|
Témaindító hozzászólás
|
2007.11.22. 12:57 - |
Ezen a helyen könnyen el lehet tévedni, de a táj gyönyörű.Veszélyes lények nincsenek, de sötétség ijesztő. Felülről betör a fény, és varázslatos lepkék szárnyalnak a napsugarakon. Ez a hely rejtélyes, titokzatos jungel, ha jössz ezernyi kérdés lesz a fejedben, de ha meglátod a lepkéket mindet elfelejted, mintha minden kérdésedre válaszolnának. Majd hírtelen elindulnak. Ha követed őket a leghőbb vágyaidat teljesítik.
|
[165-146] [145-126] [125-106] [105-86] [85-66] [65-46] [45-26] [25-6] [5-1]
*Caledon bosszankodik, hogy nem jön össze a dolog, és feláll, guggoló helyzetéből, ahogy eddig növények között figyelt. Egy páfrány megrezdül, de észre se veszi, fordul meg, hogy indulna, és már távolodik is..*
*Sopphie látja újra, hogy Kitty elszalad.* -Ez nem lehet igaz.- *Nyögi, és kitörli a könnyeket a szeméből. Moccan a növény. Mi az ott? Valami sötét folt suhan el. Nyel egyet, és utána indul, akkor már látja, hogy a kandúr az. Annyi indulat gyűlt össze benne most, hogy az egyszerre kirobban. Fém surrogása hallatszik, hogy szereti ezt a hangot, mindig felpezsdül tőle a vére. Lendületet vesz, és lesújt a férifre.*
*Kitty meglepődik, már megint ki tartja vissza, ki korlátozza a mozgásban. Ám ahogy távolodnak, elcsitulnak az érzelmei, ha megállnak, és végre talajt érez a lába alatt, teljesen megnyugszik. Vesz egy mély levegőt, és a földre szegezi tekintetét. ~Mi történik velem?~ Túl erősek neki ezek az érzelmek, hogy felfogja őket.*
  
|
*Kinme sem marad sokáig vesztek, a lány után megy, s felsőjáénél fogva felemeli* - Sajnálom Kitty... a saját érdekedben! *kezd vele rohanni, olyan gyorsan mint még talán sose tette, olyan messzeire ment vele ahol talán kitisztulhat a kislány agya, közben szimatolt, hopgy a kandúr ott van e a közelben vagy nincs, nao csak ült a földön ahol a lány hagyta,a kétszínű szempár keresni kezdte a gonosz macskát*
 
|
*~No lám csak, van ám hangja a kislánynak. És mennyi dühös szó. Na gyerünk, szabadulj meg a "börtönödből", hogy elcsíphesselek. Nincs neked itt sok keresnivalód. Eleget voltál már a nővérkéddel.~ Gondolja Caledon, széles vigyor a képén, de nem mozdul, mert megláthatják.*
*Sopphie keze ökölbe szorul.* -Kitty...- *Elakad a szava, és a könnye is kicsordul, mert szíven ütik a szavak amiket a kislánnyal az ál érzelmek mondatnak. ~Miért teszi ezt velünk? Mit akar? Itt van tudom, de nem látom. Ez a szerencséje, ha megtalálnám... Mit-mit tennék vele? Az apám, nem ölhetem meg... azt, aki életet adott nekem...~ Teljesen összezavarodik, és a könnyfátyolon át nem is látja meg rögtön, mi történik.*
-Engedj el, nem érdekelsz!- *Fejti le magáról Nao karjait, és hogy eltűnt az ami visszatartsa, elbukik, de már áll is fel. Hátrapillant, utálkozva a nővérére, majd csak azért is, hogy ne fogadjon szót, újra futásnak ered, pont abba az irányba, ahol a kandúr rejtőzik.*
|
*Nao erősen tartja Kittyt, de kezd fáradni karja* - Kérlek szépen Kitty hagyd ezt abba, hát nem érzed, hogy ezt mind ő teszi? Sose mondanál ilyet, ha ő nem befolyásolna! Ide érzem, hogy itt van a közelben, Kitty higyj nekem! *próbálja tartani, de ha a lány még egyszer nekifut teljes erejéből a dolgonak akkor kénytelen lesz elereszteni, eközben Kinme is feléled s utánuk szalad köd képében, így sokkal gyorsabb is, és veszélyesebb is a kandúrra nézve*
