|
Témaindító hozzászólás
|
2006.06.27. 14:44 - |
Itt a fény megannyi darabra törik a törhetetlen üvegű leveleken. Minden színpompában úszik. Ideális búvóhely is lehet akár, vagy vadászmező, netán romantikus percek okozója.
|
[1160-1141] [1140-1121] [1120-1101] [1100-1081] [1080-1061] [1060-1041] [1040-1021] [1020-1001] [1000-981] [980-961] [960-941] [940-921] [920-901] [900-881] [880-861] [860-841] [840-821] [820-801] [800-781] [780-761] [760-741] [740-721] [720-701] [700-681] [680-661] [660-641] [640-621] [620-601] [600-581] [580-561] [560-541] [540-521] [520-501] [500-481] [480-461] [460-441] [440-421] [420-401] [400-381] [380-361] [360-341] [340-321] [320-301] [300-281] [280-261] [260-241] [240-221] [220-201] [Korábbi]
*Nantan mióta találkozott Yahtoval, egyszerűen nem tudott düllőre jutni vele kapcsolatban, szereti Atsuit, de ő mostanában sehogy sincs vele, Natane is megnőtt lassan, jár és beszél is, mégis a gyereknevelésben Atsui nem vállalt valami hatalmas szerepet, nantan elkeseredett küzdelmet hívott a magánnyal, így egy este "kislányával" a karjaiban kiszökött a huga és a többiek életéből, nem vitte magával Sarasat sem, úgy gondolta jobb itt neki a többiekkel együtt*
 
|
- Mit szólnál ha körülnéznénk a kastélyoknál, ott pompás kastélyok épültek és gazdátlan helyek tehát nyugodtan oda mehetünk ha érdekel... nem szeretnék nélküled dönteni *ahogy Myr átkarolja átjárja valami furcsa, régen nem látott érzés, nem tudja mi ez de kellemesen hat és simogatóan dorombol fülébe a nőstény selymes hangja* - Vagy esetleg nézzünk más helyet? Mi érdekelne leginkább?
|
*Nem éppen erre a válaszra számított. Kicsit elhúzza a száját. A második mondat viszont már jobban testzett neki.* Én szeretem a szabadságot...de már pár évnyi vándorlás után ideje lenne egy kicsit megpihennem. Igen, azt kívánom, hogy még ma keressünk egy otthonos helyet. Hol kezdjük? Nem ismerem ezt a helyet....vagyis lehet, hogy ismerem, de arra már nem emlékszem. Mutasd az utat * Karol bele Yamába* És mondd csak hogy találkoztunk?
|
- őőő... *lapítja le füleit, majd ismét felugranak* - Mi ott lakunk ahol akarunk! *mondja aztán folytatja* - De ha akarod, természetesen kerítünk magunknak otthont! *helyesel fejével is* - Csak kívánnod kell és ha tudom hát megadom neked azt amit kívánsz!
|
A kivétel erősíti a szabályt. Itt én vagyok a kivétel.* Néz a szemébe aztán a földre.* A nem rossz nekem nem elég. Ha lenne is gyerekem akkor is csak tökéleteset adnék neki mindenből. De nálam nem lenne jó helye. És biztonságos otthon sincs ahol felnevelhetném. * Talán egy kicsit túl sokat mondott, de úgy érzi megbízhat benne.* Tényleg. Te... vagyis mi hol lakunk? *Néz kérdőn Yamanekora*
|
*Yama fülei lekonyulnak, s nem néz a lányra* - Szerintem pedig nagyon is jó anya lennél... honnan tudod egyáltalán ha még nem is próbáltad? Minden nőstényben megvan az anyai érzés, ösztön... szerintem nem lennél rossz anya *mondja az utolsó szavakat már a lány szemeibe nézve* - De ahogy akarod... *mosolyodik el* - A lényeg, hogy már velem vagy...
|
*Yamaneko viccétől egy pillantra leáll a szíve és elsápad. Aztán mikor kiderül, hogy nincsenek egy hatalmasat sóhajt. * Ha azt akarod, hogy halálra rémüljek akkor jó úton haladsz. *Mondja a kandúrnak. Kicsit furcsa neki, hogy ennyire közeledik hozzá, de megpróbálja megszokni.* Én, mint anya? Soha! Nem értek én a gyerekekhez. Csak szenvednénk mindketten a sírásától. Még belegondolni is szörnyű.
|
*Yama meglepődik Myr gondolatmenetén, majd amikor a kérdéshez ér, elpirul és Myr szemeibe néz* - De van egy tucat! *nyújt nyelvet majd átöleli a lányt és dorombol neki* - Nincsenek... még... *teszi hozzá és nagyon reméli, hogy a lány nem sértődik meg érte, igazából fogalma sincs, hogy mit tegyen, mihez kezdjen* - De ha akarod lehetnek!
|
* Yamaneko ajánlata megfontolandó. Vissza akarja kapni emlékeit és ezért kész vállalni minden áldozatot. Igazából nem is lesz neki olyan nagy áldozat, mert egy kicsit már megkedvelte a fiút. Tetszik neki a kitartása.* Rendben, elfogadom *Válaszol aztán eszébe jut egy kérdés* Ugye gyerekeink nincsenek?
