|
Témaindító hozzászólás
|
2006.06.27. 14:36 - |
Különös hely ez. Lebegő kövekkel tarkított part, fel-felcsapó tengervíz, melyben ehető vizilények találhatók. Egy holdja és egy kicsi aszteroidája van, melyeknek köszönhető az apály és dagály váltakozása.
|
[1456-1437] [1436-1417] [1416-1397] [1396-1377] [1376-1357] [1356-1337] [1336-1317] [1316-1297] [1296-1277] [1276-1257] [1256-1237] [1236-1217] [1216-1197] [1196-1177] [1176-1157] [1156-1137] [1136-1117] [1116-1097] [1096-1077] [1076-1057] [1056-1037] [1036-1017] [1016-997] [996-977] [976-957] [956-937] [936-917] [916-897] [896-877] [876-857] [856-837] [836-817] [816-797] [796-777] [776-757] [756-737] [736-717] [716-697] [696-677] [676-657] [656-637] [636-617] [616-597] [596-577] [576-557] [556-537] [536-517] [516-497] [Korábbi]
*Ahitonak megcsillan a szeme az örömtől,hogy az imádott nősténye életben van,majd mikor megrogyik elkapja.*Óvatosan Kisara.*majd Carthra néz.*Köszönöm.*mondja a tömör választ.*
|
Kisara lassan kinyitja szemeit, kábultan néz szét, mintha ismertlen arcok vennék körbe - Kik vagytok? - pattan ki a kandúr kezei közül, de kicsit meg is rogyik, hiszen nem gyógyultak még be teljesen a sebek. - Mit akartok tőlem?
|
*Ahito az idegen csoport felé fordul.*Melyikőtök Carth?*néz komoran végig a társaságon.*A segítségére lenne szükségem.Kisara megsérült és nem akarom elveszteni.Meg tudod gyógyítani?*kérdezi aggódva,majd odalép a fiúhoz.*
*Carth odalép az idegenekhez és megnézi a sebesültet.*Súlyos a sérülése,de megnézem,hogy mit tehetek.*majd benyúl tallárja alá és elővesz pár fiolát,aztán a lány sebeire önti.*Ez fertőtlenítő és egy olyan anyag ami segít begyógyítani a sérülést.Remélem hatásos lesz.Ahhoz képest,hogy sámán vagyok elég jól értek a gyógyításhoz is.*dicsekszik a kandúr,majd reménykedik,hogy sikerül meggyógyítania Kisarát.*
*Jaden közelebb lép Renjihez,majd szemügyre veszi a kis készüléket.*Szerintem Halonának igaza van.Bármikor fel tudjuk venni vele a kapcsolatot.Ez fantasztikus.Nagy rajongója vagyok Thrannek.Mikor hívjuk vissza?
 
|
Miakoda végigcirógat párja fején, magához húzza és megcsókolja - Igazán nagyon büszke vagyok rád! Szeretlek! - ad újabb csókot a kandúrnak - És mondd csak hogy gondoltad az edzésprogramot?
- Értem... - mosolyog majd lehunyja ismét szemeit, de nem alszik el, csak pihen, megint bele nyilal a fájdalom, de csendesen tűri, s amikor a kandúr megkapja a ketyerét ismét felnyitja szemeit - Ez egy kommunikátor... ha jól emlékszem, akkor erről már hallottam Trialtól... így tudjátok tartani a kapcsolatot...
= Feleljen már valaki... - morgolódik az ezüst sárkány = Feleljen már az a Carth ha itt van!
(18-as karika! Nantan és Atsui hozzászólásai nem épp átlagtéma. Felelősséget nem vállalunk lelki törésedért, ha mégis tovább olvasol. Reklamációt nem fogadunk el.)
Nantan nem szólal meg, zavartan és vöröslő arcal figyeli ahogy a kandúr ténykedik, szíve zakatol, szinte kitépi bőrét ~ Fura ez így... de mégis jó... nagyon jó érzés Atsuival lenni, mintha ilyenkor megállna az idő és csak mi ketten lennénk... csak mi ketten ebben a nagy világban!
