|
Témaindító hozzászólás
|
2006.06.27. 14:36 - |
Különös hely ez. Lebegő kövekkel tarkított part, fel-felcsapó tengervíz, melyben ehető vizilények találhatók. Egy holdja és egy kicsi aszteroidája van, melyeknek köszönhető az apály és dagály váltakozása.
|
[1456-1437] [1436-1417] [1416-1397] [1396-1377] [1376-1357] [1356-1337] [1336-1317] [1316-1297] [1296-1277] [1276-1257] [1256-1237] [1236-1217] [1216-1197] [1196-1177] [1176-1157] [1156-1137] [1136-1117] [1116-1097] [1096-1077] [1076-1057] [1056-1037] [1036-1017] [1016-997] [996-977] [976-957] [956-937] [936-917] [916-897] [896-877] [876-857] [856-837] [836-817] [816-797] [796-777] [776-757] [756-737] [736-717] [716-697] [696-677] [676-657] [656-637] [636-617] [616-597] [596-577] [576-557] [556-537] [536-517] [516-497] [Korábbi]
*Akuma elég kómás állapotban volt,nem akart élni sem ha már Hakuron sem él.De halgatott a fiúra megfürdött aztán pedig leült a parton és farkát maga köré tekerve húzta magához térdeit.*-Ki vagy te...?*Tette fel a fiúnak a kérdést.*-És miért mentettél meg...?*Kérdezett még mást is mellette.Oldalán "tátongó" seb sem fájt annyira de örök nyomként ott fog maradni neki...*
|
*A fiú itt megállt, majd letette a nőstényt, lassan pedig lehámozta róla a köteleket és amíg eléggé kábult állapotban volt, levette ruháit is, most gondolhatná Akuma, hogy azért hogy azt tehesse mint az a másik kandúr de nem, ruhival a vízhez sétált és kimosta őket, majd kiterítette és a lányhoz szólt* - Szerintem jó lenne ha megfürdenél és ha megszáradnak a ruháid beléjük is bújhatsz! *hagyta abba a beszédet*
|
*Sarasa ilyedten nézte ahogy apját felkapják,felismerte ezt a macskát de akkorsem tudott mit csinálni.Ahogy a félelme úgy az indák is megakadályozták abba hogy bármit is cselekedhessen.*
|
*A lombok közt két villanó szempár figyeli a két macskalényt, hírtelen előtör és a földből indák ragadják meg a lányt, hogy az ne tudjon moccanni, majd felkapja Nantant, aki magatehetetéenül fekszik, nem tud semmit se tenni*
- Te is jössz! *mondja a lánynak majd a köré tekeredett indákkal együtt felveszi hogy ne tudjon ficánkolni, aztán gyorsan elfut velük*
|
|
-Ez nem sokáig mehet még így...~*Szomorodott el Sarasa Nantan mellett ülve és 1 percre sem vette le róla a szemét de ő is kezdett álmosodni.Egy ideig ült és kókadozott aztán csak leragadt a szeme,de felriadt.Megrázta a fejét.*-Nem alhatok el ha segíteni akarok neki!*Mondta magának hangosan de csak kókadozott tovább.*
|
*Halványodtak Nan vonásai, mély álomba merült, bár néha néha felzaklatta egy rémálom de nem volt semmi komolyabb jel arra hogy károsodás érte volna*
|
~Valahogy el kellene őt juttatni haza,az ágyában feküdni azért mégis más mint itt a homokban...~*Gondolta magában a kislány de nem tudta mit tehetne,nem akarja itthagyni az apját hogy elmenjen segítségért Halonához de más megoldást nem látott.Továbbra is ült és szorgalmasan cserélgette a hideg borogatást Nan homlokán.*
|
*Nantan remegett, rázta a hideg és fűtötte a meleg, s ez a két érzés vegyesen váltogatta egymást, de hogy miért lett ilyen hírtelen rosszul, ő sem tudta*
|
*Sarara aggódóan szemlélte Nantant hiszen még nem látta ilyennek,tudja min megy keresztül mert ő is volt már lázas...Amikor a vizes ruha darab meleg lett ismét a vízhez vitte,mire az megint hideg lett vissza szaladt és megint visszarakta a forró homlokra.*
|
*Nantan forgolódik, a vizes ruha hatására egy kicsit megnyugszik, görcsösen szorítja meg sarasa mancsát, mégis talán nem fájón, közben vagy 1000x suttogja Atsui nevét*
|
~Ha nem lenne semmi baj akkor nem csinálnál így!~*Mondta magában a kislány aztán kezét apja homlokára téve jött rá hogy lázas.Ruhájából letépve egy kis darabot rohant a vízhez de megállt előtte.*~Le kell küzdenem az utálatot ha akarok segíteni valahogy...~*Mondta aztán bevizezte a ruhadarabot Nantan homlokára rakta,úgy rémlik mintha az ő lázát is így csillapították volna.*
