|
Témaindító hozzászólás
|
2007.11.28. 21:15 - |
Volt egy kandúr macskalény, aki itt vesztette életét, a víz Istennőért, egy igaz cél érdekében, a tó, az ő tiszteletére vérvörös azóta, és őrzi az emlékeket, vigyázz ha a vízbe esel, furcsa dolgok történhetnek!!!
|
[112-93] [92-73] [72-53] [52-33] [32-13] [12-1]
*Kinme elmosolyodott, amikor Sopphie megjutalmazta Kittyt* - Nem számít... te mondtad, hogy nem számít a múlt, nem igaz? Akkor meg te se szégyeld.... *simít a lány fürtjeibe* - igazad van... de most még óvatosabbnak kell lennünk... *hajol közel a lányhoz, hogy Kitty ne hallja mit mond* - Az a férfi... ismert titeket... ki ő? *volt valami rossz sejtése, de arra hogy az apjuk nem igazán gondolt*
|
-Igen... veszélyes. De eddig is az volt, csak nem tudtunk róla.- *Érvelt, hogy azért ez a kis incidens ne tegye tönkre minden napjukat...* -Akkor jó, már kezdtem megijedni. Tudtommal semmi különös. De sose lehet tudni.- *Lesunyta a füleit.* -Főleg, hogy loptad!- *Nyílt ki Kitty szája, és kapott rögtön egy barackot. Sopphiet kicsit aggasztani kezdte a dolog.* -Az.. az jó, ha emberibb vagy. Vagy nem? Mármint megsérülhetsz, az nem, de talán akkor több dolgot is érzel.- *Ajkába harapott, lehet hogy nagyon nagy hülyeséget mond éppen.* -Nem fogok elcsatangolni ígérem.- *Hallatszott újra Kitty hangja.*
 
|
- Viszont így veszélyesebb... mostantól ne nagyon keveredjünk el egymástól... Kitty te is legyél mindig a közelünkben! *néz a kölyökre, mire Misa is ott terem, inmár kisebb kiadásban, s Kinme vállára ugrik* - A szám rendben van... *tapogatja meg* - Beforrt... gyorsan gyógyulok... viszont valamit nem értek... köd alakban nem sebezhetett volna meg... miből van a kardod Sopphie? *a lány szemeibe néz* - Vagy... csak én "emberesedem"? *nézi saját kezeit* - nem értem...
|
*Sopphie elfogadja a segítséget, és feláll ő is. Behunyja a szemét, a csók közben, melegség árad szét a testében, és egyáltalán nem is zavarja, hogy már megint tiszta víz lett.* -Ne haragudj... a kard... fáj még a szád?- *Kérdezi halkan, szinte suttogva, mikor Kinme eltávolodik. Kitty türelmesen ácsorog.* -Sopphie, elvitte. Az az alak elvitte a kardodat magával.- *Szólal most meg, hosszú hallgatás után. Sopphie fájdalmas pillantással néz rá.* -Jajj ne is törődj vele...- *Legyint a dologra.* -Legalább lelépett.-
|
*Kinme lelapítja füleit, bevillannak neki is azok a képek, a fiú megborzong, majd felkel, s kezét a lány felé nyújtja (ha még nem állt fel XD)* - Értem.... *kzelebb lép a lányhoz, s amikor már teljesen hozzá simult a vizes ruha, elkapta a lány alsó ajkát, feljebb emelte, s megcsókolta* ~ Vizes... miattam... utánam jött, pedig nemrég még undorodott a vér színű víztl... Sopphie... lehet, hogy nem leszek képes mindig vigyázni rád... de az biztos, hogy amíg ki nem lehellem a lelkem... addig megpróbálok minidg aközeletekben ólálkodni... *ereszti el a lányt, s lép pár lépést hátra, most valahogy nem képes megszólalni*
|
*Sopphie megkönnyebbül, mikor magához tér, bár már éppen lélegeztetni készült volna. XD Leül a földre, kezeivel hátul támaszkodik.* -Nem tudom... elmerültél, én meg mentem utánad.- *Sóhajt egy nagyot. Piros szemeit a kandúrra függeszti, és fürkészi az arcát. ~Tényleg szükség van erre? Ha azt hiszi, gondot okoz, akkor most elhiszi, hogy szeretem? Mert ha szeretem, akkor nem ez a lényeg...~* -Kinme, nem okozol gondot, és... nem teljesen mindegy? Ami megtörtént azon már nem változtathatunk. Ne rágd magad a múlt miatt...- *Igazából csak Caledonra, és a vízbeesésre gondolt, de bevillantak a vízben látott képek is az agyába, és utólag rájött, hogy erre is teljesen megállja a helyét amit mondott.*
|
*Kinme lassan kap már levegőt, hírtelen kerül ki a lány karjai közül, felköhög, sok vér színű víz tör elő torkából, lassan felnyitja szemeit is, s amikor már teljesen magához tér, a lányra szegezi arany szemeit, liheg és még mindig levegő után kapkod* - Kö...köszönöm... *nyökögi amikor már meg tud szólalni...* - Mi történt? Nem emlékszem... itt voltam a parton aztán... olyan zavaros... *megvakarja fejét olyan Kinmésen, s csak pislog a két nőstényre* - Ne haragudjatok hogy gondot okoztam nektek...
