|
Témaindító hozzászólás
|
2006.07.02. 19:23 - |
A Ködös-tó egy félelmetes hely, tele van vizi szörnyekkel és néha a ködtől nem lehet semmit látni.
|
[486-467] [466-447] [446-427] [426-407] [406-387] [386-367] [366-347] [346-327] [326-307] [306-287] [286-267] [266-247] [246-227] [226-207] [206-187] [186-167] [166-147] [146-127] [126-107] [106-87] [86-67] [66-47] [46-27] [26-7] [6-1]
-Szinte gondoltam hogy átváltozik..-Motyogta magában,majd a fiúra nézett.-Akkor te vagy az egyik féltestvéremJó tudni.-Mondja nyugodt hangon,majd végigméri a fiút.
|
- Igen, boldog. - mosolyog kedvesen. - Alapvető, hogy ha valaki megkérdi, megmondjuk a nevünk, pláne, ha azt a valakit keressük. - azzal egy pillanat alatt Sakae terem Seneka helyében. - Tatsd a szát, hogy ezt láttad. - mondja neki komolyan. A köd jól takarta, így senki más nem látta Kiyokin kívül az átalakulását. - Miért keresel? - dönti oldalra fejét.
 
|
-Mit akar ez a kis hülye fruska?Olyan ködöt csinálok,hgy semmilyen doki ki nem gyógyítja a vakságából.-A nevem Kiyoki Wakabaya.Most boldog vagy?-Kérdezi,bár sejt valamit az ördögi vigyor mögött.
|
- Nem is oly messze, nem is oly közel. - peckesen kihúzza magát, méregesse csak a fiú. - És a nevét is megtudhatom ennek a sötét fiúnak? - kérdi magabiztos mosollyal. ~ Próbál titokzatoskodni, de rajtam nem fog ki. Olyan igazságot mondó igét olvasok rá, hogy élete eslő bilire ülését is elmondja. ~ ördögi mosolya egy pillanatra megjelenik, de aztán el is tűnteti gyorsan.
|
-Egy sötét fiú.-Mondja és végigméri a lányt.-Nyimnyám fruska..-Mondja magában.-Hol van Sakae?-Kérdezi a lányt.
|
Meglepetten konstalálja, hogy Kheera csak így lelépett. - Sakaet ismerek. - mosolyog kedvesen a fiúra. - Miért? Ki keresi? - végignézi az idegen. ~ Egész csinos. ~ kedves, már-már angyali mosolya nem tükrözi gondolatait. - Takumiról még nem is hallottam.
|
--Nem,nincsenek.-Fele Kheera,majd elköszön.-Szia..most megyek.-Mondja,és elillant.
-Egy vad,komor kandúr jön erre,akinek mindene fekete,a szemét kivéve.-Csá!Nem ismersz véletlenül egy Takashiro Sakae vagy egy FujiWara Takumi nevű srácot?-Kérdezte Senekát.
|
- Igen, Osoreru. - motyogja kicsit ijedten. - Az unokabátyám. - teszi hozzá. - De nem ismerem jól, eltűnt még nagyon régen, kölyökkoromban. - magyarázza, nehogy Kheera azt higyje, köze van azokhoz az emlékekhez. - Egy bizonyos Takashiro Sakaeról ugye nincsenek rossz emlékeid? - teszi fel a kérdét kicsit félve. Nem tett semmi olyat, amiért igenlő választ adhatna rá a lány, de a biztonság kedvéért megkérdezi. - Nekem Shidoshaval van dolgom. Osorerut meg meg szeretném ismerni.
|
-OSORERU?!-Néz hófehér pofával a lány felé.-Shidosurukara Osoreru?!-Néz rá még mindig falfehéren.-Utálom azt az alakot.-Morog,és kiereszti karmait.-NAgyon rossz emlékeim vannak róla.-Szomorodik el.
