|
Témaindító hozzászólás
|
2006.07.02. 19:23 - |
A Ködös-tó egy félelmetes hely, tele van vizi szörnyekkel és néha a ködtől nem lehet semmit látni.
|
[486-467] [466-447] [446-427] [426-407] [406-387] [386-367] [366-347] [346-327] [326-307] [306-287] [286-267] [266-247] [246-227] [226-207] [206-187] [186-167] [166-147] [146-127] [126-107] [106-87] [86-67] [66-47] [46-27] [26-7] [6-1]
*A ködlepte táj volt Jellal kedvenc helye, szeretett itt lenni, itt senki sem talált rá, hírtelen neszre lett figyelmes, hegyezni kezdte a füleit és meglapult, hogy ne vegyék észre* |
*Safia ismét elcsatangolt kicsit apjától aki javában aludt még,hisz épphogycsak felkelőben volt a nap.És sikerült kijátszania testőrét is,gondolta felfedez kicsit.Igaz meg volt neki tiltva de most az egyszer úgy érezte kicsit elcsatangol.Óvatosan lépkedett mezitlábas tappancsaival a ködbarlang nedves padlóján bár így kicsit hallani is lehetett hogy jár itt valaki.Ugyan nemsokmindent látott,és kicsit félt is de úgy vélte ez sem árt hogy kicsit egyedül van.És csak remélni tudta hogy semmi nem veti rá magát a ködből.* |
*Sopphie csak mosolygott, valahogy jobb volt így látni a fiút, boldogan, mint komoran, fontos dolgokról beszélgetve.* Akkor, induljunk amerre a lábunk visz.- *Vigyorodott el, és azért direkt nem a tó felé fordult, mert beleesni nem akart.* -Bár ebben a ködben, inkább arra, amerre földet találok a lábam alatt.- *Indult el az egyik irányba, amiről végül is fogalma se volt merre vezethet. Nem mintha bármerre kiigezodott volna, ahhoz sose ismerte meg eléggé a tájakat ahol járt.*
*Kitty Kinmével együtt örült.* -Föld-föld a láthatáron!- *Lelkendezett, miközben félrahajtott egy ködpamacsot a lába elől.* -De furi lesz hármasban. De végre lesz egy kis társaság is!- *Mondta ki mindenféle gátlás nélkül ami eszébe jutott.*
 
|
*Kinme hangosan felnevetett a kölyök megjegyzésén, majd összekócolta a lányka haját* - Új élet, új kezdet... mit szólsz Misa? *a cica csak hozzádörgölőzködött, a fiú pedig felkapott egy hátitáska félét, élelmet tett bele, s olyan dolgokat amik fonosak lehetnek, amikor kilépett a barlangból úgy érezte hogy végre szabad lehet e két nőstény közt, s lehunyta szemét, elgondolkodott, de nem sokáig...* - Gyerünk induljunk! *szökelt fel le mint egy megkergült kölyök, ha csokit kap és felpörög, valami elindlt benne, valami olyan mit még nem érzett, remények, álmok és egy új világ... igen* - Mindegy hogy hova csak gyerünk menjünk már! *sürgette a többieket bár azok lehet hogy leoltják lelkesedését*
|
*Sopphie elmosolyodott.* -Még mindig nem ismerem Kamiyát. De egyébként nem hiszem, hogy legyőzném. Fürgeség az van, de hiányzik az erő a karomból, a kandúrok sokkal jobban harcolnak nálam általában e-miatt.- *Gyorsan végiggondolta.* -Persze, te is újrakezdheted.- *Elnyomtott egy mosolyt.* -Egy világosabb, macskalényekkel teli helyen, ahol ugye utálnak, és nincs köd.- *Emlékezett vissza, mit mesélt neki.* -Nem tudom hol van az, de persze kereshetünk máshol is egy megfelelő barlangot.-
*Kitty elvigyorodot a fejleményeken.* -Vagy akár vándorolhatunk is tovább.- *Lelkesedett, majd elfintorodott.* -Vagy azt inkább mégse?- *Kérdezte újra a nagyokra néve.*
|
