|
Témaindító hozzászólás
|
2006.06.27. 14:31 - |
Az örök hó birodalma ez, ahol néha fogvacogtatóan hideg van, hol zord szél, de olyan is előfordul, hogy minden csendes és békés.
|
[880-861] [860-841] [840-821] [820-801] [800-781] [780-761] [760-741] [740-721] [720-701] [700-681] [680-661] [660-641] [640-621] [620-601] [600-581] [580-561] [560-541] [540-521] [520-501] [500-481] [480-461] [460-441] [440-421] [420-401] [400-381] [380-361] [360-341] [340-321] [320-301] [300-281] [280-261] [260-241] [240-221] [220-201] [200-181] [180-161] [160-141] [140-121] [120-101] [100-81] [80-61] [60-41] [40-21] [20-1]
= Mi a baj lány? = Tenpa Zoy lábának dörgölőzik. = Csak nem szomorú vagy? Vagy más baj van? = próbálja mosolyra deríteni.
- Tenpa azután érdeklődik, mi a bajod. - fordul oda Takumi. - Szomorú vagy-e vagy más miatt ülsz így. - fordítja le a macskája szavait.
- Te megérted őt? - sértetten elfordul Samuitól, majd mosolyogva nézi a kis fekete cicát Mina.
- Persze, az én macskám. - figyeli, ahogy Tenpa dörgölőzik Zoyhoz. - Tanítsd a húgod, ne neveld. Utóbbira már nincs idő és nem is a te dolgod.
- Mibe nyávogsz?! - Samui ismét felkapja a vizet és Takumi elé kerül.
- Tanácsot adok. Mina ahhoz már elég nagylány, hogy eldöntse, mit akar, merre akar menni és hogyan. Nevelni a szülőknek kell, nem a bátyóknak.
- Ne oktass ki!
- Látom, nem bírod, ha valaki segíteni akar. - néz a jég hideg szemekbe teljesen nyugodtan és félelmet, riadalmat nem ismerve.
  
|
Zoy kicsit összezavarodott.Magához húzta a térdét és rátette az állát.
|
= Már azt hittem, lefejezed a fiút. = sétál gazdájához kuncogva Tenpa.
- Nyugi, ok nélkül nem fejeztelek volna le. - mondja a forrófejű fiúnak.
- Ne beszélj többet így a húgommal.
- Még megvéded?
- Igen.
- Jó bátyja vagy. - biccent neki elismerően, majd a még mindig ijedt Minakora emeli tekintetét. - Egy kandúrnak szégyen, amit tettél. Tiszteld.
- Én csak meg akartam akadályozni, hogy összeugorjanak Heloqannal. - az említett fiút is elengedi.
- Ne avatkoz harcba. Két kandúréba meg pláne ne.
- Megmondtam. - tetszik Samuinak, hogy Takumi helyre teszi a dolgokat. Még nem felejtette el, hogy Heloqannak jön egy szájtöméssel, de most Takumi picit előrébb került.
|
Zoy kedvesen kuncog a fiún de amint a fiú kardot ránt egy lépést hátra tesz és falfehér lessz amint a fegyver visszakerült a normális helyére megnyugodott.Odasétál samui mellé és leül a földre.
|
- Tenpa kellően barátságos, hogy simogasd. Neked persze nem adom, de lehet veled, ha akar. - lerakja a macskát, majd kardot ránt. Mina ijedten ugrik hátra. - Eloldod, vagy levágjam róla? - hideg tekintettel néz a lányra, aki valósággal megmerevedik. Samui csak döbbenten figyel, szólásra neki se nyílik a szája. - Nos? - megemeli a kardját, amitől még a fekete fiú is megijed. A szálak azonnal lazulni kezdenek, majd eltűnnek. - Helyes. - visszahelyezi a hüvelyébe a fegyvert. Samui feláll, majd méregetni kezdi Takumit.
|
-Nekem sosem lehetett pedig mindig szerettem volna!-Mondja mosolyogva.
|
- Ezek szerint, szereted a cicákat. - leguggol macskájához, hogy kezeibe vegye, majd újból feláll.
= Én is szeretem, ha simogatnak. = dörgölőzik Takumi állának, mire a fiú cirógatni kezdi a kis lényt
- És mikor engedsz szabadon? Úgy érzem magam, mint egy megkötött véreb. - sértetten hátra húzza füleit a fiú.
- Olyan is vagy. - mondja neki húga és újból nevetni kezd.
|
Zoy barátságosan végigsimít a cicán kedvesen majd a fiúra néz.-Olyan édi a cicád-Mondja felállva a cicától.
|
Tenpa ijedten bújik gazdája lábai mögé, de aztán bátorságot merít és büszkén előlép. = Hát igen... édi vagyok. = parádésan lépdelve járja körbe Zoyt.
- Ettől persze mindjárt elszáll a kis micsoda. - enyhe mosoly jelenik meg száján.
= Kis micsoda, mi? = néz fel a fiúra, aki határozottan bólint egyet.
- Mikor oldozol el? - kérdi durcásan Samui. Már unja a hernyó életet és így megalázva érzi magát a többiek előtt. ~ Úgy látszik az új fiú mindjárt felkeltette az érdeklődést, majd a központjává vált. ~ morgolódik magában.
