|
Témaindító hozzászólás
|
2006.06.27. 14:44 - |
Itt a fény megannyi darabra törik a törhetetlen üvegű leveleken. Minden színpompában úszik. Ideális búvóhely is lehet akár, vagy vadászmező, netán romantikus percek okozója.
|
[1160-1141] [1140-1121] [1120-1101] [1100-1081] [1080-1061] [1060-1041] [1040-1021] [1020-1001] [1000-981] [980-961] [960-941] [940-921] [920-901] [900-881] [880-861] [860-841] [840-821] [820-801] [800-781] [780-761] [760-741] [740-721] [720-701] [700-681] [680-661] [660-641] [640-621] [620-601] [600-581] [580-561] [560-541] [540-521] [520-501] [500-481] [480-461] [460-441] [440-421] [420-401] [400-381] [380-361] [360-341] [340-321] [320-301] [300-281] [280-261] [260-241] [240-221] [220-201] [Korábbi]
*A cica megnyalogatta a szeme körül, mintha azt akarná mondani, nem szép így az arca, ha nem mosolyog, valamiért bántotta is ez, hírtelen Natane jelent meg az ablakban* - Adsz neki nevet? *kérdezte érdeklődve és az ablakpárkányra ült* - Megtarthatod a cicát? |
*Sarasa megölelte a cicát de óvatosan.Eléggé magába volt zuhanva mégis ez a cica valamiért megnyugtatta amióta csak megmentették.Életében nem látta még de őt is fűzte valami a cicához bár fogalma sem volt róla hogy micsoda.*-Milyen jó hogy rádtaláltunk!*Mondta neki sírós hangon.*
|
*A cica nyávogni kezdett, mintha csak beszélt volna valami szépet, valami megnyugtatót, dorombolva dörgölőzött a lányhoz, valami azt súgta neki, hogy van ami hozzá köti, egy furcsa, idegen érzés, de sajnos nem emlékezett rá, hogy micsoda* |
*Sarasa nem válaszolt semmit csak meredt maga elé.Mikor beugrott a macska csak ránézett,elmosolyodott halványan.Felvette és az ismét elfeküdt az ágyon simogatva.*-Igazságtalan az élet...először az apám aztán Yume...az egyetlen akit szerelemből szerettem még őt is elveszi tőlem a sors...Ilyenkor teszem fel magamnak a kérdést hogy mit vétettem!*Mondogatta a cicának bár tudta hogy választ hiába vár hiszen úgysem értené.*
|
*Halona leült mellé* - Figyelj, mi is itt vagyunk, mi is a családod vagyunk, nem számít ha nem vér szerint, Yumenél sem számított nem igaz? *ölelte meg, majd mikor látta, hogy nem tud segíteni, kiment a szobából, de amikor ez megtörtént, egy kék kandúr ugrott az ablakba majd a lány mellé az ágyra és dorombolva hízelgett neki* |
*Sarasa hátracsapta füleit de nem nézett a nőstényre továbbra is folytatta bár már utána kicsit jobban volt.*-Megköszönni...*Motyogta a párnába.*-Hogy köszönhetném meg azt hogy még ha nem is szerelmesként nézem a dolgot de elszakítottál az egyetlen élő rokonomtól!*Ült fel és nézett Halona szemeibe.Szemeit vörösre sírta de még mindig tudott volna.*
|
- Tudom, hogy most haragszol rám Sarasa, de hidd el egy nap ezt még mgköszönöd nekem... a testvérek nem lehetnek szerelmesek egymásba... gyereket sem vállalhatnátok! *lépett be Halona a szobába* - Végülis... a gyerek mindenféleképpen rendellenességel születne, ezt gondolom te sem akarod... |
*Sarasa szomorúan nézett maga elé és már elég erősen a sírás határán állt,nem tudta mit tegyen.*-De én nem akarlak elfelejteni!*Mondta lemondó hangon.Kissé nyugtatólag és reménybeöltőnek találta azt amit a szerelme mondott,hogy harcolni fog érte,hogy sosem válnak el,hogy utána mindig együtt lesznek.Remélte hogy fognak még találkozni,de mégsem hagyhatta elmenni.Bár szíve így érzett agya mereven ellenkezett és lábai nem mozdultak.Csak állt és nézte ahogy a kadnúr,akit teljes szívéből szeret,eltűnik és sosem tér vissza.Remélte hogy még találkoznak de most élete teljesen elfakult,sivár,színtelen sivatag lett amibe majd nap mint nap vissza kell térnie minden reggel.Mikor Yume teljesen eltűnt visszasétált szobájába és ágyára dőlve fúrta arcát párnájába és tört elő a folytogató sírás végre,amitől talán megkönnyebbül.*
|
