|
Témaindító hozzászólás
|
2006.06.27. 14:44 - |
Itt a fény megannyi darabra törik a törhetetlen üvegű leveleken. Minden színpompában úszik. Ideális búvóhely is lehet akár, vagy vadászmező, netán romantikus percek okozója.
|
[1160-1141] [1140-1121] [1120-1101] [1100-1081] [1080-1061] [1060-1041] [1040-1021] [1020-1001] [1000-981] [980-961] [960-941] [940-921] [920-901] [900-881] [880-861] [860-841] [840-821] [820-801] [800-781] [780-761] [760-741] [740-721] [720-701] [700-681] [680-661] [660-641] [640-621] [620-601] [600-581] [580-561] [560-541] [540-521] [520-501] [500-481] [480-461] [460-441] [440-421] [420-401] [400-381] [380-361] [360-341] [340-321] [320-301] [300-281] [280-261] [260-241] [240-221] [220-201] [Korábbi]
*Könnyei megállíthatatlanul törtek fel a sárga szemekből,nem csak a szerelme meggyilkolása miatt hanem mert fájt is Doragon mondanivalója meg amit csinál vele.De teljesen igaza van,másodszor teszik meg vele ő meg csak tűri...És most még azt is megölte aki meg tudná védeni ettől az életveszélyes kandúrtól.*~Inkább ölnél meg...~*Mondta magában,szíve is vérzett legbelül úgy érezte,lelke apró szilánkokra tört,teste pedig vérzik a marás nyomaitól.*
|
*A férfi nem tétovázott, nem titkolhatta hogy a nőstény teste olyannyira felizgatta, hogy férfiassága már nagyon magasodott, nem is teketóriázott, lerántotta a lányról a nadrágját, és férfiasságát is gyorsan elővette, mielőtt a lány észbekaphatott volna,a férfi forrósága már a lányban mozgott, Doragon hatalmasakat nyögött ahogy eluralkodott rajta a vágy, és csak egyre gyorsabb és gyorsabb lett, de ahol érte harapta a lányt, kezeivel néha belemart a melleibe, nem hagyhatott kis pici sebeket, sokkal inkább fájdalmas, mély karomnyomokat* - Ez az... *lökött egyre durvábban, még jó hogy a lány szét nem szakadt lökéseitől, de ő ezt nagyon is élvezte* - Nem csak szajha vagy már, hanem egy gyilkos is, és mostantól minden nap kiélhetem rajtad a vágyaimat! * vigyorgott*
|
*Akuma még mindig kieresztett karmokkal nézte haldokló szerelmét igazán csak akkor tért magához amikor a nyakába haraptak.Sikított volna de nem tudott,őrült bűntudat tört rá,megölette egyetlen szerelmét mikor meg akarta menteni...hogy tehette ezt....Most pedig az ő hibájából meghalt Hakuron.Szemeibe könnyek szökte,lehunyta a szemét mikor a fülébe súgta a dolgot.Lecsukott szemei mögül törtek fel a könnyek,a tehetetlenség és a bánat egyszerre bénították le és nem tudott semmit sem tenni,mozogni,ellenkezni de még egy hang sem jött ki a torkán.Innentől élete végéig rajta lessz a bélyeg:Gyilkos!.*
|
*Doragon egy pillanatra meglepődött, majd elvigyorodott* - Egy valamit elfelejtettél... *nevetett fel* - Méghozzá azt hogy az öcsém az én karmaimtól függ... suhintott hatalmasat a férfi nyakára, majd eldobta, és amíg a lány ezt feldolgozta elkapta kezeit, majd hátra húzta, Hakuron lélegzetvételei egyre halványodtak...* - Mondtam hogy megteszem, és ne hidd azt, hogy velem csak úgy szórakozhatsz! *teperte le a nőstényt, kezeit kikötötte, szájába egy rongydarabot csúsztatott, bele harapott a nyakába, Hakuron ezt látta, de nem tudott mit tenni, túl sok vért vesztett, hamarosan leállt a szíve is* - Ha megteszed amit kérek, akkor nem hal meg *súgja a lány fülébe* - Ostoba nő vagy, megöletted velem az öcsém... hmm... de mostantól az enyém vagy és nincs aki megmentsen többé!
