|
Témaindító hozzászólás
|
2006.08.06. 18:31 - |
Ez a hely a Varázslovakról híres. Minden szépet és jót mesélnek e helyről, amely igaz. De viszont valamikor nagyon kegyetlen lények jelenhetnek meg, amelyek akár ölni is képesek! Innen a lovak nem tudnak elvándorolni.
|
[892-873] [872-853] [852-833] [832-813] [812-793] [792-773] [772-753] [752-733] [732-713] [712-693] [692-673] [672-653] [652-633] [632-613] [612-593] [592-573] [572-553] [552-533] [532-513] [512-493] [492-473] [472-453] [452-433] [432-413] [412-393] [392-373] [372-353] [352-333] [332-313] [312-293] [292-273] [272-253] [252-233] [232-213] [212-193] [192-173] [172-153] [152-133] [132-113] [112-93] [92-73] [72-53] [52-33] [32-13] [12-1]
- Tudom... nem evvel van a baj, hanem avval, hogy gyenge vagyok, nem tudom mi történhetett, régen egyenlőek voltunk a bátyámmal de most... szinte egy csapásra leterít és nem tudok ellene semmit se tenni, puhány lettem, ahogy a szívem is megpuhult, nem tudok már gonosz lenni... *magyarázta és mosolyogva felemelte kisfiát* - Tudtam hogy sikerül... *ölelte magához*
*A kandúr lehúzta a fehérneműt, amikor látta, hogy Heiwa nem tanusít ellenállást, majd egyik ujját benyálazta és a lány nyílása körül kezdett körözni, majd amikor úgy érezte itt az idő, bedugta egyik ujját, s amikor jónak látta az időt, követte ezt a második ujj is, majd lassan a harmadik, s csodás táncot jártak a lányban, majd ujjait a fiú nyelve váltota fel, mely őrjítően hosszú "kínzásba kezdett", s amikor végzett újra vissza tért a lány bimbóihoz, amikor pedig már nem bírta tovább megcsókolta Heiwát és kicsatolta övét, majd elővette férfiasságát* - Heiwa... nem bírom tovább, beléd hatolhatok? *kérdezte lihegve*
 
|
*Akuma felsóhajtott és a lehunyt szemeket fürkészte.*-Ezt már annyiszor eljátszottuk Hakuron,te is jól tudod hogy egymás nélkül szinte semmik vagyunk!Én legalábbis nélküled az vagyok!És Inferno is itt van ám,nem egyedül jöttem!*Húzta oda fiát.*
*Heiwa csak halgatta a kandúrt,mikor a fogak elérték feülit kicsit belül meglepődött mert még ilyet nem csinált vele senki mostanáig.Csöndben feküdt,egy furcsa érzés kerítette hatalmába,egy olyan amit még eddig nem érzett soha.Nem tudta mit tegyen vagy hogy mit gondoljon de ez az érzés egyre csak erősödött és belső tűzként fűtötte őt.Semmi ellenvetés nem látszott rajta.*
 
|
*Hakuron nem ébredt fel, olyan volt így mint egy élőhalott, a teste élt, de a lelke a halált kívánta* ~ Nem tudom megvédeni a családom... nem vagyok képes rá, semmirevaló vagyok *gondoltai mindaddig folytatódtak, míg egy nőstény mancsa nem kezdte cirógatni arcát, lassan lassan szemei kinyitódtak, meglátta a lányt, de bár ne tette volna, szíve elszorult, hangja elakadt, ismét lehunyta szemét* - Nem érdemellek meg Akuma...
