|
Témaindító hozzászólás
|
2006.08.09. 19:28 - |
A Sárkányok földjére nagyon nehéz eljutni. Itt főként sárkányok élnek. Megszelidíditésükkel lehet próbálkozni, de inkább csak kölyköknél. Mindenféle sárkányok élnek itt. Élszaka, aki erre a földre merészkedik, halál fia. Ha nem bántod őket, akkor van rá esély, hogy ők se fognak téged.
|
[309-290] [289-270] [269-250] [249-230] [229-210] [209-190] [189-170] [169-150] [149-130] [129-110] [109-90] [89-70] [69-50] [49-30] [29-10] [9-1]
*Ankokuna lábait használva ugrott egyet és Kamiyára vetette magát.Legszivesebben szétzsedte volna de örül ha megtudja tartani.Karmai a fiú karjába mélyesztette és jó mélyen végigkarmolta azt.Vicsora ami eddig is megvolt,most is megmaradt,fülei teljesen fejére lapultak.* |
*Kamiya hárítja a támadást, s Minocsira támad, a lány karja még mindig használhatatlan, Kamiya jó sok ütést mér rá, majd hasába is egy hatalmasat rúg, a lány összegörnyed a fájdalomtól, de elkapja Kamiya lábát, s lerántja, ekkor pálcáját használja ismét kamiya s megnyílik mindebnki alatt a föld*
|
*Ankokuna fáradtan néz maga elé de mikor meghallja Kamiya hangját vicsorogva néz rá.*-Te...!*Morogta neki,ugyan felállni kicsit nehézkesen ment neki de miután sikerült felállni ismét két sötét kar nyúlt Kamiya és a szellem felé.Remélte hogy eltalálja őket,bár fáradt volt most hozzá.A szelleműzés elszívta az erejét.* |
*Sötét alak húzódik meg a háttérben, szemei felcsillanak, s amikor a lány kiűzi a szellemet oda pattan s botját a szellem elé tartja* - Ölts alakot bűnös lélek és légy szolgám... légy a szolgám örökre!*a szellem testet kap, már nem kell Hakuron testében élnie többé, szabad s mégis rab lett kamiya hatásköre alatt* - Kössz az új játékot ankokuna! *nevet*
|
*Ankokuna kapott a lehetőségen hogy Mico "átváltozott" és hogy ak andúr a földön van.*~Nem tudom melyik lélek az igazi,de a gonoszabbik fél most eltávozik!~*Szákültek össze szemei.Kezét a földre tapasztotta.*~Szellemek!Segítsetek!Ebből a kandúrból,vigyétek magatok közé a gonosz lelket!A jót hagyjátok benne!~*Parancsolta.Két sötét lény karja nyúlt keresztül Hakuron testén magával húzva a gonosz lelket.* |
*Mico arca eltorzult, s helyét átvette Minocsi, azonnal ferlpattant és elrepítette a kandúrt, aki elvágodótt a talajon,de azonnalf elpattant, Minocsi fél karral kapta el, hasába térdelt és a földre kényszerítette* |
*Ankokuna ijedten fordult a két alak felé.Megérintette nyakörvét ami feketés-lilás fénnyel kezdett izzani.*-Ereszd el!*Morogta öklét a kandúr felé fordítva ami körül kis fekete villámok cikáztak.Nem mert lőni mert félt hogy Mico-t is eltalálja.De érezte hogy mintha két lélek viaskodna a testen belül.* |
*Az alak képe lassan kezdett kibontakozni, éles karmok, hosszú csíkok melyek tetoválás jellegűnek tőntek, szemei izzanak, hírtelen csap le még mielőtt a két nőstény fedezékbe vonulna, elkapja Mico karját, s ránt rajta egyet, a lány alatta végzi a földön, kicsavart kézzel, felsikolt*
|
*A nőstény még minidg nem tudtak ivenni ki lehet az de nem tetszett neki hogy csak így itt van,de semmi jószándékot nem érzett a helyzetben.*-Mico!*Ment a lány után.*-Menjünk vissza!Nem tetszik ez nekem...*Nézett megint az alak felé.* |
*Az alak nem moccant, kivárt, s csak követte az eseményeket, a lány nem értette, hogy Ankokuna miért is lett hírtelen ennyire zavart, kérdés nélkül a kis tóhoz sétált, s megmosta benne arcát* |
-Jó!Semmi baj!*Simogatta meg a lány fejét.Fülei reflexesen a léptek irányába fordultak aztán Ankokuna is az alak felé fordult.Szemét összeszűkítette és koncentrált hogy meglássa,vagy csak tisztábban lássa ki háborgatja őket.* |
- Mico nem emlékszik ilyesmire... Mico sajnálja de... tényleg nem... *Valahogy abbamarad az érzés amit Mico érez és elgondolkodik a dolgon* - Mico tényleg nem érti, nem emlékszik....
