|
Témaindító hozzászólás
|
2006.08.09. 15:37 - |
Ez egy nagyon szemkápráztató hely. Nagyon kell figyelnie annak, ki arra jár. Egyik pillanatban van alattad talaj a másikban már nem biztos. Itt lehet fejleszteni képességeid, gyakorolni, de vigyázat, szörnyen gonosz és erős lények is meglapulhatnak itt. Évente egyszer a három hold egymás mögött áll és akit eme sugár, amit így leadnak teljesen eltalálja, minden sebe beforr és a következő évig erősebb lesz. Ez az időpont általában Augusztus 28.-ára szokott esni.
|
[195-176] [175-156] [155-136] [135-116] [115-96] [95-76] [75-56] [55-36] [35-16] [15-1]
-Nem tudom mennyire lehet elválasztani a jót a rossztól.- *Vonta meg a vállát, és nem a fiút nézte, mert a gerincében érezte a borzongást, hogy ő most akkor mégis mit keres ő ott.* -Erre jártam. Nem tudom miért vagyok itt.- *Mondja egyszerűen, hisz ez az igazság, mi mást mondhatna.* |
- Miért? Nem vagy jó? *kérdezett vissza* - Megmérgeztek... és kitettek ide... a szer hatása egy nap alatt elmúlik, de jól tudták, hogy egyedül itt képtelen lettem volna életben maradni... szánalmas macskák vannak... *sziszegi, s legszívesebben ökölbe szorítaná kezét, de még arra is képtelen* - Nem hittem volna, hogy jár erre valaki... hogy keveredtél errre? |
*A lány meglepődött kicsit. Meg volt róla győződve, hogy elájult vagy valami, erre most beszél.* -Én jó? Már miért ne segítene más?- *Csattant fel értetlenül.* -Thirrin.- *Mondta foghegyről, és elkapja, hogy ne essen el.* -Valami baj van?- *Kérdezte hangnemet váltva, aggódóan.* |
- Köszönöm.... *mondja amikor elcipelik a biztos halál elől* - Úgy látszik te egy jó macska vagy... más nem segített volna... nagyon hálás vagyok neked... de mi a neved? *érdeklődik* - Az enyém Kizuato... bár... nem biztos, hogy akarod tudni... *próbálja kinyitni szemét de éles fájdalo hasít bele, lábai elbicsaklanak mikor lépni akar* |
*Thirrin látja ahogy a fiú elbukik, és ez kizökkentette némiképp. Tényleg nagy szüksége volt segítségre. Nem gondolkodik, ha ezt tenné valószínűleg nem mozdult volna még egy darabig. Odafut, és elkapja a karját, hogy ne zúgjon le. Biztonságos helyre húzza, legalábbis egyenlőre az, és felülteti. Egy gyenge gondolat átsuhan az agyán, hogy most akkor hagyja magára, de nem teszi mert valami más, erősebb dolog visszatartja, hogy hülyeséget tegyen.* |
*A fiú szemei mégjobban felmondják a szolgálatot, már csak hallása marad, s egy hírtelen előbukkanó szikla, szinte elsöpri a fiút, lebucskázik a talajra, lehunyja szemeit, már úgy sem lát semmit, utolsó elkeseredettségében még megpróbálja az ismeretlen lényt segítségül hívni* - Kérlek... segíts... *s megindul alatta a föld, nem tud már moccanni sem, izmai teljesen magára hagyják* |
*Thirrin megborzongott a hang hallatán. Jól sejtette tényleg volt ott valaki. És észrevette őt is. Így nem léphet le, főleg hogy segítséget kér tőle. ~Lehet, hogy nem is tőlem kér, lehet, hogy csapda, lehet, hogy... nem, biztos kandúr volt.~ Nyelt egy nagyot, majd megrázta a fejét, és elkergette a zavaró gondolatokat. Próbálkozik megszabadulni félelmétől, ezt csak úgy lehet, ha szembenéz vele. Már nem kislány, meg tudja magát védeni akár. Úgy döntött megnézi ki az, még mindig van esélye elszaladni, ha veszélyes lenne. Elindul a hang irányába, majd meglátja a fiút, és földbe gyökerezik a lába.* |
*A macskafiú szimata viszont kifogástalanul működött, szeme előtt kicsit elhomályosodott a hely, de kikövetkeztette, hogy lennie kel itt valakinek* - Hahó... van ott valaki? Kérem.... tudna segíteni? *kicsit elveszettnek érezte magát és megalázkodónak de jelen pillanatban nem volt más választása* |
*Thirrin a hold völgybe tévedt. Nem volt túl bizalomgerjesztő a hely, de nagy volt a tér, ezért kipróbálta erejét. Bosszantotta, hogy alig képes uralni azt. Nem volt sok növényzet, így csak hosszú haja lobogott körülötte az egyre vaduló szélben. Szemét behunyta és koncentrált, de akkor lépteket hallott. Egy pillanat alatt lecsendesedett a levegő, mert elterelődött a figyelme. Kinyitotta szemét és körülnézett ki járhat arra.* |
*Egy csetlő-botló fiúcska próbál úgy áthaladni a helyen, hogy ne haljon bele, nem olyan ügyetlen, de most valami furcsa szérum hatása alatt áll, szinte elvették tőle egyensúlyérzékét. Neki is elege lett már Kamiya követelőzéseibből és úgy döntött, saját utat fog járni, amikor elkapták beadtak neki valamit, s ide tették ki, hogy ha túléli szabad is lehet akár, de nem könnyű ez a helyzet, ilyen terepen
