|
Témaindító hozzászólás
|
2008.07.21. 00:09 - |
Ez a terület csodálatos, egyetlen bökkenő csak az vele, hogy láthatatlan, védőburok veszi körbe amit Nantan és Yume emelt fel, és csak a tiszta szívű macskalényeknek van egyenes út ebbe a védett világba. Biztonságot nyújt mindenki számára, aki képes belépni.
|
[563-544] [543-524] [523-504] [503-484] [483-464] [463-444] [443-424] [423-404] [403-384] [383-364] [363-344] [343-324] [323-304] [303-284] [283-264] [263-244] [243-224] [223-204] [203-184] [183-164] [163-144] [143-124] [123-104] [103-84] [83-64] [63-44] [43-24] [23-4] [3-1]
*Nantan csak liheg, nem kap levegőt az izgalomtól és a kéjtől, elveszti az eszét, kikel önmagából, sodródik az árral, de hírtelen mielőtt a lényeg következne szinte ledermed* - Nem... *suttogja majd egyre hangosabban szajkózza, s végül lependerül Atsuiról* - Ez így nem helyes... *kapja fel ruháit a földről, majd megpróbál felöltözni* - Olyanná válok mint Erles, vaddá...nem.. nekem ez nem kell!
- Nantan nem hozta volna ide, ha tudja, hogy veszélyt jelent a családunkra... nem hiszem, hogy képes lenne ilyesmire... *nyomatékosítja Renji szavait* - és úgy tűnik Takumi is jó útra tért.... és a kis lurkók is jól el vannak úgy vélem... *néz a szoba felé* - Meg is nézem őket... *mosolyog avval bemegy a szobába*
*Yume elmosolyodik és talán a lány is megérti, hogy evvel is nyugtatni akarja őt, kezét a vállára teszi, de hamarosan le is ereszti azt, körbe néz a helységben* - Yume azt kérdezi, nem e láttad erre Sarasat, vagy a fiát.... mert hogy reggel óta nem látja őket...
- Nem vagyok a szolgád vagy tán elfelejtetted? *kérdi felemelt fővel, majd végig nézi a jelenetet* - Azt akarod hogy Renji neked is kirakja a szűröd? *veszi fel a széttört követ* - Ti emberek semmit sem becsültök... az a kő egy sárkány meghasadt szíve... nem kellene inkább békén hagyni? Ti csak háborúztok, eltapostok mindent amit a föld ad... mi együtt élünk velük... *néz komoly tekintettel Erlesre* - Nem segítek neked.... *jelenti ki avval összeszedve a darabokat elindul* - De ha akarsz velem jöhetsz... megmutatok pár helyet... ha érdekel...
|
Atsui őszintén meglepődik rajta, hogy Nantan nem igényli a szerelmes együttlétet abban a formában, ahogy régen. Hogy beéri puszta taperolással, simogatással, majd szexszel. Talán már egyik fiú sem az, aki volt. Már mindketten annyira megtörtek az idő folyamán, hogy már nem képesek olyan tiszta, őszinte, nyílt, odaadó és szerelmes szerelemre, mint egykoron. Benedvesíti kandúrságát, majd megemeli Nantant, hogy könnyítsen neki kicsit, s kényelmesen rá tudjon ülni, bele tudon helyezkedni az ölébe, miközben magába fogadja Atsuit.
Halona gyorsan lenyugtatja a fehér hajú kandúrt. Vörös szemeivel lágyan ránéz, majd egyetlen sóhajtással kifújja magából a feszültségeket. Odaballag szerelméhez, átfogja derekát, majd bekíséri a házba. - Bocsáss meg! - kéri tőle. - Úgy érzem, nem helyes, ha Takumi kardot ránt a házban, Samuiról pedig tudom, hogy titkon még mindig rühelli Takumit. - mondja neki csendesen. - Nem akarom helyettük megoldani a dolgot, de a mi házunkban nem rendezhetik le a személyes kis ügyeiket. Takumi lehet, hogy nőcsábász volt, de mióta Minakoval van, hűséges és kiváló társ, mindben támogatja Minakot, szereti őt is és a kicsit is, nagyon sokat törődik mindkettejükre és figyeltem, még Amelieára sem nézett rá, pedig ő igazán szép teremtés. - beszél tovább. - A lányaink is gyönyörűek, de Takumi tisztel minket annyira, hogy őket ne bámulja meg. Liea viszont úgymond idegen vérű, de még rajta sem legeltette a szemeit. - fejti ki kicsit jobban az álláspontját. Válla felett néz Doragonra. - Nekem Erles az első ember, akivel találkozom, de annyira védtelennek, elesettnek, s ahogy mondtad, nyomorultnak tűnik, hogy nem tudok rá úgy tekinteni, mint egy veszélyes vadra. - mondja neki. Erre már Takumi és Samui is visszamerészkedik a házba, tudják, hogy nem azért lettek kidobva, hogy mostantól mehetnek, ahova akarnak, hanem figyelmeztetésül.
- Bocsánatot kérünk a viselkedésünkért. - mondják mindketten, Renji pedig biccent nekik. Immár felszabadultan. Liea bezzeg vigasztalhatatlanul sír, mígnem Yume letörli a könnyeit. A lány annyira meglepődik, hogy csak pislog rá, aztán átveszi a zsebit, s kifújja az orrát.
- Köszönöm. - mondja Yuménak. - Kitört a balhé. - motyogja neki szipogva. - Megijedtem. - néz rá könnyes szemekkel, elesetten, lelapult fülekkel.
Erles kicsit megörül, hogy van remény. Azonnal az ajtóhoz rohan, méghozzá igen komoly képpel. - Vigyél el hozzájuk! - parancsolja neki kicsit pánikos arccal. Aztán megvárja, amíg Yahto megmutatja neki, mi történik az otthonában. Koncentrál a kastélyára, a kertjére, s meglátja a képeket. Mindent megért. Hogy Demetrinél van a valódi kő, benne a testében. Hogy Adenor is tudja már, s így ugyan Erles megmenekült, de ez éppenséggel kicsit sem vidítja fel. Naotot, Hadest és Heotorit is látja. Büszke rájuk, de ez is elhomályosul most. Nekiesik az ajtónak, amikor visszatér a valóságba. Döbbent képet vág. Aztán egy pillanat alatt elvörösödik a feje a dühében, előveszi zsebéből a követ, amire eddig úgy vigyázott, amit eddig mindig magánál tartott, majd úgy földhöz vágja, ahogy csak tudja. A kő összetörik, a beljese szürke és csillámos. Egy festet kavics. Ettől aztán igazán dühös lesz. Morog és nyög haragvásában, öklét összeszorítja. - Az első dolgom lesz, ha hazajutok egyszer ebben a rohadt életben, hogy a föld alól is eltúrlak és a saját kezemmel aprítalak miszlikbe, Demetri! - forrong.
     
  
|
*Nantan sem törődik már az apró részletekkel, csak a testiség és a szevedély érdekli most, az elhalóban lévő vágyakozás szinte felperzseli a bőrét, s oly kegyetlenül marja belülről, hogy alig kap levegőt. Minden porcikája beleremeg Atsui érintéseibe, s lábait széttárva jelez neki, hogy minden szemérmességét levetkőzve ismét képes neki oda adnia magát*
*Ahogy Renji kipenderíti a fiúkat, Halona a kandúr vállára teszi a kezét, hogy evvel is megnyugtassa férjét* - Renji nyugodj meg, biztosan tanultak a leckéből a fiúk... ne tégy te se semmit a szavaid ellen... *utal arra, hogy nem akart verkedést mégis az új jövevényeknek ugrott*
- Nincs mitől félned... *próbálja meg lenyugtatni Erlest a kandúr* - Van valaki aki talán meg tudná győzni Osorerut... méghozzá egy elég lányos kandúr... a neve Kokoro... mivel Osoreru szereti őt talán megteszi majd neked ezt a szívességet, de előbb Kokoro közelébekéne férkőzni és megkérni... ami nem is olyan egyszerű dolog, mint ahogyan hallatszik... mindenesetre ne keseredj el, majd segítek valahogy visszamenni... meg ahogy Nantant ismerem ő is fog... na hunyd le a szemed...*kéri, majd megérinti a férfit és ő is lehunyja szemeit* - Gondolj a kastélyodra.. *kéri s a kép lassan fellebben Erles előtt, megmutatva neki minden apró részletet, a küzdelmet a csapkodó fájdalmakat, s az összefogást... ami körbe öleli a kis csapatot*
- Hé... mi történt? *szólal meg a fehér róka Yume mellett, a fiú a lányhoz lép és lassan letörli könnyeit* - Yume azt akarja mondani, hogy ne sírj, nincs semmi baj, a fiúk majd megoldják maguk közt a helyzet... mindig is megoldották... *a fehárhajú átnyújt egy zsebkendőt a lánynak, eközben a kicsik elcsendesednek, ahogy Nayong átrepíti őket a szobába, Chu nagyon élvezi, Natane pedig csak szorongatja Chut, nehogy aztán Nayong leejtse őket*
*Doragon Renji mögé áll, nem szól bele a kandúr döntésébe, bár ő is tudja, az emberek veszélyesek... mégis a fehér macska pártját fogja, ő is megbízott benne ezért nem fog neki ost csalódást okozni* - Az emberek veszélyesek, de ez a lény annyira nyomorultnak és esetlennek tűnik... nem hiszem hogy gond lenne vele...