|
*Sopphie látja a szörnyű képeket, de kitart továbra is, most az az első, hogy kikerüljenek innen. Meglátja Kinmét, lentebb úszik, és elkapja, majd felfele kezdi húzni. Egy örökkévalóságnak tűnik, mire kibukkannak végre a felszínre. A lány tödejébe oxigén áramlik, és végre elmúlik a nyomott érzés, amit a víz alatt érzett. A part felé úszik, magával húzza Kinmét is. Mire odaér, Kitty már mellette áll, és segít neki kivonszolni őt a partra.* -Kinme!- *Lihegi kétségbeesetten, még levegő után kapkodva. Csöpög róla a víz, és a fiút vizsgálja, hogy vajon magához tér-e.*
|
*Kinme nem vette észre a lányt, a tó körbe fogta, láthatatlan karokkal ölelte magához... felrémlett a múlt, annyi rossz és keserves pillanat... valószínű, hogy a lány anyába is besugárzanak a képek, s látja a kandúr múltját... a víz egyre jobban lehúzza a fiút, szép szavakat súg neki, s Kinme már nem érzékeli a testét, sem pedig a külvilágot, lassan önmagát is elevszti... de akkor az emlékeiben felrémlik Sopphie... *~ Sopphie... Kitty... Misa... ők hárman... ők nem hagytak el engem... *kinyitja szemeit, s hírtelen kerül a valóságba, fuldokolni kezd, még meglátja szerelmét, aki utána jött, kezét felé nyújtja, de elveszti az eszméletét így elsötétül minden körülötte*
|
*Sopphie nem érezte elég erősnek magát, hogy vitatkozzon Kittyvel. Mikor Kinme elsietett, már kelt is föl, hogy utána menjen. Kittyt felültette, és már talpon volt, mikor a fiú után szólt.* -Kinme!- *Röviden ejtette ki a nevet, és szerette volna ha megáll, visszafordul, és visszamegy, de a tónál roskadt le e-helyett. Megsérült, és magyarázattal is tartozott neki, és egyszerűen csak szerette, ezért utána ment. Ám akkor a fiú eltűnt a vízben. Ereiben megfagyott a vér, majd szíve hevesen kezdett verni, és egy nagy levegő után már ugrott is utána. Elfelejtett viszolyogni a vérszínű víztől. Lemerült a víz alá, és a fiút kereste. Ha egyáltalán látott valamit, akkor igyekezett a segítségére sietni.*
*Kitty ott maradt ahol hagyták, ült és a vizet nézte, szurkolt hogy bukkanjanak már fel.*
|
*Sopphie hiába mondta ezt, Kinme belsője égett a tudattól, hogy neki kellett volna vigyáznia rájuk... ha nincs Misa talán ki se tudják menteni a lányt, abból a helyzetből... kezeit összeszorította... semost először hullottak ezüstös könnyek az arany szemekből* - Én... mindjárt jövök! *szaladt el egy kicsit távolabb ahol nemláthatják könnyeit, nem akart gyengének mutatkozni... véres száját megtörölte ruhájában, a fehér anyagon meglátszott a vérnyom... * ~ A fenébe is... *lerogyott a tó partján* ~ A legenda.. vajon igaz? *hajolt közelebb a tóhoz, s ahogy elmerült a vér színében, valahogy a tó magába vonzotta... * ~ Engem hív? Ki ez? *szemei lecsukódtak, s ő a tóban landolt, mely egyre csak húzta őt a mélbye*
|
*Kitty kibontakozotott a lány öleléséből, bólintott Kinmének, hogy jól van. Sopphie is abbahagyta a sírást, legalábbis a zokogást, már csak a könnyei folytak.* -Kinme nem a te hibád.- *Szögezte le először is, lábait felhúzta, hátát begörbítette.* -Sopphie, ki volt ez?- *Kérdezte Kitty, értetlenül, és rémülten. Sopphie lehunyta a szemét, nem akarta hogy a kislánynak még jobban fájjon, nem mondhatja el neki az igazat. Kinyitotta újra.* -Senki.. senki fontos. Csak egy alak a gyerekkoromból. Kitty... menjél, kérlek menj be a barlangba, és aludd ki magad.- *Simította végig a húga hátát, remélte, hogy az majd segít neki feldolgozni az eseményeket. De Kitty csak ráhajtotta a fejét a lány lábára, és őt nézte.*
|
*Kinme vicsorgott utána, majd gyorsan a lányokhoz szaladt, átkarolta mindkettőt, mintha csak magába az életbe kapaszkodna* - Hála az égnek nincs bajotok... ha... bármi is történt volna én... nem bírtam volna elviselni.. *engedte el őket* - Sopphie... rendben vagy? *nézett a kölyökre is* - Kitty? *nem tudott most mást mondani, bűnösnek érezte magát, hogy nem figyelt oda eléggé* - Ezentúl... egy lépést sem teszünk egymás nélkül...