  
|
- Hát ez szuper! - örvendezve ballag szerelme felé, majd újra eltűnik. - Hoppá. - nevet zavartan, mikor egy lebegő sziklán találja magát, amit addig észre se vett. - Azt hiszem... - kezd bele egy mondatba, majd leugrik a szikláról. Földet ér, reccsen is a bokája, mire újból eltűnik. - Au... - suttogja magának egy fa tetején a lombba rejtőzve. - Szóval... - hirtelen a lány mögött terem. - Azt akartam mondani az előbb, hogy csak te kellettél, meg az egyezség, hogy fejlesztjük egymást és tessék! Máris el-eltűnedezek és új helyen jelenek meg. És láttam valamit. Egy kardot. S azt érzem, hogy muszáj megtalálnom.
- Aaa... - elnyújtja a fehér hajú kandúr a névelőt. Tanácstalan, nem tudja, mit mondjon, mik nem hagyják őt nyugton. - Ilyen... izé... - nem szokott ilyen kötőszavakat használni, most valahogy még ezek is előbújnak a rejtettségből. - Érzések... talán. - motyogja, s pirultan kihúzza magát. - Erre én is kíváncsi vagyok. - szól Carthnak, de csak a szép lányt látja, csak azt nézi, szemével el sem ereszti. ~ Szeretem... szeretem... de ilyen mélyen... nagyon mélyen... szinte fájón... ~ járkálnak a gondolatok ezernyi részekre bomolva fejében, s lelkében. Átjárják egész lényét. - Ez micsoda? - alig eszmél fel azelőtt, hogy fejbe ne dobná őt Thran a kommunikátorral. Forgatja, méregeti a ketyerét, de csak nem jön rá, az mire jó, s hogyan használja. - Ilyen szerkezetet életemben nem láttam. - a lánynak is megmutatja, hátha ő tud vele valamit kezdeni. - Te tudod, mi ez? - mutatja Jadennek is a kütyüt. - Van. - látja meg az idegeneket. - Miért keresed őt? - kicsit gyanakvó, mint régen.
(18-as karika! Nantan és Atsui hozzászólásai nem épp átlagtéma. Felelősséget nem vállalunk lelki törésedért, ha mégis tovább olvasol. Reklamációt nem fogadunk el.)
Kedvtelve figyeli szerelmét, s megmosolyogja válaszát. - Én isz... szeretekhö... mindent... bennned... - igyekszik 69-se pózba igazítani a kandúrt. Már nagyon ég a vágytól, hogy kipróbálhassa ezt a formát, bár kicsit pirul is, hogy ilyesmi eszébe jutott. - Mégh... várjj... egy kicccsitt... - inti, mivel neki már nem kell sok a beteljesüléshez, de mégis egyszerre szeretné elérni a csúcsok csúcsát Nantannal.
  
|
=Carth nevű egyént kell keresni.Ő valami sámán vagy mi a szösz.=
Segítsetek!Valaki!Van köztetek Carth?*ordítja a kandúr és közben a lányra néz.*Tarts ki!
|
= Itt vagyunk - néz körbe = De ki az akit keresünk?
|
*Carth odamegy Renjiékhez.*Sajnálom ha zavarok csak kíváncsi vagyok,hogy jól vagy-e Halona?*majd várja a választ*
Azt hiszem én megyek.Ha szükség lesz rám akkor ezen utolértek.*mondja Thran és Renji kezébe dob egy kommunikátort:P*A gépemen leszek.Altruist már nagyon vár rám.Sziasztok!*majd elindul a gépe felé.*
*Jaden döbbenten nézi az eseményeket.*Milyen érdekes felszereléseid vannak.Viszlát Thran!Remélem még látjuk egymást!*majd kezet fog a kanúrral*
|
- Húúú... ez aztán hihetetlen... - ámuldozik Miakoda - Hgy csinálod? - kérdi bár az előbb mondta a fiú, hogy nem tudja - De... vigyázhatnál jobban magadra...
- Kik nem hagynak? - érdeklődik, gyengének érzi magát és nem is igazán fogja fel a külvilág történéseit
A fiú és a róka elkuncogja magát, majd egyszerre bólintanak, majd a kandúr Tenpa után szalad, Shono csak ül a vállán
= Hát igen... - húzza ki magát, majd a nyalás után elpirul, de Tenpa után szalad = Várjatok meg engem is!
(18-as karika! Nantan és Atsui hozzászólásai nem épp átlagtéma. Felelősséget nem vállalunk lelki törésedért, ha mégis tovább olvasol. Reklamációt nem fogadunk el.)
