|
Témaindító hozzászólás
|
2006.06.27. 14:36 - |
Különös hely ez. Lebegő kövekkel tarkított part, fel-felcsapó tengervíz, melyben ehető vizilények találhatók. Egy holdja és egy kicsi aszteroidája van, melyeknek köszönhető az apály és dagály váltakozása.
|
[1456-1437] [1436-1417] [1416-1397] [1396-1377] [1376-1357] [1356-1337] [1336-1317] [1316-1297] [1296-1277] [1276-1257] [1256-1237] [1236-1217] [1216-1197] [1196-1177] [1176-1157] [1156-1137] [1136-1117] [1116-1097] [1096-1077] [1076-1057] [1056-1037] [1036-1017] [1016-997] [996-977] [976-957] [956-937] [936-917] [916-897] [896-877] [876-857] [856-837] [836-817] [816-797] [796-777] [776-757] [756-737] [736-717] [716-697] [696-677] [676-657] [656-637] [636-617] [616-597] [596-577] [576-557] [556-537] [536-517] [516-497] [Korábbi]
*Másnap reggelre teljesen felhólygosodik a bőre, zihál, láz égeti, nem is ébred fel, csak forgolódik a rémálmok tömkelegétől és teste is megrándul néha... önkívületi állapotban van, néha fel felüvölt és visszacsuklik*
|
*Kokoro felveszi amikor elalszik, elviszi az egyik barlangba, leveleket gyűjt és abból fabrikál neki egy ágyféleséget* - Jó éjszakát... *húzódik a barlang másik oldalához, fejét a falnak dönti és lassan álomba merül, viszont teste lüktet...*
|
*Kezd elege lenni,elgyengülni,fel akarja adni,úgy érzi nem bírja.Sírna is,bizony,ha nem foglalná le ennyire a gyógyszer.Végülis úgy 5 perc után kezd enyhülni a fájdalom,csillapodik rászkódása..még öt perc és a szervezete teljesen megnyugszik.Bújik Kokorohoz,mint egy kisgyerek,mert hát az is,csak éppen talán most ismeri be először gyerekes jellegzetes viselkedésével.Félt.De még mennyire,hogy félt.A halál,csak egy másik kezdet.Amint meghalunk,kiszakad a lelkünk a testünkből,s idefenn várakozik,míg rá nem talál a halál hírnöke,a híres kaszás,évek,évezredek vagy századok múltán,s teremti halottá,mostmár ténylegesen,véglegesen.Ismeri ezt.Elmondták egyszer neki.És félt ettől.Utálja beismerni,de rettegett.Kisebb sokk is érte.És ami a legfontosabb: mostmár tényleg utálja a vizet...ám az,hogy itt van a földön testestüllelkestül,előtte van Kokoro,érez,lát,hall,szagol,tapint megnyugtatja,s lassacskán új,békés,pihentető álomba ringatja.*
|
*Kokoro fölé hajol, megfogja homlokát* - Megy le a lázad... bírd ki egy kicsit, ne aggódj, már rendben leszel, hamarosan múlik a fájdalom... legalábbis nagyon remélem! *húzza kicsit magához * - Fázni nem fázol?
|
*Fájdalomra ébred.Rázza a hideg.Fáj..mindene...lebnult izmait mintha késsel döfködnék,szíve nyilall.Hat a gyógyszer,de hogy...akkor már inkább választaná a méreg álomba ringatását.Halk nyöszörgéssel adja jelét annak tudatán kívül,hogy magához tért...de hogy meddig?Kaparászik,izmai megfeszülnek,füleit hátracsapja.A szeme a semmibe mered és tárva nyitva.*
|
- Itt lemoshatjuk magunkat... *szagolja meg magát* - pff... oké nem baj ha cikizel, csak ébredj már fel végre, mert hallani akarom azt a rikácsoló, hencegő, nagyravágyó hangod! *fekteti le egy kisebb sziklára, ő maga pedig lemosakszik, de a szag még mindig nem tűnik el testéről, sőt puha és érzékeny bőrán apró foltok jelennek meg, de ezekről nem igaán vesz tudomást.*
|
*Ahito a lányra mosolyog.*Ugyan,nem zavar.*majd megfogja a lány kezét.*Gyere,meglessük azt a kastélyt.Biztos tetszeni fog.Fiúk ne maradjatok le!
=Örülj neki,hogy mondtam valami kedveset.Nem mindenki kap ilyet tőlem!Vedd megtiszteltetésnek.=
|
- Azt hiszem még nem láttam... vezess! - mondja mosolyogva, majd megfogja a fiú kezét - zavar? - kérdi hátha a fiúnak ez kényelmetlen, el is kapja a kezét - Ne haragudj!