|
- Van egy gazdám... Hakuronnak hívják és nagyon gonosz... ő volt az, aki rá kényszerítette a hatalmát... a nyakörv azt jelképezte, hogy az övé vagyok, a szemüveg az elvakításhoz kellett, hogy jobban lássam a rosszat... de hidd el Myr... te megváltoztattál, érted érdemes élnem, adj nekem egy esélyt, próbáljuk meg, ha nem szeretsz belém... feladom... de ha vissza kapod az emlékeidet, nem mondok le rólad! *nézett mélyen a macskanő szemébe*
|
*Nao Miya visszahúzódva, a fák mögül figyeli egy ideig az eseményeket, Aztánúgy dönt, elmegy inkább megkeresni a nővérét. Már biztos aggódik érte, mint mindig. Kicsit sajnálja, hogy most elmegy, és itthagyja a többi macskalényt, d azért elindu. Útközben úgyis találkozik majd másokkal, egalábbis reméli.*
|
Az igaz, hogy őrültnek gondoltalak először, de... lehet, hogy van benne igazság amit mondasz * Szóval meg végre a lány* Emlékszem valamire. *Aztán feleveníti magában annak az alaknak a képét akit látott* Egy fiúra emlékszem aki nagyon hasonlított rád, de valahogy mégis más volt. Szemüvege volt és a nyakában egy furcsa nyakörv-szerű dolog lógott. A hangja ugyanaz volt.... És ő is Myrnek szólított *Meséli Yamának*
|
*Sarasa vidáman játszogatott a kis tigrissel aztán mikor már kifáradt Yume keresésére indult és reméli hogy meg is találja.Mikor megtörtént a megtalálás kiváncsian nézett rá.*-Akkor elkezdünk tanulgatni?*Kérdezte mosolyogva.*
*Juki ezzel együtt Sohnot nézegette kék szemeivel és kicsit nagyobb mancsaival a farkát kezdte birizgálni.*
 
|
- Sokat változik a világ! *jelentette ki, majd eresni kezdte testvérét, valamely fokon mardosta a bűntudat, de nem tehetett semmit az új természete ellen. Ukyio nagyon magányos volt Shikyo nélkül, így nagyon magába zárkózott lett, most hogy Shikyo vissza tért és így viselkedett, talán mégjobban az lett, Shikyo nem értette, hogy miért*
|
-Ha elfelejtetted volna te is ilyen nyávogó szőrcsomó voltál egykoron,attól hogy te is ilyen szívtelen lettél semmi jó nem származott belőle!*Nyújtotta ő is vissza a nyelvét aztán Jukival az oldalán elindult Ukiyohoz játszani.*
|
- Ugyanmár, a játék butaság, inkább fejleszthetnénk az erőnket, nem pedig elpazarolnánk a drága időt... *jegyeze meg miközben továbbra is csak ült ott* - Annyira unalmas itt minden! Sokkal jobb volt amíg távol voltam innen, távol ettől a sok nyávogó szőrcsomótól! *nyújtott nyelvet Sarasara*
|
*Sarasa és Juki boldogan játszottak viszont.Most egy kis idő múlva észrevette Shikyot ülni a teraszon és a kis fehér tigrissel a nyomában odasétált hozzá.*-Gyere már játszani!*Kérlelte.*
*Juki érdeklődve bámulta Chimeit,nem mintha félne tőle de nem sűrűn lát ilyen állatot.*
|
*Shikyo kinnt ült a teraszon, lábát lelógatta és próbálta elfoglalni magát, Ukyio hiába hívta játszani nem akart menni, pedig régen sülve főve együtt voltak ikertestvérével, most viszont ez nem tetszett neki, megszokta már a saját kis világát Chimeiel és nem akart vissza szokni*
|
*Akuma teljesen mozdulatlanul tűrt mindent,nem volt már ki miatt elszökni,lázadni hogy őt szereti hisz már nem is él...Nem érdekelte mit csinálnak vele,egy gyilkost először nem árt ha megkínoznak mielőtt megérzi mit élt át az áldozat.De már várta a percet mikor a másvilágon várja ítéletét.Nem félt a haláltól,nem félt már semmitől...*
|
*Amikor a kandúr kielégítette vágyait, összekötözte a lányt, hogy véletlen se tudjon menekülni, majd felkapta és búvóhelyére ment vele, ahol tovább kínozhatja és persze kielégítheti magát akkor 5 percenként is ha úgy kívánja, a lány már nem ellenkezett, úgy érezte, hogy mostmár végleg megkaparintotta*
|
[1160-1141] [1140-1121] [1120-1101] [1100-1081] [1080-1061] [1060-1041] [1040-1021] [1020-1001] [1000-981] [980-961] [960-941] [940-921] [920-901] [900-881] [880-861] [860-841] [840-821] [820-801] [800-781] [780-761] [760-741] [740-721] [720-701] [700-681] [680-661] [660-641] [640-621] [620-601] [600-581] [580-561] [560-541] [540-521] [520-501] [500-481] [480-461] [460-441] [440-421] [420-401] [400-381] [380-361] [360-341] [340-321] [320-301] [300-281] [280-261] [260-241] [240-221] [220-201] [Korábbi]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
