|
Témaindító hozzászólás
|
2006.06.27. 14:38 - |
Ilyet talán még senki nem látott. Ez a tenger háborog és hullámzik ugyan, mégis olyan hatást kelt, akár egy vízágy. Menni lehet a felszínén, de vigyázni kell az égből előtörő madárrajokkal, mert előszeretettel riogatják az ide tévedőket.
|
[499-480] [479-460] [459-440] [439-420] [419-400] [399-380] [379-360] [359-340] [339-320] [319-300] [299-280] [279-260] [259-240] [239-220] [219-200] [199-180] [179-160] [159-140] [139-120] [119-100] [99-80] [79-60] [59-40] [39-20] [19-1]
- Azért annyira nem. - mosolyog megjátszott fájdalommal arcán. ~ Ügyes. Ki akar bújni, de Furjiwara Takumit nem lehet csak így lerázni. ~ egyik kezével végigsimít a lány vállán. - A cirógatásnak, a puszinak gyógyhatása van. - kacsint szemtelenül.
|
Kyo hátra hökköl mikor a kar megroppan.-jaj istenem.-mondja ijetten.-Hogy ápolgatni?-kérdi.-Hát...amint látom jól vagy.-mosolyog kajánúl.
|
Ránéz a mutatott testrészre. - Nem vészes. Már nem is fáj. Cseppet se. - félkört ír le vele, hogy mutassa, tényleg nem fáj és jól van, de akkorát roppan, hogy még ő is megijed. A fájdalom persze újra beleköltözik, mely egy pillanatra arckifejezésén is meglátszik, de aranyszabály nála, hogy a csajozás mindenek előtt van. - Akarod ápolgatni? - vigyorog szélesen. Imádja kiforgatni a szavakat, s az új áldozat Kyo lett számára.
|
-Ő...hát... izé...-dadog.-Köszönöm.-mondja és arcárhoz nyúl.-Óh..a válad.-tereli el a témát és jobb válára mutat ami lóg.-Úgylátom kiugrott.
|
- És hát? - hajol a nőstényhez közelebb. Belül megmozdul benne valami, ami tépő fájdaloként jelenik meg, de nem törődik vele. ~ Szerelem nem létezik! ~ mordul magára gondolataiban. - Jól áll a pír, mondták már? - szinta susogja, mint a szél.
|
-Háát kényelmesnek kényelmes volt ahogy ültem.-mondja még jobban elpirúlva.-És hát...-mosolyog zavartan.
|
- Így lehet rosszul aludni? - lassan felül és kihívóan vigyorog Kyora. - Kényelmes is volt. - kancsint. - Szépet is álodtam. - fel-fehúzza szemöldökeit. - Neked jó volt-e? - teszi fel a kétértelmű kérdést, majd kuncogni kezd.
|
-Csak vigyázzunk nehogy megint ilyen alkalmatlankodó madarakkal találkozzunk-Mosolyog Darkra nézve és közben aztán hirtelen egy fura érzés fogja el. Ereje egyre jobban ingadozik és végül teljesen kicsúszik a kezei közül. Az ég hirtelen beborul és villámok kezdenek megjelenni. A szél megerősödik és hatalmas orkánná változik.-Ne csak ezt ne! Csak most ne!-Kiabál Kaze aztán utolsó erejéből egy felhőt varázsol Dark alá ami megtartja.-VIGYÁZZ MAGADRA!-Kiabálja mikor már az örvény középpontjába van majd a felhő messze eltávolodik és hirtelen a vihar a semmivé válik Kaze-val együtt...
|
Kyo lenéz az ölében ébredező kandúrra és elmosolyodik.-Jót aludtál?-kérdi kedvesen.-Hát én??Mivan velem?Jah...csak gondoltam kényelmesebb lessz.-mondja és haloványan elpirúl.
|
Takumi ébredezni kezd. Valami rovar megcsikizi orrát, melyet először megvakar, majd szemei felnyílnak. Körbenéz, majd ásít egyet. Kezét nem is teszi szája elé, s kishíján bekapja a fél világot. - Hát te? - csodálkozik, hogy Kyo ölében fekszik. Megerednek a gondolatok a fejében.
