|
Témaindító hozzászólás
|
2008.07.21. 00:09 - |
Ez a terület csodálatos, egyetlen bökkenő csak az vele, hogy láthatatlan, védőburok veszi körbe amit Nantan és Yume emelt fel, és csak a tiszta szívű macskalényeknek van egyenes út ebbe a védett világba. Biztonságot nyújt mindenki számára, aki képes belépni.
|
[563-544] [543-524] [523-504] [503-484] [483-464] [463-444] [443-424] [423-404] [403-384] [383-364] [363-344] [343-324] [323-304] [303-284] [283-264] [263-244] [243-224] [223-204] [203-184] [183-164] [163-144] [143-124] [123-104] [103-84] [83-64] [63-44] [43-24] [23-4] [3-1]
*Sarasa is felkelt mikor Yume mozgolódott és felöltözött.*-Veled megyek!*VÁlaszolta határozottan Sarasa felkönyökölve.Juki az ablak alatt feküdt és hallotta a benti mocorgást.Két mancsa állt és belesett az ablakpárkányon.*-Nem mehetsz oda egyedül,lehet Kamiya és ott vna és kettőjük ellen félek kevés lennél!*Válaszolta felülve a lány.*
*Sasori végülis visszament a területre kóricálni,de konkrét célja nem votl csak most egyenlőre nem volt kedve Kamiyával szimpatizálni.Fáról fára ugrált,nem volt semmi dolga.Végül megállt egy ágon és elfeküdt rajta lábát lelógatva oldalt.*
  
|
*A fiú elengedte a lány kezét, majd felállt, s felöltözött, lassan, s mindent pontosan kimérve, majd felállt s egyenesen a lány szemébe nézett* ~ Attól mert kihalt belőlem a szellem és elvette a hangom, attól még meg foglak védeni, maradj itt... beszélek annak az idiótának a fejével... *szánta el magát* |
*Sarasa hideg kezének "megváltás" volt Yume keze.Örült hogy a kandúr vele van és már-már kezdett megnyugdni miután nem hallott több gondolatot Sasoritól.Fejében inkább az viszhangzott amit Yume mondott.A kandúrhoz simult és halványan elmosolyodott.*~Köszönöm...!~*Mondta magában fáradtan és elaludt végre.*
*Sasori mindeközben még lopakodott kicsit ide-oda keresve hogy hol juthat be de mivel látta hogy nincs szerencséje elment.*
|
*Yume felnyitotta egyetlen szemét, s ráfogott saját kezeivel a lányéra* ~ Cssssssss Sarasa nem lesz semmi baj... veled vagyok, mindig itt leszek, nem hagyom bogy akárki is bántson... *üzent neki, s egyik kezével szorosan magához húzta a nőstény testét, átfogta derekát és dorombolt neki lágyan* |
*Sarasa még mindig nem aludt csak halgatta Yume szuszogását.A kandúrhoz bújva pihengetett tovább de lassacskán elnyomta az álom őt is.*
*Sasori nem nyugodott bele a dolgokba hogy Kamiya mellé szegődött.Valahol zavarta a dolog de így nem kell félnie hogy idő előtt meghal a fiú keze által.Lopakodva somfordált faágról,faágra a pajzs közelében de nem ment be mert már elfelejtette merre lehet bemenni.Piros szemeivel gyanúsan kémlelgetett mindefele.*~Fenébe is..~*Morgott magában.*
*Sarasa megérezte a fiú jelenlétét a közelben a gondolatai alapján.Mikor észrevette a gondolatok végett szemei felpattantak és keze jéghideg lett,ami Yume-nak nem lehetett kellemes mivel a melkasán tartotta Sarasa a kezét.*-Itt van...*Suttogta halkan és talán kicsit rémülten is.*
|