- Így van... amíg nem ismerjük, nem tudhatjuk, hogy milyen... *jön ki Shikyo, a többiek az asztalnál maradnak* - Hiszen... nem dönthetünk csak úgy hasraütésre, meg kéne előbb ismernünk... |
Lágyan szuszog, ahogy végre újra ölelheti, csókolhatja Nantant, ahogy az átadja magát neki és vágyódón kiejti a nevét. Izgatott lesz, farkincája kunkorodik a levegőben, s ahogy egyre jobban érzi, hogy Nantan mit érez még mindig, minden ellenére iránta, begyullad a tűz a farka végén lévő folton. Szorosabban öleli magához a fiút, hagyja magát lehúzni, csókolja, harapja, simogatja, marja és karmolja ő is a kis testet. Megőrül érte. Vágytól hevesen vetkőztetni kezdi Nantant, s segít neki a saját ruháitól is megszabadulni, hogy minél előbb veszhessenek le a szerelem oltárán. Furcsa ötvözete Atsui az oroszlán birtokló természetének, a rák romatikusságának. Kissé vad, de végtelenül szerető minden mozdulata. Már nem megy rá annyira a részletekre, mint régebben, szerelmi násza már nem annyira lovagias, kifinomult, különleges. Az előjáték sem olyan hosszú és édes, inkább az érződik rajta, mennyire akarja, kívánja, vágyja Nant, mennyire régen nem érinthetett már senkit, s milyen rég nem ért hozzá sem senki - saját magán kívül.
Samui kissé belül összerezzen Halona szavain. Kissé megrettenti ez a beszédstílus, melyet nem hallott tőle még talán. De keményen feszít még. Takumi csak les kardja után, figyeli, amint Nayong visszaépít minden kitört üvegdarabot, s faszilánkot. Aztán ahogy Erles újra felnyög, gyilkos tekintettel néz rá.
- Osoreru révén megtanulhattátok volna már, hogy az emberek veszélyesek! - kiabálja ellentmondást nem tűrő hangon. - Elfelejtettétek azokat a dolgokat?!
- Szívem, nyugodj meg! - áll tel Mina is. - Ez az ember Nantan barátja. - próbálja csillapítani.
- Az ember semelyik macskalénynek nem barátja! - tajtékzik tovább a szőkeség. Amai bömböl tovább, Nayong pedig úgy dönt, ezt nem hagyja annyiban. Morogni kezd, majd felrobbantja maga alatt a széket. Erre Liéa retten meg rendesen. De a fiúcska nem elégszik meg ennyivel, a magasba emeli Amait, Chut és Natanét, s önmagát, azzal belebegteti magukat az egyik szobába, ahol rengeteg játékkal próbálja elterelni a síró lányka figyelmét. Renji csak fél szemmel nézi a jelenetet, büszke az öccsére. Mina persze rettenetesen aggódik a lánya miatt, így hiába bármi, ő akkor is utánuk rohan, hogy biztosra tudja, Nayong vigyáz Amaira.
Takumi arca elvörösödik a dühtől. Samui figyeli őt, s már készíti mancsán a jeget, hogy lehűtse őt, ha kell. Renji ettől még morcosabb lesz, fújtató bikaként indul meg a két kandúr felé. Erles megrémül Doragontól még akkor is, ha az az ő pártját fogta. Összerezzen, eltakarja arcát és bevonja testét a védőburokkal. Renji nem kíméli a fiúkat, hiába nyugtatja őt Doragon, akinek közbelépése megmelengeti kicsit a szívét, hatalmasat lök rajtuk, azzal megragadja grabancuk és kirángatja őket az udvarra. Meglepi Samuit és Takumit is, hogy milyen erős a macskaférfi, eszükben sincs ellenkezni az akaratával. Kint aztán a földre taszítja mindkét kandúrt és olyan fejmosást oszt rájuk, főleg Takumira, hogy olyat még nem kaptak soha életükben. Renji nem szándékosan viselkedik uralkodóként a házban, esze ágában sincs királykodni, egész egyszerűen ő rendelkezik a családfő szerepével, hiszen van felesége, három szép lánya, egy kisöccse, mindenkinek ők segítettek mindenben, s neki kötelessége rendet tenni.
Erles megkövülten áll, alig fogja fel, hogy Yahto magával rátja, de mikor megtörténik, még jobban megijed. A védőburok megvastagszik körülötte, lélegzete szabálytalanná, lihegővé válik. Reszket a félelemtől, kiabál a lelke a birodalmáért, a biztonságért, a hatalmáért. Úgy érzi, megbolondul itt, ebben a világban, ahol ő egy senki, egy veszélyesnek ítélt lény. Nem is érti, miért akart ide jönni, mit remélt. Hogy meghódítja a birodalmat? Hisz Naotonak is olyan képességei vannak, amellyel nem veheti fel a versenyt! Olvasott rengeteget az utóbbi időben a macskalényekről és egyértelműnek kellett volna lennie számára, hogy nem tudja legyőzni őket, könnyűszerrel elintézhetik. Csupán a vak szerencse műve, hogy még él és barátként tekintenek rá, védelmezik azoktól, akik nem úgy tekintenek rá, mint egy elesett hülyére. Ügyetlenül szédül Yahto ágyára, csak védekező tartásban pislog rá, aztán lassanként megnyugszik kicsit. Örül a szíve mélyén, hogy kastélyának, csodás kertjének semmi baja, de ahogy a kandúr mozdulatlanságra kéri, még a lélegzetét is visszafojtja egy kis ideig, míg bírja ekkora izgalomban. - Hades... - mondja ki halkan a második fekete sárkány nevét, s Yahto érezheti, hogy kicsit megnyugszik ettől a ténytől a férfi. - Demetri? - kérdezi meglepetten. - Fekete hajú, barna ruhás fazon? - lesz ideges újra. - Heotori?! - döbben le. - És Naoto... - mondja ezt már teljes értetlenségben. Kikerekedett szemekkel csóválja a fejét. - Nem értem... Nem értem, mit keres a kastélyomnál Demetri és Heotori. - fogalmazza meg gondolatait. - Szeretném látni. - mondja kisvártatva. - Osoreru valami szörnyűséges gonosz macskalény lehet, ahogy az a szőke férfi macskalény beszélt róla, s amit te mondasz. - lesz elkeseredett, hogy lehet, soha többet nem térhet vissza az otthonába. Összehúzza magát. - Én itt idegen vagyok és örökre az is maradok, s nekem is az marad ez a világ. - beszél halkan, szomorúan. - A halál nem is tűnik olyan rossznak, ha nem térhetek vissza a kastélyomba, nem kaphatom vissza az életem. Tanultam a leckéből.
Liéa csak áll az asztal mellett, nem ért szinte semmit. Hirtelen eltűnt szinte mindenki, nem érti Samuit, sem Erlest, Takumit pedig végképp nem. Halona és Renji álláspontját megérti, örül neki, hogy Doragon is melléjük állt, ő maga is tudja, hogy ez jópontként fog szolgálni a férfi részére, bár nincs annyira elveszve, Renji befogadta és megbarátkozott vele annak ellenére, hogy komoly indulóként megjelölhető, aki elveszi tőle Shikyot. Végül Yumén állapodik meg a tekintete. - Kissé nagy lett a kavarodás. - mondja neki bután, azzal potyogni kezdenek a könnyei.
|
- Hmm érdekes ötlet, de nem hiszem, hogy erről lenne szó... talán csak más értékek a fontosak... nem tudom... *vonja meg vállát, majd ahogy a hideg ajtónak csapódik háta libabőrös lesz a teste. Mind az érintéstől, mind a mozdulatoktól, s azoknak hevességétől* - Atsui... *hagyja hogy a foltos kandúr azt tegyen vele amit csak akar, nevét csak valamiféle jelzésként használja, hogy Atsuit megvilágosítsa igaz érzelmeiről... s arról hogy ennyi csalódás után is képes szívét a kandúrra bízni* - én... hagyom... *s ahogy mondja, hagyja, hogy fellángoljon testében a szenvedély és a vágyakozás újra, a kielégítettlenség érzése pedig lassan elhamvadjon, ahogy ő is elég ebben a vad táncot járó érzésben... nem hallja már Erles őt hívó hagját, minden értelmét veszti körülötte, csak az érintések hajtják tovább, s a doromboló hang, mely Atsui száját hagyja el, hátát neki feszítve az ajtónak, lecsúszik a földre, magával rántva Atsui testét is, ott folytatja tovább a foltos macska elkezdett játékát, most nem vágyik ágyra, csak azt akarja, hogy történjen meg az, aminek el sem kellett volna felejtődnie kettejük között, mohón kap Atsui testére, végig simít rajta, karmaival néha végig húz a puha bőrőn, s belemélyeszti azt, nyakába mar óvatosan fogaival, majd végig nyalva azt füleivel kezd játszadozni*
*halona nagyon örül a látogatóknak, ez látszik is rajta, s mosolyogva nézi a kis Nayong és Amai Koi közti jelenetet, majd amint komolyra fordul a dolog, Renji mellé lép* - Samui... Takumi... elég legyen, ez a ház nem csatatér, tiszteljetek minket annyira, hogy nem okoztok felfordulást, elvégre ez ugyanúgy a ti otthonotok is, s bárki előtt nyitva áll a kapu...
