|
Témaindító hozzászólás
|
2006.07.29. 09:44 - |
A tengeren lévő sziget ahol csend és nyugalom van, éppen egy jó kis kikapcsolódásra való helyszín.
|
[448-429] [428-409] [408-389] [388-369] [368-349] [348-329] [328-309] [308-289] [288-269] [268-249] [248-229] [228-209] [208-189] [188-169] [168-149] [148-129] [128-109] [108-89] [88-69] [68-49] [48-29] [28-9] [8-1]
Kinme viszont nem tud aludni, forgolódik és nem találja a helyét, mire elalszik már kel fel a nap, s valszínű hogy nemsokára kelhet is, de az álom most mélyen szállt rá mint egy könnyű leke, s megnyugszik tőle mint egy kiskölyök ha anyja karjaiban alshat el |
*Sopphie Kitty felé pillantott. Minden rendben volt, a kislány már aludt is. Majd ami számára szoktalan volt, Kinme is ott volt. Túlságosan hozzászokott a kettesben töltött éjszakákhoz, gondolta, és hogy csak a kis macska volt a társasága. Nehéz volt számára átállni. De mostmár Kinme is itt volt, és remélte, hogy jó darabig együtt is maradnak, tehát alkalmazkodnia kell kicsit. Ahogy gondolkodott, teljesen elfelejtette, hogy másnap azzal is szembe kell majd nézniük, hogy tenger veszi őket körül. S végül a gondolatai őt is mély álomba húzták.*
 
|
*Kinme elfekszik a tűz mellett, de álmossága elenére mégse tud aludni, fejében gondolatok sora cikázik, az elmúlt 1 nap eseményei, a kalandok,a féltő szemek, a fordított világ... minden más és más... rossz és mégis csodálatosabbnál csodálatosabb pillanat, könnyek gyűlnek az arany szemekben, este van senki sem látja, némán sír, s nem a fájdalomtól, hanem ettől az érzéstől amit végre érez, amit soha nem kapott eddig, most minden olyan közelinek tűnik, mégis távolinak és üresnek, mégis érzelmekkel telinek... Misa halk dorombolással kúszik a fiú hasáig, majd ott letelepszik és elalszik, ő is boldog, mivel látja, hogy Kinme is az* |
-Nem rossz ötlet.- *Mondja Sopphie, felkel még, rak egy kis fát a tűzre, majd keres egy kényelmes helyet, és lefekszik ő is a földre, de még nem alszik el rögtön, a tüzet figylete.* -Jóéjt!- *Mondja azért.*
*Kitty is lekuporodik, nővére mellé, de őt hamarabb elnyomta most az álom, alig hunyta le a szemét*
|
*Kinme elmosolyodott, majd magában kezdett kuncogni, Sopphie utolsó kijelentésén... végül leült s nagyot ásított* - Álmos lettem... ma már egyszer majdnem meghaltam... lassan aludhatnánk... *ásít újabbat, majd megdörgöli szemeit, Misa pedig mellé kuporodik, fejét elnyújtva Kinme egyik lábán* |
*Sopphie még mindig nem nézett Kitty felé.* -Nem köszi.- *Ugorta át a lelkizős részt, és csak a végére válaszolt. Hátradőlt, és felnézett az égre, amelyen lassan kezdtek megjelenni a csillagok.*
*Kitty felállt, nővére mellé sétált.* -Sopphie, bocsánat, nem kellett volna tudom, de tudod hogy milyen szar, hogy az embernek van képessége, és nem használhatja, mert kellemetlenséget okoz, és mindig leszidják?- *Fakadt ki szomorúan.*
-Tudod, milyen szar, ha az embernek nincs képessége?- *Kérdezte Sopphie, de már nem volt energiája veszekedni.* -Ígérd meg, megint, hogy többet nem fordul elő, és akkor ki vagyunk eggyezve legközelebbig, amikor megint megszeged.- *Sóhajtott, és a kismacska válaszolt is.* -Megígérem.-
|
- Makacsok vagytok mindketten... szeretitek egymást csak ezt be nem vallanátok a másiknak semmi pénzért... legalábbis így érzem... vagy nem jól látom a dolgot? *eközben misa nyávpgni kezdett a kölyöknek és dorombolni, majd fejecskéjével meg is böködte, hogy induljon és kérjen bocsánatot, márha ebből a lány értett is valamit persze* - Segítsek valamiben? *érdeklődött még az ifjú* |