*Amikor már kipihente magát, és úgy érezte fel tud kelni, kicsit négykézlábra emelkedett, s oldalra feküdt a lány mellé, végig simított puha haján, elfogata az álmosság, átölelte a lányt és lassan elaludt* |
*Sarasa is élvezte minden percét az együttlétnek s mikor a kandúr elment ő is,abban a pillanatban úgy érezte hogy csak ők vannak a földön és senki más,semmi más nem létezik.Neki is minden ereje elszállt és csak feküdt Yume-t magához ölelve.Halkan szuszogott a fiút ölelve.Boldogságérzete megint teljes volt.Lehunyta a szemeit és úgy szusogott de igyekezett most még nem elaludni.*
|
(18+) *Yume érezte, hogy nincs baj ezért tovább tevékenykedett, kényeztette a nőstényt, s minden percet boldogságnak élt meg* ~ Rendben... *felelte gondolataiban, s gyorsítani kezdett, izgalma a tetőfokra ért, s kitört mint egy vulkán, de akkor úgy érezte minden ereje elvész, s lihegve hullt a lányra, s pár pillanatig rajta pihegett* |
(18+) *Sarasa bátran csókolt vissza a kandúrnak,eddig amikor együtt voltak mindig félénkes volt,nem bízott magában.*-Levágom én majd neked..*Mosolygott halványan elpirulva.Mikor a furcsa formákat rajzolták a testére csak nyökögött párat aztán felkészült az eddig járt "tánc" fénypontjára.Érthető volt számára Yume óvatossága és örült is neki,Kamiya után...-Jóh...deh egyenlőre...nem fáj...*Suttogta szenvedélyesen.Félt hogy az eddigi rosszak után fájni fog minden egyes másodperce de nem,élvezte.Hangot is adott neki de perszre mértékkel hisz csak nyögött és sóhajtozott.Háta is ívbe görbült és átfogta a kandúr nyakát.*
|
- Értem... *feleli, s igen érti a dolgot, de nem akar nagyon belemélyedni a témába, így inkább a másik kérdésre felel* - Apa nem nagyon tanított nekem semmit... ő inkább mesélt nekem, mint énekelt... ha lenne anyukám, ő biztos énekelt volna nekem *sóhajtott fel* - Egy ideig én azt hittem, hogy Halona az anyukám, de rájöttem, hogy nem... ő csak a lányok anyukája...és én nekem nincs is... *ölelte magához mégjobban a plüsst* - De lehet, hogy Atsui az anyukám mert apa mindig sokat mesélt róla... majd megkérdezem tőle... *bólogatott a lánynak* - Énekelsz nekem akkor valami szép dalt?
*Nantan szemei teljesen felpattantak, s bár gyenge volt, végig kapaszkodott és csúszott a falon, Yahto akart neki segíteni mikor meglátta de a fiú ellökte magától erőtlen mozdulattal, így az vissza megy segíteni Shikyonál, Nantan amint kiért meglátta a foltos macskát, lélegzete felgyorsult, teste megmozdult, s futni kezdett, de hiába is akarta ő ezt annyira, mire majdnem Atsuihoz ért, megbotlott saját lábában, s súrolva a talajt csúszott még pár centit a kandúr felé, de nem ért oda* - Atsui! Atsui! *kiabált, s megpróbált négykézlábra emelkedni, ami sikerült is, de ebből a helyzetből tovább menni már nehezebb feladatnak bizonyult, s egy két csúszás után, épphogy el tudta érni a kandúrt, de félt hozzá érni* - Atsui mit cshinálsz... meg akarod ölni magad? *dühös volt, hangja mégis inkább keserűséget és aggodalmat tükrözött* - Mit csináltál? Miért mentél el mellőlem? *a macska belsőjében valami megszakad, nem tudja mi ez az érzés, de fájdalmas és égető, ésreveszi a kulcsot, az ő kulcsát, s elnyúl érte, valószínüleg