|
Témaindító hozzászólás
|
2006.07.22. 16:08 - |
Szép hely, de tele van kőszörnyekkel, amik el tudnak rejtőzni a kövek közőtt. Egy kis ösvény vezet be az erdőbe.
|
[821-802] [801-782] [781-762] [761-742] [741-722] [721-702] [701-682] [681-662] [661-642] [641-622] [621-602] [601-582] [581-562] [561-542] [541-522] [521-502] [501-482] [481-462] [461-442] [441-422] [421-402] [401-382] [381-362] [361-342] [341-322] [321-302] [301-282] [281-262] [261-242] [241-222] [221-202] [201-182] [181-162] [161-142] [141-122] [121-102] [101-82] [81-62] [61-42] [41-22] [21-2] [1-1]
*Bite elvigyorodott a mondaton, majd besétált a sátorba, épp elég hely volt egy kis turbékoláshoz, vagy éppen többhöz, a kandúr megszabadította magát a felsőjétől, így a felsértett bőr Zoy elé tárulkozott, de Bite evvel nem sokat törődött, lassan kebelezte be a nőstényt az éjszaka leple alatt, gyengéd volt, lágy szavakat suttogott, élvezte és megőrjítette az éjszaka, mely végül vadságba fulladt, vér serkent az élvezet és a gyönyör közt... míg végül mindkét test egymáson pihenve nyúlt el a takaró alatt*
|
*Zoy megöleli a kandúrt.Miután vége szakadt a sátrára nézett.Épp megfordult volna hogy bemegy mikor elkapták a kezét.Meglepődik,pislog párat aztán elgondolkodik.Halványan elmosolyodik.*-Azt hiszem igen...*Mosolyog félénken és beült sátrába.*
|
*A kandúr belemosolyog a csókba ahogy Zoy visszacsókol, két kezébe fogja a lány tarkóját, majd jobban magához húzza, mélyebben csókolja, ösztönszerűen, lágyan, érzékien és egyben szenvedélyesen is. Amikor pedig úgy érzielég volt, elkapja Zoy kezét és apró csókot nyom rá* - Behívsz engem egy éjszakára, mostantól minden este? *mosolyog rá*
|
*Zoy halványan elmosolyodik.Ahogy megérkeznek a lány kicsit megenyhül.A kérdésnél bólint.*-Igen.*Feleli,sejtette hogy mi Bite célja ezzel a kérdéssel,de nem zavarta.Már nem.A mai este már úgyis olyan amilyen.Félénken visszacsókol Bitenak.*
|
- A karjaim is védelmet nyújtanak hercegnő... *lépdel óvatosan Zoyal, érzi hogy a nőstény megenyhúlt és farkincája boldog ide oda táncba kezd, nemsokára megérkeznek a sátorhoz, a kandúr leteszi Zoyt* - És mondd csak Samui... megcsókolt már? *emeli meg Zoy állát hogy maga felé fordítsa, s ha nem lát ellenállást, megcsókolja, de ha még látna akkor is megteszi*
|
*Zoy már nem tesz semmit ez ellen.Nem tudja hogy mostmár mit csinálhatna,elakarta üldözni Bite-ot de nem sikerült és a szíve mélyén jól is esett neki hogy ennyire aggódik érte.Bólint és fáradtan a kandúrnak dőlt.*-Elhiszem...De védelmet nyújt...*Válaszolja,bár már korántsem ellenszenves a hangja.*
|
- Akkor... felejtsd el ezt az igéretet... és tegyél újat... tedd azt az igéretet hogy velem lesz az első... *húzza magához közelebb Zoyt* - De látom hogy teljesen kikészültél szóval... gyere vissza viszlek mielőtt még valami bajod esne! *és minden kérdezősködés nélkül felkapja a nőstényt, majd visszafelé kezdi vinni* - De ha nem jössz ki, akkor mindig egyedül maradsz... és eyedül lenni nem jó hidd el nekem...
|
*Felsóhajt.Tudja hogy így,Samui nélkül az ígérete már semmit sem ér.*-Azt ígértem meg magamnak hogy csak Samui lesz az akivel az első éjszakámat töltöm...*Motyogja szomorúan.Érzi hogy most nem lett volna szabad ezt elmondania mert megint csak Samuit fogják becsmérelni hogy elhagyta,vagy magát fogják mert ilyet ígért.*-A fal megvéd...Bent jó...Mert ott senki sem bánthat...*Mondja szomorkásan.*
|
- És az akkora nagy baj lenne? Talán azt ígérted magadnak hogy többé nem leszel boldog, vagy hogy szerelmes? Vagy hogy többé senki sem érinthet meg? Az az időszak elmúlt, nem tudsz változtatni rajta... de most most van... ez a jelen, minek falakat építened magad köré? Egy ilyen gyönyörű virágnak... nem szabad elszáradnia...