- hmmm *elgondolkoodott azon amit a lány mondott* - Akkor menjünk mindannyian... *pirult el kicsit* - Azt mondod mindenkinek jár... talán nekem is... *a fekete nőstény felnyávogott helyeslőn, s megnyalta érdes nyelvével a kandúr pofiját* - Bár lehet, hogy így sem elsztek biztonságban, de ugye nem bánnátok ha veletek tartanék? Fogadok simán legyűröd Kamiyát! *viccelődött,s várta a választ, bár nem reménykedett semmiben, de szeretett volna teljes életet élni, amit jelen pillanatban nem tehetett meg*
|
*Sopphie valahogy megkönnyebbült, hogy végül is nem neki kellett kimondania. Újra felénzett Kinmére.* -Nem hiszem, hogy szükséges. De szeretném újrakezdeni. És szerintem mindenkinek van legalább egy esélye újrakezdeni., csak sokszor a környezet nem engedi.- *Sóhajtott egyet.* -Én... én vállalnám a kockázatot.- *Mondta csöndesen.* -De Kitty még nem elég nagy.-
*Kitty csöndesen figyelt tovább, de már sejtette mi lesz a vége. Miatta nem maradhatnak, és ezért picit rosszul érezte magát, de örült neki, hogy a nővére továbba is gondoskodik róla.*
|
*Kinme elmosolyodott, s igazából örült, hogy nem csak neki volt sötét múltja* - Hát... életben kell maradni... én is életben maradtam... sokak vére tapad a kezemhez... *nézett a nőstény szemeibe, hiszen igenis köze volt az igazsághoz, a nőstény cicus nyávogni kezdett, Kinme felvette és simogatni kezdte, a cica dorombolva jelezte, hogy jól esik neki a káz érintése* - Tagja voltam egy bandaszerűségnek... kiléptem és a vezérünk azóta sem békélt meg... így itt rejtőzködöm, elrejt a köd, biztonságot ad, vigyáz ránk *gondolt a fekete macskára is* - Hmmm ha érdekel akár elmesélhetem az egész életem, de a lényeg ugyanez marad...
|
-Érted jönnek? Kik? Miért?- *Kérdezte teljesen elképedve, de aztán leesett, hogy nem véletlenül nem mondta, valószínűleg nem akarja elmondani.* -Ne válaszolj, ha nem akarsz.- *Tette hozzá sietve, és elszégyellte magát kicsit.* -Én meg tudom magam védeni.- *Sütötte le újra a szemét.* -És ne félts annyira, voltam már nem egy pár veszélyes, vagy szorult helyzetben.- *Kittyre nézett, a kismacskának viszont tényleg veszélyes lehet. Nyelt egy nagyot, és nem nézett még mindig Kinmére, amikor újra megszólalt.* -Akartak már egy páran elkapni, megölni, fogták már el a húgomat, és szabadultam már fogságból is.- *Valahogy még minidg nem sikerült kimondania, így elhallgatott.*
*Kitty észrevette Sopphie próbálkozását, próbált segíteni és Kinmére nézett.* -Sopphie-t tényleg nem kell félteni. Régen jószerével mindennapos bajban voltunk, és izgalmas volt az életünk, mert tolvajlásból éltünk.- *Mondta komoly arcot vágva, hogy nyomatékot adjon a mondandójának.*
|
*Kinme feláltt, ezt a hatást várta, de könnyebb volt elküldeni őt, még mielőtt komolyabb láncot von szívére, mint most* - Te? *kérdezte mivel a nőstény nem fejezte be mondatát, hanem elharapta* - Jobb neked ha nem vagy velem, és jobb a kölyöknek is... bármikor értem jöhetnek... *Kinme fülei hajához simultak, félt hogy ha Kamiya kényszerből vissza akarja vinni őt, bántaná őket, így nem mert kockáztatni, bár a kis kölyköt is megkedvelte már, s a nőstény szívébe lopta magát, mégis inkább elkergette volna őket, minthogy akármi bajuk is eshessen* - Persze a te döntésed és nem akarlak elkergetni... csak rájöttem, hogy bajod eshet neked és Kittynek is ha mellettem maradtok... persze ez most kifogásnak hangozhat... de nem az...
