|
Témaindító hozzászólás
|
2006.07.24. 10:06 - |
Ez egy nyugott hely, a folyó tele van finom halakkal de nem mindegyik ehető. A bozotósnak gyönyörű a színe, ritka nagyon itt a szőrny.
|
[717-698] [697-678] [677-658] [657-638] [637-618] [617-598] [597-578] [577-558] [557-538] [537-518] [517-498] [497-478] [477-458] [457-438] [437-418] [417-398] [397-378] [377-358] [357-338] [337-318] [317-298] [297-278] [277-258] [257-238] [237-218] [217-198] [197-178] [177-158] [157-138] [137-118] [117-98] [97-78] [77-58] [57-38] [37-18] [17-1]
Kokoro nagyon meglepődik, még csak lélekzetet sem vesz a meglepetéstől, de elmosolyodik, így még sosem beszélt "mestere", a kandúr kezére fog két mancsával - K...köszönöm... - pirul el picit a meghatódottságtól.
|
Osoreru most nem gondolkodik gyengeségi kérdésen, felhörpinti a gyógyító nedűt, majd rideg és gyilkos tekintettel néz Kiyokira. - Egyetlen nagy ellenséged? - kérdi kissé értetlen, mégis érzelmek nélkül. - Azt hiszed, ismersz? Mert akkor nagyon tévedsz, engem senki nem ismer. - jelenti ki hideg hangon. - Kokoro az Árnyvilág küldötte. - rivall a fiatalabb kandúrra, majd sötét villámmal tanítja móresre, amiért tanítványát bántani merészelte. - Vigyázz, mit cselekszel. - lassan és kihívón végigsimít sárga szemén lévő kötésen. - Egyetlen pillantásomba kerül és vagy Shidosa mester gyilkos haragja zúdul a nyakadba, vagy pedig maga a halál jön érted kaszával. Választhatsz, hogy melyik végre fáj a fogad, Wakabaya. - újra gonoszság költözik hangjába, mégis valami tőle szokatlan dolgot tesz. Egyik karjával hátulról magához karolja Kokorot. - Egy oldalon állunk, tudtommal. Amennyiben nem, már nem csak a fiam az ellenséged.
|
Shireli illetődve nézi a jelenete.Gondol egyet és oda siet Kiyokihez,közben elhalad Osoreru mellet és rá szól.-Idd meg,fel fogsz frissűlni tőle.-mondja határozzotan,majd a Kiyoki mellé ér.-Hát ez mire volt jó?Látom,szereted az erődet fitogtani.-mondja és óvatosan néz a kandúrra.
|
Wakabaya csak akarná megragadni a pólóját, mivel a megtépázott felső már Osoreru szemét díszíti, így a fához sem tudja nyomni, a pofont megkapja és a hajítást is, de elszántan a fiú elé ugrik, sebei is begyógyulnak közben- Azt hiszed provokálhatsz egy küzdelmet és csak így elmehetsz? - néz mélyen a kandúr szemeibe
|
-Idefigyelj te kis taknyos!-Mondja,és megfogja a fiú pólóját,és felemeli,egy fához szorítja.-Kiyoki Wakabayával senki sem beszélhet így!-Kiáltja,majd pofont ad a fiúnak,és lehajítja a földre.-Még látjuk egymást!-Mondja,és ördögien röhög egyet,majd eltűnik.
|
A fiú mestere elé áll - Nincs időm a hülyeségeidre! - mondja komolyan és fel sem veszi a fiú lekicsinylő stílusát - Lehet, hogy azt hiszed, hogy most megfutamodom, de csak nemes egyszerűséggel nincs kedvem harcolni egy modortalan kandúrral.
|
-Osoreruhoz lép.Tudja hogy csak keménynek akar látszani,hisz ismeri régről.-A te vonásaidat örököltem,tudom hogy milyen vagy.-Mondja,és örödgien vigyorog,majd arca komolyra változik.-Igazából azért jöttem hogy elintézzem egyetlen nagy ellenségemet...Kokorot.-Villantja gyilkosan a fiúra szemeit.
|
- Nem tartozik rád. - kerüli ki határozottan a választ. Hidegen és magabiztosan néz unokaöccse szemeibe. - Még nem válaszoltál, mit akarsz. - ridegsége és könyörtelensége nem ismer igazán határt, bár ereje most eléggé megfogyatkozott. Megdől kicsit, ám mégis megtartja magát. Nem látszhat gyengének, hisz még akkor sem az, ha a halálán van, s ezt tudatni akarja másokkal is.
|
-Kiyoki nem ijed meg a nagy mestertől.-Jól van.Nem érdekel.-Mondja,és komor képpel néz a kandúrra.-Hogy kerülsz ide Osoreru?
