|
Témaindító hozzászólás
|
2008.07.21. 00:09 - |
Ez a terület csodálatos, egyetlen bökkenő csak az vele, hogy láthatatlan, védőburok veszi körbe amit Nantan és Yume emelt fel, és csak a tiszta szívű macskalényeknek van egyenes út ebbe a védett világba. Biztonságot nyújt mindenki számára, aki képes belépni.
|
[563-544] [543-524] [523-504] [503-484] [483-464] [463-444] [443-424] [423-404] [403-384] [383-364] [363-344] [343-324] [323-304] [303-284] [283-264] [263-244] [243-224] [223-204] [203-184] [183-164] [163-144] [143-124] [123-104] [103-84] [83-64] [63-44] [43-24] [23-4] [3-1]
*Natane remegve szorította Halona ruháját, árva lett, egyedül maradt... de nem s ez volt ami foglalkoztatta, egyszerűen nem tudta mit tehetne, napokig virrasztott mellette és ez nem volt elég... de volt még valami... a fele védőpajzs eltűnt, ha csak Yume nem tudja fenntartani az egészet akkor egyikük sem lesz biztonságban mostantól, Halona csak szorította a lányt, és sírt, nem tudta elhinni ami történt, Yume lassan kinyitotta szemeit* ~ Mi a baj pajtás? *ült fel és kereste Sarasat, de nem találta maga mellett így kiment megkeresni és meg is találta a lányt, nem tudta mi a baj, csak mellé térdelt, s végig simított haján* ~ Mi baj kedvesem? |
*Sarasa hatalmas szemekkel nézte eltűnő apját és végül hült helyét.*-Apa...*Suttogta fájdalmasan.Egyszer már elvesztette apját és most másodszor de most úgy tűnik hogy sosem jön vissza hisz szemük láttára "szűnt meg létezni".Sarasa végül nem bírta ki,előtört belőle a sírás,kiszaladt.Juki meredten bámult utána majd megindult hogy beérje gazdáját aki egy fa árnyékában kuporgott.Juki nem tudta mi a baj.VIsszaszaladt a házba és beslisszolt Yume-hoz és böködni kezdte.* |
*Amikor beértek Nantan már alig látszott, alig lélegzett, szemei nyitva voltak, de eddig mindig csukva voltak, a zaj felé nézett, aint meglátta szeretteit elmosolyodott, s halkan, alig alig suttogott egy mondatot* - Legyetek jók... vigyázzatok magatokra... és kérlek vigyázzatok Atsuira is... *szemeiben apró könnyek jelentek meg, de mire leperegtek, Nantan eltűnt, s csak könnye ajándéka maradt a fehér paplanon*
- Nantan! *üvöltötte szinte Halona, s nem hitte el amit látott, Natane sírni kezdett, pedig szemei már ígyis éppen eléggé begyulladtak már a sok pityergéstől, már nem maradt ereje, ha Halona fel nem veszi ott esik össze, de Halona látta a lány kábaságát és idejében felkapta, kezével még érintette a puha takarót, a hideg, s lassan eltűnő könnycseppet* - Nantan... *ismételgette* |
*Sarasa kiváncsian nézett a kislányra aztán ő is Natane és Halona után szaladt.Ismét nem tudta mit tehetne és csak várt mi fog most történni.* |
*Hírtelen a semmiből termett ott Natane, szemei kisírva, s csak sírt, Halona karjai közé bújt, mintha csak rémek üldöznék, kisértetek* - Mi történt Natane? *Halona szemeiben félelem tükröződött*
- Apa... eltűnik... egyre jobban nincs... *Halona megijedt s azonnal berohant Nantanhoz, Sarasanak sem mondott semmi többet, Natane is csak sietve övette Halonát* |
-Rendben!De eddig sem volt semmi!*Mosolygott rá.*-Miért pont most lenne...*Gondolkodott el.EL is játszadozott a gondolattal hogy kölyke lesz de valahogy mégsem illett a képbe,nem érezte még magát elég idősnek és "tapasztaltnak" hogy kölyköt vállaljon.* |
- Értem... nekem van egy növényi kivonatom, az segít hogy ne legyen kölyök, kérj nyugodtan jó? *olyannak tűnt mintha a lányának adna tanácsot, legalábbi magában jót mosolygott rajta. * - remélem szólsz ha bármi probléma lenne... bennem megbízhatsz rendben? |
*Sarasa halgatta Halonát de eszében sem volt a védekezés így sosem csináltak annak érdekében semmit.Ez most egy kisit aggasztotta,bár eddig sem történt semmi.*-Hogy őszinte legyek még nem használtuk egyszer sem...*Ismerte be kissé aggódva.De mégis úgy volt vele hogy eddig sem esett teherbe,ha meg igen akkor meglátszott volna.* |
- Én is féltem tőle, de nincs benne semmi félnivaló, a kicsik apró ajándékok az élettől, ez a dolgok rendje... de ha nem akartok még gyereket, remélem védekeztek kivonatokkal... *célzott a nemi együttlétre* - Te is olyan vagy mint én... sarasa... de meglátod minden rendbe jön, ne aggódj túl sokat avval csak elrontod a szép pillanatokat... |
