|
Témaindító hozzászólás
|
2010.06.29. 23:11 - |
Ide csak Kazushi Halian tud belépni, és az a személy akit magával hoz. Itt minden a valódi világ ellentéte.
|
[77-58] [57-38] [37-18] [17-1]
|
*Hírtelen valami nagyot puffant, amint Kinme oda nézett, a kölyök valami varázslatot csinált, s egy fekete cica terült el a földön, véresen... * - Misa... *a kölyök nevetni kezdett, több kölyök is oda gyűlt, nevettek a még élő macskán, majd lassan elpusztult, a kölykök szétmarcangolták a macska testét, s avval játszottak, Kinme hírtelen magához szorította az igazi Misát és a kölyköt is* - Igyekezzünk... ez a hely... ez a hely em tetszik nekem *nézett Sopphira, igazából belül félt ettől a világtól, hisz nem ismerte, megborzongtak tőle idegei*
- Nyugi ez nem a valóság... megkereshetjük a lányok éneit is... de ha valami olyat tapasztaltok ami nemt etszik ne engem okoljatok *közölte és tovább indult*
|
|
|
*Sopphie elvörösödött.* -Mit? Az a kis bajkeverő hipnotizált!- *Mutatott a kislányra, szúrós szemmel nézett rá.* -Utolsó amire emlékszem, hogy te bocsánatot kérsz, aztán...- *Lesújtóan nézett Kittyre, ezt egyhamar nem fogja neki megbocsájtani.* -Tükörország mi?- *Nézett Halianra, majd meglátta messzebb a kis Kinmét családostul.* -Fura egy hely...- *Mondta lassan, és igaz az arcáról etűnt méreg, de bármikor robbanhatott.*
*Kitty örült, hogy Kinme felveszi, valahogy biztonságban érezte magát, talán nem szedik le a fejét, ha ő fogja.* -Én csak... én csak ide akartam jönni. Nem maradtál le sok mindenről. De menjünk, keressük meg az énünket.- *Vetette fel ötletként, hogy kiengesztelje nővérét.*
 
|
|
|
- Hé... mégis mit tett Kitty? *vette fel, ha a kölyök nem ellenkezet, s megsimogatta a buksiját* - Mit csináltál pajtikám? *kérdezte az aranyszemű, majd nagyon figyelt hogy mi is lesz a válasz, de azért figyelt Sopphira és felelt* - Tükörországban... na de... te is jönni akartál... akkor most mi a baj? *a fiú nem értett semmit, Kazu csak figyelt, nem szólt bele a civódásba és a beszélgetésbe se*
|
|
|
*Sopphie furcsa tekintettel nézett Kinmére mikor megrázta.* -Jól vagyok.- *Mosolygott.
*Kitty lesunyta füleit.* -Jól van ne félj. Csak picit rosszalkodtam.- *Néz ártatlan szemekkel, de most hogy nővére tényelg kezdett cikin viselkedni, megbökdöste a lány oldalát aki ránézett, újra felvillantak a szemei, amitől a bájvigyor elűnt Sopphie arcáról.*
*Sopphie körülnézett, pislogott párat, a húga mellette állt, és bűnbánó arcot vágott. Ő meg, valahogy... valahogy más helyre került.* -HE? Te kis piszok!- *Szaldt ki a száján, és elkapta a kismacskát, mielőtt az elszökhetett volna.* -Hányszor mondtam már, hogy ne merészeld ezt csinálni! Másokkal se, de még velem se. Ezért még kapsz később!- *Rivallt rá és elég dühösnek tűnt.* -Hol vagyunk?- *Kérdezte a fiúkra nézve. Kitty csak csöndesen kuksolt inkább, fülét-farkát behúzva.*
|
|
|
- Itt minden van ami a másik világban nincs... nézzük csak... mondjuk ha *mondta volna tovább de Kinme félbe szakította a nagy tudmányos beszédet*
- Ha nincs családod... itt van.... *egyenesen egy ezüsthajú fiút nézett, akit arany szemekkel áldottak meg, a fiú még kicsinyke volt, olyan 6 éves forma, anyjához szaladt, aki felvette és átölelte, Kinme belsője elszorult*