|
*Sopphie sóhajtott egyet, és feltartotta a kezét, hogy Kinme fejezze már be.* -Nem.. én-én tudom, hogy még kölyök vagyok, de tudok dönteni. Csak nehéz, mert eddig mindig vándoroltunk, sose maradtunk sokáig egy helyen, és most azt hatjogatod, hogy barlang meg minden. Szabad ég alatt szoktunk aludni, és eddig jól megvoltunk, nem tudom, hogy bírnám egy helyen, és meddig. Ezért nem tudom érdemes-e rögtön fáradtságos munkával ágyat csinálni.- *Kittyre nézett.* -Azt is tudom, hogy a folytonos vándorlás nem a legjobb a húgomnak, de nem volt más választásom. Én...én..- *Elharapta a mondatot. ~Csak egy piti kis tolvaj vagyok, miért olyan nehéz ezt kimondani?~ gondolta, és a földre szegezte tekintetét.* -És most azt se tudom, hogy mi van. Először idehívsz magadhoz, aztán elküldesz máshova...- *Zavart volt, de sejtette, hogy Kinme is hasonlóan nem tudja eldönteni mit akar, azért történik mindez.*
*Kitty először Kinmét nézte, és hallgatta miket mondd, majd Sopphi-t, és próbálta felfogni miről is van szó köztük.* -A virágokat szeretem.- *Mondta egy féloldalas mosollyal.* -De én azt csinálom, ott vagyok, ahol Sopphie is. Övé a döntés.- *Fogta meg nővére kezét.*
 
|
*Kinme észrvetette a lány nyugtalanságát* - Akkor majd én döntök... jobb lesz nektek egy napos helyen... én meg mint a köd ura eluralkodom ezen a tájon... de amikor csak akartok, akkor meglátogathattok engem, Misával mi szinte mindig itt vagyunk... *simította meg a macska szőrét mikor az kijött, s mellé ült* - Kitty ugye te is jobban akarsz egy virágokkal teli, napsütötte helyen lenni, hmm? *simogatja meg a lány buksiját is ha az nem kapja el fejét* - Induljunk is, hogy estére legyen helyetek... *áll talpra, ez a döntés neki is nehéz de úgy érzi nem tehet mást, ez lesz a legjobb nekik*
|
*Sopphie rádöbbent, hogy akaratlanul is, de pont azt tette, amit nem akart, vagy még maga se tudta mit akar. Csöndesen állt, a tó vizét figyelte, már ami látszott belőle a ködön át.* -Nem... nem pont erre gondoltam. Csak talán... talán túl gyors.- *Kereste a szavakat, hogy nehogy megint rosszul mondjon valamit. ~Napfény, az tényleg hiányozna.~ gondolta, és elszorult a torka.* -Gondolkodnom kell.- *Mondta és zavartan ajkába harapott, majd hajába túrt.* -Át-át kell gondolnom a dolgokat, nem bírok dönteni.- *Mondta magyarázatként, bár neki is zavaros volt.*
*Kitty eközben felkelt, ásított egy hatalmasat, és hallott pár mondatfoszlányt beszűrődni kintről. Lemászott az ágyról, kiment a barlang elé, és mivel csak hátulról látta Sopphie-t nem látta a szokatlan kifejezést az arcán. Odaszaladt, és átölelte a derekát.* -Jó reggel!- *Köszönt nekik, és látszólag majd kicsattant az energiától.*
|
- Persze... nem is várom el tőled, hogy maradj, hiszen csak egy idegen vagyok... de azért volt egy jó kis kalandunk... örülök hogy megismerhettelek... senki sem volt hozzám még... ilyen kedves *pirul el és ahogy csak lehet kerüli a lány pillantását* - Igazából... nem is nektek való ez a hely, ez a hely csak nekem szép... nektek nőstényeknek napfény kell és tükörsima víz... különben sem akarlak titeket veszélybe sodorni... hmmm... majd ma elviszlek titeket egy szép helyre... ott nyugodtan lakhattok majd, sok macskalény él ott, kölykök is vannak, Kittynek is tetszene biztosan... de csak egy darabig kísérhetlek titeket engem nem szívesne látnak ott...