*Természetesen Doragon azonnal pattan, s a szótlan harcos most végre hangosan szólal fel* - Ez a ház egy szent hely, és ha ez a férfi itt befogadtatást nyert az édenbe, az azt jelenti, hogy nincs mitől félnünk... a burok csak azt engedi be, kinek ereje nem rossz célú és nem reánk irányul... *lép Erles elé, félelmetesnek tűnhet, de macskakarmaival kiszabadítja a jég fogságából Erlest* - És akár ember, akár nem... ha Nantan barátja, akkor nincs mitől félnünk, vagy ha már Atsui és Yahto ártott a kölyöknek akkor most rajtatok lenne a sor? *nem nagyon tudja mit mondjon még, de sebhelye még mindig rejtve marad kapucnija mögött* - Kérlek nyugodj meg Renji... ez nem vall rád... *próbálja nyugtatni a fehér macskát*
*Yahto arca eltorzul, majd hírtelen feláll és Erleshez megy, elkapja kezét, majd bevonja saját szobájába, akkor is ha az ellenállna* - Hagyd most Nantant... *kéri szépen ajd mesélni kezd miután becsukja az ajtót* - Sajnos nem látok mindent, de a váradnak semmi baja, távolabbi helyen vannak az értékes területeidtől... *fintorog, majd elkapja Erles vállát, egy kicsit szorít rajta* - Maradj így... nem látom a képeket ha nincs csend és nem koncentrálhatok... *hunyja le szemeit és koncentrál közben pedig elmondja Erlesnek amit lát* - Van egy nagy fekete sárkány, de eléggé feketeségbe van burkolózva.... sajnos neveket nem tudok, de ez a lény harcol valakikkel... van ott egy másik fekete sárkány.... ő azt hiszem ellene van, van ott még egy hosszú fülű lény... olyasmi mint egy ember, van egy sebhelyes szőke... és egy olyan macskalény mint mi... azt hiszem ők harcolnak a királyságod elleni lény ellen... többet sajnos nem látok... de ha akarod te is megnézheted csa az hosszadalmas munka... *fejezi be és leveszi kezét Erlesről, eddig mint valami átjárónak használta* - Jut eszembe... itt Osoreru az aki vissza tud vinni, de Osoreru lehet meg is öl mielőtt vissza küld... de te tudod.. *sóhajt majd az ablakpárkánynak támaszkodik*
*A lányikrek ledöbbenve nézik a jelenetet, mintha mind a hármójukban megfagyot volna az élet. Végül Shikyo áll Doragon mellé, felbojgatva Chimeit is, de nem nagyon tud mit tenni, a szárnyas lény csak tekintetét kapkodja, Pao pedig meghúzódik az asztal alatt, Chu ugyanúgy bömbölésbe kezd, mint társai, Natane pedig talán most először próbálja nyugtatgatni testvérét* - Nyugodj meg Chu, nem lesz semmi baj... nem bántanak senkit, látod? *simogatja meg Chu haját, aki elfeledve az iménti veszekedést, már nevetve akarja elkapkodni Natane leógó hajfürtjeit*
*A ricsajra Yume is felkapta fejét, nem tudta mi történt, ezért a házhoz sietett, de hírtelen azt se tudta ki kivel van, így csak szótlanulállt az ajtóban* |
Grimaszol rendesen, ahogy arról mesél neki Nan, hogy mi volt a dolga a másik világban. Nem tetszik neki, hogy Erles ennyire eszközként tekint másokra. Gondolatai azonban lassan elködösülnek, megszédíti őt a csók, s kezei azonnal elindulnak, hogy simogassák a kis testet, melyet olyan rég nem érinthetett már. Eszébe sem jut félbeszakítani a dolgot, sőt. Még ő lepődik meg, mikor a fiúcska tovább mesél másvilági kirándulásáról. Egyre jobban pikkel Erlesre, mivel eddig csak azt tudja, hogy Nantan és Naoto kapta ezeket a rémségeket, a szolgálatra kötelezést, úgy érzi, egy olyan embert hozott haza Nan, aki macskalényellenes. Beletúr a srác hajába. - Talán a két világ összeköttetésben áll és ami itt van, az ott nincs, s fordítva. - találgat, ahogy Nantan arról mesél, hogy odaát nincsenek igazán családok. - Érdekel. - mondja őszintén. Valóban kíváncsi a másik világra. Ezt már bejárta valamennyire, de ha tényleg ennyire más van odaát, mindenképp érdemes lenne elkirándulni oda. Persze megfordul sok minden a fejében, hogy a kölykökre addig vigyázniuk kell majd Halonáéknak, meg nagyon vigyázniuk kell magukra, s a testvérét is sokáig kell majd győzködnie, hogy elengedje. De a kíváncsisága elég erős. A következő szavak felsértik őt belül. ~ Nem vagy olyan, amilyennek én ismerlek? Akkor vagy megváltoztál, vagy pedig sosem ismertelek téged igazán. ~ válaszol neki gondolatban, de nem üzenetként. Persze felismeri a hívogatást is a szavak mögött, mégis el kell telnie pár percnek, míg feldolgozza, mihez kezdjen most. Felül és csak pislog. ~ Most elveszítettem? ~ kérdezi magában ijedten. Fogalma sincs, miért húzódott ilyen gyorsan vissza Nan. Feláll az ágyról, komótosan odaballag a fiúhoz, majd nekitolja az ajtónak, átöleli a derekát, s tüzes mozdulattal beletúr a hajába. - Minden ráér jelen pillanatban, csak ez nem. - csókolja meg szenvedélyesen, vággyal. ~ Kellesz nekem! Te még haragszol rám, amiért elárultalak, fáj a seb, amit a szíveden ütöttem, de már érzem, mennyire akarsz engem, félredobva a büszkeséged és a fájdalmad. ~ beszél hozzá gondolatban. - Engedd, hogy fellobbanjon a tisztító tűz! - kéri dorombolva.
Minako és Takumi lepakolják a kicsi dolgait, majd visszatérnek a családhoz.
- Engedjétek meg, hogy bemutassam nektek a lányunkat, Amai Koit. - mosolyog az immár érett nőstény Minako. Nagy változásokon ment keresztül, sokban hasonlít Halonára, már kevésbé szeles, de még mindig őrülten szerelmes Takumiba. A szőke kandúr is megkomolyodott, nőcsábászból gondos apává, figyelmes férjjé avandzsált, bár azért a régi önmagát nem tagadhatja meg. Végigméri az asztalnál ülő hölgyeket, Shikyot, Ukiyot, Szelecskét, Lieát, Halonát, de a tekintete a párján állapodik meg, büszkén. Nayong az örömtől, hogy kortársa akadt, azonnal magához rendeli Koit. Minako rémülten próbálja a karjában tartani őt, ám a lányka a kétfelé húzástól bömbölni kezd, majd a fiúcska is feladja Koi rángatását, s ő is rázendít.
- Hajjaj. - mosolyog Renji. - Úgy látom, Nayongnak nagyon tetszik a lányod, Minako, csak épp nem tudja, hogy nem cipelheti magával, mint egy játékbabát. - mondja jóságos hangon, azzal feláll és a karjára veszi a kisfiút. - Ő az öcsikém. - viszi oda a kis családhoz, hogy a két kiskölyök megnyugodjon. Nayong azonnal érdeklődve nyúlkál a lány felé, mire Koi lendületesen képen törli. Renji nevetni kezd, s visszanéz párjára. Nayong csak nagyokat pislog, könnyes szemeit törölgeti. - Nincs szerencséd a nőkkel. Nem baj, öcskös, van még időd bőven. - magyaráz neki vigasztalóan. A pofon Koit láthatóan felvidította, Takumi is csak jót röhög a dolgon, de Mina ugyanolyan döbbenten les, mint a kis Nayong. - Semmi baj, megoldják, Gyertek enni! - invitálja őket Renji, s öccsét visszaülteti a székbe, majd maga is helyet foglal a szerelme mellett. Takumi is leül, Mina pedig az ölébe véve a kislányt, mellé telepszik.
- Hatalmassá lett a család. - néz körbe az asztalnál a szőkeség. - Atsui? - pislog. Liea lopva az ajtóra pillant, ami elzárja őket a párostól, de nem szólal meg, inkább hol Erlest, hol Samuit, hol pedig az új érkezőket nézi.