*Eközben egy ismerős alak árnyéka tűnik fel a messzeségben* |
-Ankokuna is Mico-t!*Mosolygott rá aztán elgondolkodott.*-Egyre válaszolj nekem kérlek!*Nézett a nőstény szemeibe.*-Miért mondta neked az Kamiya hogy még találkoztok?Régebbről ismeritek egymást vagy mi?Nem áll össze a kép...*Nézett a nőstényre kérdően.* |
*Mico úgy bújt a nőstényhez mint még soha, belefúrta testét Ankokunáéba, s úgy ölelte mintha sose akarná elereszteni, amikor mégis elengedte csak úgy csillogtak a szemei a boldogságtól, sose érezte amgát ilyen jól, mint most* - Mico... Mico szeretné, ha Ankokuna... ha Ankokuna úgy szeretné őt mint egy férfi a nőt... *a lány arra akart célozni, hogy szeretné ha ő és Ankokuna seretkeznének. Mindig Minocsi az aki előtör ilyenkor Micoból, de Mico most egész lényében vágyik a nőstényre, s nem akarja testét átengedi Minocsinak. - Mico szereti Ankokunát nagyon... |
-Tudom hogy csak jót akartál,nem foglak megbüntetni!Véleményem szerint mi már rég túlléptünk azon a kapcsolaton ahol büntetést kell alkalmazni...*Kuncogott megölelve Micot megintcsak.*-Te senkinek sem tudnál ártani,épp ezért is gondoltam hogy nem akartál az életemre törni!*Gondolkodott el.* |
- Mico sajnálja... Mico csak azt akarta, hogy Ankokuna boldog legyen... de nem sikerült.... nem volt jó Mico terve.. *fülei lekonyulnak, s szemeiben könnyek gyűlnek* - Mico nem akart rosszat esküszik... de... de... ha... azt akarod Mico vállalja a bűntetést... |
*Ankokuna visszacsókolt azon a röpke pillanaton.Kicsit meglepetten pislogott mikor nyakába akasztották a lelket de ismét csak elmosolyodott.*-Köszönöm...*Ölelte meg majd felállt és felsegítette Mico-t is.*-Csak annyit szeretnék tudni,miért tetted amit tettél?*Kérdezte a szellemre utalva aki nemrég folytogatta.* |
*Mico ezeket a szavakat hallva kicsit elmosolyodott* - Mico nagyon boldog... *nehezen de megemelte kezét, s magához szorította a nőstényt* - Mico nagyon nagyon boldog.. *szája a lány száját érintette, de csak röpke pillanatig, nem akarta, hogy Ankokuna ne akarja, így ha akar vissza csókol, ha nem hát nem* - MMico mutat valamit... *a zsebébe nyúl lassan, s kicsit fájdalmasan is, előveszi az övegycsét amiben Ankokuna párja van* - Mico biztos benne, hogy... mindig Ankokunával lesz amikor csak rá gondol... *akasztja a lány nyakába a szellemet, aki már nem térhet vissza a halálból* |
*Ankokuna letérdelt mellé és magához ölelte.*-Mico-t nem küldöm vissza!Mico itt marad velem,hiszen mit csinálnék én nélküle?Megint olyasmi lennék mint Kamiya...*Csukta le félig szemeit.Majd elengedte Mico-t és letörölte a lány arcáról a könnysávokat.*-Mico,én mindkettőtöket szeretem!De téged jobban mint a régi páromat!Őt már ha akarnám se tudnám visszahozni!De már azis boldoggá tett hogy segítettél a lelkét visszaszerezni!*Mosolygott kedvesen a nőstényre.* |
*Mico szemeiben könnyek csordultak ahogy magához tért* - Mico sajnálja... *s ezernyi könny szökött ki szemein, moccanni nem bírt, túlságosan sok energiát vesztett el* - Küldd vissza Micot is... Mico nem hasznos neked, talán sose lesz és te nem Micót szereted hanem azt a fiút... *könnyeit lassan elnyelte a föld, de arcán még látszottak a nyomok* |
[309-290] [289-270] [269-250] [249-230] [229-210] [209-190] [189-170] [169-150] [149-130] [129-110] [109-90] [89-70] [69-50] [49-30] [29-10] [9-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
