|
Témaindító hozzászólás
|
2006.08.06. 18:31 - |
Ez a hely a Varázslovakról híres. Minden szépet és jót mesélnek e helyről, amely igaz. De viszont valamikor nagyon kegyetlen lények jelenhetnek meg, amelyek akár ölni is képesek! Innen a lovak nem tudnak elvándorolni.
|
[892-873] [872-853] [852-833] [832-813] [812-793] [792-773] [772-753] [752-733] [732-713] [712-693] [692-673] [672-653] [652-633] [632-613] [612-593] [592-573] [572-553] [552-533] [532-513] [512-493] [492-473] [472-453] [452-433] [432-413] [412-393] [392-373] [372-353] [352-333] [332-313] [312-293] [292-273] [272-253] [252-233] [232-213] [212-193] [192-173] [172-153] [152-133] [132-113] [112-93] [92-73] [72-53] [52-33] [32-13] [12-1]
- Én... azt hiszem emlékszem már.... a sírásod.. cseng ma is a fülemben néha... *utal a régi történetre amit felidézett magában* - Örülök, hogy mindketten éppségben vagytok! *mosolyog de észreveszi, hogy a lány feszeng* - Mi a baj? Talán olyan félelmetes vagyok? *érdeklődik, s megborzolja kisöccse haját, mire az egy naaaaa kiséretében próbál visszavágni* - Nem jöttök be? *érdeklődik a lánytól*
|
*Thirrin túlteszi magát a komor témán, és mosolyogva nézi Kizuatot. Majd bátyjára néz,de még kicsit feszélyezve érzi magát a helyzetből adódóan.* -Én... Thirrin vagyok.- *Mutatkozik be.* -Kizuatoval nemrég futottunk össze, és arra a következtetésre jutottunk, hogy rokonok vagyunk.- *Magyarázza. ~A bátyád az! Ne legyél már ilyen merev!~ szidja magát, mégse megy neki az 'átölellek, mert azt se tudtam eddig, hogy létezel' dolog. Csak áll, és a fiút nézi. ~A bátyám... és az öcsém.~*
|
*Hakuo nem tud mit kezdeni a dologgal... s otthagyja a sértődött nőstényt, úgy csukja be az ajtót, hogy Heiwa hallja, de mégsem hangosan... halkan sétál, mikor megérzi, hogy valaki a területre tévedt* - Ki van ott? *kiállt, s megjelenik Kizuato*
-Megtaláltuk! Ezaz! *ugrándozik és bátyját átölelve ujjong*
- Kizuato! *emeli fel a kölyköt, ugyanis egész kölyök még Hakuohoz képest* - Találtuk? *néz furán de aztán meglátja a macskalányt, gyönyörűnek találja, s közelebb lép hozzá* - Szia.. a nevem Hakuo... téged hogy hívnak?
- Bátyus... ő a testvérünk! *Hakuo erre a mondatra furcsa feje vág*
- Mi? *kérdőn néz a lányra... mivel rá egyáltalán nem emlékezett a múltból... vagy mégis? Felrémlik neki egy csecsemő sírása, akihez nem engedték, s elzárták tőle, két nap múlva eltűntek a zajok... valószínüleg hamar túla adtak rajta szülei*
|
-Éreztem én isi gen de...tovább léptem rajta mert nem volt olyan fontos!*Válaszolta a fiúnak.Majd leült az ágyra megint háttal Hakuonak.Nem tudta hogy konkrétan mit érez a fiú de most nem is akarta,megfogta fájós vállát és megszorította.Azt sem tudta hogy mit mondhatna vagy tehetne ami javítana a helyzetükön.*
|
- Biztosan nem mondtad, vagy nem utaltál rá, de te is biztos érzel folgokat, tán olyanokat is, amik nem igazak, ha megbuksz valamiben amiben úgy érzed képes vagy megtenni...néha feladsz mindent ami eddig fontos volt... remélem érted mit akarok... *ő nem kiabált, nem emelte fel a hangját, csupán elmondta mit érez, mi zajlik le benne* - Ez nem olyan dolog amit mások okoznak, vagy tesznek, ez a saját magad lelke....*céloz arra, hogy nem a lány a hibás, sem a körülmények, hanem saját maga, eközben Hakuront elhurcolták egy messzebbre eső helyre*
|