- Sajnálom... *bontakozott ki a lány öleléséből* - Talán jobb is lesz *nézett a lányra* - Talán elfelejtesz engem, talán mást fogsz szeetni egy szép napon... *ölelte át most ő* - De... ha most elmegyek, nem jövök vissza, mégis ha egyszer megint találkoznánk az életben... akkor már nem válok el tőled többé, akkor nem hagyom senkinek... ha minket egymásnak teremtett a sors, akkor onnantól harcolni fogok mindenki ellen... nem érdekel majd hogy mit gondolnak... Szeretlek Sarasa... *simított végig arcán, majd felvette a csomagját* - Indulás... Sohno... *a kis ezüstróka, követte Yume-t, bár nem tudták, hogy hol fognak kikötni* |
-Yume...*Motyogta maga elé szomorúan aztán ő is felállt az ágyról.*-Halona miért csinálod ezt...?*Nézett rá szomorúan aztán kisétált a szobájából a báttyjához és megölelte.*-Nem akarom hogy elmenj!*Suttogta könnyes szemekkel.Végre biztos volt érzéseiben erre elszakítják attól akit nagyon szeret,teljes szívéből.*
|
- Ha mennie kell valamelyikünknek... akkor az én leszek, Sarasa nem tehet semmiről, én voltam az aki rátörtem... *kelt fel az ágyról* - Összepakolom a csomagjaimat... *fejezte be majd átment saját szobájába pakolni*
- Sajnálom gyerekek... nincs más megoldás.. |
*Sarasa nagyban alszik amikor Halona "rontott" rájuk és leszedte a takarót is.*-Na igen!*Vigyorgott a lány,meglepetten pattantak fel szemei azon amit Halona mondott.*-De miért kéne elmennie bármelyikünknek is?...*Ült fel és szomorú szemeket meresztett a nőstényre.*~Semmi rosszat nem tettünk azon kívül hogy szerelmesek vagyunk és szeretjük egymást...~*Folytatta magában.*
|
*Másnap reggel Halona nyitott a szobába és nagyon meglepődött, sőt hírtelen lerántotta a fiatalokról a takarót*
- Szerencse... van rajtuk ruha... *Yume hírtelen kinyitotta szemeit*
- Jó reggelt... *köszönte, majd eszébe jutott h ne a saját ágyéában alszik* - Hupsz...
- Na igen hupsz! És erre most mit mondjak? Nem voltam ennyire világos egnap? Ez így nem lesz jó Yume, vagy neked vagy neki el kell hagynia a házat... |
-Ilyet nem tud,de jóval erősebb a te kis állatkádnál az biztos!*Indította meg és sértődötten ügetett a többiek után hatalmas macskjának hátán.*
*Akuma csak halgatott aztán elmosolyodott.*-Persze!*Mosolygott és elindult vissza az otthonába aztán fiára nézett.*-Gyere nagyfiú!*Emelte fel fiát.*-Én engedem a farkast,kaphatsz de apádat is meg kell kérdezni!Rendben van?*NÉzett rá kedvesen.*
 
|
- Heh, de nem hiszem hogy Juki képes láthatatlanná válni, mindenfelé észrevétlenül cikázni, a szél sebességével szállni... Na erre mit lépsz?
- Elég legyen gyerekek, hagyjátok abba... Shikyo fogd vissza magad!
- Igen Shikyo... nem tudom mi lelt téged, de amióta visszatértél, nagyon nagyra tartod magad!
- Igen mert nem vagyok ilyen kis beszari törpe mind ti, mindannyian csak nyávogni tudtok!
- Elég! Szerintem inkább induljunk! *szólt közbe Yume* - Akuma kérem mutassa az utat *mosolygott kínósan*
= Shikyo ezt azért nem kellett volna...
~ Hülyeség... mindegyiküknél erősebb vagyok
= Ne bízd el magad...
- Pffff.... *indult meg a kis csapat Akuma után*
- Anya... akkor kapok farkast? Ha találok egyszer akkor majd megtarthatom?
      
|
-Rendben van bátyus,majd valahogy én is segítek!*Mosolygott de mosolyát Shikyo csipkelődése törte meg.*-Jukinál biztos hogy nem okosabb Chimei!*Háborodott fel Sarasa.Juk is halkan de morogni kezdett a páros felé,nem szerette ha rosszat mondanak róla de eddig még senkit nem bántott miatta.Sarasa átölelte ismét Jukit és Shikyot nézte.*-De Jukit több dologra is lehet használni,én tudok rajta lovagolni míg te Chimein nem!*Mosolygott büszkén.*
*Akuma nem szólt bele csak figyelt,inkább nem avatkozott bele.*
|
- Jaj Sarasa, tudod hogy nem vagyunk ellenetek, de értsd meg, Juki már felnőtt tigris, ha egy kicsit kisebb lenne még bejöhetne, mint Chimei, mert ő óvatosan tud közlekedni, de Juki nagy és akármilyen óvatosan közlekedik, lehetetlen, hogy ne lökjön le semmit... de majd tényleg építünmk neki egy külön szobát, vagyis nektek, ami majd a házhoz tarozik. és így majd nem kell kintt aludnia jó? *mondta Sarasanak majd Akuma felé fordult* - Rendben, majd a lányok is besegítenek elég nagyok már hozzá! *mondta*
*Yume mosolygott* - Hallottad Hugi... majd segítek megépíteni holnap a szobát jó?