- ne... *kérte Hakuo és a lány kezeit hátra tolta, egészen a feje fölé, s egyik kezével lefogta azt, de csak óvatosan* - Add át magad nekem, te most ne tégy semmit... *motyogta a lány fülébe majd óvatosan beleharapott és lejjebb ereszkedett a nőstény kincséhez, a kezét már nem tortotta a lányén, hanem megtámaszkodott és feljebb csúsztatta a lány szoknyáját, majd a bugyit kezdte el lehúzni, de közben figyelte h Heiwa ellenkezik e*
|
*Akuma besétált a házukba kezében a fiával.Aki ismételten élt és virult,aminek persze nagyon örült,belépett hálószobájukba ahol férje az igazak álmát aludta.Mosolyogva az ágyhoz lépett és lefeküdt rá,fiára persze vigyázva aztán őt letéve az ágyra maga mellé kezdte el cirógatni férje arcát.*-Hakuron...*Suttogta neki kedves hangon.*
|
*Heiwa lehunyta szemeit és átadta magát az érzéseinek,feküdt Hakuo alatt és nem moccant egész addig amíg a fiúel nem indult kezeivel és állapodott meg mellein.Akkor az ő kezei is megindultaka fiú pólója alá és jártak táncot.*
|
*Hakuo belecsókolt a lány nyakába* -Rendben... *adott csókot a szájára, majd jobb kezével a lány felsőjét hámozta le, kicsit remegett mert Heiwa előtt sohasem volt senkije, amikor az incidens történt, ő is félt, talán jobban mint a lány és a lelke teljesen beletört abba ami akkor történt, kezével végigsimított a lány felső testén, a melltartón kresztül pedig izgatni kezdte a lány bimbóit, majd lassan alá csúszott, figyelte a lány reakcióit is*
|
-Úgy ismersz mint aki vakon belemegy bármibe is?Emlékezz csak vissza...*Kérte a fiút ujját pedig a szájára rakta és kiváncsian várta a választ.Fura volt a "vakon" kifejezeés hisz ő tényleg az volt.Nem volt egy olyan kicsinek sem mint akit bármibe bele lehetett vinni akarata ellenére is akár.*
|
*Hakuo mégegyszer megcsókolta Heiwa-t * - Bitosan akarod Heiwa? Nem akarlak kényszeríteni erre, csak akkor teszem meg ha őszintén te is szeretnéd! *mondta, szemei csillogtak, örült hogy Heiwa megengedte de nem tudta, hogy a lány valóban őszintén szeretné e a múltkori miatt* - Ha nem akarod én akkor is ugyanígy szeretlek majd mint most!
|
*Heiwa kiváncsian halgatta barátját,emlékszik a legelsőre arra a fájdlmasra...De most Hakuo igéretet tett és azt mindig is megtartotta akármikor.Halványan elmosolyodott bár egy kevés félelem volt benne.*-Rendben...*Válaszolta kedvesen.Őszintén remélte hogy tényleg nem lessz olyan rossz mint mikor először megélte.*
|
*Hakuo megcsókolta Heiwa-t, de csak lágyan, óvatosan* - Heiwa... tudom, hogy már kérdeztem de választ nem kaptam... szeretném tudni, hogy... szeretkezhetek e veled... igérem óvatos leszek rendben? *lüktetett mindene és nem tudta mit tegyen, de most ezt nem hagyhatta annyiban*
|
*Kowaku elmosolyodott és bólintott.*-Persze...menjetek csak!*Állt fel és kezeit vizslatta ami teljesen rendbe jött.*-Most pedig hazahozom...*Motyogta és elindult a kislánya illata után.*
*Heiwa hálásan fordította fejét a fiú felé.*-Lehet...*Mondta fáradtan.Mikor lefektették akkor meglepődött a kérdésen de utána csak bólintott jelezve hogy igen.Talán ez már nem is volt kérdés számára vagy számukra.*
|
- Remélem nincs komolyabb baj *Hakuo felkapta a lányt* - Biztosan sok energiát vesztettél el, beviszlek a szobádba... elboldogulsz Kowaku? *kérdezte miközben bevitte a lányt és lefektette az ágyra* - Heiwa... megcsókolhatlak? *kérdezte bár torka elszorult, s nagyot nyelt*
|
-Persze!*VÁlaszolta Heiwa aztán a lányhoz ment és lassan gyógyítani kezdte törött kezét.Miközben gyógyított várta a választ és reménykedett hogy a többieknek nem esett baja.*
*Kowaku kezdett lassan rednbe jönni aztán felnézett Hakuora.*-Elmentek megkeresni valakit hogy...Infernot rendbe tudják hozni...*Válaszolta de elszorult a torka,pontosan tudta hogy mi történt.Ott volt és látta minden másodpercét és még csak tenni sem tudott ellene.Őszinte reményeket fűzött ahoz hogy huga és Inferno megtalálják azt akit keresnek és újraélesztik a kisfiút.*
*Csöndesen halgatta hogy mit mond a nőstény és a legjobbakat remélte.*-Kész is!*Jelentette ki halványan mosolyogva bár egy kicsit megszédült.*
|