|
*Caledon meglátja a lányt, bevillan a tövestül kicsavart fa, és hirtelen megtorpan. Nem fél, de nem is akar hasonlóképpen járni. Újra az árnyékok közé rejtőzik, meglapul és figyeli kettejüket.*
*Sopphie ahogy fut, súlyosabb lépteket hall a közelben. Hallja, hogy Nao elcsípte Kittyt, így nem siet annyira. Picivel távolabb áll meg, rájuk pillant, és fülel. De nem bír egy helyben maradni. Melléjük sétál, és a környéket pásztázza szemével. Ide-oda kapkodja a fejét, mert nem látja, és mert ideges. XD*
*Kitty kapálózik, küzd, hogy kiszabaduljon.* -Dehogy aggódik, csak élvezi, hogy parancsolgathat valakinek! Nincs is semmi veszély, azt az alakot már régen magunk mögött hagytuk a tónál. Nem akarjátok csak, hogy körülnézzek. Olyan gonoszak vagytok!- *Hisztizett, hogy a fél dzsungel zengett belé.*
|
*Kinme lassan kezd magához térni, de még mindig kómás kicsit, Nao eközben a kölyök után siet, Misával együtt, amikor már a közelébe férkőzik, hírtelen elkapja hátulról, s talán bucskáznak is párat* - Kitty... nem szabad elszaladnod... veszélyes és a nővéred csak aggódik érted! *öleli át, s próbálja lenyugtatni de nem biztos, hogy sikerül*
 
|
-Milyen macska?- *Kérdezi hirtelen a fiú felé fordulva.* -Caledon?- *Kerekednek el a szemei rémülten, de nem fogja még fel, hogy mi történik.* -Kitty higgadj le kérlek! Vagy felpofozlak.- *Szól a húgára, jószándékúan bár nem túl kedvesen, és ezzel be is telt nála a pohár.*
-Maradj magadnak!- *Fújtat, és Sopphie keze már nyúl is utána, de a kislány kikerüli, és elszalad. Sopphie rémülten néz utána, he tényleg itt van Caledon, ez a lehető legrosszabb, ami történhetett. Szaladna is a kislány után, de egy lépés után megtorpan, a karjdát még mindig nem tette vissza a tokjába, a-nélkül védtelen, így visszarohan, felkapja és csak miután eltette, akkor iramodik utána, ezzel értékes másodperceket veszítve.*
*Caledon elhúzza a száját, hogy lelövik a poént előre, de mikor Kitty futásnak ered, ő nem vesztegeti az időt, gyorsan szalad, és levágja az utat, hogy elébe kerüljön. Ahogy távolodik, az ereje egyre kevésbé lesz hatással, de kicsit késleltetetten múlik el teljesen.*
|
*Nao érzése hírtelen elmúlik, s akkor rájön... felkállt* - Valaki hipnotizál minket, játszik velünk... ne dőljetek be neki! *rázza fel Kinmét aki már sejti, hogy ki állhat a dolgok mögött, de képtelen ébren maradni*
- Az a macska... Sopphie itt van... *mondja s ismét lehunyja szemeit*
|
*Sopphie felpattant.* -Miért hisztizel itt? Te vagy az akire minden egyes pillanatban gondolunk! Hogy biztonságban legyél, kapjál enni, hogy mondhatsz ilyeneket?- *Kérdezte villámló tekintettel. Kikerekedett szemekkel nézi a fát.* -Te jó ég! Nao mit csinálsz már? A végén még megsérül valaki!- *Szidja le idegesen a lányt is, Kinmére csak egy lesujtó pillantás jut, hogy képzeli, hogy most alszik...*
*Caledon hátrahőköl. ~Ezzel a lánnyal nem kéne jáccadozni.~ Szünteti meg felé a sötét dolgok kibocsájtását. Türelmesen meglapult, kivárja a megfelelő eseményeket, de ha a fa felé tart, akkor persze igyekszik kitérni az útjából. XD Tetszik neki ahogy alakulnak a dolgok.*
*Kitty haja égnek állt, úgy fújt nővérére.* -Ne kiabáljál már mindenkivel! Nem vagy az anyám, Naoé se! Egyáltalán mit képzelsz magadról?- *Húzza össze a szemét.* -Tiszta undok vagy!