|
-Te szemétláda...*Morogta a nőstény.Ha élve akarta még látni szerelmét akkor bele kell mennie....de nem akarta.Nem lenne rá képes mégegyszer.*~Talán ha máshogy próbálkoznék...~*Esett gondolkodóba,aztán felvett egy olyan arcot ami higgadt és nyugodt lett.Sárga szemei sem világítottak annyira.Lassan sétált Doragon mgö a kandúr testén futtatva mancsait aztán a hátánál benyúlt a pulcsi alá.És itt jött a terv egyik legjobb pontja.Karmait megnövesztette de csak annyira hogy a férfi érezze a fenyegetés most véresen komoly.*-Ha nem engeded el akkor te is csúfos véget érhetsz...*Súgta a fülébe.Remélte hogy Hakuron is megértette a tervet és nem neheztel rá.*
|
*Doragon vigyorgott, majd közelebb ment a lányhoz, Hakuront maga előtt vitte, nehogy a lány meggondolja magát* - Ha az enyém leszel ma estére, nem ölöm meg a drágalátos szerelmedet! *vigyorgott, Hakuron magatehetetlenül hallgatta a történteket, nem akarta, hogy ez így történjen, ő egyáltalán nem akarta ezt*
- Akuma, ne törődj velem, menj már... fuss... el... *kérte* - Kérlek... *sziszegte, majd Doragon egy kisebb sebet ejtett a nyakán*
- Hmm... mit szólnál ha elvágnám a torkát itt a szemed előtt? *érdeklődött*
|
*Akuma megállt mikor párját emberi pajzsnak használták.Vicsorogva nézte a kandúrt,nem elég hogy megfosztotta a szerelmétől még védekezéshez is őt használja.Rossz volt hallani Hakuront így éppen ezért próbált nem rá gondolni.Nem volt más válaszátsa...visszahúzta a körmeit és várta hogy Doragon letegye Hakuront.*-Most pedig engedd el!*Parancsolt rá.*
|
*Doragon felemelte öccsét és maga elé emelte pajzsnak* - Jól vigyázz mit csinálsz cicus... különben a párocskád fogja bánni! *vigyorgott, Hakuron csak pár szót tudott kipréselni magából*
- Menekülj... amíg.. nem... késő... *csuklott el hangja*
- Ó milyen romantikus! *kacarászott, feltűnően jól szórakozott* - Ha elteszed a karmaidat cicababa... akkor talán nem ölöm meg! * nyalv végig az egyik véres pengén*
|
*Akuma meglepetten nézett a fiúra,ekkor meg támadt Doragon.Ezt a látványt nem bírta elviselni,szerelme teste tiszta seb és alig él.Egyszerre sírna és ölné meg Doragont.Évgül úgy dönt hogy nekiesik annak aki megtámadta szerelmét.Karmait a kandúr felé szegezve iramodott meg felé de most nem fogja magát olyan könnyen hagyni.Füleit hátracsapva támadt Doragonra egyfolytában.Sárga szemei izzottak a dühtől.*
|
*Hakuron a lány elé áll és kinyújtja felé kezét, jelezve, hogy ne támadjon, várjon ki, de ahogy ezt megteszi, Doragon kihasználja az alkalmat és éles pengéit a kandúrba döfi, de nem csak egyszer, pontosan 7x szúrja át a kandúr tesén, a hatalmas sebekből vértócsák ömlenek, és a kandúr erejét veszti, összecsuklik, és gyorsan kakodja a levegőt, próbál felkelni de nem megy, Doragon büszke magára, a nőstényre szegezi tekintetét, nem tudja mit hoz ki belőle ez a látvány, de örül magában*
|
Akumának nem tetszik ez a szóváltás a fivérek között,főleg az nem tetszik neki ahogy Doragoin beszél a párjával.Kezeit kinyújtja két oldalt és karmait hosszú,éles pengévé változtatta.Ennek olyan hangja volt mintha egy kardot húztak volna ki a hüvelyéből,sárga szemei világítottak.Most másodszor érzett gyűlöletet a kandúr felé a félelem helyett.*
|
- Akkor mégis ki volt az?
- Baleset volt, nem tehettem róla!
- Ha nem születsz meg... nem kellett volna anyánknak meghalnia!
- Hát persze... mindig én vagyok a bűnös, néztél már magadba?
- A születésed óta azt vártam, hogy megölhesselek és bosszút álljak anyánkért!
- Jól tudom... tőled van a lánc is...
- Hehe... sose fogsz tudni megszabadulni tőle! Túlságosan gyenge vagy! *Hakuron nem tud válaszolni a lánynak, mert bátyja ellen kell érvelnie*
|
*Akuma egész addig csöndben volt amíg meg nem hallotta mit mondott Doragon,párjára nézett meglepetten.*-Hakuron!Miről beszél ez a gonosztevő...?*Kérdezte meg óvatosan a párját.Nem tudta elhinni hogy a kandúr megöli a családját,az anyját valaki.Most egyenlőre az érdekelte hogy mire utalt az amit a másik kandúr mondott.*
|
- Kár... igazán kár... *morgott a kandúr* - Pedig a kis kurvád igazán jó az ágyban! *vigyorgott öccsére* - Szívesen a magamévá tettem volna ismét...
- Ő nem a tiéd, de nyáladzó szörgolyó! *nézett utálkozva bátyjára* - Nem tudad, hogy egy nővel finoman kell bánni, te felfuvalkodott hólyag?