|
- Nem-e? - kérdi kicsit fennhangon, majd megtörli száját. Összeszűkűlt szemekkel hajol közelebb a fiúhoz, mikor Kiyoki megszólítja. - Én. - felel tömören és hidegen. Ránéz a fiúra. - Mit akarsz? - lassan feláll. Nagy erőfeszítésekbe kerül neki, de csak azért is alapon összehozza. - Ne becsméreld, öcsi. - sötét villámot szór egy közeli fára, ami szénkét végzi. - A tanítványom, ha nem tudnád. - morogja figyelmezetően a fiúnak.
|
-Kiyokiidejön,és először meglátja Osorerut.-Osoreru?Shidosurukara Osoreru?-Néz végig a kandúron,majd mosolyra húzza a száját.-Hát te itt vagy?-Mjad észreveszi a lányos kandúrt,mosolya elszáll,ördögi képe lesz.-Kokoro?!-Kiált,majd becsmérlőn néz a kandúrra.
|
- Nem megyek! - mondja durcásan és leül, majd figyeli a kandúrt, ahogy eszik, nem is veszi le róla pillantását. - Nagyon éhes lehettél... - jegyzi meg halkan
|
- Most mit nyávogsz itt?! - felcsattan haragos hangon. A két halért nyúl. Mozgás közben többször is összerezzen, de nem áll meg. - Menj ahhoz a lányhoz! - mordul rá. Szeretne lökni egyet Kokoron, de megemelni egy halat is nehezére esik. - Nem vonom vissza... halálra ítélnélek vele. - néz komolyan a fiú szemeibe. A dühe egyre elszáll, s szelidülni kezd, ezért elkapja tekintetét és beleharap az ételbe, majd kitép belőle egy falatot. Direkt úgy eszik, hogy ijesztő és elbátortalanító képet fessen magáról. Mindennél jobban szeretné elűzni a lányos kandúrt, hogy ne leplezze le magát.
|
Nem sokkal késöbb Yaisa tűnik fel a folyóparton, és körülnéz. Meglátja Kikkit, odasétál hozzá, és leüét a fa tövébe. Csöndesen szólalt meg: -Látom nincs itt.-
|
Endor hirtelen elkomorul mikor szeme Kikkire téved. -Bocsáss meg.- Mondja Enigmának, aztán lehjtott fejjel és sietős léptekkel átmegy a hídon, és eltűnik.
|
- Már szabad akaratom van! Te mondtad! Nem megyek el, amíg nem akarok és nem kötelességem teljesíteni a parancsaidat... vagy visszavonod amit még nemrég mondtál? - kérdi "mesterétől"
|
Osoreru morogni kezd, de nem azon dühből, hogy Kokoro nem engedelmeskedik, hanem mert kérdőre vonja, s neki az indokot esze ágában sincs elárulni. Válasz helyett sötét villámokat zúdit a két halra, amiket így félig megsüt, félig megfőz a saját belső levükben. Nézi, ahogy füstölnek a vizi állatok a forróságtól. Elrettentésnek szánja, de farkas éhes is. Mivel a kandúr még mindig csak mozdulatlanul figyli őt, inkább valami válaszon töri a fejét. - Mert én azt mondtam. - puffogja. El is felejtette, hogy már nem parancsolgathat a fiúnak kedvére, hisz száműzte.
|
Kokoro viszont meg sem moccan, lába nem engedelmeskedik, sőt a fiú sem akar. - Ha adsz indokot! Ha adsz rá választ, hogy miért kell elmennem, akkor elmegyek! - néz a kandúr szemébe
|
Nézi, ahogy saját felsőjét csonkítja meg a fiú, hogy beköthesse szemét. Hálás érte, hogy Kokoro így törődik vele. A két halba azonnal két kis tüskét dob, hogy azok ne ficánkoljanak. - Menj! - mordul a fiúra. Sértettség jelenik meg rajta. Önzőség talán, de magának akarná Kokorot, ám ezt nem akarja leleplezni, ezért inkább elűzi.
|
- Szeretem... - súgja halkan, majd mivel semmi hasznosat nem talál leveszi felsőjét és eltépi a puha anyagot - Tessék, ez talán megteszi - köti le a kandúr szemét, majd a folyóhoz megy halat fogni és két ficánkoló halacskával tér vissza - De nem szeretnélek egyedül hagyni... muszáj? - kérdi gyermeki hangon
|
[717-698] [697-678] [677-658] [657-638] [637-618] [617-598] [597-578] [577-558] [557-538] [537-518] [517-498] [497-478] [477-458] [457-438] [437-418] [417-398] [397-378] [377-358] [357-338] [337-318] [317-298] [297-278] [277-258] [257-238] [237-218] [217-198] [197-178] [177-158] [157-138] [137-118] [117-98] [97-78] [77-58] [57-38] [37-18] [17-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