- Nantan ma visszatért. - tol ételt élé mosolyogra Renji. - Gondolom, beszélgetnek. - teszi hozzá. Minako csak gondolkodik, nagyon kíváncsi, Nan megbocsát-e Atsuinak, s hogy mi lesz ezután hármójukkal Yahtot is beleértve.
- Hogy?! - pattan fel Erles, mikor meghallja, hogy a királyságát megtámadták. Rémülten körbenéz, mintha valami kulcsot keresni, amivel csak gyorsan kinyit egy átjárót és hazamegy. Persze riadalmat kelt kissé a viselkedése, az újonnan érkezetteknek csak most tűnik fel a személye. Takumi azonnal hátraugrik az asztaltól és kardot ránt.
- Mit keres a macskalények asztalánál egy ember?! - dörren a hangja, ami Koiból először döbbenetet, majd sírást csal elő. Nayong nagyokat pislog a jelenet láttán, próbálja felvidítani a bömbölő lányt, elégúsztat a levegőben pár almát, majd állatokat formál neki. Mina nem tudja, hova kapja a fejét, Samui is csak döbbenten néz.
- A kastélyom! A kertjeim! Életem művei! - lesz kétségbeesett a férfi. Szép és nemesi vonásai eltorzulnak, ellöki magát a széktől és fejvesztve keres valamit. - Nantan, azonnal vigyél haza! - kiabálja.
- Hűtsd le magad! - fagyasztja meg Samui a király lábait. Erles ettől bepánikol, Takumi pedig közelebb araszol hozzá.
- Fiúk, hagyjátok abba! - pattan fel Renji, s Doragonra néz, hogy vegye ki a részét a fegyelmezésből. Legfőképp azt várja tőle, hogy védje az embert, mivel őt támadják ketten, s ő tűnik köztük védtelennek. - Erles Nantan barátja. - veszi védelmére a férfit. - Ma érkezett hozzánk és még eléggé ijesztő számára ez a hely. - próbálja békés módszerekkel lecsillapítani a kedélyeket, de senki sem mozdul, Erles rémülten próbál szabadulni a jégbörtönből. - Takumi, tedd el a kardod! - parancsol finoman a kandúrra, de az nem akarja ezt teljesíteni. - Samui, engedd el Erlest! - parancsol a jégúrra, de ő sem akarja teljesíteni a kérését. - Menjetek ki az udvarra! - emeli meg a hangját. - Ebben a házban nincs helye diszkriminációnak vagy utálkozásnak! Mars innen! - dörrent rájuk. Erre még Erles is lehiggad fél pillanatra, mivel el sem tudta eddig képzelni, hogy ilyen ijesztő lehet Renji, ha bosszantják. Nayong kiveszi a kardot Takumi kezéből és azzal a laza mozdulattal kirepíti az ablakon. Persze az üveg kitörik, a fa megsérül, de hamarosan a kisfiú begyógyítja a ház sebeit. - Menjetek ki mindketten! - mordul rájuk. Doragon esetleg megtessékelheti őket, mert hol ellenségesen néznek a másik világ egyik uralkodójára, hol nagyokat pislognak Renjire. Persze ha nem akar segíteni, az sem baj.
  
 
|
- Igen... tudod sok egér volt a pompás és lenyűgöző kastélyban... nekem jutott a megtiszteltetés... *fintorog* hogy kihajtsak onnan minden kártékony lényt... persze Erles nem tudhatta hogy mindet életen hagytam... *kacsint Atsuira, majd hagyja magát csókra hívni, ennyi idő után szinte táncra hívja a kandúr ajkait, s sokáig nem hagyja a kandúrt elszabadulni, még akkor sem ha be akarná fejezni* - Nem mondhatnám hogy szerelem van köztük... vagyis azt hiszem Naoto rajong Erlesért.. Erles meg amolyan szexrabszolgaként tekint rá... vagy nem is tudom... de az biztos, hogy ez nem szerelem... *sóhajt mélyet* - Érdekes viszont, hogy Naoto macskalény ugyanúgy mint mi... olyan furcsa az a világ, mintha a család szót ott sokan nem is ismernék, még csak hírből sem... érdekes és különös... mégis annyira csalogató... eljöhetnél velem megnézni, ha érdekel... *simít végig a fiú mellkasán* - amúgy miért is olyan furcsa ilyesmiket a számból hallani? Azért mert nem vagyok olyasmi amit te ismersz? Lehet hogy nem is ismersz engem teljesen Atsui... jobb lenne ha teljesen, tetőtől talpig újra megismerkednénk...és lemosnám rólad Yahto szagát... *szemei érzelemteljesen csillognak, s végig Atsui szemeit fürkészik, mintha csak fel akarná tárni lelkének bugyrait, de ekkor meghallja az ajtó csapódását és ez kizökkenti, majd Samui hangja töri meg a heves vággyal teli szemek csillogását* - Azt hiszem megjött a testvéred... és ha jól hallom vendégeket is hozott... siess és menj ki! *mászik le Atsuiról, s vissza veszi kezéből a kulcsot is* - Ne haragudj... ez hozzám tartozik... de a tiéd a sálam... *kacsint rá, majd várja Atsui feleletét* - Amúgy igen... halona igazán különleges és jó... neki igazán jól áll az anyaság... szerinted mi lehetünk... rendes család?
*Pao csaholva megy az ajtóba, Samuit ismeri de a többiekre csak kérdő tekintettel bámul és vakkant, Chimei nem nagyon foglalkozik evvel a poszttal, csak tovább eszik, majd amikor befejezi, kiterjeszti szárnyait és szimatolni kezdi Erles ruháját, érzi rajta a sok szagot, így belekeveredve a mindenféle szagmintába, inkább odébb áll, ha csak Erles nem szól hozzá*
*Yahto nem is tudja mit válaszoljon, kellemetlenül érzi magát, így bólint a lánynak, amikor a fekete macska beront szinte ledermed, s vissza zökken saját gondolataiba* - Erles... *szólítja meg akirályt* - a királyságodat megtámadták.... *mondja félválról, majd eszik pár falatot* - de azt hiszem négy személy... rendben tartják a dolgokat *fejezi be, mivel Erles itt éte óta csak ezeket e képeket látja, nem tudja miért de érdeklődését felcsigázta a szőke idegen*
- Miféle butaságokat beszélsz Yahto... királyság? de hiszen itt csak Delsinnek volt vagy van királysága... jut eszembe... rég láttam Miakodát és Delsint.. vajon vannak már kölyeik? *álmodozik Halona, majd miután mindent letett kezéből a vendégek felé fordul* - Üdv itthon ismét... úristen Minako de örülök... jól vagytok? *ujjong szinte Halona mintha valamiféle kisgyerek aki új játékot fedez fel* - Üljetek le, van itt bőven hely..! Ha már ennyi macskának jut. *mosolyog, míg Szelecske teljesen zavartan és pirultan néz Erles felé, Shikyo inkább Doragonnal van elfoglalva de az érkezőknek ő is köszön, s kíváncsian fürkészi a kis családot, ugyanúgy ahogy Ukiyo is, Natane pedig unottan kopogtatja az asztalt lázongva, s tiltakozva minden ellen, egy jó kamaszhoz mérten, Chu csak nézi az idegeneket és nevet* |
Atsui figyelmesen hallgatja a fiú beszámolóját. Elcsodálkozik, hogy egy másik világról beszél. Olyan hihetetlen számára, mert eddig még csak nem is gondolt rá, hogy létezik ilyesmi. A kutyalényekről is csak Renji miatt tud, de az ember teljesen más. Ő nem hasonlít egyik fajhoz sem, így nem kétkedik Nantan szavaiban. Valóban kell lennie egy másik világnak, ahonnan ez a veszélyes szerzet jött. S ha van, akkor annak nem kell olyannak lennie, mint az övékének. ~ Delsin is uralkodó volt a maga földjén, de ahogy bekerült közénk, levetkőzte királyiságát és egyszerű macska lett belőle. Talán ez az Erles is képes erre. Vagy vissza kellene küldenünk a saját világába? Biztosan jobban érezné ott magát. ~ gondolkodik ezeken. - Királyi egérfogó? - pislog nagyokat a kifejezés hallatán. ~ Van egy erős támadása. Hát ez remek. Nem is ismerjük az erejét, a képességeit és az otthonunkba fogadtuk. ~ aggodalmaskodik, majd újra megakad valamin a figyelme. - Ki az a Naoto? - kérdezi. - Mesélsz arról a helyről? - mosolyodik el, s megsimogatja Nan fejét. Alig tudja elképzelni, milyen lehet az a hely, ahol járt a fiú. De aztán meghatódik és szorosan magához öleli őt, amikor még egy ilyen gyönyörű helyen is ő, Atsui hiányzott neki. Boldogsága csak azon törik meg kicsit, amikor Nan arról mesél, hogy Erles jól megdugta Naotot. Valahogy túl vulgárisnak találja ezt szerelme szájából. - Mióta fogalmazol te így? - hökken meg. - Vagy... ezt azért mondod, mert ők nem szeretők? - gondol bele jobban kicsit a dolgokba. Lágyan dorombol egy kicsit, mikor Nantan simogatni kezdi. - Igazán nem volt nagy gond, aranyos kölyök nagyon. Szófogadó, kedves. Nem volt vele semmi probléma. - mesél Churól, aztán belemar finoman a fiú hajába és megemeli kicsit a fejét. - Önző és felelőtlen én voltam. - jelenti ki ellentmondást nem tűrő hangon. - Szerintem normális dolog volt mindent hátrahagynod. Natane nagyon rosszul viselte, szerintem utál, mert érzi, hogy miattam mentél el, de megértem őt. Te vagy neki a mindene, úgyhogy majd ölelgesd őt sokat, hogy vigasztalódjon kicsit. - tanácsolja. - Halonáért nem kell aggódnod, Renji kiváló férj és apa, mindenben kiegészítik egymást. Olyan pár, amilyenről álmodni sem mertem. Minden kölyköt ők nevelnek a legjobban, Chuval és Natanéval is sokat fordultam Halonához. Eszméletlen, milyen anyai ösztönei vannak! - mesél lelkesen. - Kint voltunk a kertben, a lányok is segítettek, mikor egyszer csak ugrik egyet és nagyon fülel. Esküszöm, semmit nem hallottam, ő meg fejvesztve rohant be, majd hozta ki a még mindig pityergő Nayongot. Ott majdnem dobtam egy hátast a döbbenettől. - mosolyodik el újra. Válaszként egy csókot nyom a srác szájára.