- Még te beszélsz... *vigyorgott* - Aki az anyja gyilkosa! *kiálltotta, a fiúbana vér is megfagyott*
- Nem... nem vagyok gyilkos, nem én öltem meg! *csuklik el hangja*
|
~Ez nem lehet...~*Mondta magában a lány,a csóktól a hányinger kerülgette,émelygett és borzalmasan érezte magát.Nem tudta ki volt a megmentője de hálás volt neki,aztán meghallotta a hangot,a hangot amiért örökké hálás lessz hogy ismeri a hozzátartozó testet.Ahogy kikötözték a kezeit és a szemét boldogan nézett a párjára.*-Köszönöm...*Mosolygott aztán észbekapott és letörölte szájáról a csalázatos férfi csókját.Felállt a földről aztán kiváncsian várt hogy mi lessz.*
|
- Az enyém leszel ma este is! *jelentette ki, majd megnyalta a szája szélét, bekötötte a lány szemét, száját a lányéhoz emelte és erőszakkal, de megcsókolta, viszont valamire nem számított, hírtelen a földön feküdt, és egy erős csapást érzett csak a hátában, a kandúr felemelte a nőstényt és alrébb, egy biztonságos helyre ugráltvele, de mivel annak csukva volt a szeme, nem láthatta ki is volt megmentője*
- Azt hitted, te állat, hogy ilyen hülye vagyok? Hogy kiszolgáltatom neked a nőstényt akit szeretek? *hangzottak Hakuron erőteljes szavai, majd morgása is, lassan letette a lányt és kioldotta kezeit, majd a szeméről a kötést is* - Megmondtam, hogy nem hagyom, hogy ismét bántson... betartom az igéretem! *jelentette ki, majd védelmezőn a nőstény elé állt támadó pozícióba*
|
*Akuma először nem tudta mi történt de ahogy felismerte a hangot megremegett de nem hagyhatta hogy most is megtörténjen vele.Lehunyta a szemeit és lábait használta ha már kezeit nem tudta.Bár elég kevés sikerrel.Fülébe ismét fájdalom hasított a fogak miatt.*~Igaza van,rossz ötlet volt eljönni nélküle...~*Ismerte be magában de próbált küzdeni a férfi fogsága ellen minden erejével.*
|
*A fák rejtekében valaki lesi ezt a családias jelenetet, majd egy óvatlan pillanatban elkapta a lányt hátulról, kezeit bilincsszerűen összekötötte gyorsan és száját is befogta, nehogy sikítani tudjon* - Nocsak... kirepült a madárka a kalitkából... pedig a kalitka biztonságosabb lett volna... kis díszpintyem... *nevetett* - A bátyám elég meggondolatlan, hogy csak így elengedett... *harapott a lány fülébe* - Mit gondolsz, elmenjünk egy kicsit... etye petyézni? *fogott a nőstény melleire*
|
*Akuma elmosolyodott.*-HIdd el sokkal jobb lessz ott!*Mosolygott a kislányra.AMikor a kislány felugrott elkapta,a puszin meglepődött de kuncogni kezdett.*-Szia...Shikyo!*Integetett neki aztán legugolt és megsimogatta Chimeit is.Egy darabigelnézte Nantant és a kicsit aztán lassú léptekkel elindult visszafelé.Felsóhajtott.*-Vígasztal legalább a tudat hogy majd lessz nekem is több akivel foglalkozhatunk Hakuronnal...*MOsolyodott el fájdalmasan.*
|
*Shikyo tétovázott, de Akumának igaza volt, attól félt ha itt marad, anyja nem engedi majd őt gyakorolni, és azok a képességek amiket szerzett elvesznek, ha nem tud majd gyakorolni, és megszerette azt a helyet még ha nem is volt ott valami jó sora* - Rendben... *döntött végül* - Haza megyek... *komorodott el, majd felugrott és remélte, hogy Akuma elkapja, puszit adott a nősténynek majd kiugrott az öléből* - Viszlát Pótmami! *nevetett majd elrohant Nantan felé* - Nantan! Nantan! *kiabált, amikor a fiú meglátta Shikyot nem hitt a szemének*
- Shikyo! Te élsz? *ölelte magához* - Anyukád biztos nagyon fog örülni neked, gyere menjünk haza* - Ragadta kézen, Chimei követte őket, miután végig dörgölődzködött a lány lábánál*
  
|
[1160-1141] [1140-1121] [1120-1101] [1100-1081] [1080-1061] [1060-1041] [1040-1021] [1020-1001] [1000-981] [980-961] [960-941] [940-921] [920-901] [900-881] [880-861] [860-841] [840-821] [820-801] [800-781] [780-761] [760-741] [740-721] [720-701] [700-681] [680-661] [660-641] [640-621] [620-601] [600-581] [580-561] [560-541] [540-521] [520-501] [500-481] [480-461] [460-441] [440-421] [420-401] [400-381] [380-361] [360-341] [340-321] [320-301] [300-281] [280-261] [260-241] [240-221] [220-201] [Korábbi]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
