|
Témaindító hozzászólás
|
2006.06.27. 14:33 - |
Fákkal, bokorkkal övezett mocsár ez, aminek vizében különféle lények élnek. Nem árt vigyázni velük, mert nincs kizárva, hogy veszélyesek is tudnak lenni.
|
[448-429] [428-409] [408-389] [388-369] [368-349] [348-329] [328-309] [308-289] [288-269] [268-249] [248-229] [228-209] [208-189] [188-169] [168-149] [148-129] [128-109] [108-89] [88-69] [68-49] [48-29] [28-9] [8-1]
-Tetszik neki ez a stílus,aztán amikor a fiú ledönti kicsit bizonytalan lesz.-Mit akarsz?-Kérdezi,és visszakcsint,majd forró csókot ad a fiúnak.
|
~ Bedőlt. ~ abban a pillanatban vált a szégyenlős és tudós kisfiúból egy vad bikára, s vadul csókol vissza. Belemosolyog a nyelvjátékba, majd ledönti a lányt a kicsit vizes avarba. - Azt hitted, mi? - felhúzza kétszer szemöldökeit, majd kuncogni kezd, s kacsint is egyet.
|
-Kheera mosolygott.-Kipróbáljam..azt mondod,nézi a fiú csábító ajkát,majd elfordul,aztán vissza,Takashiro szemeibe néz,és átkarolja a nyakát,majd lágyan és gyengéden csókolja meg a fiút.
|
- Akkor mire vársz? Kóstold meg, ha tapintásra jó. - vigyorog. Újból dörren az ég, s megint kirázza őt a hideg. ~ Utálom a vihart. Eláztam... mindjárt megfagyok. ~ didereg egy kicsit. Egyetlen farmerban kicsit hüsi van neki.
|
-Háth..nem is tudom...-Flörtöl vele,majd végighúzza ujját a fiú ajkán.-Tapintásra elég jó..-Flörtöl újra.-Kis dilinyós!!-Nyújtja rá a nyelvét,és kezével beletúr lilás hajába,majd hátralibbenti azt.
|
- Miért, piszok nélkül tetszem? - felhúzza egyik szemöldökét, majd végignéz magán. - Mondtam én, hogy jól nézek ki. - kihúzza magát és az égre néz. - De a nagypapám nem hitte el. Azt mondta, dilinyós vagyok. - kuncogja el magát. - Nem is tudom, miért. - nevetésben tör ki. - Ne álmodjak róla? Miért? - hirtelen elhalkul a nevetése. - Az már nem finom? - ravasz mosolyra húzza ajkait.
|
-Nem mondanám hogy finom,de piszkosan nem tetszel...-Porolja el a fiút.-A szádat meg enm akartam megnyalni,ne is álmodj róla,csak letakarítani.Pickocan nem vagy cep..-Mondja kislányos hangon a fiúnak,amjd ránéz.-Aranyos vagy..-Nevet rá.
|
- Ööö... te mit csinálsz? - eltolja magától Kheerát és leporolja magát. - A kosz nem finom. Vagy igen? - ránéz piszkos kezére. - A szám is koszos lett? - kérdi. - Csak mert azt is majdnem megnyaltad. - zavartan tekereg mögötte a farka. - Egyébként csak megijedtem... nem tetszett a kamum az égieknek. - nevet.
|
-Kheera nagyon megijed amikor belecsap a villám a srácba,majd óvatosan elkezdi tisztogatni nyelvével,és amikor a srác állát tisztogatja egészen közel áll hozzá,és már majdnem összeér ajkuk.Kheera a fiú szemeibe néz.
|
- Hirtelen jövő eső. Remek. - lelapítja a füleit, s hagyja, hogy csorogjanak rajta az esőcseppek. - Bár fa alatt kicsit biztonságosabb. Illetve... - elgondolkodik, majd hirtelen hasra vágja magát. - Ha belecsap a fába, végünk. - nyel egyet és menekülési útvonal kutatása után néz. - Egyke életem volt amúgy a nagyapámmal. - nézelődik. - Tudod, mit? - lassan felül. - Nekem akkora mázlim van, hogy nem fog idevágni a villám. - azzal akkorát csattan az ég, hogy Sakae egész testében megremeg és lefagy. - Oké-oké... kamu volt... de ettől még nem kérem az eget az ölembe. - üzeni az égieknek. Teste viszont csurom kosz lett, s azt kezdi tisztogatni.
