|
Témaindító hozzászólás
|
2006.06.27. 14:36 - |
Különös hely ez. Lebegő kövekkel tarkított part, fel-felcsapó tengervíz, melyben ehető vizilények találhatók. Egy holdja és egy kicsi aszteroidája van, melyeknek köszönhető az apály és dagály váltakozása.
|
[1456-1437] [1436-1417] [1416-1397] [1396-1377] [1376-1357] [1356-1337] [1336-1317] [1316-1297] [1296-1277] [1276-1257] [1256-1237] [1236-1217] [1216-1197] [1196-1177] [1176-1157] [1156-1137] [1136-1117] [1116-1097] [1096-1077] [1076-1057] [1056-1037] [1036-1017] [1016-997] [996-977] [976-957] [956-937] [936-917] [916-897] [896-877] [876-857] [856-837] [836-817] [816-797] [796-777] [776-757] [756-737] [736-717] [716-697] [696-677] [676-657] [656-637] [636-617] [616-597] [596-577] [576-557] [556-537] [536-517] [516-497] [Korábbi]
-Ahogy akkor...most sem fogok rád halgatni és nem menekülök el!Ha menekülnöm kell akkor magammal viszlek!Csak olyan helyre kell menekülnünk ahol nem talál ránk,föld alá,felhők fölé...bárhova csak ne szakadjunk el megint...*Fordult meg és ő ölelte most meg Hakuront,végre eljutott az agyáig hogy a kandúr sosem tudna rá haragudni.Nem érdekelte most oldalán a lügtető seb de a csillag amit kapott az annál inkább boldoggá tette.Ez az ajándék az amit senki nem vehet el tőle...*
|
*Hakuron a lány oldalára nyomott gyengéden ahol a lány a sebet szorította* - Nem ismered a bátyám, nem tudod milyen... te nem vagy gyilkos... ő csak jobbnak érzi ha foghatja valakire valakinek a halálát így nem az ő lelkén szárad ez az egész, ilyen volt már kiskorában is, mindig rám fogott mindent... hidd el akkor is elvágta volna a torkom ha te azt teszed amit mondd... sőt lehet, hogy végig nézetett volna velem mindent és... utána... *szorította magához* - Ne haragudj rám... ha nem lennék ilyen hülye... *szidta magát* - Kicsim... a bátyám már nem fog minket békén hagyni, főleg ezek után... menekülj el inkább messzire... menj el... és légy boldog... valakivel... *engedte el, de a sírás környékezte, hogy ilyeneket kimondott a végén*
|
*Akuma még mindig nem érti hogy miként lehetséges,hogy hogyan lehet egy gyilkost szeretni.*-Miattam történt minden...*Sírta a kandúrnak.Egyszerűen rosszul érzi magát most,kicsit még rosszabbul is mikor látta Hakuront meghalni.Oldalán a harapásnyom ismét hatalmasakat lügtetett,nem szisszent fel,nem nyögött csak megfogta és megszorította.*
|
*Hakuron csendesen öleli, majd a lány füléhez hajol* - Ukyio... de ha lenyugszol... később mindent elmondok neked! *szippantja be a lány illatát* - Abban a percben amikor "meghaltam" arra gondoltam, hogy még nem hallhatok meg, azért mert még éreznem kell az illatod, a tested puhaságát, látni a gyönyörű szemeidet... még látni akartam a kölykeimet... *súgta tovább a lány fülébe*
- Hmm... úgy látom minden rendben Chimei! Ideje haza menni a többiekkel, anyu így is nagyon dühös lesz, hogy lemaradtunk! *nevet majd szalad a többiek után, Chimei követi, Nantan is menni akar, de amint megoccan, a férfi fel kell és elkapja felsője ujját, Nan egy kicsit megrémül*
   
|
*Akuma megállni volt kénytelen mikor átkarolták de a sírás nem maradt abba,vöröslött a szeme szinte de nem érdekelte.Ezek után ő már nem is érti hogy őt hogy lehet szeretni,egyszer elvették a kandúrtól.Ez még megbocsátható bűnnek tűnt,de hogy még ez is hogy kishíján miatta halt meg ez már sok volt neki...*-Hogyan...?*Nyögte ki sírás közben.*
*Juki és Sarasa is lassan elindul visszafelé a többiekkel.*
 
|
*Hakuron azt hiszi hogy a lány majd hozzá szalad, de téved, arcára kiül a szomorúság, de pár másodperc múlva kapcsol és utána rohan, amint beéri, hátulról átkarolja és nem szól semmit csak dorombol neki édesen, lágyan, szerelmesen*
