig meleg kezei most jéghidegek lettek.*-Vissza jött...*Suttogta Heiwa félve hogy megint megtörténik az a szörnyűség.Nem akarta, nagyonfélt.*
*Kowaku épp válaszolt volna mikor a kandúr összeesett és elájult.A nőstény letérdelt elé és rátette kezeit de pont most jött meg az ördög személyes küldötte.*-Te nem bírsz nyugodni...?*Állt fel Hakuron előtt Kowaku és megnövesztette karmait.*
*Akuma nem mert kimenni,fiához beszélt halkan és rmeélte hogy most nem akar sírni vagy hangoskodni,nagyon rosszkor jönne.*
|
- Heiwa... * a srác nagyon elvörösödött, kezei remegni kezdtek* - Én... te ébren... sajnálom... *bújt volna ki a lány öleléséből, de aztán mégis úgy döntött, hogy marad* - Megmutathatom neked? Had mutassam meg, hogy a szeretkezés nem olyan fájdalmas mint ahogy először tettük...
- A lányod kellett volna hogy az első legyen, mégis miért nem akadályoztad meg ezt az egészet? *üvöltött, majd hírtelen szívéhez kapott, s a földre esett, lélegzete mély, tömény és gyors lett, mintha nem kapott volna levegőt, majd pár perc múlva elájult, pont a legrosszabbkor, mert ebben a pillanatban valaki benyitott az ajtón és megvillantotta vaskarmait*
|
*Heiwa már éppen elaludt volna amikor meghallotta hogy mit mondott,mivel úgy tűnik hogy alszik kihasználja s átöleli a kandúrt.*
-Miért jutott volna nekem ez az eszmbe amikor eltűnt az életemből egy perc alatt és egész idáig semmit nem hallottam róla?*Válaszolta.*-Tudja mire vagyok képes és ha bántja a lányomat ízekre szedem,nem kell aggódnod!*Sétált Hakuron mellett.*
*Akuma megölelte a fiát.*-Visszahozzuk a játszópajtásod!Igérem!*Mosolygott rá és egy puszit adott neki.*
|
*Hakuo csak figyelte a lányt, majd lassan mellé bújt, úgy hitte már alszik, beleszagolt a hajába, s megsimogatta az arcát* - Nem akarlak soha elveszíteni... *susogta halkan a nősténynek, Inferno nem hallgatott el, kis kezei csak az ajtó felé jártak, de ahogy rájött, hogy hiába teszi, elcsitult lassan*
- A családunk részei vagytok... tehát igenis a szívemen viselem a sorsotokat és nem te döntöd el, hogy mit teszek vagy mit nem. Nem gondoltál bele abba, hogy így hírtelen felbukkan, elviszi... valami célja van vele, lehet, hogy nem jó... lehet hogy bántja majd, ezt akarod?
|
-Úgyhiszed nem érdekel a lányom?Utána fogok menni elveszem tőle őt pedig jól helyben fogom hagyni!*Válaszlta Kowaku.*-Nem kell ennyire a szíveden viselni a sorsunkat!
*Akuma próbálta nyugtatni a fiát.*-Vissza fogjuk hozni kicsim,nyugi!*Mosolygott fiára bár nem volt biztos abban hogy nővére a közeljövőben elindul.*
*Heiwa hálásan adott puszit Hakuo arcára aztán lefeküdt az ágyra,lehunyta szemeit és próbált elaludni.*
|
- Azt hiszem máris hiányzik neki Yoru... *motyogta Hakuron, majd bement és az asztalra csapott* - Kowaku mégis hogyan engedhetted meg neki, hogy elvigye magával Yorut? Ennyire kolonc volt számodra? *kicsit feldühödött, sőt talán nagyon is, Inferno mégjobban sírni kezdett s az ajtó felé kapálózott*
- Rendben menj csak... *mondta Hakuo, majd bekísérte a lányt*
|
*Kowaku morogva ment be a szobájába és ült le az ágyára mögötte Akuma becsukta az ajtót.*-Oké,ez elkeürlhető lett volna ha nem mész ki innen....*Sóhajtott fel.*
*Kowaku csendben ült az ágyon és fejét fogta.*-Ha megint idjeön megölhetem?*Kérdezte.*
*Akuma kuncogni kezdett.*-Nem!De bocsáss meg egy perce...*Állt fel és kiment Hakuronhoz aztán kérdően nézett rá.*-Mi a baja?*Kérdezte kiváncsian.*
*Heiwa Hakuora nézett.*-Nem baj ha én most bemegyek egy kicsit lefeküdni?*Kérzdezte kiváncsian mosolyogva.*
|
*Yoru ledöbbent, az anyukája mintha nem is hallotta meg, hogy el akarják őt is vinni* - Nem vettem, kiskorában találtam a többivel egy patakba dobva, de már csak ő élt... *mesélte majd Yorura nézett* - Úgy látszik nem kapálódzik itt érted senki... úgyhogy mi most megyünk *csapta a lányt hóna alá, hogy könnyebben tudjon mozogni, majd hírtelen már csak halvány ködfoltokat láthattak a többiek, Nama eltűnt a kislánnyal együtt, Hakuron csak pislogott, Hakuo még mindig a lány kezét szorongatta, inferno abba az irányba nyújtogatta kezét, amerre a lány és apja eltűnt, majd sírni kezdett*
 
