|
Témaindító hozzászólás
|
2006.08.06. 18:31 - |
Ez a hely a Varázslovakról híres. Minden szépet és jót mesélnek e helyről, amely igaz. De viszont valamikor nagyon kegyetlen lények jelenhetnek meg, amelyek akár ölni is képesek! Innen a lovak nem tudnak elvándorolni.
|
[892-873] [872-853] [852-833] [832-813] [812-793] [792-773] [772-753] [752-733] [732-713] [712-693] [692-673] [672-653] [652-633] [632-613] [612-593] [592-573] [572-553] [552-533] [532-513] [512-493] [492-473] [472-453] [452-433] [432-413] [412-393] [392-373] [372-353] [352-333] [332-313] [312-293] [292-273] [272-253] [252-233] [232-213] [212-193] [192-173] [172-153] [152-133] [132-113] [112-93] [92-73] [72-53] [52-33] [32-13] [12-1]
- Nem csak én jöttem, viszont a kékhajú kölyök miatt előbb távoztam mint ahogy azt megbeszéltük, de ez már más kérdés és ismered a történetet... a kölyök nem valami nagy szám, de magam mellé vettem mert azt hiszem... megsajnáltam... pár kölyökkel verekedett és hát nem ő volt az aki nyerésre állt *magyarázta*
*Hakuron sehol sem találta Akumát, pedig elment a rejtekhelyre is, de akkor már Doragonék eljöttek onnét, így megtépázottan, megalázottan bandukolt haza, Doragon akkor tette le Akumát.* - Te szemét! Mit keresel itt? *rontott volna a bátyjának de az egy suhintással alrébb lökte*
- Tárgyalni akarok! A fiút az asszonyodért.
- Aljas gazember... *vicsorgott, nem is jutott el az agyáig Akuma ottléte*
|
-Nem esküszöm meg!Neked nem,de a bátyádnak annál inkább!Én csak az övé vagyok,ő vigyázott rám és ő védett meg kicsi korom óta!Téged meg csak azóta ismerlek amióta ránk törted az ajtót!És próbálkoztál erőszakkal...*Mondta lány miközben füleit hátracsapta.*
|
- Hát persze, nyugodtan mondjatok csak véleményt, úgysem érdekel, te pedig az enyém leszel még bébi, erre meegsküszöm... akár még fogadhatsz is rá, legalább nyersz!
- Fejezd ezt be! Ésmégis mi az ott a válladon? Egy halálfej?
- Igen! Én magam vagyok a halál Istene!
- Te nem vagy az, csak egy bolond szeleburdi kölyök
- Mennyire ismersz, heh és máris milyen jól átlátod a helyzetet he? Nem vagyok olyan mint te.. állítólagos bátyám! *köpött egyet a pár felé*
 
|
-Hiszek neked!*Válaszolta aztán ismét a srác felé nézett.*-De legalább boldogok vagyunk!Figyelj,ha te is megjavulnál akkor szerelmes lehetnél és minden megoldódna!*Magyarázta.*
|
- Heiwa... *sietett a llányhoz és átkarolta* - Nem kéne felállnod, nagyon gyenge vagy most... kérlek pihenj, rendben? *motyogta* - De... ugye te hiszel nekem Heiwa?
- Áhh... fröcsögtök... jaj húúú de nagyon csöpögős marhaság....
|
-Nagyon tévedsz...a család nagyon fontos dolog!*Szólalt meg halkan Heiwa és nagynehezen felült az ágyban.Vak szemeit Hakuo öccsére szegezte,és bármennyire rossz volt mozogni felállt az ágy mellé.*
|
- A szellemektől tudok a létedről... mondták hogy született valahol egy testvérem, már rég kerestelek... s idáig süllyedtél öcsém? Ilyen gonosz macska lett belőled?
- Heh te tényleg bolond vagy... szellemek, meg testvér, pff... kit érdekelnek ezek a dolgok?
|
*Heiwa nem válaszolt csak feküdt,csukott szemei mögül legszivesebben most hatalmas könnyáradat tört volna elő de nem tette.Amit hallott azon most ő is nagyon meglepődött.Hakuo neki az életében egyszer sem mondta hogy van testvére,vagy volt.Ez most számárai s lehetetlen volt.*
|
- Jobb de inkább leszek rosszabbul mint hogy téged elveszítselek egyetlen egy rosszabbul kinéző seb miatt *mondta majd kibújt a lány karjaiból és dühösen a fiúhoz lépdelt, majd lekevert neki egy pofont* - Te tudod egyáltalán hogy mit művelsz? Hát hova süjjedtél? Te nem lehetsz az öcsém! Az én öcsém nem ilyen!
- Te bolond vagy! Nekem nincs testvérem!
|
-De nyilván jobb sebek nélkül mint sbeesen!*Mosolyodott el halványan és csak halgatózott tovább.Emlékezett a nemrégiben történtekre,ahogy leteperték,hogy bátyja küldte ellene ezt a fiút de nem értette miért vol ez jó.Csöndesen feküdt.*~Egyáltalán honnan ismered a bátyámat...?~*Tette fel magában a kérdést,hangosan nem akarta kimondani.*
|
- Nem akarok meghalni, nem is fogok, de ha halálomon is vagyok, ne gyógyíts meg teljesen... inkább csak egy kicsit h ne halljak meg, a többi sebet majd kiheverem, csak ne tedd magad tönkre miattam legalább jó? *kérte*
- Milyen nyálas...
- Te inkább meg se szólalj... azok után amit tettél!
- Hmmm ezerszer jobbat adtam volna mint te.. fafej!
- De Heiwa azt nem akarta... akármennyire is jobb lenne, úgyhogy csak állj le! Mondd mi a neved? Még mindig nem válaszoltál!
