|
Témaindító hozzászólás
|
2008.07.21. 00:09 - |
Ez a terület csodálatos, egyetlen bökkenő csak az vele, hogy láthatatlan, védőburok veszi körbe amit Nantan és Yume emelt fel, és csak a tiszta szívű macskalényeknek van egyenes út ebbe a védett világba. Biztonságot nyújt mindenki számára, aki képes belépni.
|
[563-544] [543-524] [523-504] [503-484] [483-464] [463-444] [443-424] [423-404] [403-384] [383-364] [363-344] [343-324] [323-304] [303-284] [283-264] [263-244] [243-224] [223-204] [203-184] [183-164] [163-144] [143-124] [123-104] [103-84] [83-64] [63-44] [43-24] [23-4] [3-1]
*Yume kézenfogta a lányt és bementek a házba, s ő rögtön bele is hullt az ágyba de még mielőtt elaludt volna csak ennyit mondott* ~ Mire felébredek elmondod hogy mi a kedvenc fiú neved? Kérlek gondolkozz rajta... *nyomta el az álom* |
=Menj csak!*Mosolygott a kiskutyára aztán ő is felállt és Sarasara nézett.Sarasa bólintott.*-Persze,ott leszek veled de én nem vagyok fáradt!*Fogta meg a kandúr kezét és elindult vele szobájuk felé Jukival szorosan a nyomukba.* |
= Mindig fel tudom őt vidítani... kivéve most... most csak sír... *komorodott el* =Nantan az apja volt természetes, hogy sír utána... na megyek mert biztosan hiányolnak majd! *ugatta majd nemsokára távozott, s próbálta vígasztalni a csöpp lányt*
- Nem is tudom... jössz velem? *kérdezte, s talpra állt* |
*Sarasa a kandúr vállára tette a kezét.*-Pihenj le,fáradtnak tűnsz!*Mosolygott rá kedvesen.Juki lehajtotta a fejét a kutyához.*=Nantan meghalt,eltűnt a semmibe!És Natane,Halona,Sarsa látták ahogy elvész a semmibe!Ezért ilyen mindenki...*Árulta el lehunyva szemeit aztán a kiskutyára mosolygott.*-Segíts megvígasztalni Natane-t a többieknek!*Nézett a két lány felé.* |
*Yume szerette volna felkapni a lányt de nem volt ereje teljében, eközben sétált ki a házból Ukiyo és Natane is, a lányka szeme még mindig piros volt a sírástól, Halona egész este vígasztalta de nem tudta lenyugtatni, Pao végig a nyomukban csaholt, s követte őket, nem nagyon értette miért ilyen szomorúak, amikor meglátta Jukit oda ment hozzá*
= Szia Juki... hogy smint? *érdeklődött* = Nem tudod hogy miért ilyen szomorú itt mindenki? |
*Sarasa meglepetten nézett le a kandúrra.Aztán elmsolyodott.*-Hozzád megyek!*Válaszolta határozottan,bár nem tudta mégis Yume hogy érezheti hogy kölykük lesz,és hogy még pontosan meg is mondja mi.*-Azért Juki is segíteni fog abban hogy megvédjen minket!*Simított végig Yume fején.És az emlegetett nagymacska már ott is termedt és kiváncsian nézte a két macskalényt.* |
*Yume lassan letérdelt a lány elé és átölelte, majd hasára adott apró puszit* ~ Hát nem érzed őt? Kisfiunk lesz... tudom, érzem... *simított végig a lány hasán* ~ Most mind a kettőtöket meg kell majd védjem, de nem számít, vigyázni fogok rátok nagyon... igazi család leszünk... el akarlak venni feleségül Sarasa... |
*Sarasa elgondolkodott.*-Konkrétan kedvencem nincs,de nem is gondolkodtam még rajta!*Ismerte be de nem értette hogy Yume mégis miért kérdezi ilyesmit.*-Miért kérdezed?*Érdeklődött.Furcsának találta hisz nem volt kölyke,bár az utóbbi időben volt hányingere néhányszor.* |
*Yume bólitott, hogy ne aggódjon a lány majd puszit nyomott az arcára. Kicsit szédült mivel erejét vesztette egy kicsit a védőburok felállításával* ~ Mondd Sarasa mi a kedvenc fiú neved hmmm? *érdeklődött* |
*Sarasa jó sokáig aludt de mikor felkelt úgy érezte csak egy rossz álom volt a tegnap aztán nyújtózkodott és kisétált a konyhába.Leült és megdörzsölte fejét.Juki is felkelt,nyújtózott és kislisszolt mielőtt Halona meglátja.Mikor már kint volt Yumehoz sétált és érdeklődően tekintett fel rá hogy nem-e fáradt,vagy valami.* |
*Yume nem tudta, hogy mitévő legyen, aludni sem tudott, vigyázott Sarasara, reggel kibújt az ágyból és kisétált, meglátta a pajzsot amit már csak az ő ereje tartott fennt, tudta hogy így nem biztonságos ezért minden erejét megfeszítve kibővítette, de ez nagyon sok energiát elvett tőle, végül sikerült... talán így biztonságban voltak* |
