|
Témaindító hozzászólás
|
2006.08.06. 18:31 - |
Ez a hely a Varázslovakról híres. Minden szépet és jót mesélnek e helyről, amely igaz. De viszont valamikor nagyon kegyetlen lények jelenhetnek meg, amelyek akár ölni is képesek! Innen a lovak nem tudnak elvándorolni.
|
[892-873] [872-853] [852-833] [832-813] [812-793] [792-773] [772-753] [752-733] [732-713] [712-693] [692-673] [672-653] [652-633] [632-613] [612-593] [592-573] [572-553] [552-533] [532-513] [512-493] [492-473] [472-453] [452-433] [432-413] [412-393] [392-373] [372-353] [352-333] [332-313] [312-293] [292-273] [272-253] [252-233] [232-213] [212-193] [192-173] [172-153] [152-133] [132-113] [112-93] [92-73] [72-53] [52-33] [32-13] [12-1]
- Hát igen, jól összehoztuk! *nevetett és megcsókolta Akumát, majd hírtelen fölé kerekedett és belenyalt a nyakába, valami furcsa erő azt sugallta neki, hogy nem hagyhatja az éjszakát kárba veszni. Óvatosan simult a nőstényhez, farka víg táncot járt, s csókokkal borította a nőstényt*
|
~Nekem megfogadta hogy nem bánt...mégis a hozzám közel állókat igen...~*Mondta magában.Megszeppenve nézett először Hakuronra mikor felkapta de aztán elmosolyodott.*-Én is téged...de azért némileg te is hozzájárultál hogy legyen kiket felnevelni!És az első még fiúra is sikerült!*Kuncogott majd párja feé fordult és halk dorombolásba kezdett.*
|
-Értem... de jelen pillanatban ő ránk a legveszélyesebb...nem fog nyugodni amíg szét nem robbantja a családunkat, de elmenekülni nem tudunk, lát engem a nyakörnön keresztül... így nem kezdhetünk új életet *kapta fel Akumát és a pokrócra terítette, majd mellé feküdt és ákarolta* - Gyönyörúségem... *adott puszit arcára* nagyon szeretlek... és köszönöm neked ezt a gyönyörű családot is *hunyta le szemét, de nem aludt*
|
*Akuma csak csöndben álldogállt,gondolatmenetéből Hakuron zökkentette ki mikor átkarolta,elmosolyodott.*-Jó!Most úgysem akartam menni sehova...*Válaszolta.*-Ígyis elég erős vagy,csak még a bátyádat nem szárnyaltad túl!*Hajtotta hátra a fejét Hakuron vállára.*~De remélhetőleg túl fogod majd...egyszer...valamikor...és akkor már mindenki biztonságban lessz!~*Hunyta le szemeit pedig nem volt fáradt.*-Ez nem is kérdés,mindig melletted leszek!*Tette hozzá.*
|
*Hakuron aludt, de amikor észlelte hogy felesége nincs mellette, rémülten ugrott talpra, majd amikor rájött, hogy semmi baj, nyugodtan séált Akuma mögé, és átkarolta* - Akuma... mindig maradj mellettem jó? Ne menj sehova egyedül... azt akarom hogy biztonságban legyetek mindannyian. Meg fogok erősödni és akkor mégjobban meg tudlak majd titeket védeni...
|
*Akuma mikor elaltatta lányait felállt és az ablakhoz sétált.Nem volt fáradt,lehet nyűgös és zűrös napja volt de akkora hatással mégsem volt rá most valamiért.Elálldogált ott egy darabig és bámult ki,elgondolkodott az eddig történteken,a mostani helyzeten,és hogy talán mit hozhat nekik a jövő.*
|
*Hakuront belülről kínózta a fájdalom, nem tudta, hogy mi töténhetett, hiszen eme név hallatán nem kellett volna így éreznie, nem tudta miért van így, de aztán lassan nem is érdekelte a fáradtságtól és elnyomta az álom...*
|
*Akuma elmosolyodott a csók után.A másik két lányát is lerakta az ágyra aztán leült és altatnikezdte őket.*-Rendben,úgy lessz!*Kacsintott rá aztán ismét lányaihoz fordult.*-Hihetetlen hogy három helyett négy gyerekük lett de nem zavarta.Csak azt remélte hogy mostmár semmi komolyabb baj nem lessz.*
|
- Csak vicceltem! *csókolta meg a nőstényt, majd az ágyra helyezte a kislányt és átment Infernoért, őt a kiságyába tette, végül egy pokrócot hozott elő az egyik szekrényből* - Ez talán kitart... ha fázol tényleg nyugodtan bújj mellém rendben?