- Heh na jó legyen ha annyira tudni akarod, a nevem Kizuato.... *Hakuoban egy pillanatra meghűlt a vér*
|
*Heiwa vak szemei a fiú arcát nézték.*-Ezt nem igérem meg neked,te vagy az én szemem és ha valami oknál fogva meghalnál...*Suttogta fájdalmasan.*-Nekem sem lenne miért élnem...*Csukta le ismét a szemeit és halgatta a külvilág zajait,még mindig gyenge volt.Ereje csak néhány óra múlva max egy este alatt fog teljesen visszatérni.*
|
- Heiwa... igérd meg nekem hogy soha többé nem gyógyítasz meg bármilyen súlyos is rendben? *kérdésnek hallatszott, de inkább kijelentette, Hakuo szemei nagyon zavarosak voltak, örült h Heiwa nem látja*
- Heiwa.. Hakuo.... kérlek vigyázzatok Infernora... nekem Akuma után kell mennem, nagyon féltem őt... remélem... még haza jövünk!
*Hakuo amint úgy érezte h Heiwa jobban van, kicsit gyengédebben karolta át* - Mi a neved kölyök? *kérdezte a megkötözött fiútól*
- Nem tartozik rád! *mondta az durcásan*
|
*Néhány perc múlva a lassú lélegzetvételből a szokásos mély lett.A sápadt arc is nagynehezen visszanyerte eredeti színét de a lány szemei még nem nyíltak fel.A világtalan lila szemek csak egy bő negyed óra múlva meredtek a semmibe.*~Ez most nem sokon múlt,legközelebb óvatosabban kell használnom...~*Sóhajtott fel.*
|
*Hakuo hírtelen magához rántotta a lányt, és jó erősen magához szorította, érezni akarta a lányt, azt akarta hogy mindig vele legyen és sose hagyja el* - Ne mondj butaságokat, nem a te hibád... én voltam ostoba! *bújt a lány illatos hajába, el akart rejtőzni benne* - Minden csak az én hibám... *motyogta* - Kérlek Heiwa.. légy jobban könyörgöm!
|
*Heiwa jelenleg semmit nem érzékelt a külvilágból de a csóktól kicsit magához tért és egy röpke időre felnyíltak szemei bár a világ számára még ugye így is sötét volt.*-Én mindent megpróbáltam...de erősebb volt nálam...*Suttogta remegő hangon a nemrég történtek miatt.Fájt hogy ismét meg akarták vele tenni erőszakkal,de most még ha nem is a báttyja de egy küldötte aki az ő nevébe jött...aztán miután gondolat menete megszakadt az ő szemei is visszacsukódtak.*
|
*Hakuo meggyógyult, de nem tudott neki örülni, Heiwa ájulása után főleg nem, gyorsan felkapta, az ágyra fektette és fölé tornyosult, majd megcsókolta, talán attól magához téríti, legalábbis ezt gondolta*
|
*Heiwa vak szemeiből hatalmas fájdalom tükröződött de mikor végre megmentették valahogy kiszabadította magát és azon volt hogy begyógyítsa Hakuo sebeit és energiát adjon át neki még ha a sajátjából is.Kézfejét a szokásos fehér fény terítette be és adta át az energiát és a gyógyítás hatalmát.Mikor már szinte az energiájának többségét átadta Hakuo testén már egy seb sem volt és talán már fel is kelt de Heiwa annál inkább szédült.Kábultan feküdt a földön egy halk puffanást követően.*
|
-Hidd el, élvezni fogod! Nyugodj meg, van tapasztalatom! *vett elő egy hosszabb textíl darabot és bekötötte a lány száját, majd kezei és lábai következtek, a lány már hiába akart volna szabadulni, nem tudott* - Persze ha ficánkolsz, és kiabálsz, csak jobban akarom! *nevetett, de hírtelen Hakuron rontott be Hakuoval a házba, majd feltépte az ajtót hogy segítségül hívja Heiwát, amikor meglátta a fiatal kandúrt, miközben a lány alsójában turkál, Hakuoban még volt annyi erő, hogy ezek láttán hírrtelen eluralkodjon rajta a harag és a düh, s ez erőt adjon neki*
- Te szemét! *üvöltötte a széttépázott kandúr és a másiknak rontott, míg az alulra nem került, Hakuron ekkor gyorsan odament és lekötözte a kezeit, majd az ágyhoz kötözték a hátánál fogva, Hakuo segített Heiwának kiszabadulni, de csak az első csomó erejéig, mert utána eszméletlenül hullt a lány ölébe, Hakuo kisfiát próbálta észhez téríteni*
|
*Heiwa figyelmesen halgatta hogy mivégből is jött ide a kadnúr de amikor eljutott az agyáig égtelenül szabadulni akart.De mégsem maga miatt hanem hogy segíteni tudjun Hakuonak,hogy meg tudja még menteni ha baja esett és mindenki mást is.*-Nem!Hagyj békén!*Sikítozta jó hangosan,még a házon kívülre is elhallatszott.*~Tudom már hogy a bátyám ilyen de mégsem akarhatja ezt!~*Indultak meg könnyei.*
|
[892-873] [872-853] [852-833] [832-813] [812-793] [792-773] [772-753] [752-733] [732-713] [712-693] [692-673] [672-653] [652-633] [632-613] [612-593] [592-573] [572-553] [552-533] [532-513] [512-493] [492-473] [472-453] [452-433] [432-413] [412-393] [392-373] [372-353] [352-333] [332-313] [312-293] [292-273] [272-253] [252-233] [232-213] [212-193] [192-173] [172-153] [152-133] [132-113] [112-93] [92-73] [72-53] [52-33] [32-13] [12-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