|
-Ó emberh ogy utállak én téged...el nem tudod képzelni!*Morgott Kowaku.*-Jobb nevet adtam neki mint te valaha is tudtál volna neki!El tudom képzelni miért pont lány macskát vettél...*Mosolygott gúnyosan Namakinora de már nem kapálózott így Akuma elengedte.*
*Akuma fájdalmasan lógatta karjait.*-Oké Kowaku te most szépen bemész és lehiggadsz egy kicsit!Ha kell betuszkollaka zuhany alá!*Fogta meg nővére kezét.*
*Kowaku felsóhajtott de még a kandúrra nézett.*-Mikor kijövök ajánlom ne legyél itt!*Morogta de Akuma meghúzta a karját így kénytelen volt bemenni.*
-Igérem mindent elmagyarázok!Csak ezt az okostojást kicsit megnyugtatom!*Sétált el Akuma kuncogva férje mellett.*
*Heiwa hallva a kis jelenetet meglepődött.*-Lehet másodperceken múlt az élete...?*Gondolkodott hangosan.*
|
- Hmm tehát megtartottad a kölyköt? Hol van most? *érdeklődött, mire Yoru előre lépett* - Egy kislány? *döbbent le, még azelőtt elhúzott, hogy bármit tudott volna róla, Yoru közelebb ment hozzá, mégis csak a papája* - De megnőttél! *kapta fel, majd magához szorította, Yoru nem tudta, hogy mit érezzen, örüljön vagy se, a macskafiú lassan letette*
- A nevem Yoru... *mondta*
- Ohh anyukád nagyon szép nevet adott neked *paskolta meg a lány fejét* - Hmm és kiköpött olyan vagy mint én, szinte a pontos másom! *Kaori már leugrott a kandúr válláról, feltérképezte a körülötte levőket* - Ő a macskám Kaori, ő is kislány *mondta még Yorunak amjd Kowaku felé fordult* - A lányomért jöttem *mondta tömören és felkapta Yorut* - Úgyis azt mondtad, hogy csak egy kolonc a nyakadon, így nem fog hiányozni gondolom
- Nem! Én az anyuval akarok maradni *kezdett ficánkolni, anyjához akart menni, Hakuron kilépett kisfiával együtt*
- Mi történik itt? *tette fel a hatalmas kérdést, ő eddig fiát próbálta megfogni valahogy*
|
-Azért óvatosan beszélj te a nővéremmel!Bármikor elengedhetem!*Bukkant elő Akuma feje a kapálózó nőstény mögül.*
-Jó napom volt amíg te ide nem toltad a képed!*Morogta a cukkolásra pedig csak jobban elakarta kapni a kandúrt.*-Ha még egy szót szólsz addig éltél!Úgy kinyírnálak én téged,mekkora szerencséd van hogy itt van a hugom!*Morogta hátracsapott fülekkel.*-Meguntad hogy a nőstényeket hajkurászd vagy egyszerűen csak mindenki megutált és kénytelen voltál eljönni?*Kérdezte csípősen.*-De ha eddig senki nem szabta át az arcod majd én most!*Kapálózott megint.*
*Akuma keze már fáradt.*-Kowaku nyugi!MAjd ha mindenki bement a házba lerendezitek itt kint!De amíg mindenki látja nem szabsz át senkit!*Szólt rá.*
-Már megbocsáss de téged nem használt úgy mint egy játék!Aztán lett egy gyerek és elhúzott mint egy vadliba ahelyett hogy segített volna a gondozásba!*Morgott.*
-Ő...noss igaz...Hakuron kiváló férj és segít felnevelni és...Állj!Te azt akarod mondani...hogy...?*Kérdezte.*
-Naná,ok nélkül senkit nem akarok megölni!*Mondta morogva.*
|
- Rendben, a párna akármikor repkedhet szana széjjel! *nevetett*
*Nama mikor meglátta Kowakut először nem ismerte fel, el kezdett gndolkodni, hogy vajon melyik nőstény is lehet ez a sok közül, mire végre eszébe jutott* - Áhh neked is jóreggelt Kowa, úgy látszik nincs ma valami jó napod... *mondta gúnyosan, majd közelebb ment, kikerülve a fiatalokat* - Mi az csak nem megakarsz ölni engem hmm? Ha mégis hát miért, nem örülsz hogy látsz? *cukkolta a nőstényt, tudta hogy hozzá képest gyenge, Yoru is közelebb merészkedett most, gondolta hogy Nama az apja de nem merte volna lefogadni*
- Úgy látszik ismeritek egymást... *mondta Hakuo*
|
*Heiwa mosolyogva nézett a fiúra,leglaábbis oda ahol az arcát vélte aztán ismét Namakinot fülelte.*
