|
Témaindító hozzászólás
|
2006.06.27. 14:38 - |
Ilyet talán még senki nem látott. Ez a tenger háborog és hullámzik ugyan, mégis olyan hatást kelt, akár egy vízágy. Menni lehet a felszínén, de vigyázni kell az égből előtörő madárrajokkal, mert előszeretettel riogatják az ide tévedőket.
|
[499-480] [479-460] [459-440] [439-420] [419-400] [399-380] [379-360] [359-340] [339-320] [319-300] [299-280] [279-260] [259-240] [239-220] [219-200] [199-180] [179-160] [159-140] [139-120] [119-100] [99-80] [79-60] [59-40] [39-20] [19-1]
Rain is közelebb megy, közben fogja öccse kezét - Ne kószálj el, rendben? - mosolyog a fiúra, majd mikor oda érnek a lányra néz - Szia! Örvendek a találkozásnak!
|
-Kyo vagyok.-mosolyog kedvesen.-Jó étvágyat.És valami gyógyszert keres a...nemtudom kinek.-mondja mosolyogva.
|
- Szia. - mosolyog rá kedvesen a meztelen fiú. Jóízűen csámcsog a madáron. - Ő Rain. - mutat a lányra. Kicsit befejezi a kajálást, míg bemutatja magukat. - Ő az öccse, Tyee. - mutat a fehér hajú fiúra. - Én pedig Hiwatari vagyok. - biccent kedvesen Kyonak, majd leül a tengerre és folytatja az evést. - Miért ment le az a másik lány a mélybe? - kíváncsiskodik.
Oyashino eközben vad harcot vív a halakkal, amik elég alaposan harapják teste különböző pontját, melyet mégis sikerül elérniük. Megunja a játszadozást, elrakja gyorsan a kardot, majd egy kört ír a vízbe, ami gömböt alkot körülötte, s megvédi. Így le tud menni a mélyre a növényért. Eléri, de addigra már kissé megfogyatkozik az esélye, hogy a légbuborékkal a fején fel fog tudni érni a felszínre, így amint markol egy nagy adagot a lilás zöld hínárból, elguraszkodik a mélytől és gőzerővel megindul felfelé.
 
|
Kyo észreveszi a közeledőket és szembe fordúl velük.-Sziasztok.-köszön nekik ovatsos mosolyal az arcán.
|
Oyashino bólint, majd lebukik a vízbe. Kardját nem teszi el, fogja a kezében és elkezd lejjebb úszni. Meg kell találnia az orvosságot és mihamarabb vissza kell térnie Minako mellé, ahogy mondta neki.
- Nem ismerem őket. - néz oda Hiwatari. - Odamehetünk, de én eszem közbe. - azzal beleharap a megkopasztott madárba. - Nem olyan finom, de ehető. - jelenti miközben játszik a tollakkal.
~ Mi a fene?! ~ ijed meg a nőstény a mélyben, mikor egy halraj megtámadja a fenékhez egész közel. ~ Ott a növény! ~ látja meg egy mély résben himbálózni a lilás zödl hínárt. Mikor nyúlna érte, a halak megtámadják, s harapdálni kezdik. Ijedten tör először a felszín felé, mert még nem találkozott harapós, fogakkal rendelkező hallal, de aztán megmakacsolja magát és kaszabolni kezdi a halakat.
|
Rain nem válaszol öccsének, inkább csak kézen ragadja - most nem... - nézi a távolban lévő macskalényeket. - Vajon kik lehetnek ezek Hiwatari? Oda menjünk? - kérdi a fiút
|
-Oh...persze,semmigond.-nézi csodálkozva ahogy belép a tengerbe.~Mit csodálkozom én az ijeneken?-csoválja fejét majd közelebb megy kicsit a tenger partjához és onnan figyel lefelé.
|
- Ez nem. - mondja és a fejére húzza. - Ez csak segít, hogy magát a gyógynövényt megszerezzem. - megindul a tenger fél, majd kardot ránt. - Semmi gond. - mosolyog kedvesen. - A barátnőm ikerbátyjainak, az egyik bátyó barátnőjének, meg egy másik lánynak. - beledöfi a tengerbe a kardot, majd felvágja vele. - Ha nem baj, sietek. - s belelép a résbe, mielőtt az összezárulna.
|
-Örvendek.-mosolyodik el majd undorodva figyeli ahogy felfujja azt a valamit.-Azt montad orvoság?Kinek kell?-kérdi,de elis pirul.-Jaj elnézést ez nem az éndolgom.Mindenbe beleütöm az orrom.
