|
Témaindító hozzászólás
|
2006.07.22. 16:08 - |
Szép hely, de tele van kőszörnyekkel, amik el tudnak rejtőzni a kövek közőtt. Egy kis ösvény vezet be az erdőbe.
|
[821-802] [801-782] [781-762] [761-742] [741-722] [721-702] [701-682] [681-662] [661-642] [641-622] [621-602] [601-582] [581-562] [561-542] [541-522] [521-502] [501-482] [481-462] [461-442] [441-422] [421-402] [401-382] [381-362] [361-342] [341-322] [321-302] [301-282] [281-262] [261-242] [241-222] [221-202] [201-182] [181-162] [161-142] [141-122] [121-102] [101-82] [81-62] [61-42] [41-22] [21-2] [1-1]
*Chibi elmosolyodik a tekintetek láttán, majd int testvérei felé, akik kénytelenek megindulni így a nőstényekhez* - Jake, Sam, ls Bite.... *mutatja be sorba testvéreit ahogy oda érkeznek* - Ők a testvéreim... de igazán nagyon sok velük a gond... *Jake keze megint megindul öccse felé de aztán csak megpaskolja azt, hölgyek jelenlétében mégsem verheti agyon*
- Jónapot kívánok hölgyeim... *rebegik szinte egyszerre mind a hárman*
- Hmmm ne segítsünk cipekedni? *kérdi Bite, Sam csak néz ki a fejéből mintha ott sem lenne, igazán elvont figura*
   
|
-Ne aggódj,első dolgom lesz megkeresni ha Zoy már jobban lesz!És amint megtaláltam őt és a kis új barátnőjét nem teszik zsebre amit kapnak!*Fortyog Cloey aztán megenyhülve felsóhajt.*-De talán jobban lesz ha meglátja a gyümölcsöket,elvégre imádja őket.*Mosolyog aztán megtorpannak mindketten a kiskölyök láttán.Trikszy és Cloey egymásra pislognak.*
*Trikszy kedvesen a fiúra mosolyog.*-Én Trikszy vagyok, ő pedig Cloey ő meg...
-Chiko vagyok!*Mutatkozik be magától a kislány boldogan.De persze közben ott csócsálja az almaszerűséget a kezében.Már nemigen emlékeztet almára,de egykoron az volt.*
  
|
*A kiskölyök figyelmes lesz a hangokra, körbe kémlel, majd megpillantja a lányokat, farkincája táncot jár, tetszik neki a leifjabb teremtés. Chibi nagyon fiatal, talán egykorú vele, így megörül a dolognak, ők csak amolyan hologrammok,kivetített képek, de ugyanúgy éreznek, ugyanúgy van múltjuk, azaz inkább csak amolyan beléjük táplált adat, de ezeket ők nem tudják, testvéreknek hiszik magukat, s úgy tudják felégett a házuk amikor ők nem voltak otthon, és szüleik belehaltak* - Látjátok őket? Látjátok? *csipogja Chibi, Sam valahogy csak a távolba néz mintha nem is a lányokat fgyelni, Jake és Bite szeme megakad Cloeyn, igazán szépnek találják*
- Hogy ne látnánk? *ad egy kokit a kölyöknek Jake a hangoskodásért*
- Naaaa! *rikkantja, majd megindul a lányok felé...