|
*Kitty eltűnik a lába mellől, ezen kicsit meglepődik. A fekete macskát még nem is látta. ~Hányan vannak ezek?~ Érezte, hogy kiesett az adu a kezei közül, azért még nem adta fel a dolgot.* -Majd pont tőled fogok félni.- *Fújta feléje a levegőt.* -Ne félj, még látjuk egymást.- *Mondta még, ezt Sopphienak, és megofruldt, majd amilyen gyorsan jött, el is tűnt.*
*Sopphie még bírta, amíg Caledon hátat nem fordított és lelépett, de abban a pillanatban újra összeesett, és zokogni kezdett, majd magához ölelte Kittyt, mert mellette volt, és őt érte el. A kislány is ölelte a nővérét.*
|
*Kinme szemei elkerekednek, a félelem hatja át testét* ~ Mi ez? Nem értem... *hátrál két lépést, majd megáll* ~ Nem... nem szabad félnem! *húzza ki magát és egyenesen a férfi szuemeibe néz* - Kotródj amíg jól van dolgod! *Misa eddig a háttérben figyelt, de most a hatalmas macska gyorsan felkapja Kittyt, (ha tudja) s távolabb viszi, egyenesen Sopphie mellé* - Nem érdekel hogy ki vagy vagy honnan jössz, azt se hogy mi közöd van Sopphiehoz... de egyet tudok... ha egy ujjal is hozzá mersz érni akár egyikükhöz is azt nagyon megbánod! *ordítja*
|
*Sopphie lába megremeg, de nem csuklik össze, nem adja meg ezt az elégtételt. Csak áll, és várja, hogy a férfi mit lép. ~Bárcsak elengedné Kittyt. Szegénykém.~ Caledon hátralép egy fél lépést, mikor majdnem nekirontanak, és elengedi Kittyt, aki a földre csusszan ugyan, de a félelemtől és a sokktól ledermedve, még mindig nem mozdul meg. Szürke szemeit a fiúra függeszti, és csak szája rándulásán láccik, hogy felfogta, fenyegetésről van szó.* -Mit ugatsz itt nekem kölyök?- *Rántja ki a karját a szorításból, és közelebb hajolt, mutatva, hogy nem ijedt meg. De Kinme pont a lényegre tapintott, és ez kicsit felbosszantotta.* -Ne avatkozz bele mások dolgába! Nincs neked ehhez semmi közöd!- *~Vajon ha halálra rémül a félelemtől, akkor is ilyen nagy legénynek képzeli majd magát?~ Összehúzza a szemét, és egy láthatatlan löketet küld Kinme felé, amitől majd talán rettegés fogja el. Ujjai a kard markolatán jáccanak, ez nem kerüli el Sopphie figyelmét. A penge nagyon közel jár Kittyhez, és tudja, hogy egy fél mozdulattal megszüntetheti a jelenlegi állapotot. Vagy Kittyt szúrja le, amire nem lenne indoka, legalábbis Sopphie reméli, vagy Kinmét vágja meg.*
|
*Kinme marad és próbálja tűrtőztetni amgát, de amikor az pocskondiázza a nőstényt akit szeret, akkora haragra gerjed mint még soha, hatalmasat üvölt a levegőbe, s a macskának rontana, amikro eszébe jut Kitty, s megáll, éépen a kandúr orra előtt, véres szájáról talán pár friss csepp a kandúrra is hullik, majd hírtelen vissza változik kandúrra, szája most is véres, vér áztstja felsőjét* - Nekünk nincs semmijen terhünk! Indulj, te mocsok és többé meg ne lássalak a lányok közelében! *kapja el a férfi karját, hogy ne tudjon menekülni* - Mégis mit képzelsz magadról? Ez a lány egyedül nevelte fel a hugát! Mi ez ha nem erő? Te neveltél már fel valakit is? Tudod te mennyi bajjal jár vigyázni valakire? Óvni az életét? Tűnj innen te alávaló vagy most azonnal megöllek! *vicsorog, s szájából még mindig ki ki buggyan egy újabb vércsepp*
|