Hiwatari még mindig nem néz vissza, a fegyvere jobban foglalkoztatja. Vizsgálgatja, beleharap, majd visszaolvasztja testébe. ~ A részem lenne? ~ előre lendíti kezét, s újra előjön a tőr. Hegyénél megfogja, majd eldobja. Beleáll egy fába, majd visszahívja magához. ~ Ez csúcs szuper! ~ mosolyog elégedetten és meglepetten. ~ De hogy lehetséges ez? Mi vagyok én? Vagy ki? ~ sétálni kezd, s ahogy a tőrt nézi, megbotlik. Elbukik, s magába állítja a fegyvert, de az nem ejt sebet és nem hagy heget, eggyé válik testével. ~ Nem tud megsebezni. ~ felugrik és a fához szalad, melynek törzsében ott a helye, ahol elérte és beleállt.
|
Rain még vár kicsit a feleletre, de nem kap választ így leül és csak nézi az eget, hátra puffan, de csak nézi tovább, majd lassan lehunja szemeit és elalszik.
|
Kyo felnézz Hitsugayara.-És a neveden kívűl mást is megtudhatunk rólad.-néz rá és végig futtatja szemét a kandúron,majd eg ymosollyal nyúgtázza.
|
Biztos?Ha...Takumi!!!-térdel le mellé és hátra fordítja,fejét az ölébe rakja hogy kényelmesebben feküdjön.-Kandúrok.-csoválja fejét,de mosolyog.
|
- Nem, köszi. Jól vagyok. - próbálja tagadni, hogy iszonytató fájdalmai vannak és a lánynak meg tökéletesen igaza. Lép párat, majd hasra vágódik. Elmosolyodik kicsit kábán, suttog egy nevet, s lehunyja szemeit. Kimertült, túlságosan is, s már muszáj pihennie. Mivel ő akarattal megpróbálta ezt eltusolni, az érzékei, a teste, valami felsőbb rendű dötnéshozó rendelkezett vele, s elvette maradék erejét, hogy végre elterüljön és aludjon.
|
-Nincsmit.-mondja kedvesen,amjd fel áll és mellé sétál.-Ne segítsek?-kérdi és kezet nyújt neki.-Ijen állapotban inkább pihenned kéne legalább egy rövid ideig.-tanácsolja a kandúrnak.
|
- Maradok... azt hiszem. - felel Kyonak csendesen. Ránéz a zöldhajú fiúra, majd vissza az őt segítő nőstényre. - Köszönöm. - motyogja, majd komoran néz maga elé. - Megvívtam a magam csatáját. Kudarcot vallottam. De ha még sokáig maradok, a legnagyobb háborút fogom elveszteni nagy valószínűséggel. A macskám vár, s van még valaki, aki sokkal inkább kezelgethetné a sebeim. - akármennyire gyenge, csak azért is talpra küzdi magát. Mivel nem bír rendesen megállni a lábán, leveszi kardját tokkal együtt és arra támaszkodva indul el.
Hiwatari annyira belemerül a gondolataiba, hogy vissza se fordul, mikor Rain kérdez tőle valamit. Igazából meg sem hallja. Csak meredten nézi karját, mintha várna tőle valamit. Mikor mindenkitől távol ér, koncentrálva hoz elő testéből egy tőr szerű fegyvert. Díszes és éles, mégse sebzi meg a kicsi kandúrt. Bőre alól érkezik, mintha a része lenne. ~ Még mindig megy. ~ csodálkozva méregeti kezét és a tőrt.
|
- Hova mész Hiwatari? - kérdi Rain, de csak nézi a fiút ahogy távolodik - Tyee... hol van Tyee? - néz körbe
|
Kyo hátra hökköl mikor Takumi hirtelen fel áll,de amikor össze csuklik oda siet hozzá és segít neki ülve maradni.-Inkább maragy ülve.-mondja kedvesen, magának támasztja hogy neki nekell jen erőt adni ahoz hogy ülve tudjon maradni.-Mond hol szerezted ezeket a sebeket.
|
- Mit csináljunk? - kérdi Raintől a fiú. Keze még a levegőben van, mint ahogy akkor volt, mikor kisujjuk összekapcsolódott a lányéval. ~ Egyezséget kötöttem vele. Vigyáznom kell rá. ~ gondolja boldogan. ~ Egymáshoz tartozunk, hisz ez összeköt minket. ~ hirtelen hátat fordít mindenkinek. ~ Vajon... még működik? ~ elindul ki a partra, hogy megnézzen valamit. Szemeit eközben végig saját karján tartja.
~ Ez nem jött be. De... áááhh, hülyeség! ~ hirtelen felül. - Sajnálom szép hölgy, de azt hiszem, nem vagyok formában. - lassan feláll, de amint kiegyenesedik, vissza is csuklik a földre. ~ Nah.. oké... inkább befogom a szám és nem mozdulok, abból nem lehet baj. ~ korholja magát gondolatban, amiért sikerül gyengének látszódnia.
|
 -Szia! Sapphire vagyok!-Köszön kedvesen |
[499-480] [479-460] [459-440] [439-420] [419-400] [399-380] [379-360] [359-340] [339-320] [319-300] [299-280] [279-260] [259-240] [239-220] [219-200] [199-180] [179-160] [159-140] [139-120] [119-100] [99-80] [79-60] [59-40] [39-20] [19-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
-Szia! Sapphire vagyok!-Köszön kedvesen