-Leheth ogy úgy érezted de mégsem úgy kezeltünk!Apa sem,de még anyu sem!Én meg főleg nem!*Fonta össze maga előtt a karját.De miután meghallotta hogy mitől fél a fiú végképp meglepődött.*-Hogy gondolhatsz ilyet...*Nézett rá vak szemeivel meglepetten.Néhány másodpercig meglepettség tükröződött arcán végül enyhe harag volt érezhető a hangjában.*-Mikor tettem én olyat amivel...ezt éreztettem veled?Vagy mikor mondtam?Soha az életben nem ejtenék én ki ilyet a számon veled kapcsolatban!Sőt senkivel sem!*Beszélt az eredeti hangneménél kicsit hangosabban.*-Nem tudom miérth iszed ezt de én végképp nem értem...sem a helyzetet!Sem pedig téged!*Sóhajtott fel tanácstalanul.*
|
- Ugyanmár Heiwa... a szüleim eladtak mint egy zsák krumplit, ütöttek vágtak és bántottak amíg az a pap el nem hozott onnan, te nem láttál akkor de élet és halál közt hozott el az atya... amikor végre már úgy éreztem jó helyen vagyok, megint eladtak, megvett az apád érted? És rám bízott téged, de én sosem voltam családtag, én csak a szolgátok voltam Heiwa, senki más, még saját szobám se volt... mégis mit vársz? Tudom hogy te testvéredként szerettél és... ez nekem sokat számított, néha amikor meg akartam ölni magam eszembe jutottál és úgy éreztem nem tehetem, mert vigyáznom kell rád... de mióta itt vagyunk... egyre jobban úgy érzem nincs szükséged rám, és minden porcikám retteg ettől a tudattól... *vallja be, hogy mitől fél, bár nem biztos hogy ez javít a helyzeten*
*Hakuron amint beljebb ért az erdőbe már kezdte érezni, hogy csapdába csalták, pár pillanat múlva hátulról három vaskarom szúrta át testét, majd egy rongyot szorítottak orrához, próbált védekezni, de kábultan esett össze*
|
-FÁjdalmaim azért voltak mert én mozdultam rosszul!Ne okold magad emiatt!*Fordult vele szembe.*-Lehet hogy te úgy érzed hogy nem érdemellek meg,de én szeretlek téged!Melletted akarom leélni az életemet!*Mondta határozottan.Kicsit sziven ütötte a dolog amikor azt kérdezte tőle a fiú hogy volt-e valaha otthona.*-Szóval így...Nem bántunk veled éppen elég jól hogy éreztessük veled hogy van ahol szeretnek?*Állt fel az ágy mellé.*-Az hogy a testvéreimet akartam látni mindennél fontosabb volt nekem...De han em akartál miért jöttél velem?*Kérdezte komoran ami tőle ne mvolt épp a legmegszokottabb.*
|
- Mégis milyennek kellene lennem? Örülnöm kéne, hogy miattam voltak fájdalmaid? Vagy tán annak hogy nem vigyáztam rád eléggé? Sohasem fogom megérteni magam, sose leszek olyan kandúr akit megérdemelsz... annyira bolond és vak voltam idáig... hittem abban hogy sikerülhet megóvnom téged minden bajtól... minek is jöttünk ide? Itt tán jobb az életünk? Itt minden csak rosszabb lett mint otthon... ha nekem volt egyáltalán olyanom...
*Eközben Hakuron furcsa zajokra lett figyelmes, ismerős szagot érzett, körbe kémlelt, de senkit sem látott, füle viszont hallott, és szimata is érezte Doragont, nem tudta mit akar itt, de ahogy tudott, talpra állt és elindult a hang irányába, amerre a fák susogtak, s ahonnan érezte testvérét, igazából már elege lett ebből az egészből, békét akart, de ez lehetetlennek látszott, követte hát érzékeit*
|
*Heiwa vártaa fiú válaszát,de nem értette hogy miért olyan amilyen.Miután elmondta neki a véleményét a dolgokról.Miután megkapta a választ hátára feküdt az ágyon de még így is fájdalmat okozott magának.*-Ne okold magad semmiért kérlek!Rossz hogy ilyen hallgatag vagy!*Fordította felé a fejét.*
|
*A fiú nem nagyon akart felelni, lesúlytotta az előző eset és úgy érezte nagyon elszúrt valamit, vére lassan kezdett apadni, de pirossá mosta a fiú ruháját, ha a lány látta volna a fiú szemeit biztosan azt hiszi, hogy nincs benne lélek. Végül csak csak megszólalt* - Rendben, szólni fogok... *motyogta és elgondolkodott azon, hogy ténylegesen azt kéne tennie amit nemrég gondolt*
|