-Igaz...*Sóhajtott fel.*-Szerintem én nem lennék jó anyának,túl aggódó vagyok és mindentől óvnám és még lehet el is kényeztetném ami nem lenne jó senkinek sem!Pláne hogy ha egyszer is elkószálna mert véletlenül nem figyelünk oda rá...röviden én nem vagyok anyának való!*Legyintett elmagyarázva aggájait.*-Igazat megvallva kicsit félek is tőle... |
- Talán... segítenél avval ha meglátogatnád... mégis lányaként nevelt téged Sarasa... *próbálta öszönözni a lányt, hogy ne keseregjen* - Tudod egyetlen egy szó néha nagyon sokat számít, néha egy ölelés többet mondd mindennél... tudod amikor Shikyo eltűnt nagyon féltettem, de nem mutathattam nektek... hogy mennyire is fáj... majd te is megtudod, ha egyszer gyermeked születik... egy anya élete tele van gyötrelemmel de minden egyes perc megéri hidd el nekem... |
-Óh értem...*Válaszolta.Nem különösebben figyelt mostanában környezetére hogy mi történik hisz annyi minden volt az utóbbi időkben.Sasori idejövetele,az árulásra,hogy Kamiyának kézre adta,aztán Yume elszökött,vissza hozta,megint Sasorival voltak bajok és most ez.És a rossz rzés az volt za egészben hogy nem tudott mit tenni a családjáért.*-Bárcsak tudnék segíteni...*sóhajtott fel.* |
- A lányok rendben vannak... Shikyo, Ukiyo és Szelecske is rendben van... Natane kicsit aggaszt, az apjával van egész nap, alig eszik... Szegény Nantan... ő sem érdemli ezt a sorsot amit kapott... *sóhajtott fel fájdalmasan* - Nem tud meghalni, de félek hogy most megsemmisül... aggódom miatta és persze Atsuiért is... most minden annyira kusza és rossz, hogy nem is tudom mit kezdjek... |
-Alszik!*Nézett fel Halonára mosolyogva.*-Szegény eléggé fáradt és nyűgös,jót fog ez most neki tenni!*Nézett szobájuk felé.*~De akkorsem hiszem el hogy ez történt...~*Gondolkodott el kicsit aztán megint a nőstényre nézett.*-Lányok merre?*Érdeklődött Ukiyoék után,felől.Juki feje bekandikált az ajtón és kiváncsian lesett be,nyüsszentett egyet hátha Halona beengedi kicsit.* |
*Nantan teste még mindig homályos volt, mint egy szellemé, az éden védőpajzsa is gyengült, Natane azóta alig aludt valamit, mindig apja mellett volt, esetleg csak enni ment ki, avy inni de azt is keveset, le is fogyott, arcocskája búskomor volt minden egyes nap, Halona híába próbálta vígasztalni, egyszerűen nem lehetett, Atsuit is bevitték a gyengélkedő részlegre, de Nantan azóta sem tért magához, néha fel felköhög, vagy hangosabban vesz levegőt, néha Atsui nevét mondja a levegőbe, de semmi különösebb. Shikyo azóta kicsit lenyugodott és Chimei is helyre rázódott, de senkinek sem volt annyira épp a lelke mint kellett volna, Halona már napok óta nem aludt, s így talált rá Sarasara is, oda ment hozzá* - Mi a gond kicsilány? Hol van Yume? *érdeklődött a vöröses cicus* |
*Sarasa egy darabig nézte az alvó kandúrt aztán elmsolyodott és óvatosan kimászott a kandúr karjai közül és kisétált halkan becsukva az ajtót.Leült kint az asztalhoz és elgondolkodott hogy mi legyen most,legszivesebben megkeresné Sasorit és Kamiyát is de nem teheti mert mi lenne a vége...megint tele lesz sebekkel,elkapják,megkínozzák,esetleg meg is ölik.Elgondolkodva könyökölt az asztalon.* |
*Yume elmosolyodott, talán tudta mit gondol épp a lány bár ő nem halhatta gondolatait, csak átölelte csendesen, s hamarosan el is aludt* |
*Sarasa is megölelte a fiút.*-Rendben!*Mosolygott a kandúrra.*-Itt fogok maradni...*Simított az ágyban végig a fiú arcán.Tudta hogy féltik és mikor meghalt annál üresebb érzése sosem volt.*~De te se menj ki!Féltelek Kamiyáéktól...~*Mondta magában,még csak a gondolattól is borzong hogy elveszik tőle Yume-t,megölik.* |
*Yume szinte vissza rángatta a lányt, majd kezével magához rántotta és átölelte* ~ Soha... soha többé nem eresztelek ki innen megértetted? Soha de soha többé! *ölelte a lányt, majd felkapta és a szobájukba vitte* ~ Itt biztonságos, itt nem bánthatnak... itt nem halhatsz meg... itt kell maradnod rendben? *kérlelte a lányt, majd letette az ágyra és mellé feküdt* |
*A fiú bólintott, hisz úgyse tudott volna mit kezdeni a dologggal, úgyis utána jön a lány, ha tiltakozik, ha nem..., kézen fogta a lányt és úgy ment vele a sűrűbe, kikerültek a védőpajzs alól, torka összeszorult, de már nem hátrált* |
[563-544] [543-524] [523-504] [503-484] [483-464] [463-444] [443-424] [423-404] [403-384] [383-364] [363-344] [343-324] [323-304] [303-284] [283-264] [263-244] [243-224] [223-204] [203-184] [183-164] [163-144] [143-124] [123-104] [103-84] [83-64] [63-44] [43-24] [23-4] [3-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