- Heiwa kérlek segíts nekünk! Kowaku nagyon megsérült, rendbe tudod hozni? *kérdezte aggódóan* - Hova lett Akuma és Inferno? * kérdezte Kowakutól, Hakuron körülbelül két másodperc múlva már le is hunyta szemeit és elaludt, reménykedett, hogy Akuma gyorsan megtalálja Ukiyo-t*
|
*Heiwa sajnos nem tudott meg semmi többet,ekkor kipukkadt a gömb és Hakuo elkapta.*-Igen!*Motyogta neki aztán körbefülelt hogy valyon kit merre talál.*
*Kowaku fájdalmasan nézte vérző kezét.*~Mennyi minden történhet itt a macskával ha ide jön...~*Mondta magában visszagondolva a fájdalmas nemrég történtekre.*
|
- Nézd meg magad! *mondta, majd egy burkot képezett a lány köré ami egészen a házig vitte* - Ne én legyek minden elrontója* nyerített, magrázta fejét és eltűnt az erdőben*
- Heiwa meg tud gyógyítani majd téged, maradj veszteg, elmegyek érte! *indult volna, de ekkor a gömb feltűnt, s amint Hakuo mellé ért kipukkadt, a lány pedig kiesett volna belőle ha Hakuo nem kapja el gyorsan* - Jól vagy? *kérdezte*
*Hakuron lassan kisétált, most rettenetesen fáradtnak és gyengének érezte magát, lassan elindult a színes erdő felé, de aztán összeesett, Hakuo nagynehezen bevitte őt a hálóba*
- Jobb ha most inkább kipihened magad.. *motyogta a kandúrnak majd kiment hogy segítsen a többieknek*
|
*Kowkau fájdalmasan nézett a fiúra.*-Az eltört kezeimet és a sebemet leszámítva igen...*Mondta fájdalmasan a nőstény.Nagyon fájtak a kezei.*
*Heiwa meghallotta a csődört aztán a hang felé nézett.*-Köszönjük...de senkinek nem esett komolyabb baja,ugye?*Kérdezte aggódóan,nagyon féltette barátait és nem szivesen tduta volna őket félholtan.*
|
*A fekete paripa most Hakuronhoz ment* - Ne haragudj, nem gondoltam, hogy az erő amit adtam kikészíti a belsőd... én vagyok hát az oka annak, hogy rosszul lettél *mondta és vissza vett az erőből amit Hakuronnak adott* - Jobb lesz ha edzed magad, így nem kerülsz veszélybe... *mondta és a lányra nézett aki a fához szegeződött* - Doragon tényleg könyörtelen... *de többet nem tudott tenni, se mondani, így hát lassan eltűnt a fák között, Hakuo éppen akkor érkezett meg, oda rohant a nőstényhez, megérintette, majd elképzelte őt máshol, így kiteleportálta a fa fogságából*
- Megvagy? *kérdezte és megpróbálta valahogy felsegíteni*
*A fekete paripa ahogy sétálgatott meglátta Heiwát s oda szólt neki* - A barátaid már biztonságban lesznek... *vonult el melette*
|
*Heiwa a fiúval akart menni hátha tud segíteni de az eltűnt,sem a lélegzetvételét nem hallotta sem pedig nem tudta megérinteni a testét így biztos volt benne hogy elment.*-Remélem tudok majd segíteni...*Motyogta magának.*
*Kowaku fájdalmasan nézte kezét,de még csak ki sem tudta szedni a fadarabot a kzéből mivel a másikat meg eltörték neki.*-Ha ezt túléljük esküszöm egyszer megölöm!*Morogta magának és próbálta mozdítani eltörött karját de amikor csak megpróbálta éles fájdalom hasított a karjába és megállította őt.*
|
*Doragon belépett a házba, öccse a falat támasztotta, nehezen kapott levegőt* - Te szemét! *üvöltötte majd őrült hajszába kezdett, megsebezte Doragont, több helyen is de ez nem volt elég* - El sem hiszem már, hogy te vagy a bátyám! Alávaló gyilkos! Könyörtelen, hazug macska! *mondogatta miközben próbált harcolni, de most még rosszabb állapotban volt mint máskor*
- Rendben van! Visszamegyek és te itt maradsz! *mondta és elengedte a lány kezét, pár másodperc múlva teleportált a házhoz*
- Nem tehetsz ellenem semmit... *nevetett, majd hírtelen valami felemelte és a fához csapta*
- Lehet hogy ő nem, de én igen! *morrant a fekete csődör* - Tűnj el az erdőnkből, az én feladatom lett e család védelme ettől a perctől! *szarva izzot, majd Doragon pár perc múlva eltűnt mintha ott se lett volna, Árnyék elteleporálta*
|
[892-873] [872-853] [852-833] [832-813] [812-793] [792-773] [772-753] [752-733] [732-713] [712-693] [692-673] [672-653] [652-633] [632-613] [612-593] [592-573] [572-553] [552-533] [532-513] [512-493] [492-473] [472-453] [452-433] [432-413] [412-393] [392-373] [372-353] [352-333] [332-313] [312-293] [292-273] [272-253] [252-233] [232-213] [212-193] [192-173] [172-153] [152-133] [132-113] [112-93] [92-73] [72-53] [52-33] [32-13] [12-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
