|
Témaindító hozzászólás
|
2006.06.27. 14:36 - |
Különös hely ez. Lebegő kövekkel tarkított part, fel-felcsapó tengervíz, melyben ehető vizilények találhatók. Egy holdja és egy kicsi aszteroidája van, melyeknek köszönhető az apály és dagály váltakozása.
|
[1456-1437] [1436-1417] [1416-1397] [1396-1377] [1376-1357] [1356-1337] [1336-1317] [1316-1297] [1296-1277] [1276-1257] [1256-1237] [1236-1217] [1216-1197] [1196-1177] [1176-1157] [1156-1137] [1136-1117] [1116-1097] [1096-1077] [1076-1057] [1056-1037] [1036-1017] [1016-997] [996-977] [976-957] [956-937] [936-917] [916-897] [896-877] [876-857] [856-837] [836-817] [816-797] [796-777] [776-757] [756-737] [736-717] [716-697] [696-677] [676-657] [656-637] [636-617] [616-597] [596-577] [576-557] [556-537] [536-517] [516-497] [Korábbi]
*Akuma egy kis ideig még aludt aztán kinyitotta szemeit.Körbenézett aztán jutott eszébe hogy hol is vannak,álmosan pislogott párat és felült.*-Jó reggelt!*Köszönt mosolyogva párjának de vigyázva hogy fia ha lehet ne keljen fel.*
|
*Hakuron csak tűnődött a messzeségben, nem is tudta mit néz, eszébe jutott régi élete és az a lét amikor őt sem érdekelte, hogy mi történik, csak sodródott az árral, a kegyetlenségbe menekült és most nem tudta, hogy fiának milyen utat válasszon, megsimogatta kedvese arcát, sközben elmélkedett tovább*
*Eközben Yahto már megtudakolta Nan nevét és sok mást, nem engedte elmenni így Nan úgy döntött marad, ha már úgy sincs más választása, viszont egy váratlan pillanatban Yahto kihasználta a fiú figyelmetlenségét és a tengerbe lökte, persze ezt a kis kandúr nem hagyhatta szó nélkül és ő is berántotta Yahtot, amiből vizi csata alakult ki*
   
|
*Akuma is kicsit nyugodtabb lett és gyermekükkel a kezében dőlt a párjának és aludt el.Hamar jött az álom a szemére,egy ilyen nap után ez nem is akkora csoda...*
|
- Igen... örülök... *dőlt a falnak és párját magához húzta, dorombolt neki egy kicsit, majd szépen lassan álomba merült, már ő is fáradt volt, nem is csoda... szépen lassan álomba merült, eközben a tengerpart más részein Yahto még próbálta fárasztani Nantant, de Nan nem hajlott az ismerkedés felé, viszont Yahto addig nem volt hajlandó elengedni amíg meg nem tud életéből legalább egy morzsányit*
|
*Akuma felsóhajtott.*-Rendben...megígérem...mostmárt nyugodtabb vagy?*Kérdezte mosolyogva a párját.Már van gyűrű,már van gyerek is,ennél boldogabb nem is lehetne.*-Ennél fárasztóbb napom még talán nem is volt...*Sóhajtott fel fáradtan a nőstény.*
|
- Figyelj rám! *beszélt még komolyabban mint az előbb* - nem szabad ilyesmikre gondolnod... mármint arra hogy nem lennél többé boldog, bármi történhet, nem akarom én se de muszáj felvetnünk ezt a lehetőséget is, így kérlek... tégy igéretet nekem, hogy megnyugodjak... kérlek... könyörgöm ha kell...