-Igérem nem teszek ilyet de a párnának nem igérek semmi vedd tudomásul!*Viccelődött kicsit a lány.*-Nem fogom visszaadni mert okkal tetted amit tettél!*Mosolygott rá aztán felállt és Yorura nézett.*-Gyere,nézzük meg merre jár!*Mosolygott rá.*
*Kowaku épp akkor nyitotta ki szobája ajtaját amikor huga kijött lányával.*-Sziasztok!*Mosolygott.Hangokat hallott kintről így elindult megnézni magának hogy ki van kinnt.Mikor megállt az ajtóba meglátta a harmadik személyt akit nem kellett volna és egyből megnövesztette karmait.*-Mit keresel itt?*Sziszegte közelebb lépdelve de nem tudott odamenni mivel hátulról fogták.*
*Akuma szívbajos gyorsasággal kapott nővére dereka után hogy meg ne ölje nekik itt ezt a kandúrt.*-Te Kowaku,nyugi!Mi a bajod neked ilyenkor?*Kérdezte furán a testvérét.*
-Megbánja még hogy idejött ez a mocsok!*Kapálózott karmaival a kandúr után.*
*Akuma hátrébb lépett egyet.*-Nyugi már,mi csípett meg?Mielőtt kikaparod a szemét azért engem érdekel hogy ki ő!*Próbálta nyugtatni a feszült nővérét aki legszivesebben átszabta volna az idegen arcát.*
|
*Hakuo letette Heiwa-t a földre, de kezét megszorította, hogy a lány érezze mellette van minden és mindenki ellenére is, és ha kell akkor az életét fogja kockáztatni érte ismét, bár a múltkori nem jól sült el* - A nevem Hakuo *válaszolt röviden*
*Hakuron puszit nyomott oda ahol keze nyoma égtelenkedett még* - NE ahargudj... és csak azért akarom, hogy megígérd, hogy ha meg akarnád tenni, jusson eszedbe h igéretet tettél nekem s ne tedd meg... érted? *sziszegett egy kicsit ahogy Akuma fertőtlenített, de a kötésnél már szinte meg sem szólalt* - Vissza adhatod azt a pofont ha akarod... *suttogta*
- Ti ketten laktok ebben a házban? *érdeklődött* - Bár errefelé nincs semmi különös, eddig ez volt az egyetlen hely, ahol találkoztam is valakivel... *mondta* - Kihalt ez a vidék..
- Nem láttátok anyut? Egész reggel nem volt sehol pedig ilyenkor már ébren szokott lenni *érdeklődött anyja felől Yoru, Inferno valahogy kibújt anyja kezéből és elmászott, valami kisebb bogarat kergetve*
- A mi fiúnk... *mosolygott Hakuron, s ezekben a pillanatokban nem is selytették, hogy valaki még ólálkodik a ház körül* - Amúgy anyukádat... este láttam utoljára... *motyogta még hozzá Hakuron*
|
*Heiwa érdeklődően fülelt hogy kihez van szerencséjük.*-A nevem Heiwa!*Mutatkozott be kedvesen és udvariasan és várt hogy most mi lessz.*
-A kezednek köszönhetően elég nehezen!*Utalt a pofonra amit először kapott életében férjétől.Aztán mikor befejezte a fertőtlenítést kötözte be a sebet.*-Nem fogom megtenni!De miért kell mindent megígérnem?*Kérdezte de ekkor jöttek be a fiával.Elmosolyodott és átvette a kicsit és nyugtatgatni kezdte.*
|
- Ki vagy te? *kérdezte Hakuo és hátrébb lépett Heiwa-val együtt, kicsit ő tartott az idegenektől a tegnap este óta*
- A nevem Namakino és nemrég érkeztem Kaorival együtt *mutatott a vállán alvó fekete nősténycicára* - Kit tisztelhetek a az úrban és ebben a gyönyörű hölgyben?
- Muszáj volt, még a végén tényleg megtetted volna *lett komoly* nem tudom mitt tennék nélküled Akuma, így ne próld meg ezt mégegyszer! Megígéred nekem hogy nem lesz több ilyen alkalom?
*Inferno eközben nagyon is jól elvolt Yoruval, aki már reggel óta körülötte sertepeltélt és játszott vele* - Inferno éhes vagy? *kérdezte amikor már a fiú sírt és nem akarta abbahagyni, végül Yoru bekopogott hakuronékhoz és benyitott* - Bocsánat de azt hiszem Inferno éhes vagy valami mert már sírós nagyon
|
[892-873] [872-853] [852-833] [832-813] [812-793] [792-773] [772-753] [752-733] [732-713] [712-693] [692-673] [672-653] [652-633] [632-613] [612-593] [592-573] [572-553] [552-533] [532-513] [512-493] [492-473] [472-453] [452-433] [432-413] [412-393] [392-373] [372-353] [352-333] [332-313] [312-293] [292-273] [272-253] [252-233] [232-213] [212-193] [192-173] [172-153] [152-133] [132-113] [112-93] [92-73] [72-53] [52-33] [32-13] [12-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