kiesett Atsui zsbéből... magához szorítja és már ért mindent* - Segítség! Samui! Halona! Yahto! Valaki! *kiabál, s a kulcsot nyakába teszi, s elrejti, felhúzza magát kezével, s sikerül felülnie, végig simít a kandúr könnyes arcán* - Csssssss... Atsui... miért tetted ezt? *szédül meg, s a földre hull, szerencsére nem Atsuira hanem mellé, s eszméletét veszti, a pajzs ismét inaktívvá válik, s foltok keletkeznek rajta, de nem csak a pajzson, Nantan teste is el - el tűnik apróbb foltokban, s vissza - visszajön*
- Persze hogy nem... *ad puszit a lány homlokára, de nem érti a viselkedését, nem tudja felfogni, hogy ők miért is nem lehetnének együtt úgy mint egy férfi és egy nő, csak tartja karjaiban, de aztán elmosolyodik és úgy gondolja miért is ne, viszont a sok kiváncsi szellem körülöttük sündörög, érzi a jelenlétüket, hallja a mormogásukat, hallja ahogy róluk beszélnek* - Na mostmár elág rusnya bagázs! Tűnjetek innen! *rivall rájuk, de semmit sem ér el, csak hogy egy nagy sóhajtással nyugtázza az egészet* - Szemtelenek nem igaz? *motyogja, s válaszol a lánynak is* - Azt hiszem nekem a legnagyobb félelmeim innen táplálkoznak... *gondolataiban folytatja a mondatót* ~ Hiszen annyirea félek, hogy elveszítelek... - A szerelem igen... veszélyes, de nem akkor ha tiszta és szép marad... nézd meg a fiúkat... ők is együtt maradtak és mennyi minden történt már.... *mosolyog, majd talpra ugrik és húzza magával a lányt is* - Szeretlek! *húzza magához olyan közel ahogy csak tudja* - Az első pillanattól szerettelek téged... *ad apró kis csókot a lány szájára, majd eltávolódik tőle és megfogja a kezét, arra is ad egy apró puszit, majd megsimítja másik kezével* - Szerintem ideje lenne vissza menni... a szellemek mozgolódnak... valami történt vagy... történni fog úgy érzem... *de még valamit hozzátesz az előzőekhez* - Nem tudom hogy érted pontosan Yowaiko de... nem érdekel mi történt a múltadban, azt akarom hogy velem szép jelened, s ha lehet jövőd is legyen....
(18+) *Yume úgy gondolta, ideje lenne már felpörgetni a dolgokat, vadul csókolta a lány ajkait, s minden rajta maradt ruhaarabott ledobott magáról, hosszú haja előre hullt, eltakarva a lány arcát, így hátra simította a tincseket ~ Épp itt lesz az ideje, hogy levágjam a hajam... *mosolygott, s furcsa táncot járt a lány testén, köröket írt le, s formákat, olyanokat amiknek nem volt jelentősége, a lány fölé hajolt, puszit adott arcára, belebújt hajába, elhelyezkedett, s lassan yomult a lányba, olyan óvatossággal mint még soha, hogy fel ne sértse a régi sebeket, hogy ne ejtsen foltot a múlton, de egyre jobban gyorsított, s figyelte a lány reakcióját* ~ Szólj ha fájdalmat okozok... nem akarom hogy bajod essen.... *hunyta le egyetlen megmaradt szemét, s átadta magát az érzésnek, úgy érezte ha nyitva tartja, elpirul a lány szépségén*
|