- Nem tudohm... mindenth szeretek benneh... meg benned... - mosolyodik el ahogy a kandúr felszólal - és jó adni is megh kaphni is... - suttogja még, majd elpirul, de lassan megfordul, bár nem tudja mir készül a kandúr
 
|
- Öööö... igazából nem tudom. - vakarja meg a fejét Delsin, mire persze leszédül az ágról. Mielőtt földet érne, újra eltűnik, majd egy bokor közepén ülve jelenik meg egy kicsivel távolabb. - Bejött... de marhaság! - ujjong, majd rájön, hogy a bokor szúr így, s megpróbál lekászálódni. Több kicsi sebet szerez, mire lejut a cserjéről, de vigyorog.
- Én is örülök. Azt hiszem, nem éltük volna túl, ha elragad újra. De most már itt vannak a többiek is, tehát le fogjuk győzni. Legalábbis nagyon remélem és szeretném. - bizakodva néz Jadenre és Thranra. - Nem vagy báb. - mélyed el Halona szemeiben. - Semmilyen módon. Én is szeretlek. - lehajol a nőstényhez, s ahogy csak tud, óvatosan nekibújik. - Nem gondolkodom... egyszerűen nem hagynak... - vörösödik el.
= Igen, nagyon. Ugye skacok? = körbeugrálja Arkont, nevetgél, s egy puszit nyom pofijára, majd elkezd szaladni az ég és tenger felé.
(18-as karika! Nantan és Atsui hozzászólásai nem épp átlagtéma. Felelősséget nem vállalunk lelki törésedért, ha mégis tovább olvasol. Reklamációt nem fogadunk el.)
Kuncog és nyögdécsel egyszerre. Aranyosnak találja a fiút, hogy ő beszél vágytól fűtötten, mikor az ő műszerével játszik. - Nemm... nem egész... eggészen... - sajtolja élvezettel a hangokat szavakká. - Azt, amit... most csinálsz. - picit felül, hogy elérje a kandúr hátát. Karmait végighúzza rajta, de nem sérti meg, a barázdák viszont ott maradnak. - S mit... szerecc... bennneeehh... - egy pillanatig összerándul. Sikerül a fiúnak egy nagyon érzékeny helyet találnia, amit ha nyalogat, szinte megőrjíti vele Atsuit. - Ezh... jóó. - vöröslik arca. Szemeiben szeppent és szégyenlős bocsánatkérés tükröződik. - Arrahh... gondoltam... hooggy... mit szeretsz... benneehh... Hogy nekem jó... vaagy... te is szereteed... csinálni? - csak kinyökögi a kérdését, mégha alaposan zavarba is jön tőle. - Nan... - suttogja kéjesen a fiú nevét. - Fordulj meg. - kéri őt, s kezeivel int. Szeretne kipróbálni valamit, csak nem tudja, hogyan magyarázza el a fiúnak.
|
- Delsin... mit keresel te ott? - nézi párját kicsit ijedten - Le ne ess... - imádkozik magában, hogy ne legyen a kandúrnak semmi baja.
Halona elmosolyodik - Renji... örülök, hogy nem árultalak el... mégha fáj is... azt akartam, hogy tudd nem vagyok egy báb, legalábbis nem olyan, akit ellened lehet uszítani... mert igazán szeretlek fehér lovag... - susogja majd még hozzá teszi - Akkor ne gondolkodj rajta...
= Hééé! - nevet fel a foltos cica és tűri, hogy Tenpa összekócolja rendezett bundáját, mikor a macska végez elkuncogja magát - Szexi lettem?
- Mutasd az utat Tenpa! - mondja a róka, majd a fiú is bólint
(18-as karika! Nantan és Atsui hozzászólásai nem épp átlagtéma. Felelősséget nem vállalunk lelki törésedért, ha mégis tovább olvasol. Reklamációt nem fogadunk el.)