/Szelecske bocsánatot kért, csak nem hajbókolt meg minden, meg annyira meg volt lepve, hogy fel sem fogta. XD /
Erles igazán meglepődik, mikor a lány, aki rányitott, előtte terem. Nagyokat pislog rá, s nem felejti minduntalan végigmérni őt. Tetszik neki a fiatal lány, s elmosolyodik azon a kedves mosolyán, ami annyira csalóka szokott lenni. - Semmi probléma. - mondja neki lehengerlőn. Leül egy székre, majd meglepődik, hogy Pao is velük egy helyiségben eszik. Rá kell jönnie, nem érti a macskalényeket. Még szerencse, hogy néhányszor olvasott róluk valamennyit, talán azt fel tudja használni. De kérdéses, mennyire emlékszik és valóban úgy van-e itt is, ahogy leírták valaha.
Renji lopva pillant lányaira. Főleg Shikyot nézi folyton. Még mindig alig hiszi el, hogy nőnek, mint a gombák és hamarosan mind talál magának egy kandúrt, akivel együtt marad, s később családot alapít. Persze izgatottan várja, hogy unokái legyenek, de majd csak később. Most még elég neki Nayong. A kisfiú ugyan tudja, hogy nem szabad, mégis egy-egy finom falatot Paonak és Chimeinek lebegtet. Amikor Renji csúnyán néz rá, hogy megrója, Nayong csak elmosolyodik és integet neki.
- Milyen szemtelen! - nevet fel a fehér kandúr. Letagadhatatlan, hogy imádja a kisöccsét, a családját, az életét. A világért nem cserélne soha senkivel. Ameliea nagyon szimpatizál Erlesszel, így őt bámulja még étkezés közben is, ám nem akarja feltűnően csinálni, így néha Yahtora figyel. Persze Erlesnek feltűnik a dolog, de nem törődik vele.
- Nem rossz érzés? - kérdezi csendesen a kandúrt Liea. - Mármint te szerelmes vagy valamelyikükbe, ha jól sejtem. Igaz ez? - suttog neki.
- Asztalnál nem illik súgdolózni. - toppan be Samui. A nőstény alaposan megzavarodik belül ettől, füleit lesomja, rettenetesen elvörösödik, s a kezében lévő paradicsomot az ölébe ejti. Samui ezt már nem látja, húga cuccait hozza be. - Hosszas győzködés után sikerült rávennem a kis családot, hogy végre eljöjjenek hozzánk. - néz büszkén a belépő Minakora, a karján a pici Amaival és Takumira. A két felnőtt köszön, majd jó étvágyat kíván a társaságnak - fel sem tűnik nekik Erles -, majd Samui bevezeti őket a szobájába, hogy ott adjon nekik helyet.
- Én. - válaszol Erles a lánykának. Nem kezd hősködni, de letagadni sem fogja. Hadd higgye azt Natane, hogy ő egy hősies ember, egy jó ember. - Én a szolgálóimmal és katonáimmal élek a kastélyomban. - meséli neki büszkén, s vesz mindenből, ami csak megtetszik neki. Mivel Natane ezután magára hagyja, enni kezd.
|
- Igen... úgy... Erles egy uralkodó... a másik világban igen veszélyes, mert katonák és mindenféle ember ugrik egyetlen szavára, vagy csak egy csettintésre... nem láttam még az erejét, de amíg én voltam a királyi egérfogó... na szóval az nem tartott olyan sokáig, de Naoto elmondta hogy van egy nagyon erősnek mondható támadása... majdnem megölt vele valakit.... valami... Heotorit... szóval... mindegy is, csak... szóval talán itt nem veszélyes, majdnem elsírta magát a hely látványán... látnád azt a helyet Atsui... igazán szép! *meséli egyre vidámabban* - Egy nagy kastély *tárja szét kezeit mutatva a "méretet"* - egy nagyon szép partvidék.... gyönyörű kert.... fejlett technológia... *sóhajt mélyet* - de egyetlen egy foltos Atsui sem sétált arra... így már nem is olyan jó... *dorombolta s a férfihez simult, lassan kibontakoztak igaz érzelmei* - Igazából... engem Naoto talált... aztán feltett egy kis sziklapártyák szerűségre.... aztán Erles jól megdugta Naotot... és én arra ébredtem... szóval innen tudom... semmi más infóm nincs... azt hiszem mindent elmondtam... *nem néz a kandúr felé csak simogatni kezdi és köröz testén* - Sajnálom hogy egyedül kellett vigyáznod Chura... igazán felelőtlenül és önző módon csak magamra gondoltam, pedig itt van a családom... te, Natane és Chu... Halona, Renji, a lányok és Yumeék.... meg még annyian... nem kellett volna elmenekülnöm.... ezért kezdjük el tiszta lappal... mit szólsz hozzá?
(amúgy Szelecske mondta, hogy bocsánat XD)
*Szelecske is lassan leül az asztalhoz, tekintete néha Erlesre tévelyeg, ezért pár perc múlva már a férfi előtt terem* - Ne haraudj... én... nem tudtam... nem akartam modortalan lenni.... *hajt fejet avval ha Erles nem szedi le a fejét, vissza ül a helyére, Pao szimatolni kezdi a királyt, s közen csóválja a farkát, aztán mivel Nayong érdekesebbnek bizonyul nála kezd el ennivalóért kuncsorogni, Chimei Shikyo mellett foglal helyet, de csak a földön, Doragon pengéi pedig valahol a szárnyas lény mellett pihennek, a két turbékoló galambocska észre semveszi Erlest, Chu is el van foglalva az evéssel, viszont Natane Erleshez indul*
- Te hoztad vissza az apámat? *érdeklődik tőle, majd kérdőn, nagy szemekkel vizslatja a királyt, végül ha az már ruhában van az asztalhoz kiséri*- Kicsit nagy a családunk... és zajos... de.... azért érezd magad otthon... itt egy üres szék... *invitálja, aztán magára hagyja, Chu mellett foglal helyet, Halona pedig mindent feltálal amit csak lehet*
- Vajon Nantan és Atsui nem éhesek? Bár... biztosan sok dolgot kell megbeszélniük.... *néz lassan Yahto felé aki elkapja tekintetét és igyekszik egy pohár teába folytani* - Mindegy... remélem sikerül megbeszélniük a dolgot... *motyogja, mire Ukiyo helyesel egy kis bólogatással* |
~ Rendben... ~ ismétli magában lehelve a szót. Fájdalmas érzés járja át. ~ Hát tényleg vége... ~ sóhajtja magában szomorúan, s még erősebben megszorítja a markában lévő kulcsot. Már készül visszahúzódni, gondolatban már pakolni kezd, s azon agyalni, hogy Chut vajon magával vigye-e, vagy Nantant illeti meg a kölyök. Aztán a fiú azt mondja neki, hogy szereti őt. Meglepetten néz a szemeibe. Ugyanazok a zöld szemek azok, amik régen elnyelték. Most már sokkal több tapasztalat van bennük, mint anno. Mégis... bele tudna veszni. Nem teljesen érti, mire gondol Nantan, mikor azt mondja, hogy mindkettőjük hibája lesz, ha nem teljesül a vágyuk, ha nem tudnak együtt maradni, de annyira megörül annak, hogy kap egy újabb esélyt, hogy nem tud ezzel törődni. Dorombolni kezd, s fejét a másik macskáénak érinti, köszöntve őt itthon. Aztán elhallgat a dorombolás, amint a srác óvatosságra inti őt. Értetlen húzódik el tőle, felvonja egyik szemöldökét, s még farka is kunkorodik egyet a levegőben. - Erlesnek hívják azt a fületlen és farkatlan teremtményt, aki veled jött? - kérdezi. - Miért nem akarod, hogy a közelébe menjek? Veszélyes? - kérdezgeti gyanakvóan. - Ha az, miért hoztad az Édenbe? - pillant az ajtóra. Érti, hogy másra megy ki a játék. ~ Bízol bennem, de azért felhívod a figyelmem, hogy annak az Erlesnek van szeretője. Ez cseppet paradox, Nantan. ~ mondja keményen gondolataiban a fiúnak, amit a srác nem hallhat, ez nem olyan gondolat, amivel üzen neki. Nem ellenkezik a csók miatt, de vegyes érzésekkel a szívében viszonozza.