*Yume éppúgy furcsálja a dolgot, ő sem érti, nem is tudja igazán a dolgot, Nantan észre veszi, hogy a kandúr egyfolytában őt figyeli, elpirul, majd elkapja tekintetét a srácról, aki azonban továbbra is nézi, Natane sírni kezd így próbálja csitítani de nem megy, végül Halona átveszi a kölyköt* - Szerintem nem kell ide ilyen nagy közönség, jobb ha haza megyünk... *mondja majd elindul, Ukyio is indul rögtön utána, Shikyo viszont maradni akar, és marad is, Nantan is lecövekel, a kandúr még mindig csak őt bámulja, Yume és Sohno is haza indul eközben, Chimei természetesen gazdájával marad*
   
|
*Akuma tudta mi jön ezek után hogy megtalálták Hakuront,de bárcsak ne tudná...Mikor a tömeg felé nézett.Nem hitt a saját szemének,lemerevedve nézett a teljesen ép kandúrra.*~Ez nem lehet igaz...~*Lépett egyet hátra.Lehunyta szemeit és könnyek törtek fel mögüle,de ezek nem örömkönnyek voltak hanem fájdalmasak.Megfordult és amilyen gyorsan csak tudott futásnak eredt.*~Ezt nem hiszem el...én csak képzelődöm!~*Sírta magának.*
*Sarasa meglepetten nézte a nőstényt.Nem értette miért nem jön ide és öleli meg a párját.Jukit szrongatva a kezébe állt és nézett Yumera furán hátha bátyja érti a dolgot.*
|
*Shikyo bólint* - de hazamentem... *látszik szemén, hogy vörös, valószínüleg sírt* - De megtaláltuk... Hakuront és... *nem folytatta, tartott egy kis szünetet, mély levegőt vett, majd megfordult és a tömeg felé nézett, A tömeget Halona, Nantan, Ukyio, Chimei, Juki, Natane, Sarasa, Sohno és Yume alkotta, majd a tömeg hírtelen ketté oszlott és feltűnt egy kandúr macska alakja, testéről eltűntek a sérülések, ő maga is teljesen egészségesnek bizonyult, kinyújtotta két karját a lány felé* - Akuma... *susogta a szélbe, Yahto figyelme Nantanra szegeződött*
|
*AKuma csak halgatja a fiút és csak nézi a vizet,jobbat mivel nem tud ezért csöndben marad.A léptekre nem figyel oda mivel úgy véli lehet idegeneké.A nőstény érezte a kis kezet és Shikyora néz rendesen meg is lepődik.*-Te mit keresel itt?Nem mentél haza?*Kérdezte értetlenül a földön ülve.*
|
- Tudod az életben nem mindig úgy sikerülnek a dolgok ahogy tervezzük, néha fájdalomal járnak... de van hogy bármit is teszünk, az út találkozik... *utalt arra, hogy ha teszünk valamit, ugyanaz lenne a vége, mintha nem tettük volna meg, a tengerpartot friss lábnyomok zaja töri meg, nem csak egy pár, de több elhalkul és csak egyedül megy tovább, vegy apró kéz érinti a lány vállát, bár nem szólal meg, nem tesz semmit, csak várja hogy a nőstény megforduljon
|
-Ha te mondod...*Sóhajtott fel Akuma aztán leült és úgy nézett egy pontot.Állát térdére tette amit magához húzott.Visszagondolt hogy mit szúrt el,miért nem halgatott Hakuronra hogy fusson el,meneküljön és akkor talán még most is élne,de így hogy ott maradt és próbált "hősködni" így csak elveszítette.*
|
- Higyj nekem, mindjárt megtörténik *ül le a homokos partra, majd hátra dől* - Csak ki kell várnod... *hunyja les szemét, hírelen bevillan neki egy másik kép, egy fiú képe, nem tudja ki az, de érdekesnek találja, és bevillan egy újabb kép, ai elég hihetetlen számára, kinyitja szemeit és inkább úgy kémleli a partot*
|
*Akuma meglepődött a kandúr reakcióján,nem értette miért nem engedi el.Itt semmi jó dolog nem tud már ele történni,így gondolta ő aztán végülis nem ment sehova csak megállt és nem ment sehova.*-Rendben...*Mondta halkan és a parthoz sétált.Csöndben kezdte el nézni a hullámzó vizet,olyan szivesen ugrott volna be és úszott volna míg minden ereje el nem fogy,lesüjjed a víz aljára és végre nem kell élnie...*
|
*Yahto hírtelen elkapja a lány kezét* - Én a helyedben itt maradnék... bocsi de nem engedhetlek el! *húzta közelebb magához* - Ha most elmész arra szörnyű dolog fog történni, viszont ha itt maradsz jó dolgok történhetnek, higyj nekem, látom a két utadat... ezért találtam rád is, hallgass rám és ne menj sehova...