|
-Ha bármi olyat tennék...Azzal mindent megszegnék amit ígértem magamnak...*Motyogja.*-Nem akarom hogy szeressenek,azt se hogy én szeressek bárkit is...Jó nekem egyedül.*Ránt vállat a földet fikszírozva.*-Nem szeretnék többé így érezni,elég ez nekem most is...*Sóhajt.*
|
- Mit nem akarsz? Hogy öleljelek? *szimatol bele a lány hajába, édes illata van, mégis azt is belepi a koromsötét aura* - Vagy hogy szeresselek? *még mindig nem engedi el Zoyt, tartja, mintha muszáj volna* - Vagy csak te nem akarsz hinni abban, hogy létezik még ez az érzés... *megpróbálja maga fel fordítani a lányt, de nem erőszakosan*- A lelked nem menekülhet meg, ha nem hagysz neki menekülési útvonalat hercegnő...
|
*Összerezzen,elég volt neki hogy a fiú már ennyire rá volt tapadva de még ez is.Mindezek ellenére felsóhajt és fájdalmasan nyög fel.*-Kérlek...ne.Én nem akarom ezt...*Sóhajt elernyedve Bite keze között.*-Télleg...én csak magányra vágyom...Ilyen nagy kérés ez?*Kérdi szomorkás hangon.Már nem ideges,inkább már sírás határán van.Megtört a jég.*
|
- Elmennék én de ahhoz te is kellesz... *hátulról átöleli Zoyt, akkor is ha az kalimpál, sír vagy kiabál* - Ha most perverz dolgokra gondoltál akkor igazán rossz kiscica vagy... ha nem akkor meg gyere velem vissza a sátradhoz és megmutatom hogyan szeretek én... *nyalja meg Zoy nyakát* - Ne is tagadd, hogy tetszem neked...
|
-Csak...menj el...*Tolja el magától a fiút.Elfordul tőle és átkarolja magát.Próbál lehiggadni,nyugodtan venni a levegőt,csillapítani szívverését.Bármit ami hasznos lehet.És persze megállni hogy ne sírjon.*
|
- Éppen ezért... ha nem beszélsz róla csak magadban sírsz... nem veszed észre hogy szétmarod a lelked, szedd szét az én testem, hogy kielégülj, és akkor nem kell semmit sem elnyomnod majd ami bánt... nem kéne hangoskodni, még felébreszted a lőóriásokat... és nem szeretik a megzavarják őket tudod? *hajol közel a lányhoz és egyik szeméből lenyalja a könnyeket*
|
-Csak hagyj végre magamra!*Kiálltja el magát.*-Egyedül akarok lenni,miért fáj ez neked annyira?Mi a jó abban hogy követsz?Miért csinálod ezt?*Kiabálja ökölbe szorult kezekkel.*-Az egyedüllét segít abban hogy tudjak felejteni valamit is az egészből,mert nem hozzák fel a témát!Te pedig mióta követsz ezzel zaklatsz!Miért kell azt is felszakítani amit eddig sikerült elnyomnom?*Kérdi dühösen,bár szemei már könnybe lábadtak.*
|
- Váóó *simít végig saját arcán* - Gyerünk mégegyszer.... pofozz csak meg, ugye milyen felszabadító érzés kiadni a dühöd? Lefogadom hogy Samuit meg sem merted ütni, csak elpityeregted magad... üss meg, karmolj halálra, gyerünk... csak csináld...
|
*Az utolsó mondatoknál szakadt el a cérna tejlesen Zoynál.MInden egyéb előjel nélkül pofon vágta a férfit,csak úgy csattant.*-Hagyj békén...*Mondja Bitenak rekedten.Ezúttal halálosan komolyan gondolta.Nagyokat szuszog annak érdekében hogy lehiggadjon vagy legalább csillapodjon.*
|
- Zakatlak? Áhh nem, csak beszélgetnék, te vagy az aki nem hajlandó bevallani, hogy semmi értelme valaki olyant szeretni mint az a semmirekellő Samui, vagy csak siratnod magadat... szűz vagy nem igaz? Mindig az akarsz maradni? Én segíthetek neked megszabadulni tőle... aztán... szépen kitörölhetnéd a fejedből a múltat*
|
-Csupán zaklatsz és nem hagysz békén!Ez is éppen elég ok,hiszen nem hallgatsz a szép szóra.Csúnyán pedig nem hiszem hogy tudni akarod hogy kérem!*Üti el Bite kezét az arcától.*-Vagy arra vársz hogy könyörögjek ezért?Ha sikítanék ide jönnének valószínűleg a testvéreim és segítenének.De valószínűleg a tieid is.
|
[821-802] [801-782] [781-762] [761-742] [741-722] [721-702] [701-682] [681-662] [661-642] [641-622] [621-602] [601-582] [581-562] [561-542] [541-522] [521-502] [501-482] [481-462] [461-442] [441-422] [421-402] [401-382] [381-362] [361-342] [341-322] [321-302] [301-282] [281-262] [261-242] [241-222] [221-202] [201-182] [181-162] [161-142] [141-122] [121-102] [101-82] [81-62] [61-42] [41-22] [21-2] [1-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
