|
Témaindító hozzászólás
|
2006.07.22. 16:08 - |
Szép hely, de tele van kőszörnyekkel, amik el tudnak rejtőzni a kövek közőtt. Egy kis ösvény vezet be az erdőbe.
|
[821-802] [801-782] [781-762] [761-742] [741-722] [721-702] [701-682] [681-662] [661-642] [641-622] [621-602] [601-582] [581-562] [561-542] [541-522] [521-502] [501-482] [481-462] [461-442] [441-422] [421-402] [401-382] [381-362] [361-342] [341-322] [321-302] [301-282] [281-262] [261-242] [241-222] [221-202] [201-182] [181-162] [161-142] [141-122] [121-102] [101-82] [81-62] [61-42] [41-22] [21-2] [1-1]
*Kizuato nagyot nevetett a lány kijelentésén, majd ő is komolyabbra váltott* - Biztosan tudom, hogy nem élnek, láttam őket meghalni... de most ne is beszéljünk róluk... téged kikhez adtak hmm? Sokszor bántottak? *puhatolózik*
|
-Furán nézne ki három felé törve.- *Viccelődött, bár elég hülye indok volt. Hallgatott, majd megborzongott, ahogy a hideg rázta. Visszaemlékezett mit mesélt még a találkozásuk elején Kizuato... eladták őket... Dühös lett, de aztán újra szomorú, hogy nem olvashatott be nekik egyet. Mégis hogy tehették ezt velük? 18 éves, és most találkozik igazán a testvérével. Mégse akarta megismerni őket.* -Azt hogy milyenek voltak, már tudom... abból amit tettek. Az meg hogy kik voltak, már nem is lényeges. Ha nem is hatlak meg, remélem nem élnek boldog életet.- *Szorul ökölbe a keze.*
|
- Persze! Az én bátyám a te bátyád is! Bár... neki... nincs lánca... nem tudom miért nincs... *gondolkodott el, majd félre dobva ezt a témát, a másikra válaszolt* - A szüleink... nem is tudom... de már nem élnek... bitosra tudom... ~ Hogy ne tudnám amikor én váltam gyilkosukká? Mit is tettem... akkor még nem számított a sok vér ami a kezemre tapadt...
|
-Hakuo... tényleg, akkor bátyám is van?- *Kerekednek el a szemei, hirtelen iszonyatosan boldog lesz. Eddig senkije se volt, de most hiretelen kiderült, hogy két testvére is van. Talán egy kicsit sok is volt neki, de kezdett izgatottá válni, hogy észre se veszi Kizuato fájdalmát.* -Kik voltak a szüleim?- *Nem tudja miért, de érzi, hogy arra már nincs remény, hogy őket is megismerje. Egyszerűen már évek óta érezte, hogy halottak.* -Maradjunk szerintem is...- *Egyezik bele, ugyanis ő se érzi úgy magát, hogy lábra tudna állni.*
|
~ Hát ő volt az...akit álmaimban arctalanul láttam... megtaláltam... *amint észbe kap gyorsan elengedi a nőstényt, s piros arcal ül vele szemben* - El kell mondanunk Hakuonak is! Biztosan örülni fog a kishugának! Menjünk tovább! *pattanna fel, de vérző oldala csak nem akar csillapodni, s kénytelen ebben a helyzetben maradni* - Tudod mit? Maradjunk még egy kicsit... hátha még nem ment el a szörny! *nem akarja, hogy a lány megtudja, annyira fáj oldala, hogy lábra állni se tud* ~ Remélem... sose fogja megtudni, mi történt a szüleinkel... *fülei lelapulnak* ~ Ne tudd meg soha ki is voltam én...