|
- Szépek. Bár én nem nevezném kardnak, de a rendes megfelelőjét nem tudom. - kuncog zavartan, hogy belekotyog abba, amibe talán nem kéne. - Szép jeleid vannak. - mondja. - Igen, egy gyilkos. Az unokabátyám, Osoreru mestere, bizonyos Shidosha. - motyogja. - Miért?
|
-Ó,igen ezek a kardjaim.Heves kis vasfogacskák..-Húz végig óvatosan a kardjain.-Igen,a nap,és a hold jele van rajta.Ezek az én jeleim.-Mondja büszkén.-Gyilkost???Mi a neve?-Kérdezte,hiszen ő elég sok gyilkosról hallott már.
|
- Rendben. Sokatoknak nincs szép múltja. - néz Blackwhitera. - Nekem se túl szép. Egy gyilkost keresek, aki megölte a nagyapám, aki felnevelt. De ezt leszámítva szép emlékeim vannak nagyrészt. - kedvesen elmosolyodik. - Szépek a fegyvereid. - bök a két valamire, ami Kheera kezébe van. - Jól látom, hogy az egyiken egy nap a másikon pedig egy hold van?
|
-Ő is lenyugszik,majd amikor meglátja a lányt,fellélegzik.-Örülök a találkozásnak..-Mondja,majd végignéz a lányon,és válaszol kérdésére.-Én..messziről jöttem..ne is kérdezd a múltamat..nem akarok visszanézni abba a keserves dologba ami már elmúlt.
|
- Seneka. - mosolyogva megnyugszik, mikor egy lánymacska alakja rajzolódik ki előtte. - Ne ijedj meg, csak eloszlatom kicsit a ködöt. - magyarázza, majd eldobja a cetlit. - Oszolj! - felszólítja a hideg párát, s az szépen elvékonyodik egy darabon, így végignézhetnek egymáson Kheerával. - Örvendek. - barátságosan elmosolyodik. - Mi szél hozott ilyen barátságtalan helyre?
|
-Szia..a nevem Kheera.S neked?-Lépett pár centivel közelebb a lányhoz,majd végignézett rajta.
|
Az enyhe lökéstől megijedve fordul hátra. Két ujja közé szorít egy kicsi papírost, majd előre tartja, felkészülve az ellenfélre dobásra és egy ige elmormolására. - Sz... szia. - köszön az idegennek. A ködtől nem sokat lát belőle, de reménykedik benne, hogy macskalény, nem pedig valami éhes szörny. - Ki vagy? - halkan és félénken kérdi meg.
|
-Egy idegen macskalény jár erre,halk léptekkel,a fák között,és egyszercsak belebotlik egy alakba.Gondolkozás nélkül arrébb ugrik pár métert,majd védekező állásban maga elé tartva kardjait megáll,és nézi az idegen lényt.
|
- Gyere csak. Szerintem nem jó egyedül lenni. - mosolyog a macskalényre. ~ El sem tudom képzelni, milyen lehet otthon nélkül felnőni. Talán nem kéne őt a családjáról kérdezni. ~ vonja le a következtetést, mert nem szeretné megbántani vagy elszomorítani a nőstényt.
|
 -Igen veletek megyek.-Mondta és magában mégvalamit mormogott.~ De nem szeretem annyira a társaságot~. |
- Olvassak rád valami melegítő igét? - pillant Shanara, akiről még a ködön át is látja, hogy vacog és didereg. - Ne aggódj, fájdalommentes. - mosolyog.
|
[486-467] [466-447] [446-427] [426-407] [406-387] [386-367] [366-347] [346-327] [326-307] [306-287] [286-267] [266-247] [246-227] [226-207] [206-187] [186-167] [166-147] [146-127] [126-107] [106-87] [86-67] [66-47] [46-27] [26-7] [6-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
-Igen veletek megyek.-Mondta és magában mégvalamit mormogott.~ De nem szeretem annyira a társaságot~.