- Chibi.... *szól utána Bite, de már késő*
- Sziasztok! *ugrik a lányok elé a zöldhajú* - Az én nevem Chibi, ti kik vagytok? *lelkendezik*
|
*Cloey éppen egy teli,kézileg készített,gyümölcskosárkában viszi éppen 2 testvére társaságában táboruk felé az ennivalót.Chiko néha el-elcsen egy gyümölcsöt a kosárból amin Trikszy csak nevet,de Cloey nemtetszését fejezi ki félhangosan amivel legkissebb huguk nem is törődik.*-Chiko,maradnia kellene elégnek hogy mikor tovább megyünk nek elljen megint órákat gyümölcs utána szaladgálni!*Hallatszik a fák közül a lány hangja.*
-Nem is értem mér vagy ilyen...Zoy egy falatot nem eszik,én meg még növésben vagyok szóval nekem kell.Ti meg úgy is kibírjátok elég étel nélkül is...*Válaszolja a kislány kuncogva.*
-Hagyjátok már abba,Cloey te meg ne aggódj.Úgy is lesz elég mire továbbmennénk.Ha mást nem is,legfeljebb elviszem Zoy-t gyümölcsöt szedni.Úgysem nagyon mászkál el sehová mióta...*Sóhajt Trikszy.Mindeközben körülöttük Lio békésen sétálgat.*
|
*Várja hogy mi lesz, és örül neki, hogy nem maradt a nyomasztó, szomorú hangulat.* -Keressük!- *Mondja, és követi. Fogalma sincs merre megy, de követi, mert az öccse, és ragaszkodik hozzá... mert van valakije. És tényleg nem zavarja, hogy szülei már nincsenek, teljesen megérdemelték a halálukat... csak ne a fiatal Kizuatonak kellett volna megtennie. Ez így egy kicsit rossz, hisz már így is annyi mindenen mehetett valószínűleg keresztül.*
|
*Kizuato fel sem fogja a szavakat, a lány valóban megbocsájt neki, akkor is ha gyilkos, akkor is ha tán ezer bűne van... elengedi lassan a lányt, s elmosolyodik, már nincs keserűség a szívében, körültekint a tájon, szemei boldogan csillognak, ledobta bűneit, s most nem csak ő, hanem lelke is azabad lehet végre* - Köszönöm neked! Gyee keressük meg a bátyám! *invitálja s ezlindul az egyik úton*
|
*Thirrint váratlanul éri az ölelés, hiszen még szemét kinyitni se volt ijede. Kicsit meg is ijed, de aztán látja, hogy csak öccse az.* -Kizuto!- *Mondja meghökkenve a fiú nevét. Aztán megenyhül, és átöleli, szorsan magához szorítja.* -nem haragszom rád. Nem reméltem még ennyit se, hogy megtudjak valaha a családomról... Én előtte is árva voltam már... A lényeg, hogy te itt vagy nekem. Meg valahol a bátyám.-
|
*A kínos csend amit belül érzett, sokkal fájdalmasabb volt, mint a seb az oldalán, hírtelen a lánnyal szembe nézett, már nem tudta tovább tartani titkát* - Én voltam... én öltem meg őket... *utal szüleire, s hírtelen átkarolja nővérét, olyan mint egy síró kölyök aki csak a nyalókáját vesztette el, s most azért pityereg. * - Bocsáss meg nekem... sose fogod megismerni őket... sajnálom, hogy téged is árvává tettelek... *nyüszörgi*
|
-Jó, hát biztos éhes volt, vagy egy kis desszertet még elfogyasztott volna.- *Mosolygott, megállva mellette.* -A ruhám?- *Lenéz, most látja csak milyen szépen tépte a nagy sietség hevében.* -Ööö hát igen, jobb dolgot nem nagyon találtam.- *Most kilátszik a térde is belőle, annyira nem zavarja. Inkább ő is körülnéz, de fák mindenfele akadnak úgy igazából. Behunyja a szemét, és a szelet hallgatja. Levelek sustorgását, nem csak pár fán, hanem egy egész erdőét. Még úgy nem nagyon próbálkozott vele, de ez most úgy jött ötletnek.*
|
- Igen... békésen falatozott volna belőlünk... XD De végülis te vagy az idősebb, lehet hogy igazad van! /nyújtott nyelvet pimaszul, s sebére tette a kezét, amikor megpillantotta, hogy a kötés a nőstény ruhájából való* - Szétszaggattad miattam a ruhád... *jegyzi meg* - Merre menjünk tovább? Vajon hol lehet az az erdő? *tanakodik hangosan*
|