|
- Nincs semmi bajom! *lihegett, éget és tüzelt a teste* - Atsui... Atsui.. Atsui... *motyogta magában, homloka is tüzelt a forróságtól, nem látott kiutat a tűzből - Segíts Atsui... Hol vagy? Hova tűntél? *vergődött a földön*
|
*Sarara békésen alszik még akkoris amikor Nantan felemeli hogy elinduljon vele hazafelé.Amikor Nan összeroskad,akármennyire vigyázott rá,felébredt mert olyan érzése volt hogy valami nincs rendben.Szemeit kinyitotta és a békés hangulatából aggódóba csapott át amikor meglátta Nan állapotát.*-Mi a baj?*Kérdezte ilyedten.Körbenézett de sehol nem látta a gonosz macskát tehát ezt most nem ő okozta!De akkor mi a baja az apukájának?Tette fel magának a kérdést.*
|
Nantan pár óra múlva ébred fel, még mindig fáradtnak érzi magát, de nem annyira, felülne de a lány rajta alszik, így előbb felemeli őt, aztán feláll és elindul vele hazafelé, de egyszercsak nagy forróságot érez testében, a fájdalomtól összeroskad, féltőn vigyáz közben a lányra* - Mi történik? *zihál hangosan*
|
-Igen,szerintem jó ötlet!*Ült le Nantan mellé aztán fejét a kandúr melkasára téve csukta be a szemeit várva hogy jöjjön az álom.*~Ez most nagyon fura volt...pedig csak egy egyszerű sétának indult.Először jól bajba kerülünk aztán pedig olyasvalakiket látunk akik nem is hasonlítanak ránk...~*Szakadt meg a gondolatmenete mert el is aludt.*
|
*Amint kiértek a fényből Nan körülnézett és látta a tengert, annyi szép emléke volt innen, nagyon szeretett réen itt lenni, de már egyre kevésbé, letette a kislányt majd leült, hátra dőlt* - nagyon elfáradtam... *hunyta le szemeit* - Aludnunk kéne egyet...
|
*Sok év telt el azóta, hogy a Macskalények felfedezték ezt a csodálatos helyet, sok kalandban volt itt részük, míg egy nap, szörnyű csapások érték e helyet, sokan elmenekültek, sokan itt maradtak és sokan bele is haltak... mégis maradtak túlélők, és olyanok akiknek fontos ez a hely, a macskalények földje most ismét felvirágzott, újból nyugalmat, csendet, biztonságot adó. (nem mindenhol, és nem mindenkor XD) A TE macskalényed túlélte? Kezdődjön hát a macskalények életének következő felvonása!* |
- Hát, amikor az anyukám megtalálta, már akkor sem beszélt, de akkor még egész kicsi kis csecsemő volt igazából... *Nézett Yumera, aki legugolt és megsimogatta az állat fejét, majd szeméről levette a kötést, fehér volt, tiszta, de hírtelen az állat hangján szólalt meg.* - Nincs semmi probléma, csak éppen erre sétáltunk, amíg ez az alak nem kötött belénk * nézett VAdi felé*-Tudok beszélni, Sohno-n keresztül! *mosolygott Yume arca*
|
-Sziasztok! A nevem Akera. Láttam az előző "hadműveletet". /mondja kuncogva/. Gondoltam segíthetek valamit. De úgy látom már minden rendben van.
-Amúgy ő mióta néma?
|
*Yume csak nézi a fiút, majd az ördögi macskalényt, de tekintete ismét Akerára vándorol és elmosolyodik, feláll, megrázza magát, mint a macskák, majd kimegy a partra a fiúhoz, tapsol kettőt, így Sohno felébred, és Xumehoz siet, majd a fiúra néz és felel* - Szia! A nevem Sohno, ő pedig Yume, nem tud beszélni már kiskora óta, ezért én beszélek helyette *fejezi be, majd Yume mellé telepszik*
|
[1456-1437] [1436-1417] [1416-1397] [1396-1377] [1376-1357] [1356-1337] [1336-1317] [1316-1297] [1296-1277] [1276-1257] [1256-1237] [1236-1217] [1216-1197] [1196-1177] [1176-1157] [1156-1137] [1136-1117] [1116-1097] [1096-1077] [1076-1057] [1056-1037] [1036-1017] [1016-997] [996-977] [976-957] [956-937] [936-917] [916-897] [896-877] [876-857] [856-837] [836-817] [816-797] [796-777] [776-757] [756-737] [736-717] [716-697] [696-677] [676-657] [656-637] [636-617] [616-597] [596-577] [576-557] [556-537] [536-517] [516-497] [Korábbi]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