- Itt mindenki úgy néz ki ami a valós alakja, de apróbb elváltozások lehetnek... te már meg is találtad magad... de lehet hogy a többiek nem itt lesznek *célzott a két másik lényre*
- Sopphie... Kinme érezte hogy valami itt nem stimmel a lánnyal* - Menjünk haza, nem tetszik nekem itt... különben is olyan fura vagy... megártott a fürdő? *rázta meg kicsit*
|
|
|
*Sopphie elcsodálkozott.* -Jé eltűnt a mocsár!- *Nézett nagy szemekkel, de a bájvigyor még mindig ott volt az arcán. Körbeforgott, és mindent megnézett.* -Az előbb még itt volt. Szép nagyot estem bele. De most sehol sincs.- *Valahogy úgy beszélt, mint valami csökkent agyú, de nem tehetett róla szegény.*
*Kitty szemei felcsillantak.* -Húha, végre nem bűzlik az a szar. Ugye itt nincsenek trutyilények se?- *Kérdezte kíváncsian, majd elcsodálkozott.* -Milyen valónk felét?- *Kérdezte, mert nem nagyon értette a dolgot.*
|
|
|
*Amikor mindenki átjött, a szemüveges macska is követte őket, igazából nem volt semmi célja csak jó volt egy kis társaság, a tükör túloldala igen édekesen hathatott mindenkire, a másik világ kémása volt, ugyanaz, mégis a mocsár helyén egy kis falu szerűség állt, pár macskalénnyel akik sürögtek forogtak, Kinme elcsodálkozott a lényeken, de mintha egy hang csalogatta volna, friss illatok keringtek a levegőben, a fiú teljesen elképedt* - Nem keresitek meg itt a saját valótok másik felét? *érdeklődött Kazu*
|
|
|
-Én nem lennék képes ilyet csinálni!Kiabálni,cibálni valakinek a fülét...*Tette fejét Nan vállára fáradtan.*~Főleg nem apának,csínyeket elkövetni még annyira sem,kiabálni sem mernék!~*Folytatta magában és még mindig nem fér a fejébe hogy az ő hasonmása hogy mer ilyesmiket csinálni.*
|
|
|
- Ez itt nem nekünk való *vette fel ismét karjaiba a lányt* - Gyerünk, menjünk innen, ezek nem mi vagyunk, ezek csak érzéketlen macskák, gyerünk haza!
- Hmm... igen... mindenkinek fáj ha a vele ellenkező dolgokat láthatják, de ez is mutatja hogy ti mennyire mások vagytok, ne csüggedjetek! *vidult majd megnyitotta a kaput* - Menjetek, én itt maradok
- Rendben *bólintott Nan és elindult a lánnyal át a megnyitott fényes kapun*
 
|
|
|
*Sarasa orrát csavarta az összes szag ami itt terjengett aztán meglátta azt a kandúrt aki teljesen ugyanúgy nézett ki mint az apja de mégsem ő volt...vagy talán mégis....?Kivülről úgy nézett ki mint ő,de a viselkedése olyan...hideg volt.MIvel nem akarta ezt tovább nézni elnézett egy asztal felé ahol meglátta magát.Egy rikácsoló,sikítozó,csínytalan,szemtelen macskát aki mindenki lába alatt volt és a szája szinte be sem állt.Aztán az kislány aki rá hasonlított odarohant ahoz Nantan hasonmásához és idegesíteni kezdte,cibálta a füleit a haját,kiabált a fülébe és minden más ehez hasonlót.Hatalmas,elkerekedett szemekkel nézte a rá hasonlító rosszcsont,pimasz macskalányt.*
|
|
|
*Egy térre értek, sok ember volt ott, zsúfoltság volt az utcákon, Kazu megállt egy szórakozóhely mellett* - Én ebben a világban herceg vagyok, jóképű és semmiképp sem szemüveges... gondolom értitek a lényeget
- Igen...
- Nézz be ide, rá fogsz akadni önmagadra kiskandúr...
- Nem vagyok benne biztos, hogy akarom...
