|
Témaindító hozzászólás
|
2006.07.02. 19:23 - |
A Ködös-tó egy félelmetes hely, tele van vizi szörnyekkel és néha a ködtől nem lehet semmit látni.
|
[486-467] [466-447] [446-427] [426-407] [406-387] [386-367] [366-347] [346-327] [326-307] [306-287] [286-267] [266-247] [246-227] [226-207] [206-187] [186-167] [166-147] [146-127] [126-107] [106-87] [86-67] [66-47] [46-27] [26-7] [6-1]
- Azt hiszed, hogy evvel most megfutamítasz? - csöpög le ruhájáról az éltető nedü, de nem mutat különösebb fájdalmat, sőt mintha mégjobban belendült volna, néha eltűnik, majd feltűnik, mígnem újabb sebet ejt a kandúron, de tanult az előző esetből, így elmegy a Asher közeléből, hogy az ne tudja elszívni energiáit
|
Asher vére szét spricel, és ködbe vész! - Nem is rossz! Ügyes trük! - majd miután előre lendül gyorsan vilám gyorsan megfogja Kazu fejét, de csak addig gyergiti le, amig sebbe befor... majd todit egyet rajta... úgy hogy a fiú majdnem hátra hanyatlik. - Ha így tudsz küzdeni! Játszuk élesbe! - Majd újból támadat a melkasára céloz, és mivel kazu legyengült állapotba van talál is. Majd hátérbe vonul, és nézzi, ahhogy Kazu ruháját lassan átitatja a vér.
|
- Ha úgy gondolod... rendben! - támad a kandúr felé, de nem csap le, inkább eltűnik szeme elől, majd néhány másodperc múlva újra feltűnik és karmait bele mélyeszti a kandúr vállába, majd védekezésbe áll vissza
|
- Készen állok! Rendben van, ha megtudod védeni áldásom rátok! De hogy lásd, kivel van dolgod, átadom neked a kezdők előnyét! - áll be védekező állásba.
|
- Hmm... érdekes... nem bánom, kiállok ellened... de csak egy feltétellel! Ha sikerül legyőznöm téged, vagy meggyőznöm arról, hogy jó kezekbe adtad a hugod, akkor utána nem zaklatsz minket... de szeretném azért ha akkor is mellette lennél, én tudom, hogy nem vagyok egy herceg, hogy mindent megadjak neki, neki is mondtam, hogy csak a szívemet tudom adni... de térjünk vissza a lényegre! Én nem akarom őt kisajátítíni, ő ugyanúgy a hugod marad, szóval ha készen állsz kezdődhet a küzdelem!
|
- Engem csuppán azért kénne legyüznőd, hogy meggyőz arról, hogy képes vagy megvédeni a húgomat, hogy nyugod szívvel rád bizhassam! - mosolyodik el lustán - Nem akarlak megölni fiú! Nem hajt engem sem a boszú vágy, sem a gyilkos vére utáni vágy, ezzek az elvek túl alantasak számomra. egyszerűen győz meg arról, hogy megtudod védeni a húgom. Az elenféledet, csak a harcban ismerheted meg igazán. És a szoros barátságok is ott szövödnek igazán. Gyöz meg, ennyit kérek csuppán! Remélem így már más szinben látod párbaj invitálásomat!
|
- Honnan tudod, hogy szegülne ellent? Most is közénk ugrott... miért kéne nekünk harcolnunk egymással? Mi célt látsz a harcban és a gyilkolásban? Szomjazol rá? Vagy miért fontos neked? Bár legyen, ha kihívsz nem fogok megfutamodni, de vissza sem fogok támadni, ezt már az előbb kikötöttem. Te döntesz! Csakhogy ettől nem teszel senkit sem boldoggá! Esetleg magadat! Hmm... én úgy érzem megtudnám védeni, ha akarnám, de a bátyjától miért kéne féltenem? Legalábbis azt hittem, hogy jó bátyja vagy... igaz az én bátyám is hasonló jellem, mint te... nem tűri ha másnak van igaza! - lesz kicsit komolyabb
|
- A legjobb védekezés a támadás, igaz-e kandúr? Ne hid azt, hogy Arisa szembe merne szegülni akaratommal. Most megtette úgyan... de látod hogy járt. Így van ez nálam. Egy szabály van csupán sose állj a túzvonalba. Megjárta, de én mint jó báty kihuztam a csávából. - meg enged magának egy fél mosolyt. - MIért hiszem, hogy te nem tudnád megvédeni. Lám még magadat sem tudod megvédeni velem szemben! Velem szemben, akinek nem a harcon edzete magát. Hogy tudnád megvédeni őt, aki oly törékeny, egy nagyobb elenféllel szemben? - Azt kivánod hogy bizonyitsak? Bizonyitok én neked! Kihívlak párbajra! Válasz kandúr a halál, vagy az örök gyávaság!
|
Kazu mosolyra húzza száját - Miért hiszed, hogy nem lennék arra képes, hogy megvédjem? Miért nem hiszed el, hogy az életem árán is megvédelmezném? Miért hiszed, hogy te tudsz rá vigyázni, ha most is megsebesítetted? Miért képzelsz magadról olyan sokat, ha nem is bizonítottál nekem? Igen, nagy sebet ejtettél, de még élek és nem futamodom meg, sőt nem is támadok vissza, mert nekem fontos Arisa és az érzései is. Szeret téged, mint bátyját... de ha most megölnél... vajon a szemébe tudnál nézni? Ha megölsz megoldódik valami avgy csak mégnagyobb bonyodalmakat okozol és mégjobban eltaszítod magadtól akit szeretsz...?
