|
Témaindító hozzászólás
|
2006.06.27. 14:38 - |
Ilyet talán még senki nem látott. Ez a tenger háborog és hullámzik ugyan, mégis olyan hatást kelt, akár egy vízágy. Menni lehet a felszínén, de vigyázni kell az égből előtörő madárrajokkal, mert előszeretettel riogatják az ide tévedőket.
|
[499-480] [479-460] [459-440] [439-420] [419-400] [399-380] [379-360] [359-340] [339-320] [319-300] [299-280] [279-260] [259-240] [239-220] [219-200] [199-180] [179-160] [159-140] [139-120] [119-100] [99-80] [79-60] [59-40] [39-20] [19-1]
- Kis vágyfűtött. - neveti el magát a kandúr. - Nem, nem harcban szereztem. - vigyorog. - Egy nőstény emléke, hogy örökké éljen bennem az ő elsője. - meséli el tömören a lényeget, azzal a már kilátszó részre tapadnak ajkai, egyik kezével támasztja Kyot, nehogy a mámor túlságosan megszédítse, míg másikkal összes gombját kigombolja. Nem tétovázik, csóközönnel díjazza, hogy szabad utat kapott.
|
Kyo tovább csólolja maj dmikor meglátja a sebet a kandúrra néz.-Ezt is egy harcban szerezted?-kérdi és ovatosab végighúz a seben,majd ívbe feszűl a háta mikor vágig húz rajta.-Segítessz?-kérdi az ingjére célozva.
|
~ Kíváncsi vagyok, ő rákérdez-e a vágásra vagy a hátamon lévő tigrisre. ~ jut eszébe az erő és legyőzhetetlenség jele, ami ékesíti hátát. Hátradönti fejét, hogy a nőstény utat nyerhessen. Ledobja zöld felsőjét is, így a mellkasán lévő heg látható válik. Ujjait Kyo bőrébe nyomva húz végig lefele a hátán mindkét kezével.
|
Kyo keze ameik fefele indúlt most az ingén gomból ki egy gombot és elmosolyodik.álkapcsát kezdi el csókolni majd lejebb halad egészen a nyakáig,majd a kandúr felsője alá nyúl és végig símít a hátán.
|
- Helyes. - harap finoman végig Kyo ajkain. Keze megállíthatlanul vándorol a kilibabőrösödő testen, vágya nőttön nő, lélegzete gyorsul, ahogy szívverése is. Igazán örül, hogy a nőstény nem vágyik többre, mint ő, mert így tényleg azt kapják mindketten, amit szeretnének, se többet, se kevesebbet. Leveszi kardtartóját és a földre dobja. Kiköti derékövét, s azt is elengedi.
|
Kyo követi a kandúrt.-Nem is kérek.-felel neki,majd becsukja szemét az élvezettől,és libabőrös lessz,közben bele túr Takumi hajába és vissza csókolgatja közben a másik keze lejjeb vándoról.
|
Legszívesebben felkapná a nőstényt, hogy úgy vigye el valahova, de vállára való tekintettel ezt meg sem kísérli, inkább kézen ragadja és a parti kis erdőségbe vezeti. - Mutatom én, de nem kölyök közönség előtt. - vigyorog neki vissza. ~ Bizony volt annyi nősténnyel dolgom. ~ mondja a lánynak gondolataiban. - De most szólok, többet nem adhatok. - kacsint, azzal csókolni kezdi a nőstény nyakát. ~ Győzelem! ~ mámorosan karolja magához.
|
Kyo elmosolyog.-Renddben akkor mutasd mit tudsz,ha már annyi nőytényel volt dolgod.-mondja és meg csókolja az álát,majd a kandúra néz.
|
- El lehetne téged felejteni? - csókolja meg. Magához húzza közben. - Minden nőstényre emlékszem, akivel valaha volt kapcsolatom. - mosolyog magabiztosan. Nem egészen tudja, hogy most ez mit jelent, "oké, keresd a helyet, lesz, ami lesz" alapú elgondolás vagy "azért még lopok egy csókot, ha már nem kötelezi el magát mellettem", de tetszik neki, hogy rejtélyes a nőstény.
|
Kyo végig halgatja a monológot.-De azért ha össze futonk ismerj fel ha lehet.-mondja és fel áll ő is,majd hozzá simúl és és ajkát a kandúr ajkához közelíti,de nem érinti hozzá.