- Gyerünk, menjetek be, jövök mögöttetek! *tuszkolta be őket az ajtón, dohány és ital szag lengte be a helyet, Nannak ez nem tetszett, de egyszercsak egy kandúr kandúrt pillantott meg, körülötte több macskalány is sertepeltélt, egyszer ezt csókolta, másszor a másikat, ha valamit nem jól csináltak üvöltözni kezdett, a macskafiú megrezzent, ez ő lenne? Nem, ez nem ő... ez nem lehet ő, a kandúr hírtelen elővett egy fegyvert és rálőt egy ártatlan macskalányt aki annyit vétett, hogy nem megfelelő hűtésű italt hozott neki. *
- Nem... ez szörnyű *szorította össze mancsait* - Ez nem lehetek én!
|
|
|
*Sarasa még egy kicsit féltde már rendben volt.Csöndben nézett Kazushira és várt hogymerre fognak menni és mennyi minden új dolgot tud majd nekik mutatni vagy csak neki.Érdekelte ez a Tükörország nevezetű hely,a neve neki még új volt kicsit de kezdte kapizsgálni hogy mér hívják így ezt a helyet.*
|
|
|
- Kazu körbe vezetnél akkor minket?
- Persze, de figyelmeztetlek titeket, nem biztos, hogy olyat fogtok látni ami tetszeni is fog...
- Értettük
- És még valami, ne kezdjétek kiabálni, hogy az vagyok én vagy hasnlók, idebennt nem tudhtatják, induljunk!
|
|
|
*Sarasa már kicsit megnyugodott amikor végre távol kerültek attól a gonosz macskától,a nevét nem akarta tudni még csak gondolni sem akart rá...Végre már Nantant sem szorította annyira aztán csak nagy szemekkel nézett körbe.A kérdésre csak remegő hangon válaszolt.*-Nem tudom...*Mondta halkan apukájának.*
|
|
|
- Egyszer megy az ember körülnézni és máris bajbajutott macskákat talál! *jegyezte meg a macska amikor megérkeztek* - Ez a világ itt Tükörország, itt minden a fordítottja mint a valós életben, a ti hasonmásaitok is itt lehetnek valahol, azt hiszem...
- Köszönjük, hogy segítettél nekünk... de nem emlékszem rád... ki vagy te?
- hívj csak Kazunak,a többi nem lényeges! Ha akarjátok nézzetek itt körül, de mehettek is ha akartok...
- Mi legyen Sarasa? *kérdi Nantan a kislányt*
|
|
|
*Sok év telt el azóta, hogy a Macskalények felfedezték ezt a csodálatos helyet, sok kalandban volt itt részük, míg egy nap, szörnyű csapások érték e helyet, sokan elmenekültek, sokan itt maradtak és sokan bele is haltak... mégis maradtak túlélők, és olyanok akiknek fontos ez a hely, a macskalények földje most ismét felvirágzott, újból nyugalmat, csendet, biztonságot adó. (nem mindenhol, és nem mindenkor XD) A TE macskalényed túlélte? Kezdődjön hát a macskalények életének következő felvonása!*
|
|
|
Köszönöm! - kazu elvezeti a lányt, a herceg csak bámul rájuk, hogy vajon mi lehet a fehér hajú gyönyörűséggel, de nem igazán tulajdonít neki különösebb figyelmet, bele néz a hatalmas tükörbe és gyönyörködik saját szépségében, Kazu közben keres egy rejtett utcát, megnyitja a kaput és miután a lányt előre engedte ő is belép a tükörbe, de mivel máshol mentek vissza, mint ahonnan indultak máshova is érkeztek.
(Luna ha leszel, akkor válassz majd egy neked tetsző területet! :))
|
|
|
-Rendben. Legyen gyerek nap. Itt hagyhatjuk ezt a bájos herceget. - mosolyog Halienre - Kihagyom miattad a bonyodalmat. De tud meg jól hangzik. Mármint a bonyodalom.
|
|
|
- Azt javaslom mégis menjünk, majd máskor vissza jövünk, ha nem bánod! - mondja a lánynak, majd kezét nyújtja felé - Jössz? Ha itt maradunk boyodalom lehet!
|
|
|
Arisa nem érti ezzeket a hírtelen változásokat. Felfogja, hogy a két embernek egy helyen nem lehet úgyan olyan a kedve, mert az felboritaná tükörország rendjét. Buzgon kezdet imátkozni az összes létező istenhez, hogy Kazusinak annyira ne legyen jó kedve, mert a végén ki tör itt a foradalom. Míg ezt levezeti magának, az arca hihetetlenűl elkomorúl. De felfogja, hogy a helyzetett lazítani kellene valahogyan.
-Na igen. Ma mindenki bal lábbal kelt fel. - vakarásza a bugsiát zavartan.
|
|
[77-58] [57-38] [37-18] [17-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