- Remélem Pao nem nől ilyen nagyra, bár a Labrador kutyák nem lesznek olyan hatalmasak! * Pao vakkantott* - Paot nemrég találtam az erdőben, valószínű egy ember dobta ki őt, nagyon sokáig úgy tűnt, nem marad életben mert valaki nagyon megkínozta és hetekig kellett ápolnom, hogy rendbe jöjjön...
- Hmmm az én Chimeiem gyönyörűvé fejlődött, sőt nem is olyan nagy, de erős és gyors és sokmindenre képes, sokkal okosabb is mint Juki és sokkal szófogadóbb mint Pao!
*Szelecske csak hallgatott, nem nagyon szeretett a központban lenni, inkább meghúzta magát, és különben is még nemrégóta volt itt, de az ő története hosszú magányos és rossz is*
- De anya! Tanítam, szótfogadna! ő lenne a legokosabb farkas!
|
*Akuma elkuncogta magát Halonán.*-Ugyan,jöhet mindenki állatkástul!*VIgyorgott aztán lenézett a fiára.*-Lassan,lassan Inferno!Leheth ogy én megengedem de apád mit szól majd hozzá?Na meg nem szeretném ha még a végén valakiben kárt is tenne,például a hugaidban!*Figyelmeztette.*-Szerbusz,az én nevem Akuma!Sziasztok gyerekek!*Köszönt ismét.*-Akkor elég sok főrek ell számolni de nem is baj!A férfiakat kipateroljuk otthonról mi meg csinálunk nekik valami finomat!*Mosolygott Halonára és reméli nem zavarja hogy majd akkor kell megcsinálni az ennivalót.*
*Sarasa visszajött testvérével és még Ukiyoékkal is.Csendesen ült Juki hátán aki Yume állatkája felé nézett,vele is játszott bár elég óvatosan hiszen ahogy ő cseperedett nem volt valami egyszerű.Aztán ismét csak Akumát bámulta.*-Én Jukit az erdőben találtam és Halona megengedte hogy megtartsam!Hatalmas macska de nem bánt senkit!*Ölelte át megint az állatkáját és megpuszilta.*
-Hát ő is jöhet csak ne jöjjön be hozzánk se,szerintem nem tenne jó hogyha bármit is leverne!*Mondta ő is.*
*Sarasa Jukira nézett.*-Látod?Mindenki ellenünk van!Csak Yume díjjazta eddig hogy a házban voltunk!*Vigyorgott báttyjára.*
|
*Pár perc elteltével megjelent Ukiyo, Yume, és Szelecske is, körülöttük pedig az állatsereglet is* - Hát igen... ez itt a családom, és az állataink... nálunk mindegyik gyereknek van egy kis kedvence! *mosolygott zavarában*
- Anya nekem is lehet majd állatom? Szeretnék egy farkast! Hogy együtt vonyíthassunk a holdra! *ugrott ki anyja kezeiből* - Na kapok farkast anya? *nézett anyjára csillogó szemekkel*
- Jónapot! *köszönt Yume illedelmesen Akumának, majd kezét nyyújtotta felé* - A nevem Yume, ő pedig Ukiyo és Forgószelecske, bár mi csak Szelecskének hívjuk...
- Jó napot! *köszöntek a lányok is*
|
-De elmegyünk értük!*Mondta lelkesen és elengedte Juki nyakát aki a levegőbe szimatolt és a szag után indult meg hatalmas,dübögő léptekkel.Még akkor is lehetett hallani mikor már kicsit messzebb voltak,Juki nem volt valami kicsi.*
*Akuma tudta legalább is gondolta hogy miért vannak összeveszve testvérével,de remélte hogy azért mégsem azért mert elszakították őket egymástől ha nem is ők de Yamaneko.Aztán fiára nézett.*-Ügyes voltál,tényleg nem hallottalak!De máskor már igen!*Figyelmeztette.*
|
[1160-1141] [1140-1121] [1120-1101] [1100-1081] [1080-1061] [1060-1041] [1040-1021] [1020-1001] [1000-981] [980-961] [960-941] [940-921] [920-901] [900-881] [880-861] [860-841] [840-821] [820-801] [800-781] [780-761] [760-741] [740-721] [720-701] [700-681] [680-661] [660-641] [640-621] [620-601] [600-581] [580-561] [560-541] [540-521] [520-501] [500-481] [480-461] [460-441] [440-421] [420-401] [400-381] [380-361] [360-341] [340-321] [320-301] [300-281] [280-261] [260-241] [240-221] [220-201] [Korábbi]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