|
*Sopphie azt hitte eléggé csöndben volt, és mikor a kandúr szinte rögtön észrevette, le is szidta magát, hogy romlanak a képességei, vagy esetleg csak nem volt elég körültekintő?* -Jó reggelt.- *Köszönt gyorsan ő is.* -Minden nap új élet, persze, de jó is lenne. Elég lenne egyszer újrakezdeni.- *Nyelt egyet, és kerülte Kinme tekintetét.* -Maradni?- *Nézett fel újra.* -Jó kérdés... el kéne dönteni, csak nem megy olyan könnyen.- *Sétált közelebb.* -Rendes vagy, meg minden, de mégis alig ismerjük egymást. És ezt most tényelg úgy mondom, hogy te is alig ismersz engem...- *Nézett a szemeibe őszintén.*
|
*A kandúr fülei felpattantak, s gyorsan fordult a lány felé, szemeit a nőstényébe véste, először csak némán nézte, majd elmosolyodott és köszönt* - Jóreggelt... hogy aludtál? *érdeklődött* - Már felkelt a nap... minden egyes nappal új élet kezdődik... nem igaz? *sóhajtott* - Segítesz keresni nekem alapanyagot az ágyakhoz? Vagy nem maradtok? *fülei össze vissza jártak*
|
*Sopphie mikor reggel kinyitotta a szemét, hirtelen azt se tudta hol van. Körbenézett, és meglátta a húgát az ágyon aludni, és akkor eszébe jutott, hogy most egy relatíve idegen macska barlangjában aludtak. Nyújtózkodott, majd összehajtogatta a pokrócot, visszatette a helyére. Észrevette a gyümölcsöt, elmosolyodott, és megevett páraz reggelire, mert már éhes lett. Ahogy elnézte Kitty még egy jó darabig aludni fog, így csöndesen ment ki a barlangból. Amint kilépett, rögtön Kinmét látta meg, elgondolkodva ücsörögni. Nem tudta jó ötlet-e megzavarni, ezért inkább csak megállt, és hátulról csöndesen figyelte.*
|
*Amikor a napocska kidugta fejét a fák között... akkor ezen a ködös helyen ebből semmi sem látszott, de Kinme mindig megérezte ezt, ásított, s felkelt, nyújtózkodott, majd kiment a barlang elé, szedett bogyókat, gyümölcsöket, halászni most nem volt kedve, s mindent a kis aszalkkára pakolt, felsóhajtott, majd kisétált és leült, elgondolkodott a tegnapiakon, hogy miétrt is kérte a nőstényt, hogy maradjon... vajon mit érez iránta? érzelem e ez? vagy cak valami amit még sosem érzett? dühösen ócsárolta magát gondolataiban*
|
-Köszi. Jóéjt!- *Vette el Sopphie a pokrócot, és befészkelődött egy kényelmes pozícióba. Még picit ébren volt, hallgatta, amint Kitty elfogyasztja a halat, meg a tó halk hullámzását, aztán őt is elnyomta azálom.*
*Kitty jóízűen elnyamnyogta a halat, és aztán leült az ágyra, és nézte a két szuszogó alakot. ~Hogy ezek milyne fáradtak lehetnek. Vajon mit csináltak egész nap?~ Csodálkozott, majd megsimogatta Misát, és ő is lefeküdt. A kényelmes ágy megtette a hatását, és ő is minden nehezebb gond nélkül elaludt.*
|
*Kinme felállt, s halot adott a kölyöknek* - Egyél prücsök... és nyugodtan alhatsz az ágyban... *ment vissza helyére de most lefeküdt, Misa az ágyra ugrott és nyávogott* - Misa is veled alszik ha nem bánod, azt mondja ketten elfértek benne *egy pokrócot nyújtott a lánynak, igaz lusta volt felkelni így elég viccesen nézhetett ki az átadás* - Aludj evvel nehogy megfázz *vett egyet magának is, jó az ilyen ha van tartalékban* -Itt elég hűvösek az éjszakák de megszokhatóak... jóéjt.. szép álmokat nektek *ásított, majd lehunyta szemét és pár pillanat múlva már az igazak álmát aludta*
|
[486-467] [466-447] [446-427] [426-407] [406-387] [386-367] [366-347] [346-327] [326-307] [306-287] [286-267] [266-247] [246-227] [226-207] [206-187] [186-167] [166-147] [146-127] [126-107] [106-87] [86-67] [66-47] [46-27] [26-7] [6-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