- Még nem. - mondja neki csendesen Mina, majd leguggol mellé és megsimogatja a bátyja haját. - Szeretnék bocsánatot kérni, amiért szórakáztam azzal, amivel kértél, hogy ne tegyem.
- S ezért a tettedért is száz évet kell várni, míg majd bocsánatot kérsz?
- Igen. Meglehet. - nevet fel angyalian Mina.
|
-Szia Takumi!Édi a cicád!-Mondja a cicához lépve Zoy.~De édi én is mindig szerettem volna!~Mondja magába.
|
~ Milyen barátságos. ~ jegyzi meg magában Takumi. - A nevem Fujiwara Takumi. - finoman biccent. - Ő pedig a társam, Tenpa. - néz le a dörgölőző macskára.
- És szerinted ez kit érdekel?! - csattan fel a hernyóként mozgolódó Samui.
- Bocsesz, próbálnám lenyugtatni. - vöröslik Mina arca a szégyentől.
- Nevetek? - nem törődve semmivel megkérdi.
- Minako az enyém. Ő a bátyám, Samui. Ő Heloqan, ő pedig Zoy.
- Ahha... - bólint lassan, hogy tudomásul vette.
|
Zoy mosolyogva integet a fiúnak.-Szia!-Köszön szelíden de aggódik Samuiért a kötelek miatt.
|
Egy kis fekete macska szagol be a bejáraton. = Két nőstény és két kandúr. = jelenti be gazdájának, aki kisvártatva félig betoppan a zugba. = Veszekednek. = méri fel a csillogó fonalakat, az ideges és feszengős tekinteteket. = Nem szeretem a veszekedést. = rázza meg füleit.
- Aloha. - köszön visszafogottan a szőke hajú idegen.
- Hát te meg ki az ördög vagy?! - üdvözli őt nem túl barátságosan Samui. Nem hökkenti meg az új fiút, sokkal inkább a két lányra emeli tekintetét.
- Szia. Bocs, kicsit forró a hangulat. - mosolyog zavartan Mina.
- Látom. - feleli tömören, majd elgondolkodón Tenpára néz, felhúzza egyik szemöldökét, majd a megkötözött macskafiút méri fel.
= Roppant harcias lehet. = Takumi lábának dörgölőzik. = Vajon itt egy egész háreme lehet a kandúrnak... = magában töpreng, amit csak gazdája hall, kicsit érdekes arckifejezéssel néz macskájára, majd megcsóválja fejét amolyan lemondóan.
|
Zoy csak csöndben halgatja a testvérpárt nem akar és nem is mer beleszólni nem szeretne tovább fej nélkül élni mert Samui vagy leharapná vagy leüvöltené neki.
|
- Kérdeztelek! - mordul Minakora.
- Én pedig nem fogok válaszolni. Nem érdemled meg.
- Atsui megérdemelné, mi?
- Igen.
- Akkor miért nem szaladsz hozzá és bújsz a kabátja alá?
- Mert azt akarom, hogy te is megérdemeld. - ezzel a mondattal sikerül elcsitítania Samuit.
|
~Én mér megtanultam két alkalommal!MIna csak most tanulja meg?~Kérdi gondolkodva de heloqant szemmel tartva de kicsit megrémült amint Samui kiabált.
|
- Nőstények ne avatkozzanak két kandúr harcába! Mikor tanulod már meg végre?! - elvesztve türelmét kiabálni kezd húgával, aki egy lépést hátrább lép.
- Vagyok olyan jó kandúrnak is. - peckesen kihúzza magát, majd cinkos mosoly jelenik meg ajkain.
- Mi-mi ez a vigyor? - kicsit lefagy benne a harag, s értetlen ijedség férkőzik helyébe, már amennyire lehet ilyen helyzetben.
|
-Azt én is elviselném!-Mondja ördögi mosolyal Zoy Heloqanre nézve.Kicsit utálta Heloqant amiért sértegette Samuit.
|
Nem hagyja, hogy Zoy kiszabadítsa a bátyját, mert most olyan, akár egy felbőszült vadkan, amint tud, nekimegy Heloqannak. Nagyon csodálkozik, hogy megpuhultak a szálak, nem is hisz ebben, inkább annak tudja be, hogy nem figyelt és ellazította a fonalakat. - Kérlek Zoy... - pillant a lányra. Nem akar harcot, azt akarja minél inkább elkerülni.
- Engedj el, Mina! - morogja Samui.
- Ígérd meg, hogy nem fogod bántani Heloqant.
- Nem bánom, betömöm a száját.
- Az öklöddel?
- Pontosan.
|
Zoy-t is megvágják a szálak de nem érdekli.A víz segítségével megtudta puhítani a szálakat és kiszsbadult és amint ez megtörtént kiszabadította párját is.-Ha lehet kérnem ezt többet ne csináld!-Mondja sebét fogva Zoy mérgesen.
|
[880-861] [860-841] [840-821] [820-801] [800-781] [780-761] [760-741] [740-721] [720-701] [700-681] [680-661] [660-641] [640-621] [620-601] [600-581] [580-561] [560-541] [540-521] [520-501] [500-481] [480-461] [460-441] [440-421] [420-401] [400-381] [380-361] [360-341] [340-321] [320-301] [300-281] [280-261] [260-241] [240-221] [220-201] [200-181] [180-161] [160-141] [140-121] [120-101] [100-81] [80-61] [60-41] [40-21] [20-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