*Juki felállt és elballagott a szoba egyik végébe és lefeküdt,most gazdája mellett akart maradni és nem akarta itt hagyni.Sarasa végül elaludt ahogy simogatták,egészen lenyugtatta és jobbat aludt tőle.Fájdalmát álmába nem érezte szerencséjére hanem épp az ellenkezőjét,boldog volt.* |
*Yume maga sem tudta, de bólintott Jukinak, hogy aludjon nyugodtan, majd ő vigyáz Sarasara, majd hátra dőlt a lánnyal együtt, s betakarta magukat* ~ Próbálj meg aludni... én majd őrzöm az álmod rendben? *simított végig a lány haján, majd arcán, s addig simogatta amíg el nem aludt* (ha elaludt xD) |
*Csöndesen halgatta amit a fiú mondott neki.VÉgülis igaza volt,hogyi s felejthett el,de mégis olyan érzése volt hogy apja soha többet nem tér vissza.*-Remélem igazad van...*Suttogta fájdalmasan de végülis elálmosodott a sok sírástól és Yumehoz bújt,becsukta szemeit és próbált megnyugodni.Juki felnézett Yume-ra hogy most mi lesz.* |
~ Sarasa fgyelj... szerintem nem halt meg... csak egy kicsit megpihen... biztos vagyok benne hogy visszatér... ne sírj virágom... minden rendben lesz, higyj benne! Lehet hogy csak elfáradt, elvesztette az erejét... de nem emlékszel, hogy ő mindig újra regenerálódik? Biztosan most is csak erről van szó... *ölelte tovább, s próbálta nyugtatni, bár nem tudta igazak lehetnek e a szavak amit a lánynak mondott* |
*Sarasa csak meglepődött és ledermedt de nem akart sehová sem menni.*-De miért nem...itt voltunk neki!Atsui...te...én...Halona..Natane...sőt mindneki!*Nézett maga elé.Juki is meglepődött kicsit Yume reakcióján de azért mégis érhető volt,aggódóan emelte fel fejét és nagyokat pislogott.Lassan az ő szemei is kivörösödtek a sok sírástól de nem tudta abbahagyni,egyszerűen kibírhatatlan fájdalomhullám tört rá.És ahogy még látta is ahogy eltűnik.*-Ha ott lettem volna mellette...nem pedig végignézem ahogy eltűnik a semmibe...*Temette kezeibe arcát.* |
*Yume olyat tett amilyet még soha, igaz nem nagyon de pofont adott a lánynak és dühösen nézett rá, majd magához szorította, még mielőt elrohant volna, s ha akart is volna nem engedte, meg akarta magyarázni, hogy miért tette* ~ Olyan buta vagy... nem változtathatsz meg semmit, mindennek van értelme, ennek is biztosan van, ha apa elment az azért volt mert nem akart maradni, de te itt vagy és élni akarsz, neked élned kell.... érted? *fogta össze két kezével a lány arcát* ~Itt hagynál engem? engem és Jukit? Nekem is fáj... de nem szabad össze omlanunk rendben? *simogatni kezdte Sarasat, hogy ahogy csak tudja lenyugtassa, bár nem volt valószínű, hogy ez sikerül* |
-Miért mindig velünk történik ez...?Miért nem élhetünk békében...boldogságban...?*Suttogta fájdalmasan.Kivételesen Juki bement a házba és leült ak ét macskalény elé,fejét melléjük nyugtatta az ágyon.*-Inkább haltam volna meg én mint ő...*Szorította meg ruháját ott ahol a szive volt.Úgy érezte menten kiszakad a helyéről úgy fáj.* |
*Yume csak átölelte a lányt, neki is épp oly fontos volt "apja" mint Sarasanak de nem sírhatott neki most erősnek kellett maradni... lassan ölbe vette a lányt, ha az hagyta, s bevitte szobájukba, de most nem tette le az ágyra hanem maga ült oda, s ahogy csak tudta közel húzta magához Sarasat, s csak ölelte őt, nem intézett semmilyen gondolatot a lányhoz, úgy gonolta jobb ha lenyugszik, ha megbékél a történtekkel* |
*Sarasa megölelte a fiút és hozzábújt.*-Apa...végleg eltűnt...*Suttogta remegő hangon a fájdalomtól.Juki is a kandúrral ment és fájdalmasan nézte gazdáját.Lefekdüt melléjük és szomorú szemekkel nézett fel rájuk.Ismét hatalmas kínokat kell átélniük,nem értett emegint hogy mi történt de gazdája fájdalmát látva nem lehetett kellemes.Sarasa ismét sírásban tört ki és csak ölelte Yume-t.* |
[563-544] [543-524] [523-504] [503-484] [483-464] [463-444] [443-424] [423-404] [403-384] [383-364] [363-344] [343-324] [323-304] [303-284] [283-264] [263-244] [243-224] [223-204] [203-184] [183-164] [163-144] [143-124] [123-104] [103-84] [83-64] [63-44] [43-24] [23-4] [3-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