Hogy válaszolni tudjon elveszi száját Atsui izgalmától, de kezeivel folytatja tovább- Mihre... gondolhsz...? - kérdi vágytól fűtött hanggal - Ha a szexhre... akkor ighen... szeretem, ha veled lehhetekh... - motyogja és kicsit feljebb csusszan, hogy elérje a kandúr nyakát, apró csókokat ad neki, néha bele is harap, de csak óvatosan, de aztán ismét lennt folytatja a kutatást, minden apró kis porcikát bejár, keze közben nem hagyja abba a munkálatokat, de végül ismét szája veszi át a terepet odalent.
|
Farkát összefonja Miáéval, s óvatosan belemarkol egyik vállába. Játszadozik ajkaival, majd egy kép jelenik meg fejében. Díszes tok, kék, arany mintával; mellette ugyanilyen markolatú kard, melynek pengéjén is cikornyák vannak, markolatán rajta a kék selyemszalag; egy folyóként futó világoskék kendő, ami kockaköveken nyugszik. - Édesapám kardja! - szuszogja meglepett ijedséggel, s ahogy körbenéz, hirtelen egy faágon találja magát. Nem tudja, hogyan, hisz az előbb még szerelmét ölelte, most meg ő lent maradt, Del pedig kishíján lezúg az ágról.
- Hol fáj Esőcseppecském? - becézi a lányt. A víz értékes ajándék, melyet az ég ad, valahogy így jutott a név furmányos és kusza gondolatai sűrűjébe. - Nincs semmi baj. Csak nyugodtan. - kedvesen mosolyog a kis nőstényre. Sok fájdalmat élt már át, de ez nem is tartozik számuk közé. - Nem érdekes... olyan dolgok, amik nem lehetségesek... ha meg mégis, akkor nem szabad őket teljesíteni... - mondja csendesen, majd felnéz a kandúrtársulatra. - Halona nincs épp ereje teljében, így nem tudom, mikor indulhatunk. Várunk, míg ő jobban nem lesz. - néz le egy pillanatra a szeretett nőstényre. - Szép összeg. De nem kell félned, bajtársat nem adunk ellensége kezére. Még akkor sem, ha az nekem nem ellenség.
= S mi lesz ha kócos leszel? = kérdi örgödi mosollyal Arkontól. Hullámzik háta, ahogy a fiú keze végigsiklik rajta, majd lassan, csillogó szemekkel, rejtélyes vigyorral kezd pár lépést tenni a foltos cica felé. Hirtelen ráugrik, majd orra felé kezdi el nyalogatni fején a szőrt, s beveti mancsait is, hogy még ádázabb "hajkoronát" varázsoljon neki. = Azt hiszem. = néz Yume után, majd leugrik a cicusról, s elindul. Koncentrálni kezd gazdájára. = Messze van, nagyon messze. = motyogja.
(18-as karika! Nantan és Atsui hozzászólásai nem épp átlagtéma. Felelősséget nem vállalunk lelki törésedért, ha mégis tovább olvasol. Reklamációt nem fogadunk el.)
Figyeli a kandúrt, csodállja, mintha valami égi teremtés lenne. Angyal tán, nem is, inkább egy istenség. Körülbelül így tekint rá, ahogy játékosan, óvatosan, szeretőn, szeppenten, s pirultan helyezkedik. - Édes vagy. - sóhajtja, s hajába fúrja ujjait. Lágyan cirógatja fejbőrét, élvezi, ahogy játszik vele, kedvtelve nézi arca minden rezzenését, s tüzeli a látvány. Még most is zavarba hozza egy kicsit a meztelenség, de ez már nem érződik semmiben a külvilág felé. Természetes, hogy érintik, csókolják, nyaldossák, kényeztetik és imádják egymást. Tekintetük találkozik, boldoggá teszi, amint szerelme játszik az ő forróságával. Erotikusnak, izgatónak találja, s a látvány még külön, az érzés mellett hatalmasat dob a beteljesülés felé vezető úton. - Szereted csinálni? - bukik ki sóhajai közt a kérdés. Tényleg érdekli a válasz, még akkor is, ha arcszíne hirtelen égővörössé válik. Bár eddig is volt egy pici pírje. Cirógajta Nan fejbőrét, játszik tincseivel. A kérdés természetesen jött ajkaiból, mintha valami átlag témáról kérdezte volna kedvese véleményét. Másik mancsával a fiú vállán köröz, néha karmaival, néha ujjbegyeivel. Cirógat és markol is olykor.
|
Mia belemegy a játékba és újabb csókot ad Delsinnek, minden érzelmét bele adja, közben kezével bele túr a kusza tincsekbe.