|
-Egy kandúrból elegem van de abból nagyon,veled viszont nem tudok betelni!*Árulta el egy kacsintás keretében,ám amikor a kandúr komoly arckifejezést vágott felsóhajtott.*-Ilyet nem kérhetsz,nélküled nem tudnék boldog lenni!De ne is gondoljunk ilyenekre mert ez nem fog bekövetkezni...*MOndta gyorsan párjának.*
|
*Hakuron elpirult, majd csókot lehellt a lányra* Hmm... lehet hogy nem is kell rá olyan sokat várni, ki tudja mit hoz még a holnap... *vigyorgott* - Bár... *lapította le füleit* - Biztosan eleged van egy darabig a kandúrokból... *célzott evvel Doragonra* - De megértem és ha nem akarod majd velem... én tudok várni, rád mindig tudnék várni... Viszont egyet ígérj meg nekem Akuma, ígérd meg hogy ha bármi is történne velem... akármi... te élni fogsz és mindig boldog leszel, bármi történjék! *nézett komolyan a nőstényre*
|
-Én is!*Mosolygott a nőstény aztán ételt követelő fiát kezdte etetni.*-Azért fura hogy nemrég még eldobtam volna az életemet veletek együtt...Most meg ennél boldogabb nem is lehetnék azt hiszem!*Nézett mosolyogva párjára.És az öröme egész addig nem fog véget érni amíg még a másik két lány nem fog megszületni.*-És még két ilyet ki kell bírnod,nem tudunk mást mint várni a két másik gyerekre is majd!De tenni is kell majd érte...*Tette hozzá halkan kuncogva.*
|
*Hakuron hallotta a kicsi sírását, de még nem ment be csak amikor párja hívta, a kölyök meglepődve figyelte, hogy ki az aki belép, ajd ismét sírni kezdett, ételt követelve* - Gyönyörű kölyök... Istenem de szép... *simított végig a kölyök arcán, bár furcsa volt, hogy nem voltak macska fülei, de evvel nem is örődött, a boldogságtól könnyek szöktek a szemébe, megcsókolta párját* - Örülök... örülök hogy nem haltam meg és hogy itt lehetek veletek... most már igazi család vagyunk!
|
*Akuma fájdalmasan nyögött mikor eljött az ideje.Fél óra elmúlása után végül kis hang sírt fel.A nőstény felvette a kicsit,rendberakta aztán mosolyogva nézte a kicsit.*-Hakuron...*Szólította a párját mosolyogva miközben az alvó kiskölyköt nézte.Most volt a legboldogabb,megszületett az első gyermekük aki fiú volt.Majd csak a nevét kell eldönteniük közösen.*
|
*Hakuron bólintott, majd kiment és leült a rés elé, fülei ide oda jártak, aggódott a nőstény miatt, de most nem tehetett semmit, a szülés nem volt az ő területe, egyszerűen csak ült a homokban és mindenen járt a feje, még azon is, hogy vajon milyenek lesznek a kicsik, mennyire hasonlítanak majd rá vagy az anyjukra, próbált azonban elhatárolódni a témától, csak nem nagyon sikerült
|
*Akuma fájdalmasan hunyta le egyik szemét.*-Jobb lenne ha kint állnál őrt hogy ne érjen meglepetés...*Utalt Doragonra.Fájdalmai viszont egyre nagyobbak lettek és erősödtek.Rosszabb volt eddigi fájdalmai de boldogsággal is öntötte el.*
|
*Hakuron fülei össze vissza mozogtak ahogy a nőstény felszisszent, majd hasára tette a kezét, valahogy sejtette, hogy mi a probléma, ezért felkapta a lányt és keresett maguknak egy kisebb barlangot, levetette felsőjét, leterítette a földre, majd a nőstényt a felsőre tette, végig simított arcán* - Akarod hogy... itt maradjak vagy inkább álljak kinnt őrt addig? *érdeklődött, mert nem tudta, hogy ilyenkor mi is lenne e teendő*
|