|
- Szia. A nevem T... Oyashino. - javítja ki magát még időben. ~ Apám, ezt bebuktam. ~ majdnem a kandúr alakjaként mutatkozott be. - Épp orvosságért készülődöm le a tengerbe. - mondja a kezében tarta a gusztustalan, takonyszerű anyagot. Nagynehezen rászánja magát, majd arcához emeli, vesz egy mély levegőt és fújni kezd bele. Az léggömbszerűen alakul lassan. ~ Helyes! ~ nagyon örül, hogy bejött a terve, s ezért még mosolyog is. Hamarosan egy fejre húzható, levegővel teli gömb lesz a kezében.
|
Kyo végig nézi a müveletett és kicsit vissza huzza körmeit.~Na akkor mutatkozzunk be.-vesz egy nagy levegőt és közelebb lép hozzá.-Szia...Kyo vagyok.-mondja kicsit bátortalanul,de elmosolyodik.
|
Ahogy kutat a növény után, megpillantja Kyot. ~ Hmm... csinos nőstény, de jelen pillanatban nem vagyok olyan helyzetben, hogy felkérjem egy körre. ~ fel se fogja, hogy hirtelen mekkora karmai lettek a macskalánynak. ~ Megvan! ~ odarohan egy méteres száron lévő tölcséres növényhez, mely az ég felé néz. Mellé szalad, majd magakörül köröz karjaival egyszer, s egy újabb kör jelenik meg alatta, ami a földön kirakja magát mintákkal, majd narancsos lesz és a sugarában megszűnik a gravitáció, így Oyashino elkezd felfele emelkedni. Lassan egy vonalba kerül a virággal, kivesz belőle egy nagy adag fura, ragacsos és nyúlós anyagot, majd lassan visszaereszkedik a földre. Mikor talpa a porba ér, eltűnik a kör, ő pedig felhúzott szemöldökkel méregeti az anyagot. ~ Ezt én ugyan fel nem fújom. ~ kissé undorodik tőle.
|
Kyo megtorpan mikor meglátja a kört és a belőle kijövő lányt és körmei mehosszabodnak ha kell akkor tudjon védekezni.
|
A földön hirtelen a semmiből megjelenik egy narancssárgás kör, aminek belseje cifra mintával van kirakva, s közepéből lassan kiemelkedik egy lány. Vékony, kecses tartása van, szemei le vannak csukva, majd ahogy kilép, felnyitja őket és körülnéz. Keres valamit. Nem nagyon figyel a körülötte lévő macskalényekre, most más feladata van. Ám mégsem találja a méteres magasságban lévő tölcsérvirágot, így megtorpan és gondolkodni kezd. A kör eltűnik a földről.
|
Kyo ovatosan lépked és fülét hegyezi.~Elég barátságosnak tűnik ez a hely,de jobblessz ha vigyázok.-gondolja magában.
|
-Oké. Hát akkor szerintem mennyünk ahoz a folyóhoz - mutat arra felé a fiú - Hát jobb lesz ha sietünk! mert már alkony van!
|
Kaze kinyitja két legyezőjét és egy nagy fuvallattal a levegőbe repíti magukat.-Most te döntöd el hogy hova menjünk.-Aztán nézi a napot-De ez lesz az utolsó állomás már mert nemsokára este lesz és félek az éjszakai állatoktól meg egyébként is ettől a nagy kirándulástól elfáradtam egy kisikét. Na merre menjünk?-És egy nagy felhőt idéz maguk alá.
|
-Tyee örül nővérének,majd felkacag.-Halat enm fogunk?-Nézett a tengerre,majd oda szaladt,és levette kabátját.-NAgyon jó meleg a víz...-Ment bele térdig,ami a nagyoknak bokáig ért,és közben pancsolva örömködött.-Rain,Hiwatari nem jöttök?-Kérdzete az apró kisfiú,amjd beleugrott a vízbe.
|
Sapphire körül néz idegenek vannak a közelben. Elindul szag után remélve, hogy talál valakit.
|
- Hát ez. - felemeli egy széles mosollyal a megkopasztott madarakat. - Én is éhes vagyok, csak még nem tudom, hogyan akarom megenni. - lóbálja picit meg a madarakat. Kicsit kuncog is, hogy játszik az étellel.
|
[499-480] [479-460] [459-440] [439-420] [419-400] [399-380] [379-360] [359-340] [339-320] [319-300] [299-280] [279-260] [259-240] [239-220] [219-200] [199-180] [179-160] [159-140] [139-120] [119-100] [99-80] [79-60] [59-40] [39-20] [19-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