|
- Nem szeretnél strigula lenni? - ül le kérdő kifejezéssel arcán. - Ha szerelemre fáj a fogad, már most hagyjuk is abba, még mielőtt belemelegszünk. Egyetlen együttlétet kínálok, melyben mindkettőnk számára trófea a másik, de ha a strigula neked ezt jelenti, akkor mondhatjuk, hogy talán az is. - határozottan beszél, esze ágában nincs még egy nőstényt magához láncolni csupán egy numera kedvéért. Eszébe jut Minako, hogy őt megkapta, s talán most szerelmes belé a nőstény. - Sok mindent meg tudok adni, de a szerelem létezésében mégcsak nem is hiszek. A hűség olyan kandúroknak való, akik elkötelezik maguk, márpedig számomra fiatal még az idő, eszem ágában nincs elkötelezni magam. - jelenti ki, majd feláll. - Ezek tudatában is keressek helyet? - titkon nagyon is vágyik egy igenlő válaszra, hogy megkaphassa a kiszemeltet, de nem akar vele és az érzéseivel játszani.
|
Kyo eközben vissza húza körmeit.-Hát nem is tudom,te vag yitt rég óta,te tudsz jó helyeket.-mondka janánúl és ki bujik Takumi alól.-Csak tudod nem szeretnék egy strigula lenni.
|
Még a kandúr is meglepődik, hogy elfogadta Kyo a játékot. Egy pillanatra ránéz a két kölyökre, majd csókot lop a lánytól. - Igazad lehet. - körbenéz. - Hol szeretnéd? - valami rejtettebb helyet kutat, de a döntést a nőstényre bízza magát. Belül két érzés párbajozik hatalmas hévvel.
|
-Gyönyört?Akkor lássam.-mondja majd becsukja szemeit,majd kicsit zavarba jön.-Nem azért,de nem szeretném megrontani a gyerekeke.-néz a partra,majd vissza Takumira és elmosolyodik,majd ovatosan beleharap a kandúr ajkába.
|
- Tudnék. - néz a nőstény szemébe. - Kétféle fájdalomokozás létezik, az elkerülhető és az elkerülhetetlen. - vigyorog elégedetten. - Miért okoznál fájdalmat, mikor én gyönyört kínálok neked? - végignyal a nőstény állkapcsán.
|
-Tudnál egy lánynak fájdalmat okozni?-kérdi,majd kicsit meglepődik a váratlan helyzeten.-Aucsi.-mondja gyerekesen mikor a fülét rágja,majd egyik körmével a kandúr mellkasán spirálokat ír le vele.-Én viszont tudnék bántani egy kandúrt.-mondja kaján mosolyal.
|
- Fájdalomdíjat fogok szedni. - nem hervad le a mosolya, bár egyre inkább kezdi elveszteni az uralmat maga felett. - Okozzak én is fájdalmat? - hirtelen a tengerre dönti Kyot. ~ Ezzel elfogadod ám a játékom, te kis gonosz. ~ gurgulázó hang tör fel torkából, ami nem morgás és nem dorombolás, hanem valahol a kettő közti mormogás akar lenni. Hegyes fogait a lány egyik füle köré fonja, majd finoman megrágcsálja.
|
Kyo ártatlanúl elmosolyodik.-Igen érdekes.-mondja és körmei kezdenek megnőni majd egyikel végig húz a kandúr arcán,közben csábitóan néz a kandúr szemeibe.~Na mindenre képes vagy hogy megkapj?~kérdi magában.
|
- Té... - reked a kandúr torkán a válasz, ahogy Kyo megszorítja fájós vállát. ~ Szóval gonoszkodsz... ~ csak azért is vigyorogni kezd. - Érdekes gyógymódokat ismersz. Masszírozás lesz belőle? - húzza fel lassan szemöldökeit. Bal ökle szorosan zárva van, karmai markába álltak, annyira összeszorította ujjait a fájdalomtól, de kíváncsi, hogy meddig lehet húzni Kyot, s mi lesz ebből.
|
Kyo a vállára néz,majd vissza Takumira.-Tényleg?-mosolyog el sötéten és végig simit a kandúr arcán majd le a jobb válára és kicsit megszorítja.
|
[499-480] [479-460] [459-440] [439-420] [419-400] [399-380] [379-360] [359-340] [339-320] [319-300] [299-280] [279-260] [259-240] [239-220] [219-200] [199-180] [179-160] [159-140] [139-120] [119-100] [99-80] [79-60] [59-40] [39-20] [19-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
