|
Témaindító hozzászólás
|
2006.08.09. 19:28 - |
A Sárkányok földjére nagyon nehéz eljutni. Itt főként sárkányok élnek. Megszelidíditésükkel lehet próbálkozni, de inkább csak kölyköknél. Mindenféle sárkányok élnek itt. Élszaka, aki erre a földre merészkedik, halál fia. Ha nem bántod őket, akkor van rá esély, hogy ők se fognak téged.
|
[309-290] [289-270] [269-250] [249-230] [229-210] [209-190] [189-170] [169-150] [149-130] [129-110] [109-90] [89-70] [69-50] [49-30] [29-10] [9-1]
Feren elszomorodott. -Mi történt a szüleiddel?- Gondolta, hogy ezzel fájdalmas témára tapintott, de érdekelte a dolog.
|
Yaszi felsóhajt.-Ezt a nagyitól kaptam aki befogadott minket de még mielőtt meghalt volna és nagyon hiányzik!-Mondja egy hajtincsét a füle mögé rakva.
|
Feren örült, hogy sikerült elterelnie a szót, de mikor látja, hogy a lány szomorú megkérdezi. -Mi a baj?
|
Yaszike elvigyorodik.-Észrevettem valamit de akkor nem fontos!-Mondja elmosolyodva magát kezét felemeli kardjáról.-Ó köszönöm szépen!-Majd kicsit elszomorodik.
|
-Milyen hasonlóságot?- Kérdezi csodálkozva. ~Hát rájött? Túlságosan sokat beszéltem róla...~ gondolta. -Mindegy, hagyjuk, nem fontos.- próbálja elterelni a szót. -Szép a kardod.-
|
-Lehet hogy én nem ismerem de felvéltem a hasonlóságot kettőtök között!-Mondja leszállva a földre.
|
-Hidd el, én ismerem...- mondja és leül a földre.
|
- Szívószállal evett? - nevet fel kislányosan. - Kemény fickó vagy. Nem kellene nekem is félnem tőled? - kuncorászik. - Megedzőttél, ez még hasznodra válhat. - kacsint rá rejtélyesen. - Én vagyok az első macskalény, akivel találkoztál?
|
Köszönöm!*mosolyog Jason*Az biztos!De az is,hogy egy darabig szívószállal evett.Nem panaszként,de elég kemény ott az élet.Ha nem figyelünk könnyen elveszhetünk.
|
- Szép vágás. - kinyújtja kis kezét, hogy megtapogathassa a sebhelyet. - Nem csodálom, hogy nem kötekedett, ha jól letángáltad. - kuncog, s egy kicsit hatásszünetet tart. - Csak... kérdeztem. - füllet a fiúnak. Okkal, méghozzá elég nyomós okkal kérdezte, amit.
|
Elég szépen helyreraktam.Ezt a sebhelyet a késével csinálta és nem hagyhadtam szó nélkül.Azóta nem kötekedett.Erről még nem hallottam.Miért?
|
- Helyre raktál egy kutyalényt? - hatalmas és csillogó szemekkel néz fel a kandúrra. - Az szép lehetett. Arról nincs tudomásod, hogy nem szövetkezett-e velük egy másik macska? - kérdi kicsit komolyan.
|
*Jason a kérdésre csak bólint.*Nem tudom.Előttem nem mondtak semmi rosszat.Nah jó csak egyszer.De akkor is jól helyreraktam.*büszkélkedik.*
|
- Ezek szerint akár ők ellened fordulhattak volna? - egyik füle lelapul a kíváncsiságtól. - Nem tudom, mi bajuk velünk, mi nem ártottunk nekik. Vagy de? - meglengeti a lelapult fülecskéjét. - A papámnál tett le... félt valamitől...
|
Lehet,hogy logikus lett volna,de nem kísértem a sorsom.Náluk igen.A macskákat nem nagyon szeretik.Nem értem a szülőket.Miért hagyott el az édesanyád?
|
- Az, amin sokat gondolkodik valaki, az idővel megoldódik. De miért nem kérdeztél rá? Logikus lett volna, nem? - kuncog kedvesen. - Génükbe van az utálat? Miért, az jön magától? Nem kialakul? - oldalra dönti a fejét. - Sok mindent tehet, de nem akarattal és rossz szándékkal. - gondolkodik el. - Én nem ismertem az apukámat és az anyukám is csak évente látogatott meg. A nagypapám nevelt, aki meghalt.
|
Igen.De nem értem,hogy engem miért fogadott örökbe.Mindig ezen töröm a fejem.Nem tudom talán a génükben van az utálat.Az igazi szüleimről nem tudok semmit.Még nagyon kölyök voltam és nem tudom,hogy mit tehet egy kölyök amiért ki kell rakni.
|
- Nem tudom. - kuncogja el magát az utolsó kérdésre adott válaszán. - A nevelőapád volt a vezér? - folytatja a kérdezősködést. - Miért nem szeretik a macskalényeket? Bántottak más macskákat? Miért tettek ki az igazi szüleid? Rossz kölyök voltál?
|
Engem nem bántottak,mert a nevelőapám megtiltotta.És amit ő mondott az úgy is volt.Jó fejek voltak és nem szeretik a macskalényeket.Velem kivételeztek.Azért kerültem oda,mert a szüleim kiraktak és a nevelőszüleim befogadtak.*magyarázta*Kihagytam valamit?
|
- Kutyalénnyekkel éltél?! - hökken meg, de gyorsan mosolyra is húzódik a szája. - Az tök klafa! És milyenek voltak? Nagyok? Haraptak? - halmozza el hadarva kérdésekkel a macskafiút. - Jó fejek voltak? Hogy-hogy oda kerültél? S miért csak egyedüli macska voltál? Nem akartak bántani? Vagy szeretik a macskalényket?
|
[309-290] [289-270] [269-250] [249-230] [229-210] [209-190] [189-170] [169-150] [149-130] [129-110] [109-90] [89-70] [69-50] [49-30] [29-10] [9-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