|
*Yume hagyja had vigyék, nem törődik semmivel, nincs magánál teljesen, elalsziik* |
*Juki megörült a gyenge ujjmozdulatnak és halkan dorombolt,elég esetlen dorombolás volt,utoljára kölyökkorában csinálta.Sarasa fájdalmasan nézett a fiúra de végül elmosolyodott.*-Yume...*Suttogta a fiú hangját majd Jukira nézett.Juki felállt és megállt egyhelyben.Sarasa megállt és Jukira ügyeskedte párját.*-Menjünk haza!*Szólt a nagymacksának mire az megindult.Aggódóan lenézett a kandúrra.*-Halonával rendbehozunk!*Mondta egy kis erőt bújtatva hangjába.Magához ölelte a fiút de közben Jukiba is kapaszkodott.*
 
|
*Yume ujjai végigsimítottak a nagymacskán, igaz nagyon lágyan és erőtlenül, mintha csak alig élne, egyetlen szemét kinyitotta és úgy nézte a lányt, próbált mondani neki valamit de nem jöttek szájára a szavak, nem tudott megszólalni, nem ment hiába próbálta, néma maradt kiálltása* |
-Yume!*Kiáltotta a fiú nevét kétségbeesetten.De az csak nem válaszolt,ruhája aljából elkezdett letépni és bekötötte a szemét és a vérző helyeket.*~Ébredj fel,könyörgöm!~*Kérlelte kétségbeesetten magában a kandúrt.*-Yume...*Ölelte magához a véres fiút de most nem érdekelte.Lassan sírni kezdett,könnyei a fiúra hullottak és a földre.Nem tudta hogy a vérző sebek bekötésén kívül mit tehetne.Juki orrával a fiú kezét fejére tette és nyüsszentett egyet.*
|
*De Yume nem felelt, a földön hevert magatehetetlenül, mire ők odaértek Doragon és Hakuron már messze jártak. Yume csak feküdt a vérben, fél szemét elvesztve, s vészesen vérzett* |
*Sarasa nem tudott az Édenben tovább várni a fiúra így Jukival elindult megkeresni a kandúrt.*-Juki találd meg!*Kérlelte a nagymacskát a hátán ülve.A nagymacska a földre tapasztotta orrát de semmit nem talált,végül a levegőbe szimatolva megérzett valamit és elindult arrafelé.Mikor odaértek Sarasa kicsit leblokkolt a sok vértől de inkább a fiúhoz ment és felülette.*-Yume!Yume!*Szólongatta.*-Hallasz szerelmem?*Kérdezte aggódóan.Juki is odaült a kandúr mellé és böködni kezdte.Sarasa aggódóan nézte a fiút és remélte hogy válaszol.*
|
*Yume ide érkezik, nem is tudja pontosan miért rohant ide, csak valami hívta valami húzta őt, nagy megkepetésére Doragon is ide cibálta öccsét, s Yume elé terítette* - Itt van, ahogy kérted!
- Hmm... végre... *Yume hangja gúnyos lesz, vigyorog, s nevet, hátára fordítja a macskalényt és egy késsel felvágja a hasát* - Ne feledd, a terved csak akkor sikerül ha utána összeforrasztod velem!
- Értem... *morogja Doragon, s figyel, Yume teste hírtelen rángatózni kezd, torkából vér tör fel, ő maga a földre hull, s egy fekete árny tör ki szeméből, kilökve így a kandúr szemét, ott volt a legkönnyebb kitörnie, mindegy hogyan tette, de másik testbe kellett költöznie, mert a mostanit nem uralhatta teljesen, minden tele volt vérel, Doragon összevarrta a felvágott sebet, a szellem elterjedt Hakuron testében, felemésztve az egész testet, vállán pedig egy jel jelezte másságát, sőt tekintete is egészen más lett, Yume ott maradt egyedül, önkívületlen állapotban* |
*Sok év telt el azóta, hogy a Macskalények felfedezték ezt a csodálatos helyet, sok kalandban volt itt részük, míg egy nap, szörnyű csapások érték e helyet, sokan elmenekültek, sokan itt maradtak és sokan bele is haltak... mégis maradtak túlélők, és olyanok akiknek fontos ez a hely, a macskalények földje most ismét felvirágzott, újból nyugalmat, csendet, biztonságot adó. (nem mindenhol, és nem mindenkor XD) A TE macskalényed túlélte? Kezdődjön hát a macskalények életének következő felvonása!* |
Marion a sziklákon sétál közben a tájat szemléli ~Minden olyan sötét...~ járja gondolata és leül
|
Shizukana azonnal rábólint trial ajánlatára-Rendben. Akkor mehetünk is-Sürgeti kicsit őket mert van egy olyan érzése hogy valaki keresi őt. Aztán Apollora néz-Na látod ha szökni próbálsz az sokkal roszabb lesz-Most nyugodt mert arról a helyről biztos nem tud kijutni a két fiú.
Hikari egy kicsit még gondolkozik. Megint összeseküvés elméletet érzett a levegően de inkább ő is megpróbál megíbzni benne-Akkor mehetünk-jelenti ki Hikari.
 
|
[195-176] [175-156] [155-136] [135-116] [115-96] [95-76] [75-56] [55-36] [35-16] [15-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