= Rossz? Hmm... - morog kicsit - Na de jó se! - nevet, majd ő is megindul
|
Nem gond.A lényeg,hogy jól vagy.Láttad már a kastélyt?*érdeklődik a kandúr és megfogja Kisara kezét.*Nincs messze.*majd Morkra néz.*Jöttök Ti is?
=Szerintem is nyálas.Hihetetlen,hogy egyetértünk mostanság.Nem is vagy olyan rossz.=*majd gazdájára néz.*=Még szép,hogy megyünk!=
|
- Sajnálom... még sosem fordult elő velem...
= Lehet, hogy csak átmeneti amnézia volt...
- Nem tudom... tényleg sajnálom... - pirul el kicsit - Menjünk most oda ahova te szeretnél!
= Ugyan, én sem úgy értettem ám, hogy párt keresni... az eléggé nyálas... brrr... kiráz a hideg... csakhogy majd megértem, hogy mi a jó ebben az egészben... talán
|
Az előbb nem tudtad,hogy ki vagy,Silver kicsoda és azt sem,hogy én ki vagyok!De ez már a múlt.Mihez van kedved?*érdeklődik a kandúr.*
=Viccelsz?Én soha nem fogok párt keresni magamnak.Nem illene hozzám.=
|
Kisara bele néz a kandúr szemeibe - Vicc? Miről beszélsz? - kérdi egy kicsit hülyén érezve magát - Ne haragudj, hogy azt mondtam rád... csak úgy kijött...
= Hát én sem, de azt hiszem még lesz időm megérteni, előttem van még egy csomó idő... hacsak valami közbe nem jön!
|
*Mikor Kisara száját elhagyja a hülye szakszó kicsit meglepődik.*Akkor ez csak egy vicc volt?Szórakoztál?Hülyére izgulom magam és egy vicc volt?*döbben le a kandúr.*
=Nem tudom,hogy mire jó.Ezekhez a dolgokhoz nem értek.=
|
- Hülye! - modja és kicsit gúnyosan, de mosolyogva félre húzza száját, majd Ahitot maga felé húzza és ajkuk újból össze ér - Miért ne emlékeznék rád? - hagyja aba kicsit, majd újból megcsókolja
= Úgy látszik ez hatott... a csók mindenre jó?
|
A mocsárnál sétáltunk mikor megtámadtak minket.Aztán megcsókoltál és elájultál én pedig idehoztalak,hogy meggyógyítsalak.Tudod Kisara szeretlek és mindent megteszek,hogy emlékezz!
|
A lány szemei kitágulnak, de úgy adja át ajkát Ahitonak, mint korábban, amikor pedig vége szakad kérdőn néz a kandúrra - Mi történt velem?
|
*Ahito egy hatalmas levegőt vesz,majd Morkra néz.*Mit tegyek,hogy emlékezzen?*néz kérdőn a madárra,majd a sárkányra.*
=Amnézia.Semmi kétség efelől!Én arra gondoltam,hogy vigyük el egy olyan helyre ahol járt már és hátha előjönnek a régi emlékek.Mit csinált legutóbb?
*Ahito elmélyült a gondolataiban,majd eszébe jutott.*Megcsókolt!*majd odahajolt hozzá és megcsókolta.
|
- Mi? A sorsunk? Én még csak soha nem is láttam ezt a szürke valamit!
- Én sárkány vagyok Kisara és ezüst színű! - próbálja magyarázni, de egyre jobban aggódik
- és miért hívtok így? Én... én... mégis ki vagyok én?
|
*Ahito meglepődik a lányon.*Kisara én vagyok az!Ahito!*majd a sárkányra néz.*Ő Silver,a sárkányod!Tudod,egy a sorsotok...
|
- Eressz! Ki vagy te? Mit akarsz tőlem? - félelem csillan meg szemeiben
= De Kisara... - reül elé Silver - Ő Ahito! Megmentett téged!
- Ez... mi ez az izé és mit akar tőlem? - ordibálja Silverre mutatva
|
[1456-1437] [1436-1417] [1416-1397] [1396-1377] [1376-1357] [1356-1337] [1336-1317] [1316-1297] [1296-1277] [1276-1257] [1256-1237] [1236-1217] [1216-1197] [1196-1177] [1176-1157] [1156-1137] [1136-1117] [1116-1097] [1096-1077] [1076-1057] [1056-1037] [1036-1017] [1016-997] [996-977] [976-957] [956-937] [936-917] [916-897] [896-877] [876-857] [856-837] [836-817] [816-797] [796-777] [776-757] [756-737] [736-717] [716-697] [696-677] [676-657] [656-637] [636-617] [616-597] [596-577] [576-557] [556-537] [536-517] [516-497] [Korábbi]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