- Nem vágyom semmire... mindent amit akarok itt van nekem... - mosolyog haloványan, majd felszisszen és kicsit megszorítja Renji kezét, mikor múlik a fájdalom, múlik a szorítás is - Sajnálom... nem akartam... bolondságok? Milyen bolondságok? - kérdez rá
= Hé csak óvatosan! Összekócolod a frizrámat! - mondja Arkon nevetve, tetszik neki, hogy a fekete macska hírtelen ennyire boldog lett
A fehér fiú elmosolyodik és lehajol, hogy végigsimítson a cicát, szelíd mosollyal néz rá és elindul - Tudod mutatni az utat? - kérdi a róka Tenpától
(18-as karika! Nantan és Atsui hozzászólásai nem épp átlagtéma. Felelősséget nem vállalunk lelki törésedért, ha mégis tovább olvasol. Reklamációt nem fogadunk el.)
Nantan úgy érzi a mennyekben van, s most talán még jobban, mint az első alkalommal, Atsui most bátrabb, ahogy ő is és néha néha nagyobb nyögéseket hagy el szája, teste hevül, ahogy vágyai is fokozódnak, a kérdés hallatán elmosolyodik és egy röpke csókot ad szerelmének. A kandúr egyik oldalára, kicsit lejjebb, de szorosan mellé húzódik, egyik kezével megtámaszkodik, míg másik keze lejjebb vándorol, víg táncot jár a puha bőrön és lassan, nagyon lassan halad lefelé, míg el nem ér a kandúr érzékeny pontjáig, a szöveten keresztül simít végig rajta, ujjai itt is eljátszadoznak pár pillanatig, de inkább úgy dönt megszabadítja a kandúrt a feleslegessé vált alsóneműtől, próbál úgy helyezkedni, hogy jó testhelyzetbe kerüljön, de ez miatt el is pirul kicsit és zavarba jön, ám nem sokáig, kezébe veszi a kiszabadított szerszámot és miközben ujjai ráfonódnak figyeli a kandúrt, most nem fél, úgy érzi van bátorsága mindenhez... egy kis játék után végignyal Atsui forróságán, majd szájába is veszi, ez miatt ismét kipirul arca, de mi tagadás, ő is élvezi.
|
*Carth Dya mellett ül akit átkarolt,majd megcsókolta.Arca vörösre váltott,majd zavartan másfelé nézett.*Sajnálom*mentegetőzikk a kandúr*
Thran nem hittem volna,hogy egyszer élőben látlak.Mennyi van már a fejeden?Mármint nem azért kérdezem,hogy feladjalak csak kíváncsiságból.Amikor legutóbb láttam a plakátot már 1000$ volt a fejeden.Sok borsot törzs a macskalények orra alá.*mosolyog Jaden.*
Nem fogsz bennem csalódni.*mondja Renjinek.*Ha indulni akartok akkor csak szóljatok.A közelben van a gépem,készen arra,hogy támadjunk.Altruist már vár.*majd Jadenre néz.*Nem esik bajom.Mindent megúszok.Remélem is,hogy nem akartok feladni.Egyébként már 3000$-nél tartok.
|
Beletúr Mia hajába, élvezi, ahogy a tincsek simogatják ujjait, s ő érintheti a nőstény fejbőrét is. Végignyal az ajkán, finoman fogai közé veszi, majd újabb csókot követel. ~ Együtt fogunk edzeni. ~ örül a gondolatnak, bár kétségei vannak a hogyan kérdés felől.
- Mondd, mit szeretnél, én pedig megpróbálom neked teljesíteni. - suttogja a lánynak Renji. Megfogja kis kezét, majd ujjára csókot nyom. - Halona. - mondja ki a gyöngy nevet. Érzéssel, mintha abba akarná sűríteni azt az érzésegyveleget, ami kering szívében, lelkében, s már megbabonázza az eszét is. - Nekem... már bolondságok keringenek lassan a fejemben... pedig nem akarom... vagyis... nem tudom, hogy akarom-e... Mindegy. - elmosolyodik, mint rég. Boldog.
= Köszönöm! Nagyon köszönöm! = hálálkodik meghatottan a kis cica. Odaszalad Arkonhoz, fejét a kandúréhoz dörgöli. Hálásan néz a kisrókára és a macskalényre. Pillanatok múlva Yume lábánál terem, s kedvesen nekidörgölőzik, mintha hízelegne.