-Azért nem tudom melyik a jobb.- *Követte kissé lemaradva.* -Lehet hogy a kavics csak békésen falatoztt épp mikor megzavartuk, és egyáltalán nem akart minket megenni. Békés jószágnak tűnt. Olyan sziklalelkűnek.- *Billentette oldalra a fejét.* -Min gondolkodsz?- *Kérdezte kíváncsian, és ő is elhagyta a sziklásabb részt. ~Ezt a helyet is kerülni kell.~ könyvelte el magában a dolgot.*
|
- Inkább mint hogy kőtömbök vacsija legyek! *nevetett fel, szinte kacagott, szép lassan kiértek a terület végére, ott megállt, s csak nézte az elterülő messzeséget, hajába bele bele kapott a hűsítő szellő, s megborzolta bundáját is, ahogy így állt eltűnődött a múlton, a jelenen és a jövőn is... vajon mit tartogat neki a sors? Nem tudta. csak azt, hogy már nem fél szembenézni sorsával, s mindenképp megvédelmezi majd a családját ^^*
|
*Thirrin kimászik utána.* -Hé ne szaladj!- *Szól utána, bár igyekszik utolérni, így ő is fut. ~Na ez nem volt valami határozott.~ Gondolja.* -Nem kéne, a végén még megint elvérzel.- *Mondja két levegővétel között, és lassít.*
|
- Nem tesz semmit! *húzza fel magát a nyílásig és kisandít rajta, hogy nincs e elleség a közelben. sok szikla van közöttük, de nem tudja, hogy ezek élnek e vagy sem, inkább gyorsan kipattan és segít nővérének is, ha tud és ha kell ^^ - Most pedig futás! *s ha Thirrin is el kezd futni akkor ő is csak jobban szaporázza lépteit*
|
-Akkor jó.- *Mondja, bár azért vannak fenntartásai.* -Hát ha maradunk az nagyjából olyan, mintha várnánk mikor bukkan fel újra.- *Mondja, és nézi a felajánlott kezet. Majd elmosolyodik, és elfogadja a segítséget. Minden gond nélkül feláll, és megkönnyebbül. Érdekes is lett volna, ha a tulajdon öccsétől is fél...* -Köszönöm.-
|
- Ohh el is felejtettem... szerintem már semmi baja... induljunk talán? *érdeklődik, már jobban érzi magát, ki tudna kecmeregni innen, de még egy ilyen lénnyel nem akar találkozni az biztos. Lassan feláll és kezet nyújt a lánynak, hátha most elfogadja és ki tudnak keveredni innen*
|
-Szerintem is.- *Mondta felsóhajtva, goy ennyi elég is volt. Jobban nem szívesen ment volna bele a dolgokba... a szörnyű emlékeibe amik még mindig kísértik.* -Az oladlad hogy van?- *Jut hirtelen eszébe, és kíváncsisággal vegyes aggodlaommal néz rá.*
|
*Kizuato nem szólt semmit csak hallgatta a lányt, csendbe burkolózott, édes csendbe.... s csak nézte, hogy min mehetett keresztül, nem tudta elképzelni, hogy valaki bántani merészeli, a kandúr most magán kezdett gondolkodni, mennyi mindent megjárt már.. és még csak 14 éves... bántották, uralmuk alá hajtották, megalázták, kínozták, dolgoztatták... kölyök kora óta... most mégis valahogy jobban sajnálta ezt a törékeny teremtést* - Azt hiszem ezt a témát is átbeszéltük! *mosolygott végül keserűen, már maga sem tudta, hogy min*
|
*Thirrin a fiúra nézett. Az öccse... tudatosította magában újra, máshogy is tekintett rá, mint korábban. Furcsa érzés is volt egyben számára.* -Egy férfihoz. Egyedül volt. Azt hiszem eleinte minden normális volt. Én pici voltam, ő meg tanított, nevelt, hogyan viselkedjek, mint hogyan kell csinálni. Megtanított aztán főzni, mosni takarítani, mindenre... hogy aztán minden munkát helyette végezzek. Onnantól, hogy tudtam valamit, nem volt kérdés, hogy az az én feladatom. Ha nem csináltam meg, vagy nem jól, akkor megvert.- *Mesélte komoran.* -Igen... sokat bántott.-
|
[821-802] [801-782] [781-762] [761-742] [741-722] [721-702] [701-682] [681-662] [661-642] [641-622] [621-602] [601-582] [581-562] [561-542] [541-522] [521-502] [501-482] [481-462] [461-442] [441-422] [421-402] [401-382] [381-362] [361-342] [341-322] [321-302] [301-282] [281-262] [261-242] [241-222] [221-202] [201-182] [181-162] [161-142] [141-122] [121-102] [101-82] [81-62] [61-42] [41-22] [21-2] [1-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