|
*Kinmére hírtelen rátört az álmosság, valami arra késztette, hogy elaludjon* - Mi bajod Kitty? Eddig is figyeltünk rád *ásít* ha nem akarod akkor hozzád srm érek...*jelentette ki s leült, néha néha be-be csukta szemeit, képtelen volt teljesen nyitva tartani*
- Mi bajotok lett hírtelen? Olyan furcsák vagytok... *éri el őt is a kandúr "átka" , hírtelen kiejt mindent a kezéből, fejére tapasztja kezeit, felsikít, s ekkor tövestül csavarodik ki egy fa... nem lehet tudni, hogy hol fog megállni*
|
*Sopphie elhúzza a száját. Tényleg ő se látta, mikor felbukkant, de ez azért nem zárja ki teljesen. Főleg hogy az este ott járt, és világosan látta, hogy van neki. Vagy nem azt látta? Nem figyelt? Teljesen bezavarodott már, melékezni próbált, csak fáradt volt, hogy eszébe is jussanak a dolgok. Leült, és a tűzbe bambult. Ténlyeg rosszul gondolta volna?*
*Caledon felébredve észrevette, hogy valaki ott járt az este. Ettől még teljes nyugalommal végezte a reggeli teendőit, közben végiggondolta a dolgot, és keresgélni kezdett a dzsungelban. Mivel Kitty hangja nem éppen az jól elrejthető típus, már messziről hallotta a kislány méltatlankodását. Közelebb lopakodott, nem volt nehéz elrejtőzni, mert sűrű volt a növényzet. ~Bingo, és most szétrobbantjuk a kis csapatot.~ Figyelte egy kicsit őket, majd akcióba lépett. ~A törpe dühös, nővérkéje ideges, a fehér hajú legyen mondjuk fáradt... és az a lány ott? Ki lehet az? Na mindegy, kis depresszió nem árt neki.~ Talán kicsit nagy falatnak tűnik egyszerre ennyi minden, de belevág.*
*Kitty Kinmére néz, felhúzza az orrát, és elhúzza a fejét.* Hagyd már békén a hajam! Nem igaz, miért nem tudtok jobban figyelni rám?- *Kérdezi hirtelen dühösen, és csípőre teszi a kezét.*
|
- Akkor miért nem volt nála semmi? Ennek így nincs semmi logikus magyarázata... nem értem... *reggeli gondok Kinme fejében* - Ne aggódj Kitty sokan vagyunk... vigyázunk rád, ne aggódj! *simogatta meg a lány kobakját*
|
*Sopphie sóhajtott, és a fák közé bámult.* -Persze sokan vagyunk, ami jó, de ne hidd, hogy neki nincs kardja. Csak gondolta nem nekem való, meg önző ezért azt is elvitte.- *Pillantott Kinmére, hogy azért ne ringassa magát ál képzetekbe a fiú. Kitty szúrós szemekkel fürkészte nővérét. ~Valamit nem mondd el, biztos többet tud arról az alakról, mint amennyit én...~* -De azrét ne hagyj máskor egyedül, mert a végén még elvisz.- *Mondja halkan, Sopphie félrebillenti a fejét.* -Itt volt Nao, Misa, és Kinmét is kértem, hogy maradjon... Nem hagylak egyedül, ne félj!-
|
- Nem hagyott itt... vissza jött nem? Akkor pedig nem hagyott itt... *próbálja kicsit javítani a helyzetet, de nem tudja menyire sikerült, Misa nyávogni kezd egy madárra, mire Nao megkopaszt egyet, s feltűzi a nyársra* - Pontosan... *vágja rá Kinme, amikor Kitty megkérdezte, hogy itt lehet-e a közelben az a férfi* - De... nem árthat nekünk... túl sokan vagyunk ellene... és a kardot is elvettük tőle... |