*Zoy öleli a kandúrt és lassan megnyugszik és már nem is sír annyira,kicsit le is higgad és már csak szipog mint a kisgyerek aki beletörődött hogy elvesztette a játékát.Ő is a kandúr szemébe néz de már nincs benne az a játékos kis fény ami ezek előtt mindig ott volt.*-Ha a macska egyedül van megváltozik...*Válaszolta halkan.Mikor kérdezte Samui hogy ő megváltozott-e csak bólintott.*-Nem tudom hogy mi történt köztettek,ha egyáltalán volt is valami de...ha olyan akkor hogy történt meg?*Kérdezte mostmár komorrá válva Zoy.*-Megváltoztál mert sosem kiabáltál velem...és nem viselkedtél így!*Válaszolta megtörölve egyik szemét mert úgy érezte ha nem teszi meg,megint sírásban tör ki.*
(18+) *Sarasa forrón visszacóskol a kandúrnak és csak elmosolyodik a jelzésen hogy bizony Yume-n még ott a ruha.A kandúr nyakába csókolt és lassan elkezdte levetkőztetni,s mindeközben még ki is szívta a nyakát.Miután a fölsőt sikerült lehámoznia Yume-ról kezével végigsimított annak mellkasán,körmével épphogy csak hozzáért a kandúr bőréhez.Ezzel is hevíteni kívánta a kedélyeket.*
|
Samui az öleléstől megfagy, újra hangulatot vált. Újra fájni kezd számára, hogy itt van a lány, mert csak bántja és még sokat fogja bántani. De mit tehetne? Nem tudja, hogy álmodott-e vagy tényleg megtörtént, ami mindent megváltoztatott az életében, az érzéseiben. Nem öleli át Zoyt, csak engedi, hogy a nőstény bújjon hozzá. Ő csak mereven áll és bámulja a jégfalat. - Ha senkid se volt... az jó. - szólal meg rekedten a kiabálás elcsöndesedése után. - Ameliea megmentette az életem... Valami történt, amit nem tudok megmagyarázni. - még mindig maga elé néz, miközben beszél. - Ha elmesélném, utána nem akarnál velem lenni. És ha megérteném... utána én nem akarnék egyikőtökkel se lenni. - mondja egyre komorabb hangon. Aztán megfogja Zoy vállait és eltolja magától. Belenéz a szemeibe. - Sajnálom, hogy egyedül voltál... de örülök is neki. - csak nézi a nőstény kisírt szemeit, majd megfagyasztja arcán a könnyeket, hogy azok jégcseppekként a földre peregjenek. - Keményebb lettél... - lenéz a földre, annyira lehajtja fejét, hogy haja takarja arcát. Újabb jégcseppek hullanak a mélybe. - De a bájodból nem veszett el semmi. - teszi hozzá, s újra felnéz. Arcán nyoma sincs érzelmeknek, próbálja mind a mélységes lelkébe rejteni. Atsui fenn a fán érzi, hogy öccse sínylődik, de nem tudja, mit tegyen. Samui csak vizsgálja az előtte levő macskalány szemeit. - Én... megváltoztam... ugye?
- Belső seb? - kérdezi Ameliea, azzal egyik kezét szívére teszi. - Igen... így van. Ha valakinek megsérül a szíve, ha összetöri valaki, akkor az a seb sokkal nehezebben gyógyul meg, mint egy halálos testi sérülés. Mert a szív sebeit egy életen át, s tovább hordja a lélek, míg a testet leveti minden újabb esztendővel. Ha tegnap elvágtad volna a kezed, ma már seb lenne a nyílt vágás helyén, holnapra kisebb lenne a seb és pár nap múlva eltűnne, ahogy a vágás is. Érted? - kérdezi, hogy biztos legyen benne, amit mondott, nem volt túl magas labda a kislánynak. - A vágásod csak addig fáj, míg friss... ha csalódsz valakiben, azt egy életre megjegyzed, s utána félsz majd újra bizni valaki másban. Akkor is, ha nem emlékeztet arra, akiben csalódtál. - ragozza tovább a kérdést, majd megsimogatja Natane haját. - Énekeljünk? - gondolkodik el. - Milyen dalt ismersz?