Renji érti, miért bújik mögé Szelecske. Erles végig is méri őt, már amennyit lát belőle. Kissé szúrós a tekintete, nem tetszik neki, hogy csak így rátörték az ajtót és még bocsánatot sem kértek tőle. Értetlen áll, mikor mindenki a vacsorához készül. Nem érti, miért nem kap tiszta ruhákat, mi ez a pórias vendégszeretet. Renji mosolyogva kíséri lányát, s a többieket az asztalhoz. Nayong ujjong a kaja láttán, mindent úgy szed, hogy a levegőbe emel, mert nagyon élvezi az erejét. Renji ezen jókat mulat, játékosan hecceli a fiúcskát, hogy megpróbálja elszedni tőle, amit épp magához vesz. Megdicséri szerelmét az étekért és a terítésért, még puszit is nyom az arcára. Büszke rá. Ameliea viszont felismeri Erles értetlenkedését, keres neki tiszta ruhákat. Egy szűkebb farmert, fehér alsónadrágot és egy fekete, fodros inget talál csak, ami szerinte még illik is a férfihez.
- Tessék. Meg ne fázz! - nyújtja át neki lesomt fülekkel, pirultan. A férfi fintorogva, megdöbbenve nézi a ruhadarabokat. Amikor ezt a nőstény észreveszi, még jobban elszégyelli magát, s elcsügged. Erles ezért inkább elveszi tőle azokat. A lány ennek annyira megörül, hogy mikor a király visszamegy a fürdőbe átöltözni, vigyorogni kezd, s úgy ül le az asztalhoz, mint akit égi öröm ért.
|
- Rendben... *szinte látja szavainak fájdalmas jelentését Atsui szemeiben, nem képes így nézni a kandúrra, ezért néha néha félrenéz, hogy ne is lássa, végighallgatja és bólint neki, ő is megértené, ha Atsui utána elmenne, hisz eddig ő lépett le és Atsuinak is megvan a saját döntési lehetősége* - Szeretlek Atsui.... megbocsájtok neked... képes vagyok ismét megbízni benned... de tudnod kell,ha ennek az egésznek más vége lesz, mint amit talán mindkett szeretnénk... az mindkettőnk hibája lesz... nem csak a tiéd és nem csak az enyém... *hajol közel Atsuihoz, kezével ráfog a kulcsot tartó kézre és megszorítja de csak lágyan* - Vigyázz Erlessel.. nem akarom hogy a közelébe menj... különben is van szeretője a másik világban... bár nem mintha ez nagyon zavarná... *világosítja fel Atsuit, majd ha az nem ellenkezik, fölé hajolva megcsókolja, szentesítve mondókáját* ~ Nem akarom hogy eltűnj Atsui... kérlek maradj velem mindig...
*Natane csak nézi ajtót, nem kedveli Atsuit, s fél attól hogy apja megint elmegy innen miatta, Chu landol a lányka vállán és széttárja szárnyait*- Cccc áruló... *morogja a lányka, Szelecske lassan kimerészkedik és apja mögő próbál rejtőzni, nehogy Erles észrevegye és dühös legyen rá, eközben Halona ls megterít, mindenkinek tesz tányért és reméli nem számolja el magát, Chimei és Pao a földre kapnak ételt, a többiek pedig az asztalnál kapnak helyet, Chu lereppen Natane válláról és átalakul emberi formájába, gyorsan helyet foglal, ebben a formájában inkább Nantanra hasonlít*
- Vacsora! *kiállt fel Halona majd leül, nem is törődve a kis incidensel, lassan mindenki elhelyezkedik a helyén, már csak Erlesre és Nantanékra várnak, mivel Yahto is kimerészkedik a szobájából*
|
Tudta, hogy ha Nantan vissza is tér, nem fog neki egsyzerűen megbocsátani, így nem is számított arra, hogy ez valamilyen csoda folytán mégis megtörténik. Szavai mégis valahogy rosszul érintik. Sajnálja, de megérti. Tényleg elszakadt valami bizalmi dolog kettejük közt. Hiába akarja, azt a bizonyos tengerparti találkozást és szeretkezést már nem hozhatja vissza. Ez pedig szembesíti a jelennel, s szíven üti. - Nem költözöm össze Yahtoval, mert nem érzek iránta semmit. - mondja neki őszintén, de kicsit távolságtartóan. - Ha nem akarsz engem... - nyomja Nan a kezébe szívének a kulcsát. - Ha nem akarsz velem maradni, ha nem adsz új esélyt, nekem nem maradok az Édenben. Ez a te birodalmad és én nem fájdítom az életünk azzal, hogy itt flangálok. - mondja határozottan. Volt ideje gondolkodi, míg Nantan máshol járt. - És ne érts félre, ez nem zsarolás vagy ultimátum. Ez csupán a döntésem ezesetben. - ám mielőtt még a fiú visszavehetné a kulcsot, rázárja ujjait.
- Szervusztok! - üdvözli az érkezőket Renji. Liea mosolyogva integet nekik. Örül annak, hogy családja szép lassan hazatér, azt is imádja, ahogy lányai nyúzzák őt. - Segítek vacsizni. - megy azonnal Natane után. - Apukád most kicsit beszélget Atsui bácsival. - mondja neki barátágosan. - Régen látták egymást, így van mit megbeszélniük. - magyarázza, azzal segít elővenni az ételt a lánykának.
- Nayong! - kiáltja a kisfiú vidáman, s átöleli a lányt, aki átveszi. - Ejősz ész édesz! - ujjong. - Néj! - kiáltja, azzal magához vonz egy üvegpoharat, s elefántot formáz belőle. Már tudja, hogy néz ki az elefánt, s a zsiráf is. Rövid időn belül azt is megformázza.
- Chimei. - mondja Liea a lény nevét. - Nyugi, nincs semmi baj. - mondja neki. - Vendégünk van. - de Szelecske máris rányit Erlesre. A szőkeség csak pislog. Már épp meztelenül áll a kád mellett és törölközik, mikor a nőstény rátör. Hamar a derekára csavarja az egyik törölközőt, majd kijön a fürdőből. Épp leszúrná a lányt, aki rátört, mikor észreveszi Chimeit, Paot és az új macskákat. Ameliea azonnal szerelmes pillantásokkal méri végig Erlest. Iszonyatosan tetszik neki az emberférfi. Bár még mindig fülig szerelmes Samuiba, a reménytelenség lassan kiábrándítja belőle.
|
- Hát ezt sajnálhatod is... *néz egyenesen a macska szemeibe, miután végighallgatta* - Tudod valami elszakadt... talán össze lehet kötni, de már nem lesz a régi, nem fogok tudni bízni benned, talán te sem bízol magadban... éppen ezért nem fogok neked új esélyt adni, de el sem küldelek... itt maradhatsz ameddig csak akarsz... csak költözz ki a szobámból, költözz össze Yahtoval biztosan örülne neki... *gúnyolódik a kandúrral, de aztán nyakához kap, s lerántja a kulcsot, s talán evvel el is árulja magát, hogy az eddig mondottak csupán olcsó és érzéstelen, rossz poénok voltak...* - A szívem kulcsa... *nyomja a fiú kezébe, nyomatékosítva is a tettét, hogy Atsui is értse, mit akar*
*Pao csak ül a fürdőszoba ajtaja előtt és befeleé néz, nem tudja ki az idegen, de azt igen hogy jól meg akarja szimatolgatni amint kilép az ajtón, Renji szavaira és a beszűrődő hangokra hangosan kezd ugatni és kiszalad az érkezőkhöz*
- Megjöttünk! *kiállt fel az immár fehér hajú, Shikyo, magával vonszolva Doragont is, aki időközben szépen beilleszkedett, s már nem is vágyott vissza régi életéhez, olyan volt mint egy bűneit megbánó fegyenc* - Sziasztok! *köszön anyjának amikor belépnek a házba*
- Na végre, merre kószáltatok? És hol van Szelecske? Na meg Ukiyo?