-Nem, pont így volt.- *Mondta nagy komolyan, majd megcsóválta a fejét.* -Nem bírtad ki mégse mi? És mégis hogy gondoltad, hogy csak úgy odamész és elhozod? És engem meg itthagysz?- *Kérte rajta számon Kitty. Sopphie felhúzta a szemöldökét.* -Na tisztázzuk, hogy...- *~Na ezt mégis hogy mondjam?~* -tudod te azt...- *Nyögi végül ki, mert nem találja a megfelelő szavakat. Felvesz egy botot a földről, és a talajt piszkálja vele. *-De akkor itt van valahol a közelben?- *Tapint rá a lényegre az egyszerű gondolkodásával a kislány.*
|
- Repülő gyümölcsök, potyogó madarak... nem fordítva kéne lennie? *ásít, s megvakarja fejét amolyan Kinmésen, majd értetlen néz mint minden egyes kómás reggelen, Nao kuncogni kezd, Kinme válaszol Kittynek* - Hogyhogy hogyan? Elmentünk érte... mégsem maradhatott ott ahol volt mert Sopphié... *valóban értelmes magyarázatot kapott Kitty* |
-Jó reggelt!- *Köszönt Kitty is kivirult arccal.* -Elmentünk Naoval reggeliért. Tiszta jó volt! Repkedtek a gyümölcsök meg lepotyogtak a maradak.- *Lelkendezett, mire Sopphie kicsit megrökönyödött, és értetlenül pislogott rá. Ilyen kevés alvás után eléggé nehezére esett felfogni a dolgokat. Inkább nekiállt a rutinműveletnek és két perc múlva már ropogott is a tűz.* -Tessék.- *Mondta elmosolyodva, s már ment volna Kinméhez.* -Sopphie, hogyan kerül vissza a kardod?- *Kérdezte komolyan töprengő arccal a kislány.*
|
- Reggelt! *köszön Nao, majd sóhajt egyet* - Hoztunk ennivalót... de én nem tudom meggyújtani a tüzet... megtennéd? *kérdi, bár nincs ínyére, hogy Sopphietól kérjen segítséget... dehát ha már így hozta a sors, hát legyen... Kinme eközben felébred, mikor Sopphie szinte végig trappol rajta, s álmos, kómás fejjel ő is kitrappol* |
*Kitty nem veszi zokon a dolgot.* -Dehogy vagy ügyetlen! Csak nincs gyakorlatod.- *Próbálja vígasztalni, és már eszegeti is az egyik gyümölcsöt, miközben leül valahova. Sopphie még egy darabig elszerencsétlenkedett, mire kigubancolta magát. Feltérdelt, és nyújtózott egyet. ~Kitty vajon hol van?~ Nézett az üres ágyra döbbenten, majd a sarokba. Nao is eltűnt. ~Együtt tűntek el? Elvitte? Hova lettek?~ Futott át fáradt agyán, és már fel is állt, Kinmén majdnem átesett, ahogy az ajtóhoz sietett, aztán megnyugodott, mikor látta, hogy minden rendben.* -Jó reggelt.- *Mondta ásítva.*
|
*Amint megérkeznek Nao megpróbálja feléleszteni a tüzet de elég gyetlen és nem sikerül meggyújtania...* - Béna vagyok... azt hiszem most csak akkor gyümölcs lesz amíg Sopphie nővérkéd fel nem ébred, hogy segítsen rajtunk... *mondja avval leteszi a halaka egy nagyobb kőre* |
[165-146] [145-126] [125-106] [105-86] [85-66] [65-46] [45-26] [25-6] [5-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