Atsui megtud a naplóból sok mindent, a háborút az öccsével, a múltját, miszerint felégette a családját, visszaolvas volt szerelméről, a Nantannal átéltekről, s megfájdul a feje. Összecsapja a kék könyvecskét, majd kabátkája zsebébe teszi. Küzd a fejfájással, küzd a megtudtak súlyával. Megpróbál lemászni a fáról, de szédültében elvét egy lépést még a magasban. Orral előre zuhan, vállán puffan egy ágon, majd átfordul vízszíntesbe, amikor is újabb ágak következnek. Bordáit és bokáját összetöri, arcát végigkarmolják az ágak. Samui megérzi bátyja félelmét, egy pillanatra össze is rezzen, s hátrapillant, de aztán újra Zoyra és a magánproblémájára koncentrál. Atsui csak esik tovább, mire leér, alig marad levegő a tüdejében. Szűkölve, könnyet csorgatva a fájdalomtól összegömbölyödik. - Semei... - eszébe jut a név. Fogalma sincs, él-e még a kandúr, csak azt tudja, amit a naplóban olvasott. Lángra kap az egész teste, begyullad, vörös-sárga csóvák csapnak a magasba, s a fára irányítja azokat a kandúr. Felfut a tűz a csúcsig, kiterjed minden apró levélre, melyek száradásnak indulnak. ~ Nem! Nem tehetem! Nem állhatok bosszút a saját hülyeségem miatt egy másik, egyébként engem szolgáló élőlényen! ~ kiabál gondolatban magával, azzal egy szemvillanás alatt kialszanak a lángok a fán. De Atsui tovább ég, kínlódik, hörög. ~ Megöltem a szüleim... Samui gyűlölt... megvetett... De most minden más... örült nekem. Örült nekem, igaz? Testvérként fogadott. Nem csak megjátszotta, ugye? ~ megpróbál felállni, ám ez reményvesztett próbálkozás, csak mocorog a földön, a félig megégetett fa alatt.
- Hát... - motyorog Yowaiko. - Nem akarok rá emlékezni... hogy milyen érzés... nem baj? - kérdezi szeppenten. - Ha valaki úgy nyúl hozzád... hogy nem akarod... akkor az megalázó. Olyan dolog... amit el akarsz felejteni... de sokszor kísért. - magyarázza szomorkás, kislányos arccal. - Van egy kedves szellem... aki mindig velem van... - oldalra néz, hogy mutassa Milának, mellette van most is az említett lény. - Koromnak hívom... egy sötét árny, leginkább nincs alakja. De néha egy nagyon furcsa, négy lábú teremtmény körvonalait veszem ki belőle. Ő mesélt nekem dolgokról... Tud olyat is... hogy érezhetően átad egy-egy emléket. Sok mindent megértettem a segítségével már. - mélyet sóhajt. - Hogy szörnyű dolgokra nem csak Osoreru képes... hanem elmebeteg szerelmesek is. - azzal Milához bújik. - Tudom, hogy nem ártanál nekem sosem. Csak... szerintem a szeretet se egy veszélytelen dolog. Mindenki ezért él... s ezért hal meg. Fura, nem? - kérdezi apró mosollyal ajkain. - Érints meg szavakkal és csókkal. Többet nem szeretnék. - mondja végül. - Én úgy hallottam... a több a kiváltságosoké... Azok a nőstényeké és kandúroké, akik egy új élettel akarják megajándékozni egymást.
    
|
*A kis nőstény csak nézi egy darabig a lányt majd folytatja* - Az apukám azt mondta, hogy akit belső seb kínoz az sokkal jobban szenved mint aki megsérül és csak a teste fáj... ez igaz? *kérdi hiszen apja sokmindenre megtanította, de nem mindig látta értelmét a kimondott szavaknak* - Örülök, hogy ide jöttetek *moslygott* - Tudsz énekelni? *érdeklődött, s farkincája táncot járt a levegőben*
*Yahtonak viszont feltűnt az elrohanó Atsui, sóhajtott, de nem ment utána, nem piszkálta, inkább segített megnyugtatni Shikyot és leápolni, Ukiyo pedig elment felkutatni Szelecskét mert már jóideje elment a védett helyről és még nem tért vissza. De ő nem mer kilépni, inkább csak várja a lányt, tudja hogy a világ odakinnt veszélyes, nem egyszer tapasztalta már, Nantan eközben furcsa álmot lát, zavartat és különöst, egy furcsa rózsaszín mezőn sétál ahol hangjegyek a fák, s muzsika szól mindenhonnan, fülbemászó dallamok mégsem simeri egyiket sem, megáll az egyik hangjegynél, megérinti, s az hírtelen semmivé lesz, erre felriad, s hangosan zihálva keresi Atsuit, de nincs a szobában, lelapítja füleit majd vissza fekszik, nem tudja hogy hol van a kandúr, mégis erőtlen most ahhoz hogy megkeresse, inkább vissza huppan, de nem alszik csak pihen... ~ Atsui merre jársz? *teszi fel magának a kérdést gondolatban*
- Őszintén szólva fogalmam sincs róla, hogy milyen érzés lehet, még sose tettem senkivel és még nem is kényszerítettek rá... *néz a lány szemeibe, lehet hogy ez kegyetlen mindat volt tőle de igaz* - De azt tudom, hogy én sose tudnék neked fájdalmat okozni... és azt is tudom, hogy biztosan jó ha az ember avval teszi akit szeret.... így hallottam... *simogatja meg a lány arcát, majd hajába túr* - Semmi baj nincs abban ha nem akarod megtenni, nem tartozol nekem semmivel... *szippant bele illatába* - A csókom? *mosolyog, fülig ér vigyora, s úgy bújik az apró nőstényhez mintha nem is létezne más a világon* - Nagyon boldoggá teszel engem Yowaiko... nagyon boldoggá...