|
-Azt hiszem értem.- *Modja miután végighalgatta.* -Nekem más fajta álmaim vannak...- *Nyögte félve máris az éjszkától. Átölelik... egy erős kéz fogja magához, és nem akarja elengedni, csak szorítja magához, és nem tud szabadulni a kellemetlen ölelésből, gyűlöli őt... aztán kitisztul a kép. A pániktól elfelejtett levegőt venni, most mélyen beszívta, de nem tolta el magától a fiút. Örsült, hogy nem csinált semmit, amíg nem nagyon volt ura gondlatainak, és szelet se érzékelte, ha egyáltalán volt. De lehet hoy csak védett helyen ültek.* -Én is örülök.- *Próbált elmosolyodni.* -Van egy öcsém.- |
- Nekem sok álmom van... a múltról... nem kifejezetten az én emlékeim... csak az álmaim amik a múltamból táplálkoznak... én sem emlékszem, csak az álmamimra, akik pedig a múltamat idézik... nem tudom, hogy érted e... nem tudom hogy valójában mi történik... de de... én örülök! *ugrik szinte a lány nyakába és átöleli, el is felejti hogy a lány félhet tőle* |
*Thirrin az első mondaton megakad. ~De kis aranyos.~ Gondolja, hiszen jó 4 évvel fiatalabb nála. De azért a többit is hallgatja, és elcsodálkozik.* -Hogy lehet, hogy te emlékszel erre, mikor sokl fiatalbb voltál mint én? Én... nekem miért nincs semmi emlékem egyáltalán a szüleimről?- *Kérdezi kétségbeesetten. Hinni szeretné, hogy tényleg az öccsével beszélget, és lelke mélyén mintha már érezte is volna, hogy ez a helyzet. Hogy nem fél tőle, és hogy aggódik érte, félti, pedig nem is ismeri. Kezét a medáljára teszi, és mérlegeli, vajon az a lehetőség is felmerülhet, hogy ez csak egy normális álom volt-e. Olyan amit a képzelet szül.* |
- Én csak... meg akartalak védeni... de nem sikerült... viszont láttam egy furcsa álmot... egy kicsit ijesztő volt... de... nem volt vészes... benne voltam... még aprócska voltam anya és apa is ott volt... félbe... félbe törték a medált *keresi ki gyorsan pólója alól* - Az egyiket az én nyakamba akasztotta apám... anyám pedig... a nővérem nyakába akasztott egyet.... *szemei kitágultak ahogy ezt elmondta, s jól megfigyelte a nőstényt* - Azt hiszem... te vagy a nővérem... *fejti ki gondolatmenetét* |
*Aggodalmasan várja, hogy történjen vaami, már azon van, hogy keres vizet borogatáshoz, mikor kinyitja a szemét végre.* -Semmiség, még jó hogy nem egyedül vagy. A fejedet nem verted be?- *Viccelődik, majd a fejét csóválja.* -Persze, hogy bajba keveredsz, ha ilyen vakmerően viselkedsz. Nem tudom mi lett volna, ha valami fürgébb kőszörnyet fogunk ki, és utolér minket. Bár a kő elég nehéz...- *Sóhajt, és leül a földre, eddig mellette guggolt.* |
*A fiú nem kel fel, talán több perc is eltűnik, mire megmozdítja szemeit, elmosoyodik a lányra, majd a kötést is megvizslatja* - Köszönöm... már megint neked kell köszönetet mondanom... úgy látszik együtt fogunk mindig bajba keveredni... nem mintha nagyon bánnám! *vigyorodik el* - De azért néha lehetnének unalmasabbak is a napjaim mint ez... |
*Thirrin azért örül, hogy mégse derül ki mire vetemedne még, így a srácot védve, mert elkapják, és fut bizony vele, mert nem akarja hogy utolérjék őket. Egyensúlyát elveszíti, így a földön köt ki, haja szétterül körülötte. Majd feltápászkodik, és először azt ellenőrzi, hogy biztonságban vannak-e, csak utána nézi meg a fiút. Gyorsan felméri a helyzetet, túl eggyértelmű a dolog. Vérzik az oldala, pulzusa van, de nincs magánál. ~Valamivel el kell álítani a vérzést.~ Juttatja eszébe, és körülnéz, hogy mivel. Könnyed nyári ruhája bánja a dolgot, és egy határozott mozdulattal megkurtítja azt, és a fiú oldalára szorítja, miután felültette, és a hátát nekitámasztotta valaminek.* |