*Sopphie Kinmére nézett, és végighallgatta.* -Nem, nincs veled semmi bajom, csak a húgom hisztijét unom már, és hogy egy nyamvadt bocsánatot nem tudott kinyögni.- *Nézett lesújtóan a húgára.* -Bár ezt már megszoktam. A tűz meg nem nagy ügy, máskor is magam csináltam.- *A félelemre viszont nem tudott hirtelen semit se mondani.* -Tényleg nincs baj.- *Ismételte meg inkább még egyszer, hangjából inkább fáradtság hallatszott már.*
*Kitty nézte a kandúrt, majd a tüzet, kicsit elbambult, elgondolkodott, hogy mit tett, és belátta, hogy nem kellett volna, de még nem szólalt meg.*
|
*Kinme figyelte ahogy a lány valami miatt nem foglalkozik se Kittyvel, se vele, de a történetet megígérte a kölyöknek* - Hát nem tudom mennyire lenne ez érdekes neked... hmmm de későre is jár, na meg ki is kéne engesztelnünk a nővéred... nem gondolod? *állt fel, s mielőtt az utolsó kérdésre választ adhatott volna a kölyök, Kinme már Sopphie mellett is termett* - Mia baj Sopphie? Tettem valamit amiért haragszol rám? *kérdőn nézett a lányra, bár az valószínűleg háttal állt neki* - Ümm... köszönöm hogy hoztál fát és csinálsz tüzet... ez azn én feladatom lett volna, de már sötétedik és ilyenkor nekem valamiért... összezsugorodik a gyomrom és félek... nem tudom mitől, valami mintha megbabonázna belülről... tudom én kandúr vagyok és nem kéne félnem... és nekem kéne vigyáznom rád, nem pedig neked rám... mármint nem konkrétan rám... érted ugye amit mondok? |
*Végül visszért a lány, és rögtön neki is kezdett egy kis tábortűz felállításának. A maradék fát félrerakta egyenlőre, és az övén lévő táskából elővette a kovakövet, hogy szikrát csiholjon. Pár perc múlva már fel is lobbantak a lángok, és mohón falták fel a fát. Sopphie leült, hátát az egyik sziklának támasztva, és figyelte a tüzet. Direkt nem is nézett Kitty felé, Kinmét meg most azért hagyta figyelmen kívül, mert vele foglalkozott.*
-Milyen történetet?- *Kérdezte kíváncsian.* -Igen köszönöm, finom.- *Mondta, és megette a maradékot is. Közben Sopphie is megérkezett, és munkához látott.*
|
- Ej ej... lehet hogy nem az anyám... annak ott van Misa... igaz? *nézett a nősténycicusra aki halk nyávogással felelt neki* - Bár lehet nincs is kedved elmenni mi? Hmm... meséljek egy történetet neked? Bár biztos kinőttél már a mesékből *vakarja meg fejét* - Izlik a yümölcs? *érdeklődik, mire a nősténymacska oda fészkelődik a lányka mellé, dorombol neki, majd lefekszik, s bóbiskolni kezd* |
*Sopphie még egy darabig elvolt még. Nézegette a lemenő napot, már ami átlátszott a fák koronái között, és egész estére igyekezett fát gyűjteni, mert kellemetlen lenne, ha az éjszaka kellős közepén kialszik a tűz. Már volt benne gyakorlata.*
*Kitty az ölelés ellenére is durcás arcot vágott.* -Persze, hogy aggódott, de attól még nincs neki igaza.- *Morogta, és ha elengedik, leül a földre.* -Nem tudom... azt mondta maradjunk. Bár nem mintha neked annyira parancsolgathatna. Nem az anyád, szóval nem kell neked szótfogadni. És ne aggódj érte, nem fél a sötéttől, ha meg valami van, úgyis sikítani fog.- *Mondta, szemát forgatva és megette végre az almát, addig is legalább csöndben maradt.*
|
*Kinme legugolt a lányhoz és ha az nem húzódott el akkor átölelte* - Ne keress mindenből kibúvót... tudod jól hogy aggódott igaz? és eddig mindentől megvédett téged... hmmm ne csináljunk neki egy kis meglepetést mire vissza jön? Talán örülne valami finom ennivalónak vagy alárminek... *mosolygott Kittyre* - Te jó kölyök vagy Kitty, jó lenne ha nekem is lenne egy testvérem... de az lehetetlen...! *állt fel majd körbe nézett* - Remélem nem lesz semi baja... *aggodalmaskodott kicsit* |
*Sopphie meg se hallotta Kitty, vagy Kinme szavait.* -Maradjatok itt, mindjárt jövök.- *Mondta, és eltűnt, tüzifát keresni a környéken. Kicsit bosszantotta a sok pálma, de aztán talált pár száraz bokrot is, meg egy két vastagabb ágat a fákról letörve.*