*Akuma is boldogabb volt mint bármikor az életében.Örömmel csókolta ismét szerelmét,soha az életben nem akart elszakadni és ha kimozdulni támad kedve mindig szólni fog szerelmének hogy ne menjen egyedül.A kicsikre mint a szemefényére fog vigyázni Hakuron oldalán.És ha már a kicsikről van szó éles fájdalom hasított a hasába amire csak felszisszent és megfogta azt.Nem sok kellett hozzá és jött a másik is...jobbkor nem is jöhetett volna úgy érezte.*
|
*Hakuron szemei csillogtak amikor a lány kimondta mondatát, talán még sose látszott ennyire boldognak a kandúr, felállt majd a lány ujjára húzta a gyűrűt, és megcsókolta, nagyon boldog volt, bár tudta hogy most mégjobban oda kell figyelnie, még egy ilyen szerencséje nem lesz mint amilyen most volt, és nem akarta elhagyni a nőstényt soha*
|
*Akuma meglepetten nézte a kandúrt,épp válaszolt volna mikor megjelent a gyűrű is a képbe.Ez volt az a pillanat amikor nem kapott levegőt és az egekben ugrált örömében,még a földet is körbefutotta percek alatt lelkiekben.Aztán a meglepett arckifejezést egy boldogan mosolygó váltotta fel.*-Veled maradok tűzön vizen át,mindörökké!*Hallatszott a válasz amit soha senki másnak nem tudott volna mondani.*
|
*Hakuron a lány fejére tette a kezét* - Kis butusom... *mosolyodott el, majd magához ölelte* - Mindenesetre szeretném ha választanál... *térdelt le a nőstény előtt* - Velem maradsz és mindig velem leszel tűzön vizen át... vagy elmenekülsz, de azt egyedül kell tenned, nem akarok szigorúnak tűnni, de ez a két lehetséges megoldás van... *matatott zsebében, majd pár pilanat múlva egy kis dobozkát vett elő, felnyitott a tetejét és a lány felé nyújtotta, egy gyűrű díszelgett benne* - Már rég megvan... de ne volt megfelelő alkalmunk mostanában... és én ezt mindenféleképpen szeretném oda adni neked, akárhogy is döntesz... hozzám jössz Akuma? *ért véget monológja*
|
-De próbálkozni szabad...*Próbált mosolyt erültetni az arcára.*-Bár tényleg nem lenne jó ha próbálkoznál ha még akarod a kölykeinket látni!*Emlékeztette magát kicsit.*~Beszélek én hülyeségeket mikor véresen komoly a helyzet...!~*Morgott magában a nőstény.*
|
- Nem tudunk menekülni... megtalálna... *nyúlt a nyakörvéhez, ami már az élete része lett* - Ennek a nyomán megtalál... *rántja meg mire egy kevés vér serken* - Ha megpróbálnám levenni szétcincálnám a saját nyakam, mivel szinte hozzám van varva... hidd el neked sem lenne kellemes látvány, lehet hogy bele is halnék és nem hiszem, hogy másodjára lenne még egy kis szerencsém...
*Yahto még mindig nem engedte el Nan felsőjét, a fiú egyre vörösödött* - Nekem... mennem kell ! *próbált menekülni, de a fiú meg fogta a fiú farkát, majd egy hírtelen rántással maga alatt láthatta viszont, a fiú orrához tette sajátját, aki megszeppent és hát nem kis meglepetést okozott neki ez az eseménysorozat, Yahto elmosolyodott majd felállt és felhúzta Nant is*
- Yahto vagyok! Örülök hogy találkoztunk! *köszöntötte*
|
[1456-1437] [1436-1417] [1416-1397] [1396-1377] [1376-1357] [1356-1337] [1336-1317] [1316-1297] [1296-1277] [1276-1257] [1256-1237] [1236-1217] [1216-1197] [1196-1177] [1176-1157] [1156-1137] [1136-1117] [1116-1097] [1096-1077] [1076-1057] [1056-1037] [1036-1017] [1016-997] [996-977] [976-957] [956-937] [936-917] [916-897] [896-877] [876-857] [856-837] [836-817] [816-797] [796-777] [776-757] [756-737] [736-717] [716-697] [696-677] [676-657] [656-637] [636-617] [616-597] [596-577] [576-557] [556-537] [536-517] [516-497] [Korábbi]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