(18+) *Yume nem hagyja abba a lány kényeztetését, ott nyalja, harapja, érinti ahol csak tudja, ahol csak nem szégyenli, majd kicsit leáll, felül, s a lányra néz, elcsodálkozik a szelid, mégis oly erős testen. Óvatosan felé hajol, s megcsókolja, majd megkeresi a lány kezét és saját mellkasához érinti, jelezve, hogy rajta még bizony megvan minden egyes ruhadarab* |
*Füleire tapasztja mancsait mikor rárivallnak de még így is tisztán hallott mindent.Legugolt és fájdalmasan halgatta Samuit.*-Nem volt szeretőm!Rajtad kívül más kandúrt nem is akarok!Miért nem értesz meg?*Kezdett el sírni.*-De te...ezt a nőstény minden erőddel védelmezed minthogyha én egy senki lennék!*KIabált rekedten a sírástól.*-Nem érdekel hogy mit csinált,de ne hidd hogy nem kerestelek!Hogy nem akartalak megtalálni!Melletted volt valaki míg én egyedül bolyongtam!*Sírt tovább de már ő is kiabált.*-Kiry-t is csak nemrég találtam meg de addig egyedül voltam!Ez a nőstény veled volt,de velem ki volt a magányon kívül?Hányszor roskadtam magamba és adtam fel a reményt?El sem tudod képzelni!*Nyitotta ki vörös és könnyes szemeit és úgy nézett fel a kandúrra.De füleit még mindig befogta,farkát maga alá húzta.Keze már remegett sőt ezután a kiabálás után már egész teste.*-Kielégítő választ kaptál?*Pattant fel és Samuihoz rohant majd megölelte és úgy sírt tovább.*
|
- Válaszolj, Zoy! - rivall a lányra, s teljes testben felé fordul. Fenyegetés rejlik tartásában, dühösen néz a nőstényre, jobbra mutatjóujját rászegezi. A karmok még mindig jégből vannak. - Ne térj ki a válasz elől! - kiabál a lánnyal, mint akire rátört egy őrület. Pedig valójában inkább a féltékenység kergeti bele ebbe a helyzetbe. - Lieát ebbe ne keverd bele! Neki ehhez semmi köze! - felháborodottan mordul Zoyra, minden erejével védelmezi a szóban forgó nőstényt. - Ő velem volt, míg én harcoltam a megtalálásotokért! Mindenkit egy szemvillantás alatt elveszítettem, de ő kitartott mellettem, mikor ramatyra betegedtem! Inkább mondd el, ha szeretőd volt, kibelezem, aztán mehetsz, amerre akarsz! - úgy tombol, mintha az ő lelkiismerete nemcsak tiszta lenne, de nem is létezne.