(18-as karika! Nantan és Atsui hozzászólásai nem épp átlagtéma. Felelősséget nem vállalunk lelki törésedért, ha mégis tovább olvasol. Reklamációt nem fogadunk el.)
Szorosan magához húzza kedvesét, hogy testük összesimulhasson, egyet alkothasson. Csókja forró, szenvedélyes, cseppnyi vadság és kéj, hatalmas vágy és szeretet érződik benne. Szinte követeli, hogy az övé legyen szerelme, hogy megkaphassa annak testét, lelkét, szívét, mindenen sejtjét, mi létezik. Beleliheg fülébe, szorgosan és egyetlenül bele-belemarkol a fiú bőrébe. - Szeretlek. - suttogja tele erővel, mégis gyengén. Hátra dől, magával húzza a kandúrt, s újabb csókot csókra halmoz. Simogatja, érinti, néha épp csak hozzáér, néha nem tudja már maga se, összeforrt-e testük eggyé a forróságtól, vagy sem. Olykor beleharap, olykor puszit ad, mikor hogy diktálja belül az őrült-őrjítő vágy, a vadállat. - Adsz... vagy kérsz? - lihegi, hogy megtudhassa, Nan játszik el előbb vele, vagy fordítva szeretné.
|
Akine fel pattan és a kandúrra néz.-Bocs,de most nagyon mehetnékem van.Remélem találkozunk még.Szia.-köszön el és már el is tünt.
|
-Oli elmélyül Nique szemeiben,majd feleeszmél,és végignéz a fiún.Fájdalmas,rossz emlékek kezdik gyötörni,majd szeme könnybe lábad,és feláll.-Ne haragduj..most el kell mennem..-Mondja akadozva,és elszalad.
|
- Igaz lehet hercegem... - kap az ötleten a lány - Végülis ártani nem árthat és így együtt is maradhatunk! - mosolyog a fiúra és újabb, hosszabb csókot nyom ajkára
Kezeivel óvatosan érinti a kandúr arcát, szeretne felülni és hozzá bújni, mint rég, de nem tud, törései még mindig fájnak, így csak mosolyog - Sokkal jobban... - szelíd vonásokkal arcán fürkészi a kandúr szemeit.
= Ne aggódj Tenpa, meg fogjuk találni és segítek is neked! - terem mellette a foltos kandúr, farkát meglengeti a levegőben
- Mi is megyünk! - szól a róka, majd a fiúra néz és vissza a cicákra - Azt mondja, hogy ha megsérült a társad, akkor szükség lehet ránk - a fehér hajú fiú csak bólint
(18-as karika! Nantan és Atsui hozzászólásai nem épp átlagtéma. Felelősséget nem vállalunk lelki törésedért, ha mégis tovább olvasol. Reklamációt nem fogadunk el.)
Az események pillanatok alatt történnek, így Nantan alig jut szóhoz, sőt még levegőhöz is alig, teste viszont egyre csak forr és Atsui érintései egyre csak hevítik, mikor a kandúr a forróságára kap, háta ívbe feszül és felnyög, de ezt nem hagyhatja annyiban! A kandúr szemeibe néz, megbabonázzák a gyönyörű szemek, de lejjebb csúszik, lefejti Atsuiról a nadrágját, majd vissza tér, de nem csak úgy, hanem végig nyal a fiú felsőtestén, néha elidőzik egy két helyen, de végül a fiú száján állapodik meg.
|
- Fejlesszük egymást. - adja szóba az ötletet, mely hirtelen megfogalmazódott a parányi csók alatt Delsin fejében. - Ki tudja, mi lappang bennünk... csak idő és alkalom kérdése csupán, hogy felszínre törjön. - a remény őrült csillogása jelenik meg szemeiben, s az örömé. Lelkesül, mint valami kisgyerek, pedig az ötlet nem igazán hatalmas, s formabontó, mégis a maga egyszerűségében talán célra vezető.
Meglepi Halona reakciója, de ugyanakkor mérhetetlen boldogságot ültet szívébe. Tenyerébe veszi a kis kezecskét, melengeti, cirógatja. - Nem én vagyok az angyal, te vagy Angyal. - amennyire csak tud, lehajol, hogy csókot nyomhasson a lány kezére. - Hogy érzed magad? - kérdi csendesen. Füleit picit lelapítja, mintha rosszat kérdezett volna.