|
-Kheera a fiúra néz.-Nincs testvérem..-Mondja.-Egyedül vagyok itt.-Egyszercsak hatalmas villámlás csap be az egyik közeli fába.-Kheera megijed,és odabújik Sakaéhoz véletlenül,amjd elered az eső.
|
- A múlt mindig rejt fájdalmakat is. Ez vele jár. Mármint az élettel. - elmosolyodva néz fel maga fölé. - Van tesóm, egy... egy bátyám... de nem tudok róla semmit igazán... meg van egy féltesóm... egy öcsém... Kyokinak hívják. - lassan visszaemeli a tekintetét Keehára. - Neked van tesód?
|
-Lhet hogy alakváltós,bár nemhiszem.-Mondja magában,majd elhesegeti a gondolatot.-Én messziről jöttem,de hagyjuk a múltat.-Néz szomorúan maga elé,amjd arca felderül.-És van testvéred?
|
- Nem, szerintem összekeversz valakivel. Még nem jártam a területen. - gondolkodik el. - Mi olyan érdekes rajtam? - méricskéli magát, hogy mit néz a lány rajta. - Nem vagyok fázós alkat. - kicsit szégyenlősen takarja el felsőtestét, hátha az tetszett Kheerának. Megeszi az alma utolsó falatjait majd a mocsárba dobja a csutát. - Had egyenek a halak. Márha élnek ebben a posványban.
|
-Szívesen.Találkoztunk?!-Mered a fiúra,majd visszaemlékszik.Te vagy....nem az lehetetlen...-Néz rá.-Helyes srác,és úgy látszik kedves,és rendes is.Alakváltós.Hm..nem baj.-Gondolkozik magában,majd újra a fiúra szegezi tekinetetét.
|
- Tőlem félni? - végignéz magán. - Az egyetlen ijesztő rajtam csak a medálom lehet. - mutat a rózsával és koponyával díszitett keresztre, mely csupasz mellkasát díszíti. - Nem, szerintem a fa nem állt el az útból, mikor megszédültem. - Nem sokkal az előtt érkeztem, mikor találkoztunk. - picit megijed, ahogy hirtelen felugrik a lány. - Remélem. - elveszi a lánytól a gyümölcsöt. - Köszi. - ő is beleharap. - Ha mégis mérgező, hát ez van.
|
-Nem akartalak,csak jobb az elővigyázatosság.-Mondja nyugodtan.-Inkább te mentél a fának,nem gondolod?-Nevet ő is,amjd a fiúra néz.-Mióta vagy itt?-Kérdzete,amjd felugrott,és kardjával lemetszett két almát a fáról.-Kérsz?-Nyújtotta át az egyiket Sakaénak,a másikba pedig beleharapott.-Nem mérgező.-Mondja.
|
- Takashiro Sakae a nevem. - feleli. - Hogy-hogy meg akartál késelni? Illetve kardolni. - nevet fel. - Egyébként nem is volt vicces, hogy nekem jött a fa.
|
-Kheera leereszti kardját,és nevetni kezd a fiú lükeségén.-Én Kheera vagyok.Téged hogy hívnak?-Kérdi a fiút,majd leül mellé.
|
- Szia. - köszön neki. ~ Ez Kheera. A ködös tónál már találkoztunk. Csak nem tud róla. ~ elmosolyodik. - Nyugi, nem eszlek meg és nem bántalak. - megrázza erőteljesen a fejét, mire a még benne lévő gallyak kirepülnek. Megszédül és nevetve esik finoman egy fa törzsének.
|
[448-429] [428-409] [408-389] [388-369] [368-349] [348-329] [328-309] [308-289] [288-269] [268-249] [248-229] [228-209] [208-189] [188-169] [168-149] [148-129] [128-109] [108-89] [88-69] [68-49] [48-29] [28-9] [8-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