|
-Igen!Vissza...*Mosolygott kedvesen.Kérdően pislogott rá mikor odajött hozzá.Mikor ez a kérdés elhangzott meglepetten nézett a kandúrra.*-Dehogy is...Nem!*Válaszolta határozottan de csak utána fogta fel hogy mit is mondott Samui.*-De mi ez a "te is"?Ezt most vegyem úgy hogy te tényleg találtál valaki mást?*Lépett megint hátra a falhoz és szinte belenyomult,nem tudta mire vélni hogy a kandúr a te is jelzővel mit mondott és felrémlett előtte a kép amikor megérkezett.*-Talán te...csak nem az akivel bent voltál?*Kérdezte remegő hangon.Tanácstalan volt,legszivesebben sírt volna.*
|
- És visszajönnél? - kérdi végül halkan. Feláll és a lány elé lépdel. Megragadja Zoy vállait és mélyen a szemeibe néz. Nem tudja, hogy mit kéne ehhez szólnia. Számára amit a nőstény mondott, felért azzal, hogy már nem szereti, nem érdekli, mi van van vele és mi történik ezek után a kapcsolatuk. Talán tényleg a nyakába kellett volna kapnia a lányt? - Zoy... - szólítja halk hangon. - Találtál te is új barátot? - kérdezi, de aztán elfordul a nősténytől. - Valaki mást találtál magadnak, igaz?! - azzal belerúg az általa készített székbe, ami porhóként a magasba szökik, aztán peregve hull alá. Visszafordul dühödt tekintettel.
|
*A visszakérdezésnél csak bólintott.Csöndesen állt és várt hogy most mi lesz,fájdalmasan lemosolyodot.*-De minden válasz nélkül is elmehetek és akkor időd is lesz gondolkodni és nem kell hezitálással tölteni minden percedet...*Nézett maga elé.Nem tudta hogy mi lesz ha tényleg elmegy,mert nem akar ő de a kandúrt úgy látszik hogy megviselte a visszajövetele.Tudja hogy nem éppen arról híres a kandúr hogy kimutatja érzéseit de már azért Zoy sem a régi,eléggé megviselte hogy nem találkozott testvéreivel és ez abból is látszik hogy nem mosolyog annyit és kicsit félénkebb mint általában.*
|
- Maradj vagy menj? - kérdezi megszelídülve egy kicsit Samui. Megáll és tehetetlenül Zoyra néz. Széttárja karjait és kétségbeesés látszódik szemeiben. - Nem tudom... - azzal megsemmisülten kezd zuhanni hátra. Az utolsó pillanatban felépül a feneke alatt egy hószék, amibe beletottyan, onnan pislog a lányra. - Annyira vártalak... de most, hogy itt vagy... fogalmam sincs, mit csináljak. - magyarázkodik ügyetlenül. Tudja, hogy nem a szavak macskalénye, ezért reméli, a lány megérti, mit próbál neki elmondani a maga módján.
|
*Zoy még mindig szinte a falba lapult.Nem értette ezt a viselkedést és lassan kezdett félni hisz abszolút semmi rosszat nem csinált.Az hogy elkószált és utána megint nem találták egymást nem mondható be végzetes hibának,hogy olyat tett amit nem kellett volna.Még mindig hatalmas boci szemekkel pislog Samuira.*-Mond meg hogy mit tegyek!Ha azt akarod hogy elmenjek akkor mond meg,ha azt hogy maradjak úgyszintén mond meg és én így fogok tenni...*Válaszolta már kicsit kijjebb mászva a falból de még így is elég közel volt húzódva hozzá.Kiváncsian várta hogy mi lesz a válasz.*-Eleget teszek majd a nemleges válasznak,de ha maradás lesz a válasz annak már örömmel teszek eleget!*Mosolygott bátortalanul a kandúr felé.Fülei valamelyest hátra voltak csapva,eléggé megszeppent a pár percben történektől és látszott is rajta.Eddig vidáman lengedező farka is lábához volt simulva.*
|
[563-544] [543-524] [523-504] [503-484] [483-464] [463-444] [443-424] [423-404] [403-384] [383-364] [363-344] [343-324] [323-304] [303-284] [283-264] [263-244] [243-224] [223-204] [203-184] [183-164] [163-144] [143-124] [123-104] [103-84] [83-64] [63-44] [43-24] [23-4] [3-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