|
*Akuma a fiúra nézett és felállt.*-Nekem már olyan nem lessz és most ha megbocsájtasz...*Fordult meg így háttal állt a fiúnak és lassú léptekkel indult el valamerre,nem tudja hová megy csak azt hogy egyedül akar lenni.Nem akar soha többé senki társaságában lenni mert még a végén őt is megölné valahogy...*
|
- De értem... *mosolygott és közelebb ment a lányhoz, legugolt elé és széthúzta lábait, majd felemelte a lány arcát* - Néha nem úgy történnek a dolgok, ahogyan azt mi szeretnénk, mégis tovább kell lépnünk, élnünk kell... Talán majd lesz más valaki... valaki akibe bele szeretsz és vele lehetsz életed végéig *nézett a lány szemeibe*
|
-Ezt te nem értheted...megöltem azt az embert aki miatt az életemnek egy kicsi értelme is volt,aki miatt éltem és boldog tudtam lenni.A legrosszabb az egészben az hogy én öltem meg,az én hibám volt minden...*Szorult el torka és térdére hajtva fejét kezdett el ismét sírni.A dicséret jól esett neki de egyszerűen most valahogy nem jutott el odáig hogy megköszönje vagy valami.*-Nem érdemlem meg a halált de én mégis meg akarok hogy végre megkapjam a méltó büntetést...*Folytatta remegő hangon.*
|
- Hmmm... szép a mosolyod! *vigyorgott* - Tudod... nem hiszem, hogy bárkinek, akár neked is, jogod lenne eldönteni azt, hogy életben maradsz e vagy sem... a természet teszi a maga dolgát és a sorsunk amúgy is megvan írva egy nagy könyvben... választhatunk és a könyv az alapján folytatódik, lehet hogy rosszul, de lehet hogy jól, nem lehet tudni! *magyarázta* - Ja és bocsi de nem engedhetlek el... *csapta hátra füleit* - Egy nőstényre vigyázni kell és én majd vigyázok rád, mert nem véletlen találkoztunk! *mondta*
|
-Az én nevem Akuma...*Mondt a lány aztán felöltözött és megette a halat.*-Köszönöm,és igazad van.Én is ezt tettem volna!*Árulta el mosolyogva,most mosolygott először azóta...*-Ha nem gond,nekem majd el kell mennem mert nem érdemlem meg hogy éljek...*Nézett a tenger felé szomorúan.*
|
- A nevem Yahto! Kéket jelent, nem tudom mi alapján kaptam, hiszen inkább a zöldet szeretem és a szemem is zöld színű... ez amolyan eltévedt névválasztás volt anyuék részéről. Nos hogy miért is mentettelek meg... ha te látnál egy nőstényt aki ki van szolgáltatva valakinek és tudnál rajta segíteni, nem segítenél? *vitte oda a lánynak ruháit és egy halat* - Gondolom éhes vagy, egyél nyugodtan! *mosolygott*
|
[1456-1437] [1436-1417] [1416-1397] [1396-1377] [1376-1357] [1356-1337] [1336-1317] [1316-1297] [1296-1277] [1276-1257] [1256-1237] [1236-1217] [1216-1197] [1196-1177] [1176-1157] [1156-1137] [1136-1117] [1116-1097] [1096-1077] [1076-1057] [1056-1037] [1036-1017] [1016-997] [996-977] [976-957] [956-937] [936-917] [916-897] [896-877] [876-857] [856-837] [836-817] [816-797] [796-777] [776-757] [756-737] [736-717] [716-697] [696-677] [676-657] [656-637] [636-617] [616-597] [596-577] [576-557] [556-537] [536-517] [516-497] [Korábbi]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