*Caledon nem akarja igazából bántani az ismeretlent, de kicsit szorult így a helyzet, hát egy határozott mozdulattal teszi szabaddá a fegyvert. Kitty már nem pánikol, egyszerűen csak áll ott, és egész testében remeg. Sopphie kardjáról vér csorog végig, majd Kinme visszahúzódik Sopphie mellé. A lány még mindig a földön.* -Ilyen kis seggdugasz korodban láttalak utoljára, de amint látom még mindig egy kis szerencsétlen szánalmas alak vagy.- *Köszörüli a nyelvét a lányon.*
*Sopphie kitörli a könnyeket a szeméből. ~Erősnek kell lennem!~ Gondolja dacosan. Abból, hogy Kinme melléje került, erőt merített. Keze óvatosan végigszánt a lény bundáján ~Drága Kinme...~* -kérlek ne támadd...-*suttogja neki, felveti a fejét, és szemei szinte villámokat szórnak.* -Engedd el, te mocsok!- *Hangja határozott, parancsoló, mégiscsak egy gonosz vigyort kap válaszul.*
-Kölyköd nem lehet, ahoz túl idős már. Más kölykét nem védenéd, hacsak nem a húgod? Eltaláltam?- *Választ sem várva a felytegetésére, hiszen sejti, hogy így van, folytatná tovább, de Sopphie közbevág.* -Mit akarsz?- *Kérdezi remegve az indulattól, de kérdése süket fülekre talál.* -No nem baj, remélem nem hasonlít rád, nézz csak magadra Sopphia, ennyi elég is volt, eldőlj mint egy nádszál.- *A lány felkel a földről.* -Mit akarsz tőlünk?- *Emeli fel a hangját, és erre már valami kis érzelem csillan a hideg szürke szempárban.* -Csak levenni a terhet a válladról.-
|
*Kinme most nem hallgat a lányra, s ha a férfi kirántja a kardot, felsebzi a macska egész száját, s vér borítja a talajt* ~ Sopphie... mi a gond? Mi bajod van? *megpróbál még Kitty közelébe férkőzni, ahogy vicsorog, véres szája rémisztővé teheti akár Kitty számára is őt, habozik... nem tudja mit tegyen... majd Sopphiehoz szalad és mellé áll vicsorogva, jelezve , hogy nem adja Kittyt, de Sopphiet sem hagyja magára, eközben Misa is átalakul és a férfi mögé lopakodik, így ha menekülne, nem tud*
|
*Sopphie hirtelen levegőt se kap, jól beverte a hátát, de ott van Kinme, feltápászkodik a segítségével, ám amikor a a fiú otthagyja, éles fájdalom hasít újra gerincébe, és összeroskad, szemébe könnyek szöknek. Ahogy felnéz, jéghideg szürke szempárral találkozik tekintete, és érzi, hogy valami beszivárog elméjébe. Látja, hogy Kinme segíteni próbál, de félelem járja át, és fájdalom. Nem csak testi, hanem lelki is.* -Kinme ne!- *Sikítja, mikor a fiú szájában vér csillan a kard nyomán. Érzelmeg vihara dúlik fejében, fél, hogy akárki megsérülhet. Hogy Caledon bántja Kittyt, vagy Kinmét, vagy Kinme Caledont. Neki teljesen mindegy, csak senki ne sérüljön meg.*
*Bujkáló mosollyal nézi a fehér hajú kandúr próbálkozását. Látja, hogy nem fog támadni, félti ő is Kittyt. ~Sopphia mégis ki ez?~ gondolja, a lányra pillantva, és ad neki még egy löketet, hogy aztán tényleg féljen. Kinme bátran megragadja a kardot. ~Túl vakmerő a fiúcska. Ez még problémás lehet.~ nézi, de persze el nem engedi a fegyvert.* -Úgy van, hívd csak vissza a vérebedet, ez úgysem tartozik rá.- *Hejesli, hogy a lánynak volt egy jó gondolata, és másik kezével még mindig szorsan tartja Kittyt. Várja, hogy esetleg Kinme a lány kérésére elengedi a kardot, ha nem, megpróbálja kirántani a szájából. Közben egy gondolat szalad át a fején, és felméri, hogy Kitty mennyi idős lehet.*
|
[112-93] [92-73] [72-53] [52-33] [32-13] [12-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