*Kizuato nem veszti el eszméletét, gyorsan felpattan (már amilyen gyorsan tud) elkapja a lány kezét, s messze fut vele, akár akarja akár nem, ha fut mellette akkor yorsabban tudnak haladni, ha nem akkor "lobogtatja" maga után a lányt,a sziklaszörny pedig utánuk, majd Kizuatp hírtelen meglát egy repedést a földben, s berántja a lányt, majd ő is utána ugrik, a szörny pedig mivel nem találja őket, lassan eltűnik, Kizuato ebben a jó kis helyzetben veszti el eszméletét xD* |
*A kezdeti sikerek után azt gondolja, nem lesz gond, de mikor a végtagok visszanőnek, beteljesülnek félelmei, hogy mégse olyan könnyű elbánni a szörnnyel, mint amilyennek látszik. Mikor eltalálja Kizuatot, felsikkant, és felkap egy követ, azt vágja a szörny hátánk. Utána rögtön, hogy a karja lendül, már be is villan az agyába, hogy meg se fogja érezni... ~Hülye~ gondolja bosszankodva, és inkább Kizuato és a szörny közé rohan, lesz ami lesz.* -Mégis mit ártottunk mi neked, te batár nagy állat?- *Kérdezi dühösen, és mindenre elszántan, bár fogalma sincs mit tesz igazából, ha rátámad.* |
*A fiú a sziklának támad, nem véti el, leszeli az egyik karját, majd a másikat, de ahogy a következő ütést mérnéa lényre az megmorran, s a levágott testrészeket mind vissza növeszti, s hatalmasat kever le a fiúnak, aki egy fának ütközik, s pont egy kiálló letört ágnak csapódik, ami átfúrja oldalát, a szörny pedig tombol és a kölyök felé ront* |
*Thirrin hátrál jó pár lépést. Lábai beremegnek, ő nem sokat tud tenni, kéli, hogy egy kis szellő elrepítené a nehéz sziklát. Aggódva néz a fiúra, de talán tudja mit csinál.* -Rendben, de legyél óvatos.- *Kiált neki vissza, és menekülésre készen áll, várja mi fog történni.* |
*A kölyök és a lány között, most egy hatalmas sziklatömb áll, a fiú nem tudja hírtelen, hogy mi tévő legyen, de eszébe jut ahogy elbánt a másik sziklakölteménnyel* -Lehet, hogy sikerülne legyőzni... *kiálltja oda a lánynak, s farka ismét fekete színben pompázik* |
-Presze jelent.- *Mondta gépiesen.* -Jó rendben, én se szeretnélek bántani.- *Sóhajtott beletörődve. Elindul volna ő is, de akkor hirtelen előbukkant a sziklszörny, és olyan gyorsan történtek a dolgok, hogy alig tudta felfogni. Kizuato a földön, de hogy mitől... és a föld meg megint mitől mozog? Nem elhagyták a hold völgyet? Aztán tűnt fel neki, hogy ez egy lény, és valószínűleg nem valami jószándékú.* -Ööö szerintem menjünk gyorsan.- *Veti fel ötletként, mert nem akarja megtudni mire képes a lény.* |
- Semmi gond... nem haragszom... főleg mert nálad van a medál másik fele, ez biztosan jelent valamit! *persze ez csak amolyan kamu szöveg volt mert eléggé megkedvelte már a nőstényt* - Különben is megmentettél... sose fogom ezt elfelejteni neked! *előre megy, nem akarja, hogy galiba legyen akármiből is* - Akkor majd én megyek elöl... *indul meg, de amint tesz egy lépést morajlani kezd alatta a talaj, s egy szikla felemeli őt, nem is szikla... hanem egy sziklaszörny* - Váááááá! *egyensúlya megrendül, s nagyot nyekken a földön, de azonnal felpattan*
|
*Thirrin először meglepődött, és nem nagyon tudta miről van szó. Mikor rájött, kicsit kínosan érezte magát.* -Nem tudom, már egészen megszoktam a jelenlétedet.- *Mentegeőzött gyorsan, és vágott egy grimaszt hozzá. Majd megjött az esze is, hogy ő mégiscsak közveszélyes ud leni, és nem kéne kísérteni a sorsot.* -Vagy talán a biztonság kedvéért...?- *Harapott ajkába tanácstalanul.* |
[821-802] [801-782] [781-762] [761-742] [741-722] [721-702] [701-682] [681-662] [661-642] [641-622] [621-602] [601-582] [581-562] [561-542] [541-522] [521-502] [501-482] [481-462] [461-442] [441-422] [421-402] [401-382] [381-362] [361-342] [341-322] [321-302] [301-282] [281-262] [261-242] [241-222] [221-202] [201-182] [181-162] [161-142] [141-122] [121-102] [101-82] [81-62] [61-42] [41-22] [21-2] [1-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