-Nem zavarná, hogy veszélyes a hely...- *Mondta tiltakozva, eléggé rossz kedve lett.* -Csak a szél eloltaná a tüzet.- *Tette hozzá, magyarázatként.*
|
*Kinme most befogta mancsával a kölyök száját* - A nővéred nagyon aggódott érted... és féltett... mi lenne ha nem pimaszkodnál hmmm? *simított bele a rókalányhajába ha az nem fordult rl durcáskodva* - Most is csak a te biztonságod matt keres menedéket, sötétben ez a hely nagyon veszélyes lehet... érted? *ezeket a szavakat mind halkan mondta Kittynek, nem akarta Sopphie tudomására hozni, hogy mit is beszélgettek* |
*Sopphie bólintott, megvárta, míg Kinme és Kitty lerendezik a vacsora ügyet, és elindult. Eléggé gyér volt a táj, homok, pálmafák, a belseje felé kicsit sűrűbb növényzet, és más fajta föld, de azon is átfújt az éjszaka metsző tengeri szél. Végül aztán nagyobb sziklák álltak ki, és Sopphie jól gondolta, hogy köztük nem fúj a szél, és el is férnek tágasan.* -Szerintem ez jó lesz. Nem hiszem, hogy találunk védettebbet, és már kezd sötétedni.- *Nézett az égre.*
*Kitty nyelvet öltött nővére hátának.* -Köszönöm.- *Fogadta el a gyümölcsöt.* -Látod, legalább Kinme gondol rám is, és nem hagyja, hogy éhesen feküdjek le.- *Mondta fennhangon, hogy bosszantsa nővérét, és szép lassan utánuk sétált.*
|
*Kinme valahogy megérezhette, hogy a lány sejt valamit, ezért felpattant* - Persze menjünk, de nem akarom hogy egyedül menj, keressük együtt, Misa különben is jobban lát *fordul utána Kittyihez* - Tessék, csak ez van nálam, de sötétedik, már ne kószálj el, remélem elég lesz *nyújtott át a kölyöknek egy almaféle gyümölcsöt* |
-Ebben egyetértek.- *Mondta Sopphie, majd Kittyre nézett.* -Sziget? Áh még jó, legalább nem tudtál elkalandozni!- *Sóhajtott, és elgondolkodott. ~Azt hiszem a partra jutáson elég lesz holnap elgondolkodni.~ Hunyta le a szemét.* -Ne aggódj, majd én intézkedem akkor.- *Mondta Sopphie, hogy megnyugtassa Kinmét.* -Kellene valami szélvédettebb hely.- *Vetette fel az első tennivalót.*
*Kitty furán nézett Kinmére.* -Éhes vagyok!- *Jelentette ki.* -Akkor fogsz magadnak halat!- *Csattant fel Sopphie.* -De nem tudok!- *Nyavajgott válaszul Kitty, és durcás képet vágott.* -Én viszont nem fogok neked, hipntizáld el őket is mint a nővéredet!- *Puffogott, és hátat is fordított neki, hogy szélcsendesebb hely után nézzen.*
|
-Ebben egyetértek.- *Mondta Sopphie, majd Kittyre nézett.* -Sziget? Áh még jó, legalább nem tudtál elkalandozni!- *Sóhajtott, és elgondolkodott. ~Azt hiszem a partra jutáson elég lesz holnap elgondolkodni.~ Hunyta le a szemét.* -Ne aggódj, majd én intézkedem akkor.- *Mondta Sopphie, hogy megnyugtassa Kinmét.* -Kellene valami szélvédettebb hely.- *Vetette fel az első tennivalót.*
*Kitty furán nézett Kinmére.* -Éhes vagyok!- *Jelentette ki.* -Akkor fogsz magadnak halat!- *Csattant fel Sopphie.* -De nem tudok!- *Nyavajgott válaszul Kitty, és durcás képet vágott.* -Én viszont nem fogok neked, hipntizáld el őket is mint a nővéredet!- *Puffogott, és hátat is fordított neki, hogy szélcsendesebb hely után nézzen.*
|
- Az "emberek" sokkal ijesztőbbek néha mint a szörnyek... *jegyezte meg majd a kölyök kijelentésén gondolkodott* - Sziget? Akkor most ide leszünk zárva egy egész éjszakán át? *szemei kikerekedtek, s leült egy fa tövében* - Ez esetben már nem tudom, hogy mit is kéne tennünk... *halmozódtak fejében a godolatok, félt, belsője teljesen bele remegett ebbe az érzésbe, bár ez kívülről nem látszott, a fiú szemei viszont aggodalmat tükröztek* |
[448-429] [428-409] [408-389] [388-369] [368-349] [348-329] [328-309] [308-289] [288-269] [268-249] [248-229] [228-209] [208-189] [188-169] [168-149] [148-129] [128-109] [108-89] [88-69] [68-49] [48-29] [28-9] [8-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