*Miután kicsit enyhültek fájdalmai és normálisan is kapott levegőt fájdalmasan tapogatta végig vállát.*-Köszönöm hogy segítettél!*Adott puszit a fiú arcára.Ugyan még mindig fájt neki de már nem volt olyan vészes.Legszivesebben aludna hogy ne is érezze ami még megvan de végülis jobb volt lényegesen.*-Ha legközelebb segíteni támadna kedvem valami ilyesfajta veszélyes dologban kérlek szólj hogy ne menjek!*Mosolygott fájdalmasan.*
|
*Hakuo mindenben segített a lánynak, levette felsőjét, a borogatást is segítette feltenni, olyan volt mint egy kisgyerek aki véletlenül eltört valamit, leszidták és most megbánóan segít mindenben, Hakuo így is érezte magát, s szinte meg se szólalt, hacsak nem volt muszáj* |
*Heiwa hálásan mosolygott a fiúra.*-Segítenél...?*Kérdezte fájdalmasan,kérése a vállára vonatkozott hogy róla a ruhát szedje le valahogy.A hátát meg majd megoldják valahogy.*-Magamra is kellett volna gondolnom...*Motyogta halkan maga elé.Bánta hogy miután felkelt nem ez volt az első dolga.Miután válláról lekerült a ruha a hideg borogatás kicsit megnyugvás volt a fájó vállának.*
|
*A fiú biccentett, majd hozzá tette* - Persze, máris... *ment ki és keresett egy rongydarabot amit bevizesített, karját közben lemosta, de még szivárgott belőle a vér, de nem vlt túlzottan veszélyes, nem fog bele halni. Vissza vitte hát amit a nőstény kért* - Meghoztam... *tette le az ágyra* |
*Heiwa fájdalmasan felült.Érezte a vér szagát és fájdalmasan nézett a fiúra.*-Hakuo...*Motyogta a fiú nevét.*-Hoznál valami hideg borogatás félét?*Kérdezte fájdalmasan,tudta hogy a fiú valamilyen sebet okozott magának de nem tudta hogy hol és miért.Majd ha hozza a borogatást begyógyítja.Fájdalmasan szorongattaa vállát de közben még háta is fájt.*
|
*Hakuo ezt nem tudta elviselni, ő bántotta a nőstényt, pont ő amikor neki kéne megvédenie, és vigyáznia rá, és szeretnie... de ő fájdalmat okozott neki, ő volt aki most bántotta, hiába mondja Heiwa, hogy nem az ő hibája, ő tudja hogy igenis ő az oka, nem szólal meg, csak ül és egyre jobban vájja karmait magába, míg a vér le nem folyik a padlóra, s lassan már egész kis tócsa gyülemlik össze* |
-Semmi baj...*Nyögte levegő után kapkodva.Nagynehezen valahogy felkászálódott saját térfelére.Így hogy háta megfájdult válli fájdalmai is szabad utat kaptak.S bár fájdalmai úgy érezte elviselhetetlenek még is tartotta magát.Ép jobb karjával vállához nyúlt és megszorította.*-Egyszerűen csak én felejtettem el hogy fáj,vagy fog valamikor...*Nyökögte.*
|
*A fiú megijedt s hírtelen felpattant, túlságosan is megkívánta a nőstényt és elfelejtette, hogy fájdalmai lehetnek* - Ne... ne haragudj rám! Nem... nem akartam fájdalmat okozni neked... *mondta halkan, s evvel a lendülettel leült a földre, végig azon gondolkodott, hogy miért nem jutott eszébe, miért is nem gondolkodott, kezével szorosan vájta sajár karmait önmaga karjába, vér serkent, de et Heiwa úgysem láthatta* |
-Elhiszem!*Mosolygott továbbra is ártatlanul.Mikor nyakába nyaltak enyhe libabőr futott rajta végig,fülénél pedig egy borzongás.Magát nem igen gyógyította viszont hisz Hakuoékat csak.Háta enyhe ívbe görbült mikor combján végigsimítottak,de bár ne tette volna.Fájdalmasan nyögött fel és egy percre levegőt sem vett,arca tükrözte a fájdalmát.*
|
[892-873] [872-853] [852-833] [832-813] [812-793] [792-773] [772-753] [752-733] [732-713] [712-693] [692-673] [672-653] [652-633] [632-613] [612-593] [592-573] [572-553] [552-533] [532-513] [512-493] [492-473] [472-453] [452-433] [432-413] [412-393] [392-373] [372-353] [352-333] [332-313] [312-293] [292-273] [272-253] [252-233] [232-213] [212-193] [192-173] [172-153] [152-133] [132-113] [112-93] [92-73] [72-53] [52-33] [32-13] [12-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