|
-Te már megint rosszra gondolsz?Abba nincs semmi rossz ha fázom,hozzád bújok és úgy alszom tovább!*Kérdezte ördögien kuncogva Akuma.*-A védekezésről meg annyit hogy mostmár tényleg nem árt az biztos!*Vigyorgott.*
|
- Jelentenek valamit? *érdeklődött* - amúgy benne vagyok a buliban csak tudod Inferno nem olyan kölyök már? Mi lesz ha felébred és melát minket hmm? Gondolj a gyerekekre! *vigyorgott huncutul* - Drágám mostantól védekezünk! *nevetett ismét*
|
-Na neeem,alszanak a zágyamba!Mi meg a földön aztán majd ha fáznék hozzád bújok!*Csillant meg szemében a huncut fény de aztán ismét nevetett.*-Hogy honnan jöttek?Csak úgy kipattantak a fejemből!*Mosolygott.*
|
- Vagy majd köztünk alszanak! *Vetette fel az ötletet Hakuron* - Én alszom a fiammal, te meg a lányaiddal *nyújtott nyelvet* - Egyébként... honnan jöttek ezek a nevek? *érdeklődött* - Infernoén két napig szenvedtem *gondolkodott*
|
*Akuma aggódóan halgatta párját és elgondolkodott.*-Majd megnézem,hátha tudok segíteni!*Mondta.Kuncogott egy jót azon amit férje mondott.*-Majd rögtönzünk valamit!Ők alszanak az ágyunkba mi meg a földön!*VIccelődött.*
|
- Na gyerünk.. menjünk be, fárasztó nap volt a mai... *törölte meg szemét* - Inferno... még... nem ébredt fel, azt hiszem az a srác nagyon erősen vágta a falhoz, nem halt meg... csak eszméletét vesztette, de nem ártana már ha felkelne, egy kicsit aggódom miatta.. viszont van ey kis baj drágám... nincs plussz három kiságyunk! *nevetett*
|
-Igen,a mieink!Lehet Inferno is örülni fog neki hogy vannak testvérei akikkel egyben majd lehet játszani!*Kuncogot Akuma.Örült hogy férje első látásra megszerette lányait.Pedig sejtése se volt róla hogy Meza annyira nincs közel a szívéhez.*
|
-M...Meza? *nyelt egyet a kandúr, s a nősténytől átvette az egyik kölyköt és megsimogatta a fejét* - Igazán aranyosak! És.. a mieink... *ölelte át, szíve mélyén mégis úgy érezte nem fogja tudni szeretni Mezát, akármennyire is akarná majd*
|
*Auma csak állt és várt míg a csere megtörténik,miután megtörtént boldogan dorombolt Hakuronnak.*-Ők a lányaink!Meza,Hane és Akari!*Válaszolta mosolyogva.*-Nem bántott minket,sőt...Meza neki köszönhetően látta meg a napvilágot!*Nézett a legutolsónak született kislányra.*
|
*Hakuron meghallota Akuma hangját, oda akart rohanni hozzá, de Doragon elé állt* - Cserét kértem, hol van a fiú? *Hakuron nem szólt, csak bement majd pár veszekedés és cívódás után Hakuoval kihozta a fiút megkötözve és odalökte Doragonnak, Doragon elengedte Akumát, Hakuron pedig boldog volt hogy vissza kapta őt*
- És ők... AKuma... *ölelte át* - Remélem Doragon nem bántotta egyiket sem és téged se... *motyogta a nőstény fülébe*
  
|
-Na látod,mégis van neked szíved még ha csak most is ragyogott fel benne a jóérzés!*Mosolygott Akuma a kandúrra a három kislányt magához ölelve.Mikor meghallotta és meg is látta Hakuron boldogabb lett.*-Hakuron!*Szólította hátha észreveszi hogy ő is itt van plussz még a három csöppség is a karjaiban.*
|
[892-873] [872-853] [852-833] [832-813] [812-793] [792-773] [772-753] [752-733] [732-713] [712-693] [692-673] [672-653] [652-633] [632-613] [612-593] [592-573] [572-553] [552-533] [532-513] [512-493] [492-473] [472-453] [452-433] [432-413] [412-393] [392-373] [372-353] [352-333] [332-313] [312-293] [292-273] [272-253] [252-233] [232-213] [212-193] [192-173] [172-153] [152-133] [132-113] [112-93] [92-73] [72-53] [52-33] [32-13] [12-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