= Hát... amint látom... nincs szükség plusz energiára... = motyogja döbbenten Tenpa. Csak figyelte, ahogy elszelel a nőstény. = Igen, Kokoro. = helyesli Arkon szavait. Ő ismeri az egész sötét brigádot, hisz valamilyen szinten ennek Takumi is a részese. Meglapul kicsit, ahogy eszébe jut egy-egy csatajelenet, s ahogy elgondolkodott rajta, vajon gazdája sosem lesz-e a Sötétség Szövetségének tagja. Ha igen, ővele mi lesz, ha nem, hogyan küzdik majd le, s hogyan vészelik át az elkövetkezedő időt. De sosem jutott még dűlőre. = Most már megkereshetjük Takumit. = felugrik és megindul a tengertől távolra eső irányba. = Bizonyára baja esett, szinte érzem. Még sosem tűnt el ennyi időre. Hiányzik, meg a beszólásai, a nevetése, a mosolya, a szemtelen stílusa, az, hogy mindig megmondja... ő hiányzik... a társam. = motyogja maga elé. Újból megfeledkezett róla, hogy beszédét nem csak ő hallja.
(18-as karika! Nantan és Atsui hozzászólásai nem épp átlagtéma. Felelősséget nem vállalunk lelki törésedért, ha mégis tovább olvasol. Reklamációt nem fogadunk el.)
Mély levegőt szippant a kandúr, majd direkt lelassítja annak kifújását. Ettől még forróbbá válik az izgalmi feszültség benne, legalábbis a gesztus ezt jelezné Nantan számára. Finoman végigkarmol kandúrkája felsőtestén, nem sérti fel annak illatos bőrét, de az eleinte fehérlő barázdákat karmai csak ott hagyják. Hogy enyhítse vétkét, s bocsánatot kérjen, végignyal a már rózsaszínes csíkokon, míg el nem éri a fiú torkát. Ott oldalra fordul, végignyal rajta, finoman beleharap, majd egy szempillantás alatt forró csókban egyesül szerelmével. Nem képes cicózásra, azonnal megszabadítja kedvesét nadrágjától, s még mielőtt az felfoghatná, mit tesz, szöveten keresztül kezébe veszi érzékeny testrészét, s lehajol hozzá. Nyitott szájjal közelít felé, majd fogait egy pillanatra ráfonja, azzal el is húzódik kéjjes vigyorral képén, s a kérdéssel: "Naa? Hogy tetszik?".
|
*Hátrálni kezd rákmászásban,egyik mancsa néha mellényúl és a szikla mellett a levegőbe markol,ilyenkor úgy tűnhet mindjárt leesik,de mégis fennmara.Addig hátrál,amég neki nem megy háttal egy másik sziklának.Ott aztán megáll,s hátát a falnak nyomva feláll.Esetlen,akár egy frissen született gida.Hát még a járása,ahogy oldalazva megindul.Mintha valaki minduntalan madzagon cibálná kis lábait,hogy elessen.De talpon marad.Aztán mr nincs a háta mögött szikla.Kis híján hanyatt esik,mégis sikerül megállnia,bár erősen imbolyog.Remegve néz folyamatosan a fiúra,a rókára és a macskára,aztán hirtelen hátat fordít nekik és futni kezd.Először csak normális esetlen tempóban..de aztán valahogyan beindul varázsreje,s egy szempillantás alatt eltűnik az idegenek szeme elől.Mint a villám,száguldott el.*
|
[1456-1437] [1436-1417] [1416-1397] [1396-1377] [1376-1357] [1356-1337] [1336-1317] [1316-1297] [1296-1277] [1276-1257] [1256-1237] [1236-1217] [1216-1197] [1196-1177] [1176-1157] [1156-1137] [1136-1117] [1116-1097] [1096-1077] [1076-1057] [1056-1037] [1036-1017] [1016-997] [996-977] [976-957] [956-937] [936-917] [916-897] [896-877] [876-857] [856-837] [836-817] [816-797] [796-777] [776-757] [756-737] [736-717] [716-697] [696-677] [676-657] [656-637] [636-617] [616-597] [596-577] [576-557] [556-537] [536-517] [516-497] [Korábbi]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