- Mindjárt jönnek, csak kicsit lemaradtak... *közben Chimei is megérkezik, majd betoppannak a többiek is, Natane is, aki keresni kezdi apját, de aztán úgy gondolja előbb vacsorázik, mindenki köszön a többieknek, Shikyo pedig apját kezdi nyúzni, le se száll róla mióta őt is edzeni kezdte*
- Nayong! *veszi ki anyja kezéből a kisfiút* - Hogy van az én okos, erős és édes öcsikém? *ölelgeti meg a fiúcskát, Chimei megérzi az idegen szagot és morogni kezd a fürdő ajtó felé, szárnyait kiterjeszti közben és szimatol befelé*
- Mit érzel odabent Chimei? *nyitja ki Szelecske hírtelen az ajtót, elpirul amint meglátja Erlest*- én... bocsánat... *vágja be az ajtót és beszalad a szobájába*
/képeket majd pótlom holnap ha nem gond/ |
Komolyan nézi Nant, jelezve, hogy minden szava igaz. Miután Chu kisurran, becsukja az ajtót és közel vonja magához a kis kandúrt. - Magad számára talán nem vagy olyan, mint egy sérthetetlen, féltve őrzött gyémánt. - ellenkezik. - Egy ilyen kincset nem teszünk a sárba. - teszi hozzá. Nem mintha tárgyként gondolna a fiúra, s még a gyémánt sem fejezi ki az igazi értékét, de nem tud jobb hasonlatot kitalálni jelen helyzetben. Hajtja az ösztön, a testére akarja vonni, megcsókolni, szorosan ölelni a rég nem látott fiút, csak nem tudja, mi lesz, ha most ennek a vágynak enged. Talán az kiszakítja magát a karjaiból és megint eltűnik hosszú időre. Érzi, hogy Nantannak igaza van. Lehetséges, hogy ő is meg tudta volna adni számára, amire vágyott. De... egyszerűen képtelen lett volna megkérni. Nem tudja elképzelni ezt az édes, ártatlan srácot, amint őt dugja, mint egy félőrült állat. Másrészt... Yahtora vágyott. Ezt pedig nem mondhatja így egyszerűen meg Nannak. - Sajnálom, hogy eldobtalak és megaláztalak. - válaszol a kérdésre. Nem tudja megígérni, hogy nem keres már többé mást. Vagy mégis? Akár hazudjon? Megéri? Elpuhul. Megijed, mert nem biztos önmagában. Aztán hirtelen Nan megrántja, s az ágy matracába nyomja. Meglepődik, de egy pillanatra sem ereszti el. Nem érti, miért neki adja a másik a választást, hisz ő szúrt el mindent. - Szeretlek. - válaszol. - Akarlak téged. - ragadja meg ruháját, hogy azáltal húzza magához. - Te vagy a választásom. - teszi egyértelművé, ha eddig még nem volt az.
- Idegen? - hördül fel Renji, majd elmosolyodik, ahogy a nőstény megcirógatja az arcát. - Majd letöröm én a parancsolgatós fajtáját. - ígéri szerelmének. Rettenetesen örül neki, amit Halona mond, hogy nem kíváncsi más férfitest rejtelmeire. Átadja Nayongot, aki mintha kicsit feléledne, virgoncul nyüzsög kicsit a nőstény karjában.
- Hajcosz, hajcosz! - ujjong. - Pancsiiij! - kiabál lelkesen. Renji elneveti magát.
- Viszek neki törölközőt. - mondja, azzal magához vesz egyet és bemegy a fürdőbe. - Üdv. A nevem Renji. - teszi le a másikhoz. Erles meglepődik, ahogy a macskalény teljes hadi felszerelésben, koszosan állít be hozzá.
- Megoroi Erles vagyok. - mondja neki büszkén.
- Egy valamit kérlek, vegyél figyelembe. - térdel le mellé. - Te itt vendég vagy. Nem szeretném, ha ugráltatnád a nejemet, Halonát., Vagy bárki mást. - mondja neki komolyan. A szőkeség visszariad ezektől a pillantásoktól, amiket Renji küld felé. - Itt nincsenek kiskirályok, meg nagykirályok. Itt egyenlőség van. Aki uralkodni akar, az kiveti a mi nagy családunk magából. Márpedig ahhoz veszélyes a világ, hogy egymagad járd be. - vesz egy adag habot a férfi elől. - Törekedj arra, hogy mindenki elfogadjon és barátként, családtagként szeressen! Meglátod, sokkal jobban fogod magad érezni. - mosolyodik el angyalian, azzal az ember arcába fújja a habot. Erles döbbenten nézi, ahogy a kandúr méltóságteljesen feláll, majd kiballag. Renji már vigyorog, mikor becsukja maga mögött az ajtót. Liea odarohan hozzá, majd kérdőn pislog rá.
- Mi volt? Milyen? - kérdezi izgatottan.
- Beszéltem a fejével. Szerintem ezek után nem fog majd parancsolgatni. - mondja büszkén. - Ki tudna ellenállni a kardomnak, a komoly nézésemnek, majd a mosolyomnak? - kérdezi a lánytól.
- Szegény. Mit mondtál neki?
- Semmi rosszat. - nyugtatja meg a lányt. - Egyébként szőke, kék szemű, vékony. Nem túl edzett, nagyon finomak a kezei. Valami nemesnek tűnik. - írja le Erlest. Ameliea teljesen odalesz érte. - Pao, gyere el onnan, kérlek! - szól a kutyusnak. - Lesz még időd megvizsgálni. - ígéri a kutyusnak.
|
- Nem.. nem ez nem igaz... *hallgatja végig Atsuit, addig nem is zól hozzá* - Nem vagyok én sem valami szent Atsui... és ha olyanok a vágyaid amikkel én nem bírkózom meg akkor ez az egész már rég értelmét vesztette... *teljesen kiakad, nem tudja elkézelni mit gondolhat róla a fiú, Chu megijedve a hangos szavaktól inkább kisurran a szobából, de Nantan szeme csak Atsuin időzik* - Atsui értsd meg... bármi lett volna amit akartál azt én is meg tudtam volna adni neked... de te elszúrtad és ahelyett, hogy hozzám jöttél volna akármilyen kéréssel, te inkább Yahtohoz szaladtál mert túlpattantak az érelmeid... ha megbocsájtok és bevallom hogy igen ennyi idő és megaláztatás után is csak téged vagyok képes szeretni... vajon akkor többé nem keresnél mást? Nem lennének vágyaid amit nem lennék képes kielégíteni? Mert én nem bírnám elviselni, hogy újra más macska alatt nyögj... *higgad le lassan és átfogja Atsui nyakát, ránt egyet a macskán, hogy az meginogjon és az ágyba döngöli* - Hát válassz Atsui... neked adom a döntést, de ha elszúrod ezt a lehetőségedet is... soha... ismétlem soha nem fogok megbocsájtani neked, akkor sem ha belehal a lelkem vagy megszakad a szívem... *néz egyenesen a kandúr szemeibe*
- Renji drágám vendégünk van... hazajött Nantan és hozott magával valami idegent... aki mellesleg parancsolgat... nem vinnél be neki egy türülközőt? Nem nagyon vagyok kíváncsi más férfi test rejtelmeire... *simít végig Renji arcán, majd átveszi tőle Nayongot* - Na gyere te kis harcos, megmossuk az arcodat és a kezedet aztán pedig eszünk valamit mit szólsz? *simít végig a fiúcska buksiján, Natanet pedig elküldi a lányokért és Doragonért, na meg Chimeért is, Pao közben kiváncsian toporzékol a fürdőszoba ajtaja előtt*
  
|
Chut az ágyra küldi, hogy tudjon egy kicsit beszélni Nannal. Egy kicsit belül megnyugszik, mikor azt válaszolja neki Nantan, hogy nincs együtt ezzel a szőke idegennel, ezzel a félelmetes emberrel. De ahogy kérdőre vonja, hogy komolyan gondolta-e, lesomja füleit, ebből megérthető a válasz, igen. Próbál Nan szemeibe nézni, de néha annyira szégyelli magát, hogy muszáj lesütnie a tekintetét. Csak hallgatja őt, a farkincája ide-oda jár, s nem tudja, mit csináljon. Utána megy, s megragadja a kezét. - Üss meg! Kiabálj velem! Küldj el! Vagy pedig... szeress! - mondja neki fellobbanó lánggal a szemeiben. - Te is tudod, hogy szeretlek. Pontosan tudod, hogy az amnéziámon át is téged kerestelek, hogy meghaltam volna a Szívárványhídon érted. Az érzéseim sosem változtak, csupán a vágyaim, amelyeket nem mertem feléd irányítani. - néz egyenesen a szemeibe, ha felé fordul Nan. - Amit akartam, túl mocskos volt hozzád. Ennyi.
Erles morcos képpel nézi, hogy csak egy törölközőt kap és nem engednek neki fürdővizet. - Kérek még egyet! - parancsolja, azzal leveti ruháit. Úgy gondolja, mire levetkőzik, kinyitja neki Halona a csapokat, de aztán be kell látnia, hogy itt tényleg nem király. Lassan kinyúl és eltekeri azokat. Keres habfürdőt, s belenyom egy adaggal. Miután kellő magasságú és melegségű a víz, elzárja a csapokat és belemászik. Sóhajt és csak fekszik a kádban.