|
- Igazad van. Nehid, hogy lebecsülöm az elenfeleimet nem vagyok olyan fajta... valoban nem vagyok Isten.. a húgom nélkül nem is lehetnék az. Szerinted mi irányitja az életet...? Az élet... ahogy megszületsz jönnek az érzelmek, aztán jönn végül a halál. Mi vagyunk a Minden... együtt, de külön külön nem vagyunk senkik. Ha én most nem lennék Arisa rég halot lenne, gyenge fizikai képeségeit nézzve, pusztán egy kis eleséstől képes lenne beadni a kulcsot. Vajon te Kandurka, képes vagy öt megvédeni? Hogy miért gondolom hogy mocsok vagy... hát ez nem kétség, mert gyenge vagy Kazushi! Fogad el a tényt.. nem vagy mélto a húgomhoz, és így nincs jogod mellete lenni, bár hol is legyen.
|
- Hú! Ez aztán fantasztikus... - ámul el a fiú képességein, de mikor az megtámadja már kevésbé érzi annak. Vállán végig csorog az éltető nedü, de a támadást egy szó nélkül tűrte, meg sem nyikkant. - Nem ismersz még, honnan tudod, hogy mocsok vagyok? Mégis mit tudsz te rólam? Semmit! És mégis miért éppen TE döntöd el, hogy hol van jogom lenni? Hiába vagy élet és halál ura... attól még nem leszel Isten!
|
-Kötszer? He! Kicsi vagy te az én karmom sebeinek ápolásához!- ezzel a felkiáltással letérdel a lány mellé a homlokára teszi a kezét. - Élet ereje hívlak téged. - elkezd sárga fénnyel izzani Arisa, és a sebei szép lassan el kezdenek hegedni. Asher egy bratyói puszit nyom a homlokára, majd lassan feláll. - Így már rendben lesz.- majd Kazuhoz fordul- Szurod a szemem te Mocsok. Nincs jogod itt lenni. - majd neki ugrik, ezutal nincs senki aki megállitaná. Vastag sebbet ejt a védtelen fiún.
|
- Fogd vissza az érzelemeidet! - kiállt rá a heveskedő kandúrra - Nem az én karomnyomom díszíti, ha nem tévedek! Mindazonáltal nem veszekednünk kéne, hanem segíteni neki... - hagyja abba mondandóját és a lányt óvatosan lerakja a földre, végigcirógat selymes haján, majd körbe néz hátha lát valami kötszernek használható tárgyat, de a ködben alig lát valamit. - Sosem a látásomról voltam híres... - igazít kicsit szemüvegén - kéne keresni valamit, amivel bekötjük a sebet és elállítjuk a vérzést! - próbál higgadt maradni, de látszik rajta, hogy nagyon is aggódik a lány miatt
|
Arisa válából vékony csikban kigyozik a vér. Lassú lusta csöppekbe csöppenek a földre. Csak pislog... a fájdalom átjárja a testét. Sokkot kapot a hirtelen vérveszteségtől. De a beláló csendben össze szedi minden erejét... és halk sutogással csak ennyit mond: Én is téged Kazu! És a boszorkány elveszti az eszméletét. Hiába is nem a fizikai erőnlétéről híres.
-Én! Én... Nem akartam. A húgyom nem akartam bántani. - Mutatkozik gyengének egy pillanat erejéig.. de aztán felszikráznak benne a gyülőlet lángjai. - Ez is mind a te hibád! Ha nem szeretne ennyire téged, még most is kicsattana az egészségtől! TE MOCSOK! Hogy teheted vele ezt! Ő sosem akart szerelembe esni. És te még is azt tette veled, amitől egész életétől retteget. Még is hogy képzelted ezt?
|
- Arisa! - kapja el a lányt -Te szemét! Mit tettél? - dühödik fel és kapja fel karjaiba a lányt - Ha nem vetted volna észre... én... szeretem őt!
|
-Dehogy is nem! MInden a te hibád. - szépen a földre helyezi Lunát, úgy mintha egy porcelán babát tenne a földre az ember. Majd morog egyet. És kivilantja karmait. És nagy lendülettel neki ugrik Kazunak.
De Arisa elé áll és a karmok belemarnak húsába. A vére kazu arcába frücsent. - Nem, nem... ezt nem hagyhatom bátyus.- és belerogyik Kazu karjaiba, remélve, hogy elkapja kedvese.
|
Kazu nem kezd el őrjöngeni - Tévedésben élsz... Ő csavarta el az én fejem... - pirul el kicsit - És arról nem tehetek, hogy a kisasszony nem tudott aludni...
|
- IGen te szemét láda rád céloztam. ELcsavarod a húgom fejét. Kikészited a barátnőnket... teljesen kifárasztotad, mert nem hagytad aludni. Te tehetsz arról, hogy az életem romogban hever.
Luna eszmél Asher kezében. -Asher! Ne ted ezt! Ő nem tehet semmiről.
Asher még mindig baromira mérgesen nézz Kazura.
|
- Rám céloztál az előbb? - néz a fehér kandúrra szánalommal - Én nem tettem semmit... ne engem okolj! - mondja nyugodt hangon
|
Luna ordit valaki a szikla mögül valaki, amihez kazu dölt. És kisvártatva elő rohan Asher. felkapja az ezüstfénybe fetrengő Lunát. És ahhogy a karjaiban alakot ölt a test, egy sokkal kedvesebb alakot sejtett. -Ez mind a Te hibád, Te Rühtanya! HOgy merészelted.
|
[486-467] [466-447] [446-427] [426-407] [406-387] [386-367] [366-347] [346-327] [326-307] [306-287] [286-267] [266-247] [246-227] [226-207] [206-187] [186-167] [166-147] [146-127] [126-107] [106-87] [86-67] [66-47] [46-27] [26-7] [6-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