Renji meghallja szerelme hangját. Elteszi kardját, majd karjára veszi Nayongot és bemegy. A kicsin látszik, hogy elfáradt, átöleli a kandúr nyakát és hunyorogva pislákol. Ameliea gyorsan kitereget, majd berohan Halonához. Ő nagyon izgatottnak látszik, de még nem tud megszólalni.
|
-Mi? *pislákol nagy szemekkel Atsuira, nem érti hogy kombinálhatta össze pont őket, amikor igazából ki nem állhatja erlest, csak megsajnálta hogy annyira elveszett ebben a világban* - Ugyan dehogy... én és Erles? Nem gondoltad komolyan igaz? *néz rá értetlenkedve, majd megsimogatja lánya fejét aki csak fogdossa ruháját* - Bárhogy is próbáltalak elfelejteni, nem ment... olyan vagy mint egy... nem is tudom... minél jobban akarlak elfelejteni, annál jobban és élesebben élsz a szívemben... pedig a lelkem már rég halott azóta a nap óta.... és.. hiányoztál a fenébe is... és elhiszem neked ezt a buta mesét... pedig meg tudnálak ölni, hogy érezd ugyanazt amit én... *fordul sarkon és bemegy a saját szobájába azaz oda ahová már Atsui költözött* - A nyakamon akarsz maradni?
- Ő... jó... renden... a fürdő erre van... *mutatja meg, s kivesz egy új türülközőt* - A csapot talán sikerül megnyitnod magadnak... *nyomja kezébe a türülközőt és aztán előkészít valami finomságot* - Natane gyere segíts nekem.. mindjárt eszünk.. *kéri alányt aki kézségesen megy segíteni, Chu pedig Atsui vállán foglal helyet* - Renji...! *kiállt ki a férfinek hátha az meghallja és bejön*
|
Erles elcsügged, de nem szól semmit. Ügyetlenül körülnéz. Olyan idegennek érzi magát és valahogy olyan távolinak tűnik neki, hogy az egész macskalény birodalmat az uralma alá hajtja. Atsui nem számított másra. Nem sejtette, visszatér-e a fiú, de tudta, hogy nagyon nehéz lesz vele beszélnie. Sóhajt egyet, majd közelebb araszol hozzájuk. Nézi Chut, ahogy rászáll Nantan vállára. Nem mondja, hogy ő vigyázott rá. Erles meglepődik. Nem gondolta volna, hogy Atsui egy kandúr, azt meg végképp nem érti, két pasinak hogy lehet közös gyereke. Bár, ha jobban megnézi Chut, Atsui foltjait ismeri fel rajta, s Nan macskatestét. Megcsóválja a fejét, ő itt nem ért túl sok mindent és ez zavarja őt. Aztán hirtelen átszáll rá Chu. Nagy szemeket mereszt rá.
- Ő egy kölyök? - kérdezi bizonytalanul. Nem mer mozdulni sem.
- Igen. - válaszol neki Atsui. - Nyugodtan megsimogathatod. Csupán kíváncsi rád, Erles uralkodó. - mosolyodik el szelíden. A szőkeség egy pillanatig azt hiszi, a kandúr gúnyt űz belőle, de aztán nem tud mit kezdeni ezzel a szelíd tekintettel. - Nayong is egész szépen megnőtt. Renjivel van kint. Úgy tekint rá, mintha a fia volna, már most tanítja kardozni, holott még a beszéddel is bajai vannak a csöppségnek. - válaszol kedvesen. A többiekről ő nem tudja, hol vannak, így csak még közelebb araszol a fiúkhoz. Aztán ahogy kézen fogja a férfit, megrendül egy cseppet. - Nan! - siet utána. - Csak egy kérdés. - néz rá bocsánatkérőn, majd Erlesre pillant. Kínos lesz ez a helyzet, de akkor is tudni akarja a választ. - Ő az új párod? - kérdezi tőle. Erles rezzenéstelen arccal besétál a szobába.
- Jó lesz. Most viszont fürdeni megyek. - közli, azzal magára is hagyja a fiúkat. Halonához megy. - Készíts nekem egy fürdőt és hozz törölközőket. - kéri tőle királyin.
- Nem akartalak kellemetlen helyzetbe hozni, de nagyon aggódtam érted, míg nem voltál itt. - mondja Nannak a foltos kandúr. - Bánom, amit tettem, sajnálom tényleg. - mondja neki őszintén.
|
*Nantan először csak bámulja Atsuit,majd felsóhajt és Erles felé néz* - Itt nem is tudják, hogy mit jelent az hogy kelet vagy hogy uralkodó, itt nem létezik ilyen Erles... *mondja neki halkan* - De azt mondasz amit akarsz... *legyint felé* - Halona merre vannak a lányok? *érdeklődik*
- Elmentek ki a tavacskához, azt hiszem Chimei is velük ment...és van itt valaki akit meg kéne ismerned... *néz az apró kis teremtményre, aki nagy szemeket mereszt a macskalény felé* - Ő itt Chu... azért neveztük el mert nem igazán ismer más szót és mindig csak ezt mondja... ő kelt ki a tojásból amit ránk hagytál... *a kis lény kiváncsian száll Nantan vállára*
- Ohh szóval Chu... te lennél a lelkemben lakozó rém? Ami azt is jelenti hogy Atsui és az én kölyköm nem igaz? *simogatja meg a kis lényt aki a fiúhoz bújik majd átszáll Erles vállára is ha az ne hesegeti el* - És Nayong, és Sarasa na meg Juki és Yume? *kérdezősködik de csak feltételes válaszokat kap* - Ha nem bánjátok Erles is velünk lakik majd egy ideig... *ragadja kézen a férfit és elvezeti egy üres szobához* - Megfelel ez felségednek? *nyitja ki, a világos szoba nem éppen a legkirályibb, mégis hatalmasnak látszik, nagy ablakai vannak és szolidan van berendezve... Natane végig apja sarkában marad, nem mozdul mellőle*
|
Leesik neki, hogy Nan fogja a kezét. Egész meglepődik, hisz eddig nem jöttek ki igazán jól. Érzi a szorítást és kérdőn körbenéz. Szép és különleges hely, bár igaz, hogy veszélyes. Ettől függetlenül nem érti, miért ilyen feszült Nantan és miért nem akart visszajönni. Ha az otthonaként mutatta be az Édent, pláne nem ért semmit a fiú viselkedéséből. A kislány megjelenése megijeszti egy kicsit, de aztán az apu szó végleg kiborítja Erlest. Meredten bámul Nanra, nem gondolta volna, hogy ilyen idős, hogy már kölyke van. Hisz olyan fiatal, törékeny és vékony kívülről. Elkerekednek a szemei. - Megoroi Erles a rendes nevem és Kelet uralkodója vagyok. - mutatkozik be teljes döbbenettel.
Ameliea meglepetten fordul a kislány hangjának irányába. Mikor meglátja az idegent, elcsodálkozik, ám Nantan még nagyobb döbbenetet kelt benne. Kiesik kezéből a tiszta ruha, félig a fűre, félig bele a kosrába, de nem is veszi észre.
A kutyacsaholás még jobban megijeszti a férfit. Összerezzen és vadul néz Nantanra, hogy neki most mit kellene tennie. Aztán bizonytalanul lenyúl, hogy esetleg megsimogassa őt. Ha Pao hagyja, akkor ezt megteszi, majd Nan után lépdel. Megpillantja Lieát, int neki. A lány megbabonázva bámulja csak, mozdulni sem tud a lenyűgözöttségtől. Így hát eltűnnek egymás szeme elől. Aztán egy újabb nőstényt lát, Halonát. - Üdvözletem. Megoroi Erles vagyok, Kelet uralkodója. - mutatkozik be kicsit büszkébben, mint az előbb. - Vennék egy fürdőt, ha megismertem a ház összes lakóját. - mondja Halonának. Renji épp egy távolabbi ponton gyakorolja a kardforgatást, így ő még nem tud bemutatkozni. Erles nem is sejti, hogy hányan lakhatnak itt. Csak pislog, milyen sokan. Ám amikor meghallja Atsui nevét, leplezetlenül Nanra néz. ~ Úgy látszik, fontos számára ez a valaki. Talán a szerelme vagy a szeretője. ~ nézi őt. Int Yahtonak, bár nem tudta őt igazándiból megismerni, de mindegy. Majd lesz még alkalma. Atsui pedig bizony hamarosan kilép onnan. Megrökönyödve nézi a két érkezetett.
- Üdv. - köszönti őket csendesen. Erles azonnal bemutatkozik neki, Atsui meglepetten bólint neki. Nem érti, mi az a Kelet, de nem szól semmit, nem akarja mindjárt letörni ezt az embert. Fél tőle.
|
[563-544] [543-524] [523-504] [503-484] [483-464] [463-444] [443-424] [423-404] [403-384] [383-364] [363-344] [343-324] [323-304] [303-284] [283-264] [263-244] [243-224] [223-204] [203-184] [183-164] [163-144] [143-124] [123-104] [103-84] [83-64] [63-44] [43-24] [23-4] [3-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
